Losonczi Áron építészmérnök olyan technológiával hozott létre fényáteresztő betonokat, amellyel beírta magát nemzetközi szinten is az építészetbe. Építőanyagai, a Litracon Classic, illetve a Litracon pXL egyedi látványt nyújtanak, egyben erősek, így számos felhasználási módra alkalmasak. A Classic típusút 2004-ben a TIME magazin az év legfontosabb találmányai közé sorolta. De a feltaláló és az anyagok is számos egyéb hazai és külföldi elismerésben részesültek. Ma már egy friss ékszerprojekt is kibomlóban van az üvegbeton felhasználásával, a Litracon Jewellery. Ahhoz, hogy idáig eljusson, Losonczi Áronnak még egy német multinacionális céggel is meg kellett küzdenie. A sikerig vezető útról a transindex.ro kérdezte a feltalálót.

- Kezdjük a nulladik, az ötletet megelőző lépéssel. Hogyan irányult a figyelmed a fényáteresztő beton felé?

Már hallgatókoromban részt vettem beton-workshopokon; Csongrádon, ahol élek. Amikor elkezdett a téma komolyan foglalkoztatni, 23-24 éves voltam, és épp befejeztem a tanulmányaimat a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. Ezután bejutottam egy stockholmi művészeti egyetem posztgraduális képzésére, amelynek az volt a témája, hogy az üveg az építészetben. Az üveg szerepe pedig nagyon sok szempontból a fénnyel azonosítható ezen a szakterületen.

Aztán összeadódott az „építészet”, a „beton” és az „üveg” mint három meghatározó elem, és egyszer csak kipattant a fejemből, hogy valamiféle transzparens építőanyaggal foglalkoznék a kurzus egész éves projektjén belül. Innen finomodott az ötlet, a „transzparens beton” volt a kiindulópont.

- Ennek a munkának a során milyen előképekhez tudtál visszanyúlni, ki támogatott? Kik illetve mik inspiráltak?

Például egy temesvári magyar művész, Varga István (Luigi). Ő az egyik beton workshop során készített egy klasszikus üvegbeton műtárgyat: sík üveglapokat élére állítva öntött betonba, így az üveg által átszűrődött rajta a fény. Ez meghatározó inspiráció volt, a kialakult kontraszt nagyon megtetszett.

A svéd környezetben pedig a professzoromtól, Anders Wilhelmsontól, és csoportunktól egyaránt kifejezetten pozitív visszajelzéseket kapott az ötletem. Tulajdonképpen egy kipárnázott helyzetben lehetett ezt a fejlesztést végrehajtani.

- És az ötleted egy olyan egyedi eredményhez vezetett, amelyet mára világszerte elismertek. Hová jutottál el a „transzparens beton” alapötletből?

Az üvegbeton nem egy új anyag. Maga az ötlet, az üvegfragmentumok betonba helyezése egy ősi módszer, a rómaiak is használták már ezt a technológiát. Én azonban nem fragmentumokat építek be, hanem optikai szálakat. Ilyen technikát is használtak már művészeti célokra, tehát önmagában ebben sincs semmi újszerű. Tulajdonképpen én egy eljárást fejlesztettem ki, amely során a nagyon vékony, törékeny szálakat nagy mennyiségben, roppant hatékony módon bele lehet rakni a betonba. Ez a módszer mára egy építőanyag gyártására megfelelő technológiává vált. A pontos adatokat tekintve 20 millió hajszálvékony szálat kell belerakni egy négyzetméter betonba. Ez hatalmas mennyiség.

Voltak szabadalmi bonyodalmak, amikor el akarták orozni a találmányomat, ezért számtalan szabadalmat megvizsgáltunk, ismerjük őket. Egyértelmű, hogy ez az eljárás egyedi, ezt a megoldást, a kivitelezést én találtam ki.

A szabadalmi jogokkal kapcsolatban egy német multinacionális céggel folytattál hosszú pereskedést. Volt olyan periódus, amikor úgy érezted, hogy nem tudod megnyerni?

A monopóliumom forgott kockán, ezt akarták megvétózni. Különböző cégek azt gondolták, hogy ha beszállnak ebbe az üzletbe, akkor ez az eljárás „még ha nem is az övék”, de semmiképpen ne maradjon csak az enyém. Mi azt bizonyítottuk be a szabadalmi ügyvédemmel – Lantos Mihály –, akinek nagyon sokat köszönhetek, hogy igenis ez újdonság, és én találtam ki.

Arra nem gondoltam, hogy nem sikerülhet. Ez volt az első szabadalmam, így az első ilyen jellegű vitám is. Ebben a szituációban az ember nem méri fel, hogy egy magyar magánszemély egy német multinacionális céggel szemben milyen esélyekkel indulhat. Minden energiámat ebbe az ügybe fektettem, és hatalmas szerencsém volt, hogy az ország egyik legjobb szabadalmi szakembere állt az oldalamra. Olyan iparjogvédelmi eredményt értünk el, ami Magyarországon precedensértékű. Először a HeidebergCement ellen Németországban, majd az Európai Szabadalmi Hivatalban is többször bizonyítottunk.

- Volt „B” terved?

Igen, született az is, mert 100%-osan azért nem voltam biztos a győzelemben. A válaszom az volt erre a helyzetre, hogy ha elvesztem az ügyet, akkor a transzparens betont más módon valósítom meg. Ekkor találtam ki a Litacon pXL-t – más néven pixelbetont –,, ami nem optikai szálakkal, hanem speciális fröccsöntött műanyag elemekkel működik. Az teljesen megkérdőjelezhetetlen volt, hogy ez egy új műszaki megoldása az anyagnak. Az a szerencsés helyzet állt elő, hogy az A és a B terv is működik, és mindkettő az én fennhatóságom alatt áll.

Az eredeti, optikai szálas anyag homogenitásához képest a pixelbeton megjelenésében heterogén, fénypontok jelennek meg a felületen, rendezett struktúrában. A felhasználásuk terén milyen különbségeket jelent ez a vizuális különbözőség?

A kulcskérdés a lépték. A klasszikus üvegbeton olyan helyzetekben alkalmas, amikor közel lehet menni hozzá és meg lehet érinteni ezt a különleges, organikus, természetes hatású fénymintát. Belsőépítészetben, illetve design termékek létrehozására alkalmas. Most dobunk a piacra egy ékszerkollekciót is, amely ezt az anyagot használja fel ékkövek gyanánt gyűrűkön és medálokon.

A pixelbeton ehhez képest nagyobb léptékben állja meg a helyét, amikor nagy összefüggő felületekre van szükség: válaszfalak, homlokzatburkolás stb. Illetve akkor is ez a jó választás, ha előre kreált mintát szeretne a megrendelő. Több előnye is van, például nagy elemméretben tudjuk gyártani, vasalással erősíthető.

Tehát különböző méterű és funkciójú munkák elkészítéséhez alkalmasak az anyagok, de tulajdonképpen ízlés kérdése is a döntés:. a természetes minta vagy a minimalistább, szabályszerűbb elosztást áll közelebb a megrendelőhöz.

Jellemzően konzultálnak veled a megrendelők a tervezés közben?

Mindenféle megrendelővel találkozunk. Van, aki úgy gondolja, hogy eleve elég jól ismeri az anyagot, tehát egyszerűen megrendeli, mi legyártjuk és elküldjük neki. De szerencsére olyanok is vannak, akik kikérik a véleményemet, többek között azt illetően, hogy milyen anyagot ajánlok. Ilyenkor mindig azt kell először megtudnom, hogy az adott megrendelő mit szeretne építeni, és ami a legfontosabb: milyen hatást szeretne elérni az anyag alkalmazásával. Aztán ezeket a szempontokat figyelembe véve értékelem az ötleteket. Van amikor a megrendelővel közösen rájövünk, hogy az eredeti ötlete nem biztos, hogy a legjobb választás; ez sokszor akkor adódik, ha nem ismerik a betonom működését. Van olyan eset is, amikor eleve jó az ötlet, de olyan is, amikor együtt találunk megoldást.

- Az ékszerkészítési projekt kiknek a közreműködésével jött létre?

Az ötletgazda és a tervezés koordinátora Faludi Gabriella, aki másfél évvel ezelőtt keresett meg engem azzal, hogy szívesen készítene ékszereket az optikai szálas üvegbetonból. Küldtünk neki egy adag anyagot, amiből egy nagyon szép kollekciót hozott ki. Ez a projekt már odáig jutott, hogy megjelent az első gyűrűkollekció, most már van medálunk is, és készülőben vannak mandzsettagombok. Az ékszereket Litracon Jewellery márkanév alatt kínáljuk, az első kollekciónk pedig „urban” fantázianév alatt fut.

Számomra az a meglepő ezzel kapcsolatban, hogy az üvegbeton ilyen kis léptékben is működik. Tulajdonképpen építőanyagot lehet hordani ékkőként. Ráadásul ezáltal az egész termék felértékelődik, mert az ember ékkőből építheti a házát. Tehát az ékszer projekt egy magasabb szintre helyezi magát az építőanyagot is.

- Mit gondolsz, akkor is sikerült volna ilyen eredményeket elérned, ha nem lett volna lehetőséged Stockholmban tanulni?

Az egyetem elvégzése után az építészek, ha kapnak állást, általában valamilyen számítógépes munkát kénytelenek végezni. Ezzel bekerülnek egy mókuskerékbe, és onnantól nincs rá idejük, hogy kutatásokat végezzenek. Én Stockholmban egyrészt nyugodt lehetőséget kaptam a kísérletezgetésre, másrészt anyagi támogatást az iskolámtól.

- Milyen különbségeket látsz a magyarországi és a stockholmi építészképzés között?

Elég markáns különbség van köztük. Azt gondolom, hogy a magyar építészképzés magas színvonalú, sokrétű tudást ad. Hangsúlyos az anyag- és szerkezetismereti valamint az építésztörténeti tudás, amit átadnak, illetve sok tervezési feladat van. A képzésnek ez a része világszínvonalú. Az építészetelméleti, illetve a kortárs építészet rész azonban kevésbé erős. Ennek az lehet az oka, hogy a nyugati illetve tengerentúli egyetemek megengedhetik maguknak, hogy vezető, gyakorló, akár sztárépítészeket hívjanak meg az oktatásba. Az ő személyük garancia arra, hogy a hallgatók abszolút naprakész módon tanulhatnak. Nyilván nálunk is remek építészek vannak, a hazai egyetemeken is kiváló szakemberek oktatnak, de sokkal kevesebbet engedhetnek meg maguknak az egyetemek, mint nyugatabbra, illetve más típusú szakembereket találunk itthon.

- Most is abban a nyugodt kisvárosban – Csongrádon – élsz, ahol felnőttél, és ott található a Litracon székhelye is. Miért döntöttél így, nem volna előnyösebb egy világváros közelében lenni?

Egy betont gyártó cég nem lehet bárhol. Jó lenne New Yorkban a Broadway-en egy bemutatóterem, de ott nem lehet betont gyártani. Viszont ha kell, két telefonhívással el lehet intézni, hogy ott teremjen az üvegbeton. A hazai piac szempontjából Budapesten történnek a fontos dolgok, ebből a szempontból muszáj gyakran tartózkodnom ott, így fél lábbal ott is élek. A világpiac szempontjából viszont teljesen mindegy, hogy hol gyártunk.

A kivitelezést tekintve sokkal praktikusabb és hatékonyabb Csongrádon működni, itt lényegesen olcsóbb egy ilyen típusú cég fenntartása. Könnyebb és gyorsabb az anyagok beszerzése is, mint például a főváros mellett egy ipartelepen. Ráadásul nagyon nagy a kézimunkaigénye ennek a folyamatnak, amit nyugati bérekkel számolva nem lehetne finanszírozni.

- Mely területekről érkezik a legtöbb megrendelés?

Ezt szerencsére nem igazán lehet kategorizálni. A közelmúltban Dubajba és New Yorkba szállítottunk, most pedig Angliában, Izlandban, Németországban, Berlinben és itthon is folyamatban vannak projektek. Azt kell, hogy mondjam, szerteágazó a megrendelőkörünk, és sokféle célra kérik az anyagokat, például oltárhoz, információs pulthoz, étterembe stb.

- Számíthatunk új anyagokra, projektekre vagy fejlesztésekre a közeljövőben?

Rengeteg az ötlet, néhány meg is valósul – létezik például egy másik design termékünk, egy asztali lámpa. A pixelbetonból pedig nagyon könnyen és sikeresen lehet utcabútorokat készíteni, mert nagyon ellenálló és erős anyag, így Budapesten az Erzsébet térre készítettünk 12 padot ebből az anyagból. Ebből lehetne tömegtermék is, tehát nem megrendelésre csinálnánk, hanem pár méretből lenne termék készleten, előre gyártva. Sajnos annyi megrendelésünk van, hogy kicsit nehezen haladunk az új ötletekkel, de ez egy kellemes probléma.

a cikk forrása: transindex.ro
képek forrása: litracon.hu