A 34 oldalas értekezés az általános helyzetértékelés és az építőipar gazdasági  mutatóinak elemzése mellett kilenc területen fogalmazza meg a kezelendő problémákat, és tesz megoldási javaslatokat.

Az érintett témakörök:

• A befektetési-beruházási piac élénkítése, a közszféra megrendelésének bővítése
• Az építési vállalkozások tevékenységeinek finanszírozása
• Közbeszerzés az építési beruházások területén
• Lakásépítés
• Építőipari szakképzés, továbbképzés
• Foglalkoztatás és munkaügy az építőiparban
• Az Építési, hatósági eljárások egyszerűsítése
• Szakmai színvonal emelése
• Szabványosítás

Az alábbiakban terjes terjedelmében közöljük az ÉVOSZ-tól megkapott dokumentumot.

I.Általános helyzetértékelés

Az építőipar az elmúlt években növekvő szerepet töltött be a nemzetgazdaságban és az európai gazdaságban. Az Unióban a GDP csaknem 10%-át állítja elő. A 2014. évi termelési érték 1 211 milliárd euró volt, mintegy 15 millió munkahelyet biztosít, melyek 95%-ban mikro-, kis- és középvállalkozásokban találhatók. Miközben az uniós építőipari termelés értéke 5,5%-kal növekedett, a foglalkoztatottak száma csökkenést mutat. Az építőipar emellett több ezer termék és az ezzel kapcsolatos szolgáltatások fontos felhasználója is. Multiplikátor hatása miatt az építőipar teljesítménye nagymértékben befolyásolja a teljes gazdaság alakulását. A gazdaság pulzusa, növekedése a nemzetgazdaság bővülését jelzi előre, csökkenő teljesítménye pedig recessziós időszakot vetíthet előre.

Az ágazat jelentős mértékben hozzájárulhat a munkahelyteremtéshez azáltal, hogy néhány igen ígéretes terület – például épületek felújítása, környezetvédelem, infrastruktúra – nagyobb hangsúlyt kap a megrendelők részéről. Az épített környezet folyamatos karbantartása, felújítása pótlólagos létszámfelvételek, a foglalkoztatás bővítése mellett lehetséges. Mindehhez megfelelő szakpolitikai intézkedések társulhatnak, melyek hozzájárulnak a kereslet élénkítéséhez és a befektetések ösztönzéséhez. Az építőipari ágazat fontos szerepet tölt be az Európai Unió 2014-2020. közötti fejlesztési stratégiájában, a növekedésre irányuló célkitűzések megvalósításában.

A magyarországi támogatások 2020. utáni várható lecsökkenése csak akkor nem idéz elő gazdasági gondokat Magyarországon, ha a jelenlegi uniós pénzügyi ciklus beruházásai, az erre irányuló tervek és a közfinanszírozás teljes rendszere meghatározóan bevételtermelő projekteket tartalmaz és megerősíti a gazdaságot, a vállalkozásokat, hogy a későbbiekben a gazdaság adóbefizetései biztos hátteret adjanak az állami költségvetésnek.

A magyar építési piacon az elmúlt két évben – a 6 éves recessziót követően – összességében élénkülés, dinamikus termelésbővülés volt tapasztalható. Elsődlegesen a nagyrészt uniós forrásokból finanszírozott út-, vasútépítés, közműberuházások és középület-építések mozdították el a mélypontról az ágazatot. Ehhez párosult a gépipar, a vendéglátás, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar növekvő megrendelése. Az épületépítéssel foglalkozó építési vállalkozások piaca a 2013-2014. I. félévi kedvező folyamatokat hátrahagyva, 2014. II. félévtől megtorpant, nem bővült tovább. 2014. évben mintegy 2 070 milliárd Ft értékű országos építés-szerelési munka valósult meg, 2015. évre 2 100 milliárd Ft várható. Ez összehasonlítható árakon 70%-a a 2006. évinek. Az új lakásépítések drámai visszaesése (36 000 lakás/év szintről 8 300 lakás/évre) üzletileg lehetetlen piaci helyzetben tartja az összezsugorodott, még létező lakásépítési vállalkozásokat. 2015. évben mindösszesen 7612 db új lakás használatbavétele történt meg, a felújítások száma 120 000 körüli, a kívánatos évi 400000 felújítandó lakásszámhoz képest. Ezért is fontos, hogy a 2015. évet a Kormány és a Parlament a lakásépítést élénkítő csomaggal zárta. Az ÉVOSZ valamennyi, a 2015. évi súlyponti problémákban megfogalmazott lakásépítési javaslata a kormányzat részéről befogadásra került, ma már jogszabályi háttérrel bír.

A recesszió hatására a 2007-2013. években 85.000 foglalkoztatottól vált meg az ágazat. 2013. év második felében megállt a csökkenés és enyhe növekedés tapasztalható. Létszámbővülés elsődlegesen az út-, vasútépítés, közműépítés területén volt. 2014. év végén a foglalkoztatottak száma 270,3 ezer fő, ami a nemzetgazdaság egészében foglalkoztatottak 6,5 %-át jelenti. 2015. végén ez a szám 276,7 ezer fő volt.

A lánctartozás mértéke 2015. év végén is magas szinten volt, becslések szerint elérte a több százmilliárdot, melynek fele valószínűleg sohasem lesz kifizetve, mert mögötte az adós eltűnt, tönkrement, illetve a 3-5 évig elhúzódó gazdasági perek lezártáig újabb cégmegszűnések lehetetlenítik el az összegek megfizetését.

A lánctartozás magas értéke súlyosan kihat az építőanyag-gyártásra és kereskedelemre, az ágazatot finanszírozó banki gazdálkodásra is. A lánctartozás magas szintje elsődlegesen a kormányzati intézkedések eredményeként az elmúlt két évben nem növekedett. 2015. évben a korábbi évekhez mérten kisebb összértékben került be lánctartozási összeg a rendszerbe, így ennek piacromboló hatása enyhülhet. A lánctartozás a korábbi években stabil alvállalkozói és beszállítói struktúrákat tett tönkre és súlyos morális problémákat okozott az ágazatban és beszállítói rendszerében. A határidőt jóval meghaladó, késedelmes fizetések a piac minden területére továbbra is jellemzőek, a közbeszerzési piacra is.

2015. évben összesen 6509 társaság szűnt meg az ágazatban, ez 17%-kal több a 2014-es értéknél, ami egyben az utóbbi évek legnagyobb mértékű megszűnését jelenti.

Az építési ágazat jövedelmezőségi helyzete 1-2%-os mértékben ugyan javult, de továbbra is alacsony, összességében az árbevétel-arányos nyereség átlagosan 5-6% között mozog. Nagy szóródást mutat annak függvényében, hogy a vállalkozás melyik építőipari alágazatban tevékenykedik. A mélyépítés, az út-, vasútépítés területén 12-15%-os, az épületépítés területén 4-5%-os, a lakásépítéseknél 0-2% közötti a jövedelmezőség. Továbbra is magas a veszteséges és megszűnő vállalkozások száma.

A vállalkozások meghatározó többségének pénzügyi tartaléka nincs, a likviditási helyzet rossz. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a vállalkozások a képzésben, innovációban és egyéb társadalmi szerepvállalásban betöltött helye alacsony szintű, sokszor semmilyen. Mindezt súlyosbítja, hogy 2008. évtől a kereskedelmi bankok az építőipari ágazatba tartozó cégek finanszírozását ítélik továbbra is a legkockázatosabbnak ítélik. Nem, vagy csak nehezen teljesíthető feltételekkel finanszírozzák az építési vállalkozások működését. A banki projektfinanszírozás a jövedelmezőségi helyzetet alapul véve drága. A gazdaságélénkítő hitelprogramba, a piaci bizonytalanságok miatt csak kevés építési vállalkozás tudott 2015. évben bekapcsolódni. A pénztelenség, az alacsony árak sok esetben csökkentik a minőségi igényszinteket, azon belül is minőségi problémákhoz vezetnek és növelik a kivitelezési határidőket is. Az uniós forrásból is finanszírozott létesítményeknél a kivitelezők pénzhez jutása továbbra is elhúzódó, nehézkes. A 30 napon túli (kivételes esetekben 60 napon túli) fizetés, azaz késedelmes fizetés esetén fizetendő jegybanki alapkamat, plusz 8% késedelmi kamat összegét a jogosultak különböző okokból a közbeszerzési piacon általában nem érvényesítik.

A recesszió elfedte, az élénkülés pedig felerősítette az ágazat régóta meglévő szakmunkaerő problémáit. Az elmúlt 3-4 évben megsokasodott idevágó szakági jogszabályváltozások a tőlük elvárt eredményeket csak részlegesen hozzák.

Valószínűleg ennek köszönhetően is 2015. évben a Kormány az építésügyi átalakítását célzó határozatot hozott, benne 57 kormányzati feladat megvalósítását kitűzve.

2015. évben nem gyorsultak fel a nemzetgazdaságilag kiemelt beruházások előkészítései, nem rövidültek a gazdasági perek, nem csökkent a fekete foglalkoztatás és nem valósult meg a piac erőteljesebb ellenőrzése sem. 2014-2015. év úgy telt el, hogy az új, 2014-2020. uniós pénzügyi ciklus forrásaiból érdemleges összeg építési-beruházási célra nem került felhasználásra.

Kedvező hatása van a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv működésének és az új Ptk. által szabályozott biztosítéki feltételek működésének.

Határozott élénkülést várunk a lakásépítések területén 2016. év második félévétől.

A szakmát új kihívás elé állítja a Kormány építésügy átalakítását célzó határozata is (1567/2015. (IX.4.) Korm. határozat).

 

II.A befektetési-beruházási piac élénkítése, a közszféra megrendelésének bővítése

Az 2007-2013. közötti uniós pénzügyi ciklus utolsó évében és 2014. évben jelentős források lekötésére került sor, melyek nyomán 2014. évre az ágazat szerződéses állományának volumene érdemlegesen növekedett. Több kormányzati intézkedés és a Magyar Nemzeti Bank gazdaságélénkítő-programjának éve volt 2014., ami alapot teremtett ahhoz, hogy az ágazat lendülete 2015. évben fennmaradjon.

2015. évben az építőipar meghatározóan a 2013-2014. években megkötött szerződéseit teljesítette. 2015. év közepétől a rendelésállomány folyamatosan csökken és év végén 47%-kal kisebb volt a rendelésállomány, mint 2014. évben. Elsődlegesen a közmegrendelések, az építési-beruházási célú megrendelések csökkentek.

Az építési beruházások ilyen nagymértékű ingadozását az ágazat csak komoly veszteségek mellett tudja követni. Súlyos gondot okoz és irreális költségeket eredményez a vállalkozási aktivitás gyors csökkentésének, vagy bővítésének piaci elvárása. A munkaellátottság gyors csökkenésével vállalkozások szűnnek meg, értékes szakmai műhelyek mennek tönkre, a hirtelen jött piaci lehetőség pedig erőforrás szűkében éri a vállalkozásokat. Ez a probléma a munkaerő rendelkezésre állását is alaposan meghatározza.

A Kormány stratégiai megállapodásai mentén és a külföldi befektetőkkel folytatott tárgyalások eredményeként nagy értékű ipari-szolgáltatási létesítmények kivitelezésére lehet esély. A 2014-2020-as évek uniós forrásainak 60%-os nagyságrendű, gazdasági szektort célzó felhasználási programja beruházási piacélénkítő hatású lehet. Kérdés, hogy mindezek 2016. évre milyen építőipari megrendeléseket eredményeznek. Mindezek kellő konkrétsággal a vállalkozók számára még nem világosak.

Hangsúlyozni kell, hogy a kormányzati beruházások 2015. évi visszaesése következtében az építési ágazat lendülete 2016. év első felében teljes bizonyossággal megtörik. A lakossági beruházási piac 2016. évben ezt a közösségi megrendelés csökkenést nem fogja ellensúlyozni.

 

Javaslatok

1. Jogszabályi elkötelezettségre van szükség a kiszámíthatóság érdekében a befektetőket és gazdálkodókat legjobban érintő adók és járulékok területén. A magyarországi piaci, gazdasági lehetőségekkel szembeni bizalmatlanságot fel kell számolnunk, politikai és szabályozási garanciák szükségesek a kiszámíthatóság érdekében. Javasoljuk, hogy 2017-18. évekre fogadjon el „kitekintő költségvetést” mielőbb a Kormány, ami adó-, járulékfizetési és egyéb szabályozási előreláthatóságot jelent a vállalkozások számára.
2. Biztos beruházási forrásnak továbbra is az európai uniós pénzek látszanak. Szükséges a magyarországi pályázati lehetőségek mielőbbi meghirdetése és a támogatott projektek kiválasztása. Szükséges a 2014-15. években elmulasztott és a 2016. évi kormányzati építési-beruházási közbeszerzések előkészítésének felgyorsítása, az ajánlatkérések mielőbbi meghirdetése.
3. Fontos, hogy az európai gazdasági térség élénkítését szolgáló uniós gazdaságfejlesztési programba minél több, Magyarországot érintő, hazánkon átnyúló konkrét projekt kerüljön be. Energiahálózatok fejlesztését és összekapcsolását, a nagy távolságú közlekedési rendszerek fejlesztését, a regionális vízgazdálkodást és termelési rendszerek kialakításához szükséges építési-beruházási feladatokat szorgalmazzuk.
4. Szükséges, hogy a 2014-2018. közötti kormányzási időszak országos gazdaságfejlesztési programjai mögé – hasonlóan a lakásépítési programhoz - jelentős források kerüljenek. Ezek között kiemelt fontosságúnak tartjuk az energiahatékonyságot szolgáló programokat mind a középületek, mind pedig a lakásvagyon vonatkozásában. Az épület-energetikai programoknak 2016. évben mindenképp indokolt lendületet adni.
5. A 2014-2020. közötti uniós pénzügyi időszak fejlesztési prioritásait szem előtt tartva, készüljön el a közszféra jelen kormányzati ciklusra tervezett (állami, önkormányzati) beruházási katasztere, adattára (beruházási létesítményeket összesítő terv tábla) időbeli ütemezéssel. Ez lehetőséget ad a vállalkozói szektor számára, hogy műszaki, humán-, és pénzügyi erőforrásaival felkészüljön a közszféra építési-beruházási megrendeléseire.
6. El kell készíteni a beruházási projektek megvalósítását szolgáló hazai termékek katalógusát. Az építési-beruházási kivitelezéseket szolgáló hazai termékkatalógus népszerűsítésében együtt kell működni az építőipart és az építőanyag-ipart szolgáló szakmai-gazdasági érdekképviseletekkel. A közbeszerzéseknél mindenképp hasznosuljon a hazai termékek és szolgáltatások katalógusa.
7. Szükségesnek tartjuk és javasoljuk, hogy az építési vállalkozások külföldre jutását, az építési export elősegítését szolgáló relációkra bontott kormányzati program készüljön a kereskedelemfejlesztés és a gazdaságdiplomácia lehetőségeit kihasználva.
8. A magyar állam közreműködésével, garanciavállalásával itthon és külföldön megvalósuló fejlesztésekből, kormányközi együttműködésekből adódó építési-beruházási feladatok megvalósításában kapjon meghatározó szerepet a hazai tervező, kivitelező, üzemeltető vállalkozói kör.
9. El kell indítani a köz- és magánszféra nemzeti együttműködésének programját. Fel kell mérni, hogy milyen célterületei és tartalékai vannak az ilyen együttműködésnek a szükséges beruházások megvalósítására.

A közösségi és a magánszektor beruházási és üzemeltetési együttműködéséhez biztosítani kell a jobb átláthatóságot.

1. Ki kell alakítani újabb vállalkozói klaszterek létrehozásának állami ösztönzőit, támogatási rendszerét az építésügyi ágazatban. Feladat a recesszió által szétzilált alvállalkozói láncok, vállalatközi együttműködések újraszervezésének tudatos támogatása a beszerzés, az informatika, a képzés, a készletezés és egyéb területeken.

 

III.Az építési vállalkozások tevékenységeinek finanszírozása

Probléma felvetése

Az alacsony jövedelmezőség, a változó munkaellátottság miatt az építési vállalkozók saját erőből többnyire nem tudják folyamatosan előfinanszírozni a munkájukat, sok esetben a cég „adminisztratív” működését sem. A kereskedelmi bankok olyan kockázatosnak minősítik az építőipart, aminek következtében igen szigorú feltételekkel, drágán finanszíroznak. A cégeknek csak töredéke hitelképes.

A finanszírozási problémák kiváltója az irreálisan alacsony áron történő szerződéskötés. 2009. év végi jogszabály elrendelte az építőipari fedezetkezelő kötelező alkalmazását, ami a magánmegrendelői piacon jelenleg is hatályos. Ez az intézményrendszer a létesítmények megvalósításának előfinanszírozását követeli meg a vállalkozói lánc minden szintjén, ami saját erőből többségében teljesíthetetlen.

Valószínűsíthető, hogy a magánmegrendelések arányainak növekedése miatt gyakoribbak lesznek a megrendelői nemfizetésből fakadó problémák.

Javaslatok

1. A lehető legszélesebb körben érvényt kell szerezni a 2014. évtől hatályos új Ptk. szerződéses biztosítékokra vonatkozó rendelkezéseinek. Ez gyakorlatilag kiküszöbölhetővé teszi, hogy a megrendelő feltételek nélkül lehívja és kifizettesse a garantőr bankkal a teljesítési-jóteljesítési garanciákat. A kereskedelmi bankok gyakorlatában szerződéseiben általánossá kell, hogy váljon a Teljesítési Szakértői Szervezet működésére való utalás, annak kiemelt kezelése, hogy a vállalkozás fordul-e panasszal a TSZSZ-hez az un. mellékkötelezettségek területén.
2. A jelenleginél alacsonyabb szinten - összhangban a 36/2009.05.12. OGY határozattal és a 2015. november 1-jétől hatályos új Közbeszerzési Törvénnyel - kell maximálni a magánmegrendelői szerződésekben is a megrendelő részéről kiköthető garancia mértékeket: teljesítési garancia maximum 5%, a jóteljesítési garancia maximum 5%.
3. Egyéb megrendelői fizetési biztosíték hiányában a megrendelői fizetési hajlandóság kikényszerítése az elvégzett munkán alapuló díjkövetelés mértékéig megengedő jelzálogjog-bejegyzési lehetőséggel a megrendelő tulajdonában vagy használatában lévő telekre és lakóingatlanra.
4. A peresített követelések mielőbbi érvényesíthetősége érdekében a gazdasági pereskedésnél a tényállás módosíthatóságának szigorú kezelését el kell érni. A gazdasági perek felgyorsítása, értékhatár függvényében az egyszerűsített eljárások lehetőségének továbbgondolása indokolt.
5. Az MNB 2016. évtől várható exportfejlesztő hitelprogramjába, hitelezési tárgykörébe kerüljön be az építési szolgáltatási export is.
6.  Érvényt kell szerezni a jegybanki alapkamat plusz 8% késedelmi kamat intézményrendszerének valós működéséhez. A határidős fizetés jogszabályok által biztosított működéséhez szigorúbb ellenőrzésre és személyi felelősségvállalások elrendelésére van szükség.
7. Az építési-beruházási célú közbeszerzési munkáknál a legszélesebb körben alkalmazni kell a Kbt. által biztosított max. 15%-os értékű szerződésmódosítás lehetőségét az előre nem láthatóság kezeléséhez.
8. Az építési-beruházási célú közbeszerzéseknél szigorúan be kell tartani az irreálisan alacsony áron történő szerződéskötés tilalmát. Irreálisan alacsony árnak minősül – többek között - a minimális építőipari rezsióradíjat el nem érő díjtétellel készített ajánlat. Az adott évre érvényes minimális építőipari rezsióradíj értékét az Építőipari Ágazati Párbeszéd Bizottság (ÉÁPB) határozza meg és ajánlása alapján a miniszter hirdeti ki. Szabályozást igényel a szokásos normaidőktől való lényeges eltérés indoklása is.
9. Kerüljön előtérbe az építési vállalkozások azonos szempontok alapján történő állandó pénzügyi minősítése. Az adott vállalkozási nagyságrendekhez igazodó, a megrendelőtől és a vállalkozástól független szakértő (pl. bank, adószakértő, könyvvizsgálói kamara, ÉVOSZ) által készített minősítés alapján pénzügyi megbízhatósági besorolása legyen a cégeknek. A közbeszerzési piacon ajánlatot adóknak kötelező legyen a pénzügyi megbízhatósági besorolás megszerzése. Ehhez a számlavezető bankok cégminősítése, besorolása is alkalmas lehet.
10.  Javasoljuk a köz- és magánberuházásoknál egyaránt kötelezően bevezetni a megrendelői fizetési garanciaadási kötelezettséget. A vállalkozók által adott teljesítési, jóteljesítési garanciákkal egyenértékű megrendelői fizetési garanciát kérünk a megrendelők részéről, valamint annak garantálását, igazolását, hogy a megrendelői forrás visszavonhatatlanul rendelkezésre áll.
11. Fontos, hogy 2016. évben a szakmai érdekképviseletek és a köztestületi kamarák összefogásával kidolgozásra kerüljenek a kiegyensúlyozott szerződési elven alapuló Tervezői és Építőipari Általános Szerződési Feltételek.
12. A Teljesítésigazolási Szakértői Szerv működésének kedvező tapasztalatai rámutatnak, hogy a lánctartozás visszaszorításában fontos szerepet tölt be. Indokolt, hogy a TSZSZ-hez a létesítmény megvalósításában közreműködők szélesebb köre fordulhasson panasszal, szakvéleményét kérve. A tervezői és kivitelezési szerződésekből eredő teljesítési vitákon túl, a műszaki-lebonyolítási és a beszállítói feladatokat végző közreműködők beadványait is bírálja el a TSZSZ.
13. Gondot okoz, hogy a visszatartások a felszámolási eljárás során ugyanolyan kategóriába (F, D) sorolandók, mint az egyéb követelések és rendszerint nem kerülnek kifizetésre. Javasoljuk, hogy a felszámolási eljárás során minősüljön óvadéknak (valójában úgy funkcionál), így már a banki követelésekkel azonos (B) kategóriába sorolandó lenne a „visszatartónál”.

Legyen célzott felhasználású összeg, kezeljék külön számlán, és csak a garanciális hibák javítására legyen felhasználható.

 

IV.Közbeszerzés az építési beruházások területén

Probléma felvetése

Az építési beruházások közbeszerzési piacán nagy feszültséget okoz, hogy az adott létesítmény műszaki tartalma és pénzügyi fedezete között sok esetben továbbra sincs összhang. Az ajánlatkérési dokumentációkban szereplő feladathoz elegendő forrás rendszerint nem áll rendelkezésre és ez gyakran a megrendelő számára csak az ajánlatok beérkezését követően válik egyértelművé. Különösen jellemző ez a nagy értékű létesítmények megfelelő előkészítésének hiánya esetén.

Fontos az „előre nem láthatóság” kiszámítható kezelése a közbeszerzési szerződésekben és azok végrehajtásban. Erre a 2015. november 1-jétől hatályos Kbt. remélhetőleg megnyugtató módon ad lehetőséget, élni kell vele.

Ma Magyarországon nem áll rendelkezésre az építési-beruházási létesítmények közbeszerzésének ár-érték arányosságát elősegítő, átlátható költségbecslési, költségkalkulációs rendszer és teljes körű létesítményi bekerülési árgyűjtemény.

Az új Kbt. 135.§-ában foglaltak szerint annak ellenére, hogy alvállalkozó az ajánlattevővel köt szerződést, az ajánlattevő igazolja az alvállalkozó részére a teljesítést, az alvállalkozó az ajánlattevő részére állítja ki a számláját, ugyanakkor a számla ellenértékét végül az ajánlatkérő fogja közvetlenül kifizetni.

A fenti eljárásrend gyakorlatban való alkalmazása számos kérdést vet fel, mind számviteli, mind polgárjogi területen, melynek megválaszolásával a végrehajtási rendeletek egyelőre nem foglalkoznak.

 

Javaslatok

1. A létesítmények lehető legszélesebb körében kiviteli terv mélységű tervezési előkészítettség mellett történjen az ajánlatkérés, a versenyeztetés.
2. Az ajánlatkérési kiírások a jövőben – az eddigieken túl – tartalmazzák az ajánlatkérő által az adott építési-beruházási létesítményre az ár-érték arányok figyelembevételével kiszámított bekerülési költségek becsült értékét. A közzétett becsült érték, az ár-érték irányába hangolja az ajánlatokat. Túl kell jutni az építési piac recessziós időszakának irreális mértékű árszóródásán.
3. Ki kell dolgozni a megrendelőtől, annak projektirányítójától elvárt feladat-, felelősségi- és hatásköri rendszert, amit jogszabályok, útmutatók, kódex formájában mielőbb közzé kell tenni.
4. Amikor irreális ajánlati elemnek az ár minősül és kockázatosságát külön vizsgálnia kell az ajánlatkérőnek, fontosnak tartjuk, hogy az építési-beruházási célú ajánlatoknál az ajánlati ár összetevőit minden esetben a minimális építőipari rezsióradíjhoz is viszonyítani kelljen. Ennek fontosságát továbbra is fenn kell tartani.

Az irreálisan alacsony áron történő szerződéskötés mindkét fél felelőssége kell legyen.

1. Ki kell dolgozni az építőipari ágazat minimális bértarifa táblázatának 2016. évi értékeit és azt az építésügyért felelős kormánytaggal kötelező érvénnyel közzé kell tenni.
2. A szerződéskötések során a pénznemeknél koncepcióváltásra van szükség. Ott, ahol a közbeszerzés beszerzési fedezetéhez uniós források társulnak, javasoljuk az euró alapon történő szerződéskötést. Meggondolandó, hogy az árfolyamkockázatot (árfolyamnyereség vagy -veszteség) a szerződő felek közösen viseljék.
3. Javasoljuk, hogy a Kbt. módosításával térjen vissza a jogalkotó arra a bevált gyakorlatra, miszerint a nyertes ajánlatadó (generálkivitelező) csak akkor juthat hozzá a saját teljesítményének ellenértékéhez, ha igazolta, hogy az alvállalkozóit közvetlenül kifizette.
4. Az „előre nem láthatóság” egyértelműbb és rugalmasabb hazai szabályozást igényel az építési beruházásoknál. A szerződésmódosítás általános feltételéül szabott „előre nem láthatóság” kritériuma elsősorban az ajánlatkérőre (megrendelőre) ró terhet, hiszen az ajánlati dokumentációban foglalt feladatok teljeskörűségét, valamint hiánytalan műszaki tervet kell garantálnia, ami nyilvánvalóan nem lehetséges. Ugyanakkor a szerződésmódosítást szükségessé tevő többlet- és pótmunkák elvégzése a rendeltetés szerinti használhatósághoz elengedhetetlen. Ebben a helyzetben a tartalékkeret előirányzása az ésszerű megoldás. Erre nagyobb lehetőséget ad az új Kbt., amely kimondja, hogy a szerződések közbeszerzési eljárás nélkül is módosíthatók, ha a módosításokról már a közbeszerzési dokumentumokban világos, pontos és egyértelmű rendelkezés van. Ezt a rugalmasságot a közbeszerzéshez kapcsolódó szerződéstervezetek kell, hogy biztosítsák.
5. A közbeszerzések és a magánmegrendelések területén is komoly visszaélésekre adott lehetőséget a feltétel nélkül lehívható bankgaranciák rendszere. Az új Ptk. biztosítékokra vonatkozó rendelkezései és a Teljesítésigazolási Szakértői Szervhez való panaszbenyújtás lényegesen jobb helyzetet eredményezett. Mindezekkel együtt a TSZSZ részéről indokolt Útmutatóban rögzíteni ennek a témának a kezelését, eljárási rendjét.
6. Az új Kbt. az építési-beruházási célú beszerzéseknél előírja, hogy a nyertes ajánlatoknál az alvállalkozói teljesítések értéke nem haladhatja meg az 50%-ot. Nagy értékű összetett építési feladatoknál (pl. kórházépítés, autópálya műtárgyakkal, komplett sportlétesítmény, stb.) ez az előírás betarthatatlan, esetenként erőteljesen versenykorlátozó. Helyesnek tartva a törvényalkotó azon elgondolását, hogy jelentős mértékben csökkenjen az alvállalkozói lánc és saját erőforrások kerüljenek előtérbe, ma Magyarországon az 50%-os korlát számos esetben irreális. Ezért az ÉVOSZ javasolja az alvállalkozói teljesítések 70%-os lehetőségét megengedni, vagy a 3 milliárd Ft nettó érték fölötti létesítményeknél az 50%-os korlát eltörlését.
7. A beruházások költségbecslése részben nem megfelelő, részben a tervek nincsenek összhangban a költségtervekkel. Meg kell teremteni a tervezői, beruházói és kivitelezői költségbecslések összhangját.

 

V.Lakásépítés

Probléma felvetése

Minden ország nemzeti vagyonának jelentős részét képezi az infrastruktúra és a lakásvagyon. Nem lehet vita tárgya a nemzeti lakásvagyon ezen elemeinek és kiemelten az értékének megőrzése. Ma Magyarországon mintegy 4,2 millió lakás van, és ha elfogadjuk, hogy egy lakásnak legalább száz évig funkcionálnia kell, akkor igaz az, hogy évente legalább 42 ezer lakásnak kellene épülnie. Amennyiben elfogadjuk azt is, hogy legalább 10 évente generálisan nagyfelújításra szorulnak a lakások, akkor évente legalább 400 000 lakást kellene átfogó, nagy felújításban részesíteni. Magyarországon 2015. évben ezen feladatoknak csak a töredéke teljesült mind az új, mind pedig a felújítandó lakások vonatkozásában, azzal együtt, hogy hét éves mélypontról mozdult el pozitív irányba a piac.

2015. évben 7 612 db új lakás átadására került sor és 120 000 lakás felújítása történt meg.

Ma Magyarországon a lakásgazdálkodásnak elsődlegesen nem szabályozási kérdések szabnak korlátot, hanem a forráshiány. Ezért az ÉVOSZ javaslatai elsődlegesen a forrás bővítésére irányulnak. A pénzügyi lehetőséget egyszerre kell bővíteni a közösségi (állami) és a magán (lakossági) oldalon. A 2015. évi súlyponti problémák és megoldási javaslatok lakásépítési körében tárgyalt ÉVOSZ javaslatokat a Kormány mérlegelte és örömünkre szolgál, hogy ma már valamennyi törvényi háttérrel bír. Kiemelkedik ezek közül az új építésű lakóingatlanok 5%-os kedvezményes általános forgalmi adója, a 3%-os fix kamatozású, forintalapú, hosszú távú hitelkonstrukció, a CSOK program és az eljárások egyszerűsítése. 2016. évben innen kell továbblépni.

A kötelező jótállásra vonatkozó rendelet (5 és 10 év kötelező jótállási időszak a kivitelezőknek) ellehetetleníti a normális gazdálkodást.

 

Javaslatok

1. A Kormány által indított lakásépítési, lakástámogatási programok csak akkor hatásosak, ha hosszú, legalább 8-10 éves időtávon kiszámítható és elegendő forrás van mögötte. Csak ilyen időtávba fér bele a lakossági előtakarékosság, a munkáltató támogatási érdekeltsége, a banki érdekeltség és a költségvetés teherbíró képessége. A programok nyilvánvalóan az első új és használt lakás megszerzésére és a meglévők energiatakarékossági és hőszigetelési problémáinak megoldására kell irányuljanak.
2. A meglévő lakásvagyon felújításánál meghatározó az energiatakarékos létesítménykialakítás. A Nemzeti Épületenergetikai Stratégia jó kiindulópont ahhoz, hogy az uniós forrásokra is alapozva lakásfelújítási program készüljön. Ennek a forrásszükségletei ismertek, kialakításra vár a költségterhek megosztása a költségvetés és a lakástulajdonosi kör között.
3. A Parlament és a Kormány 2015. évi intézkedései nagy lendületet adnak az új lakóingatlan építésekhez és egy meghatározott társadalmi rétegnél a meglévő lakóingatlanok felújításához, bővítéséhez is. A továbblépéshez javasoljuk az engedély- vagy bejelentésköteles lakóingatlan felújításoknál a felújítási ÁFA-érték 30%-ának számla alapján való visszaigényelhetőségét maximum 3 millió Ft nagyságrendig.
4. Javasoljuk az energiatakarékos városrész-rehabilitációs programok beindítását, ahol a meglévő lakások korszerűsítése, az újak megépítése együtt szerepel a városrész további energiafogyasztó létesítményeinek, energiahálózatainak a felújításával.

 

 

VI.Építőipari szakképzés, továbbképzés

Probléma felvetése

2014. évtől az építőipar területén is lendületet vett a szakképzés duális jellege. Az ágazat sajátosságaiból adódóan azonban más ágazatokhoz képest erős korlátai vannak a gyakorlati képzőhelyek bővíthetőségének. Mivel az ágazatban meghatározó a mikro- és kisvállalkozások számossága, melyek kellő előrelátással nem rendelkeznek a folyamatos munkaellátottságukról, ezért nehezen tudják elkötelezni magukat tanulói szerződések megkötéséhez, a munkaerő folyamatos foglalkoztatásához.

Az építőipar növekvő szakmunkás szükségletéhez számos területen hiányzik a megfelelő szakmai felkészültségű munkatárs. Hosszútávon meg kell teremteni az építőipar szakmunkaerő-igényének minőségi és mennyiségi hátterét.

 

Javaslatok

1. Az építőiparban humánerőforrás tervezési munkával regionális szinten szükséges meghatározni, hogy 2014-2020. között a tervbe vett EU, állami, önkormányzati és magán építési beruházások összességének kivitelezéséhez az adott térségben mennyivel kell növelni évente és szakmánként a szakiskolák szakképzési kibocsátását. Valamennyi tervezési régióban indokolt az építőipari szakmákat kiemelten hiányszakmának besorolni és ennek megfelelő képzési támogatásban részesíteni.
2. A duális szakképzés területén az építőiparban hiányoznak az üzemen kívüli gyakorlati képzőközpontok, ahol a gyakorlati képzéshez a mikro- és kisvállalkozók is tudnak kapcsolódni. Ezeket fokozatosan létre kell hozni, ahol az ÉVOSZ tagszervezeteinek nagyobb szerepvállalására is szükség van!
3. Az elmúlt évek során az építőipari cégektől évente befolyt szakképzési hozzájárulásnak csak 10-15%-át forgatták vissza ténylegesen az építőipari szakmák oktatására. Különös tekintettel a gyakorlati képzés fontosságára, a befizetett összegnek maradéktalanul vissza kell kerülnie az építőipari szakképzés finanszírozásába.

Az EU tagállamaiban működő építőipari paritásos alapok mintájára a szakképzés fenntartói finanszírozási rendszerének átalakítása keretében javasoljuk az építőipari ágazat vállalkozói által kötelezően befizetett 1,5%-os szakképzési hozzájárulás központi forrásából Építőipari Paritásos Szakképzési Alap létrehozását. Ezt, ebben az ágazatban az elmélyülő szakember-hiány mindenképp indokolttá teszi. Ebből az alapból javasoljuk finanszírozni az „üzemközi építőipari gyakorlati képzőhelyek” létrehozását és finanszírozását. Az alapba befolyó pénzügyi források regionális szinten koordinálva, az építőipar szociális partnereit is bevonva az irányításába a várható feladatokhoz szükséges szakmunkásigények alapján legyenek felhasználva.

1. Az építési vállalkozások tájékoztatása szükséges a duális képzésbe való önkéntes bekapcsolódásuk növelése érdekében. Ebben az ÉVOSZ meghatározó, koordinációs lehetőséget kell vállaljon.
2. A pályaorientációs foglalkozásokon, tájékoztatókon az építőipari hiányszakmákra a bennük rejlő képzési lehetőségekre (ösztöndíj, gyakorlati képzés, munkalehetőség) kiemelt odafigyeléssel kell felhívni a szülők és tanulók lehetőségét.
3. Az építőipari szakmáktól uniós szinten elvárt követelmények, műszaki megoldások és minőség megismerése és hazai oktatása érdekében sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a szakképző tanárok felkészítésére, továbbképzésére. Ennek finanszírozási hátterét kormányzati, pályázati eszközökkel mindenképp segíteni kell.
4. Az építőipari, felsőfokú mérnökképzések területén is el kell indítani a duális képzés rendszerét. Ebben az ÉVOSZ – csatlakozva az MKIK által biztosított lehetőségekhez – koordinációs szerepet kell, hogy vállaljon.

 

VII.Foglalkoztatás és munkaügy az építőiparban

Probléma felvetése

A magyar építőiparban foglalkoztatottak helyzete nem sokat változott az elmúlt években.

Az építési ágazatban a munkaerő jelentős részben nem működő és termelő vállalatokban, hanem kényszerfoglalkoztató, szinte munkaerő kölcsönző cégekben csoportosul. Ennek eredménye az érdekeltség hiánya, az utánpótlás-képzésben való érdektelenség, sokszor a minőségi szakmai munka hiánya. Ezek a társaságok mikrokörnyezetben, vállalati struktúra és kultúra nélkül működnek. A dolgozók nem a teljesítményük arányában vannak fizetve, általános az alacsony szintű órabér.  A hatékonyság jelentősen elmarad az európai átlagtól, emiatt egy elfogadható nagyságrendű bértarifa rendszer bevezetése nehézkes. Ezek a cégek képtelenek a munkát előfinanszírozni, ki vannak szolgáltatva a megrendelőiknek.

Megmaradt a hármas tagoltság: a főfoglalkozásban alkalmazottak mellett az úgynevezett bérelt munkaerő (ennek egy része vállalkozási formában) és a szürke/fekete foglalkoztatottak. 2015. év végén az építőiparban az összes foglalkoztatott 276,7 ezer fő volt. A recessziós években külföldön munkát vállalt szakembereket nagyon nehéz visszahozni a hazai építési feladatokhoz. A munkaerő hazai hatékonyabb és magasabb bérszinten való foglalkoztatása nélkül súlyos munkaerőhiány van már az ágazatban.

 

Javaslatok

1. Európai mintára és folyamatos EU támogatással kiépült az ágazati párbeszéd bizottságok intézménye, mely az ágazati érdekegyeztetés színtere. Ennek intézményrendszerét, felülvizsgálat mellett, javasoljuk továbbfejleszteni, megerősíteni.
2. Az ÉVOSZ kiemelten kezeli az Építőipari Ágazati Kollektív Szerződést, mely jelenleg is létezik, működik, és példaértékűen ágazati munkaidőkeret számítást és minimál bértarifa táblázatot is tartalmaz. Sürgősséggel meg kell határozni a 2016. évi ágazati minimál bértarifa táblázatot. El kell érni ennek kötelező kiterjesztését, amit a piac meg kell, hogy fizessen. Javasoljuk a Kormány részére az ágazati kollektív szerződések rendszerének létrehozását. Ez egyik alappillére lehet a szürke/fekete foglalkoztatottság visszaszorításának, elősegítheti a versenyegyenlőséget és növelheti az állami adó- és járulékbevételeket.
3. A tisztességes vállalkozások érdeke, hogy az építésügy egyéb területeihez hasonlóan meg kell erősíteni a munkaügyi ellenőrzések hatékonyságát. Csak folyamatos és következetes, nemcsak a látványos esetekre épülő munkaügyi ellenőrzés képes javítani a morált, mely kiterjed a foglalkoztatás minden elemére.
4. Az ÉVOSZ kezdeményezésére az Építőipari Ágazati Párbeszéd Bizottság minden évben javaslatot tesz a minimális építőipari rezsióradíjra, melynél alacsonyabb árnál a legális foglalkoztatás kizárt. A 2016. évi értéket mielőbb meg kell határozni. Ez ajánlásszerűen jelenik meg rendeletben, azonban kötelező alkalmazása nélkül az irracionális vállalkozási árak kiszűrése és a legális foglalkoztatottság kikényszerítése nem oldható meg. Nagyobb hangsúlyt kell adni a minimális rezsióradíj betartásának, ellenőrzésének. Ehhez a jogszabályi háttér erősítésére is szükség van.
5. Az építőipari havi átlagbér a versenyszféra 75%-át éri csak el, így az itteni munkavállalás presztízse továbbra is alacsony. Rövidtávon a munkabérek emelkedése árfelhajtó hatású is lehet, hosszabb távon azonban javíthatja a ma sok kívánnivalót hagyó minőségi munkavégzést, a stabil szakmunkásgárda kialakulását és a legális foglalkoztatást. A szakmai marketing szükségszerű erősítéséhez a közszolgálati média, a képzőhelyek és a szakma gyakorlóinak összefogása elengedhetetlen.
6. Az építőipari szakmát választó fiatalok számának drasztikus csökkenésének megállítása érdekében javasoljuk az építőipari szakmák a pályaválasztók körében történő népszerűsítését.
7. A béreket terhelő adók és járulékok csökkentése továbbra is a legális foglalkoztatás erősítésének leghatékonyabb eszköze.
8. Javasoljuk, hogy a Kormány kössön Ukrajnával és Moldovával kormányközi megállapodást, melynek keretében az építőipari szakmákban éves létszámkontingensig a lehető legegyszerűbb tartózkodási és munkavállalási engedélyezési rendszert működtetnek.
9. Javasoljuk, hogy a munkásszállások létesítése és üzemeltetése államilag támogatott és felügyelt program legyen.

 

VIII.Az Építési, hatósági eljárások egyszerűsítése

Probléma felvetése

A Kormány 2015. évben határozatban rögzítette az építésügy átalakítását célzó programját. Ez számos területet megcéloz a tervezés, lebonyolítás, építés-kivitelezés szabályozásában, a jogosultságok, a szakmai feltételrendszerek, az építésigazgatási eljárások területén. A termék-megfelelőség, az elektronikus ügyintézés, a szakmai kamarák tevékenységének módosulása és számos egyéb piacszabályozási változás várható. Ezek összetettsége és sokasága az építési vállalkozások számára nehezen követhető, a nagyszámú mikro- és kisvállalkozás képviselői nem képesek ezek követésére és gyakorlati alkalmazására.

 

 

 

Javaslatok

1. Az 50 millió Ft értékhatár alatti építési-beruházási, kivitelezési munkáknál egyszerűsített építési napló vezetését javasoljuk.
2. Az építésügy területén egy egységes szakmai szóhasználat érdekében teljes körű fogalomtár kialakítása és közzététele szükséges.
3. A bejelentési kötelezettség mellett végezhető lakóingatlan beruházásokhoz kapcsolódóan javasoljuk a vonatkozó szakági jogszabályokban a hatóságok, szakhatóságok, települési önkormányzatok, közműtársaságok (összességében közreműködő felek) konzultációs kötelezettségét erősíteni és válaszadási határidejét csökkenteni annak érdekében, hogy a megnövekedett tervezői és kivitelezői felelősségnek jobban meg lehessen felelni.
4. „Kisvállalkozói 1x1 füzetek” összeállítását javasoljuk, ahol a leglényegesebb tudnivalók kerülnek ismertetésre a vállalkozásalapítás, az építésigazgatás, a munkaügy, a vállalkozási szerződésminták, a külföldi munkavállalás, a tevékenységi jogosultság és számos más témakörben. Ezt a szakmai szövetségek feladatrendszerében el lehet végezni. A finanszírozásban állami és köztestületi kamarai közreműködésre van szükség.
5. A hatósági eljárás (engedélykérelem) megindításához szükséges szakhatósági véleményeket, eljárásokat helyettesítse a tervezői nyilatkozat, amelyben a tervező felelősséggel kijelenti, hogy a tervdokumentáció megfelel minden jogszabályi, szakmai előírásnak, beleértve a szakhatósági hatáskörbe tartozó előírásokat is. Ez együtt járhat azzal, hogy a szakhatósági nyilatkozatok beszerzése teljes egészében kerüljön át a tervező feladatkörébe, azzal a kiegészítéssel, hogy ha a szakhatóság elmulasztja a 15 napos nyilatkozattételi határidőt, állásfoglalását megadottnak kell tekinteni.
6. Korábbi javaslatunkban azt kértük, hogy az előzetes tervtanácsi, véleményezési eljárás csak az elvi jelentőségű ügyekben (pl. településrendezési terv, szabályozási terv) maradjon fenn, ne terjedjen ki az egyes konkrét épületek engedélyezésére. Sajnos a jogszabályváltozások egy felemás megoldást eredményeztek. A 312/2012. Korm. rendelet szerint ugyanis a tervtanácsi hatáskör leszűkült, azonban minden olyan esetben, amikor tervtanácsi véleményre nincs szükség, helyébe lép a polgármesteri településképi vélemény. Ez ugyanúgy nem egzakt, hanem „szubjektív” szempontok alapján adja meg a tervdokumentációról a véleményt, mint a korábban kifogásolt tervtanácsi eljárás, és nincs is helye ellene semmiféle jogorvoslatnak, a negatív településképi vélemény esetén az engedélykérelmet el kell utasítani. Javasoljuk, hogy a településképi vélemény beszerzése ne legyen kötelező az építési engedélyezési eljárásban, a tervtanácsi hatáskör pedig maradjon meg a jelenlegi „csökkentett” mértékben.
7. A három éves pozitív tapasztalatok alapján tovább kell fejleszteni a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv működésére vonatkozó szabályozást. Ennek során bővíteni kell azok körét, akik a TSZSZ-hez panasszal fordulhatnak, kiszélesítve az adott létesítmények megvalósításában közreműködőkre (műszaki-lebonyolítási és a beszállítói feladatokat végző közreműködők).
8. Javasoljuk létrehozni az építésgazdaság területén működő szakmai-gazdasági érdekképviseletek közreműködésével a Nemzetgazdasági Minisztérium koordinálásában a Nemzeti Építésgazdasági Munkabizottságot. A munkabizottság javaslattevő, érdekegyeztető fórumként működhet.
9. A dereguláció jegyében szűnjön meg az építési vállalkozások kettős kereskedelmi iparkamarai regisztrációs kötelezettsége oly módon, hogy csak a „szakmai regisztráció maradjon meg”, melynek adataiból a kereskedelmi és iparkamarák automatikusan végrehajtják a vállalkozások általános kamarai nyilvántartásba (regisztrációjába) vételét.

 

 

IX.Szakmai színvonal emelése

Probléma felvetése

A nagy értékű építési-beruházási célú közbeszerzéseknél az utóbbi években megsokasodtak azok a létesítmények, melyek előkészítésére az ajánlatkérő nem szánt elegendő időt. Ennek következtében a megvalósítás szakaszában kellett azzal szembekerülni, hogy pontatlan és hiányos a műszaki tartalom, a műszaki tartalom és a fedezet között lényeges eltérések vannak, a jogviszonyok rendezetlenek, kevés az idő a kivitelezésre.

A lakosság részére végzett munkáknál a szóbeli megállapodások mentén végzett tevékenység szül rengeteg problémát. Mindezek a szakmai színvonalat és ezzel a szakma társadalmi megítélését is rontják.

 

Javaslatok

1.  Szükséges a nagy értékű, összetett létesítmények megvalósítását leíró szakmai kódex közreadása. A közreműködők feladatmegosztása, felelősségi és hatáskörök teljes körű áttekintése indokolt. Különös jelentőséggel és sürgősséggel bír a megrendelői, projektirányító-menedzseri feladat- és felelősségi kör szakmai áttekintése. Mind a közbeszerzések, mind pedig a magánmegrendelések területén meg kell határozni a megrendelőkkel szembeni „elvárásokat” a létesítmények sikeres megvalósíthatósága érdekében.
2. Törekedni kell arra, hogy a lehető legrészletesebb tervanyagok ismeretében kerüljön sor kivitelezői versenyeztetésekre, szerződéskötésekre és megvalósításra.
3. A közepes és nagy értékű létesítmények megvalósítását szolgáló általános szerződési feltételek kidolgozása szükséges a közbeszerzések és a magánépítések területén egyaránt.
4. A mikro- és kisvállalkozások jogszerű működését megalapozó mintaszerződések szélesebb körben való ismertté tételére és a szerződéskötésekre felkészítő szakmai konzultációk szervezésére van szükség, melyben az ÉVOSZ-nak is hangsúlyos feladatot kell vállalnia.
5. A szakmai színvonal emelését szolgálná a tervezői és kivitelezői felelősségbiztosítás rendszerének értékhatárokhoz kötött kötelező előírása, elvárása.

 

X.Szabványosítás

Probléma felvetése

A valós műszaki teljesítések elfogadását és elfogadtatását nehezíti, hogy sok esetben irányt adó, megfelelő műszaki szabványok nem, vagy magyar nyelven nem állnak rendelkezésre. A mikro- és kisvállalkozások számára különösen problémát okoz a magyar nyelvű szabványok hiánya. A hazai szabványosítás nem tartott lépést az építési tevékenység, a használt anyagok és technológiák műszaki sokszínűségével, az innovációs folyamatokkal és az uniós gyakorlattal. Minőségi, állékonysági, alkalmazhatósági problémák és viták sokasága jelentkezik az építési piacon.

A szabványosítási feladatok koordinált végrehajtásának finanszírozásából az állam gyakorlatilag kivonult.

 

Javaslatok

1. Az Európai Unióban legelterjedtebb szabványok felhasználásával, figyelembe véve a magyar sajátosságokat is, aktualizálni kell az egymásra épülő műszaki szabványok rendszerét. Az építőipari szakági kivitelezők, tervezők és mérnökök közös munkájára és meghatározóan állami forrásokra van ahhoz szükség, hogy a környezetünkben lévő nemzeti szabványosításokhoz mért magyar lemaradást mielőbb be lehessen pótolni.

Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) az építőipart érintő kérdések megvitatásában és javaslatok kidolgozásában és az elrendelt jogszabályok végrehajtásának ellenőrzésében továbbra is hangsúlyos közreműködést vállal.

1. Javasoljuk, hogy a honosított szabványok elektronikusan, díjmentesen hozzáférhetők legyenek.

 

 

XI.Az építőipar számokban

 

A magyar építőipar az Európai Unión belül

 

2014. évi termelési érték

Ország	Mrd €
Németország	293
Franciaország	164
Nagy-Britannia	157
Olaszország	135
Spanyolország	95
Hollandia	55
Svédország	54
Lengyelország	47
Belgium	40
Ausztria	33
Finnország	29
Dánia	22
Csehország	17
Portugália	11
Görögország	8
Románia	9
Írország	9
Bulgária	6
Szlovákia	6
Magyarország	5
Luxemburg	4
Litvánia	3
Horvátország	2
Lettország	2
Észtország	2
Szlovénia	2
Ciprus	0,5
Málta	0,5
Összesen az EU-ban	1211
Svájc	52
Törökország	56
Norvégia	55

 

 

Foglalkoztatottak száma az építőiparban 2014. évben

 

Ország	ezer fő
Németország	2447
Franciaország	1791
Nagy-Britannia	2100
Olaszország	1484
Spanyolország	994
Hollandia	458
Svédország	311
Lengyelország	1230
Belgium	276
Ausztria	266
Finnország	182
Dánia	170
Csehország	378
Portugália	274
Románia	389
Írország	115
Görögország	152
Bulgária	178
Szlovákia	223
Magyarország	258
Luxemburg	40
Litvánia	99
Horvátország	93
Lettország	64
Észtország	59
Szlovénia	54
Ciprus	22
Málta	9
Összesen az EU-ban	14 116
Svájc	358
Törökország	1912
Norvégia	201

 

 

 

Az építőipari termelés alakulása

 

Az építőipar egésze 2015. évben folyó áron 2 171,7 milliárd forint összegű építési–szerelési munkát valósított meg, volumenét tekintve 3%-kal többet, mint 2014-ben.

 

Megnevezés	Értéke, folyó áron Mrd Ft	Megoszlása %	Volumene, előző év azonos időszaka = 100,0
Épületek építése	504,8	23,24	104,3
Egyéb építmények építése	758,2	34,91	101,0
Speciális szaképítés	908,7	41,85	104,0
Építőipar összesen:	2171,7	100,00	103,0

 

 

 

 

Az építőipari árak alakulása

 

Az építőipar termelői árai 2015-ben átlagosan 2,5 %-kal voltak magasabbak, mint az előző évben.

 

Az építőipar termelőiár-indexei alágazatok szerint (előző év = 100,0)

 

Megnevezés	2012. év	2013. év	2014. év	2015. év
Épületek építése (41)	100,7	101,3	102,8	103,0
Egyéb építmények építése (42)	102,2	102,8	102,1	101,5
Speciális szaképítés (43)	102,4	101,7	101,8	102,9
Építőipar összesen (F)	101,9	101,9	102,1	102,5

 

 

 

Az építőipari szerződésállomány alakulása

 

Időszak	Új szerződések évkezdettől halmozottan		Szerződésállomány a tárgyidőszak végén
	folyó áron (milliárd Ft)	előző év azonos időszaka = 100,0	folyó áron (milliárd Ft)	előző év azonos időszaka = 100,0
2009.	1 694,8	92,6	743,3	123,5
2010.	1 489,8	87,0	653,6	86,7
2011.	1 274,7	83,8	388,0	58,0
2012.	1 518,7	116,9	519,6	131,7
2013.	2 007,5	129,6	879,2	165,1
2014.	1 686,7	82,3	757,1	84,7
2015.	1 599,0	92,7	402,0	52,0

 

Az ágazatban 2015. november végén 88 905 építőipari szervezetet tartottak nyilván - beleértve az egyéni vállalkozókat is – 3 ezerrel kevesebbet, mint 2014. év végén. Ezen belül a működő vállalkozások számát 82 ezerre tesszük. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamaránál regisztrált építési vállalkozások száma mintegy 58 ezer volt 2015. év végén.

 

Regisztrált vállalkozások számának alakulása az építőiparban

	Szervezetek száma
Megnevezés	2012. dec. 31. GFO ’11	2013. dec. 31. GFO ’11	2014. dec. 31. GFO’14	2015. nov. 30. GFO ’14
Társas vállalkozások	58 710	56 837	54 522	51 346
Egyéni vállalkozók	36 297	36 163	37 425	37 559
Vállalkozások összesen	95 007	93 000	91 947	88 905

 

A lakásépítés helyzete

 

A lakásépítő cégek az elmúlt hét évben a piacuk 80%-át elveszítették.

Év	Használatba vett lakások száma	Előző év azonos időszaka = 100,0	Kiadott lakásépítési engedélyek száma	Előző év azonos időszaka = 100,0
2007.	36 159	106,8	44 276	98,8
2008.	36 075	99,8	43 862	99,1
2009.	31 994	88,7	28 400	64,7
2010.	20 823	65,0	1 7353	61,1
2011.	12 655	60,8	12 488	72,0
2012.	10 560	83,4	10 600	84,9
2013.	7 293	69,1	7 536	71,1
2014.	8 358	114,7	9 633	127,8
2015.	7 612	91,1	12 515	129,9

 

 

 

 

 

Az alkalmazásban állók létszámának alakulása

Év	Munkavállalók (építőipar) (ezer fő)	Előző év = 100,0	Munkavállalók (nemzetgazdaság) (ezer fő)	Előző év = 100,0	Munkavállalók (versenyszféra) (ezer fő)	Előző év = 100,0
2009.	117,8	92,1	2660,7	96,3	1821,9	93,3
2010.	118,3	100,4	2701,9	101,5	1826,7	100,3
2011.	115,7	97,8	2691,5	99,6	1851,2	101,3
2012.	112,5	97,3	2674,4	99,4	1817,2	98,2
2013.	108,1	96,1	2700,2	101,0	1819,1	100,1
2014.	110,0	101,7	2823,0	104,6	1867,2	102,6
2015.	111,4	101,3	2894,1	102,5	1920,1	102,8

 

A KSH lakossági munkaerő-felvétel adatai szerint a foglalkoztattak száma az ágazatban 2015. év végén 276,7 ezer fő volt, ami a nemzetgazdaság egészében a foglalkoztatottak 6,5%-át teszi ki. (Ebből alkalmazotti státuszban lévők száma 111 ezer fő.)

 

Az alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete 2015.

	Havi bruttó átlagkereset (Ft)	Előző év = 100,0
Építőipar	196 810	106,0
Nemzetgazdaság	247 784	104,2
Versenyszféra	262 456	103,9

 

 

 

Források:              FIEC Key figures 2015

                               KSH táblák (STADAT)