Így válik valósággá a képzelet és zajlik egy kalandregénybe illő felújítás: ezáltal kapta a szakma legnagyobb elismeréseit a Laterex

A szakma legmagasabb elismeréseképpen Nívódíj nyertes lett műemlékegyüttes - műemlék helyreállítás, építmény rekonstrukció kategóriában a tatai Esterházy-kastély, illetve középület - oktatás kategóriában a fővárosi Szent Margit Gimnázium új tornacsarnoka, a Szent Gellért Terem. Mindemellett a Laterex főmérnökét, Dobosy Gáborné Hajnalkát érte az a megtiszteltetés, hogy az Esterházy-kastély rekonstrukciója során a tervezőkkel való kiemelkedő kivitelezői együttműködésért Sándy Gyula különdíjban is részesítették.

A ÉVOSZ éves ünnepi közgyűléséről nemrég lapunk is beszámolt, a hagyományoknak megfelelően idén is ezen a napon adták át az Építőipari Nívódíjakat, a Lechner Ödön-díjakat, valamint a szakma további fontos elismeréseit is, köztük az Építőipari Mesterdíjat és a Sándy Gyula díjat.

 

Részlegesen a földbe süllyesztve, tetőpályával jött létre az impozáns Szent Gellért Terem

A Szent Margit Gimnázium mögött épült mintegy 1400 négyzetméteres Szent Gellért-tornacsarnoknak megítélt Nívódíjat Misányi Nándor, termelési igazgató vehette át.
 

A projekttel kapcsolatban már egy korábbi beszámolóban megírtuk, hogy:

a hegyoldalban fekvő épület északi oldala teljesen a föld alatt van. Kialakítása terén lapos-tetős, a tetején kültéri sportpályával, amelyeket az épület raszteréhez igazodó, finoman áttört felületi megjelenést biztosító acél oszlopok határolnak.

Tislér Tamara, a projekt építésvezetője megosztotta lapunkkal a kivitelezőket elismerő Nívódíj kapcsán megfogalmazódott gondolatait:

„A kivitelezés során számtalan nehézségbe ütköztünk, amelyeknek megoldását egy jól összeszokott csapat és a megannyi ott dolgozó ember lelkiismeretes, igényes, kitartó munkája tette lehetővé. Ennek köszönhetően az impozáns épület, valamint a hozzá tartozó hatalmas kert alig több, mint egy év alatt épült meg. Ezalatt az egy év alatt a terület már-már második otthonunkká vált, ahol napról-napra bújt elő a földből az azelőtt csak terveken, maketteken látott markáns épület tökéletes mása.”

Kiemelte: „Megtiszteltetés és öröm számunkra a díj, hiszen a belefektetett munkát és az eredményeként létrehozott épület minőségét egy erre avatott szakmai bizottság is elismerte. A projekt építésvezetőjeként és minden ott dolgozó kollégám nevében mondhatom, hogy az egyik legemlékezetesebb projektünk marad. A kihívásokra, nehézségekre, a szép és azóta megszépült emlékekre pedig évek távlatában is büszkeséggel fogunk visszaemlékezni.”

Látványos labdafogó háló határolja a zárófödémre épült kézilabda pályát

A Szent Gellért-tornacsarnok a Laterex Építő Zrt., valamint a Possibuild Kft. közös munkájával valósult meg. Tislér Tamara a projekt kivitelezésével kapcsolatban elmondta, az új tornaterem az iskola neobarokk stílusú műemléki épülete mögötti hegyoldalban jött létre, amelyet jelentős tereprendezési beavatkozás és tetemes földmunka előzött meg: a munkateret összesen 111 db 8-13 méter hosszú, 80 centiméter átmérőjű CFA cölöpökből álló cölöpfallal kellett lehatárolni.

A 10 méter belmagasságú kosárlabda csarnok építését csak ezután kezdhették meg a szakemberek, amelyet elektromosan mozgatható, szabványos kosárpalánkokkal, illetve mobil térelválasztó függönnyel szereltek fel. A csarnok tetején egy kézilabdapálya is elhelyezkedik, ami a rézsűsen földbe süllyesztett geometriának köszönhetően, a felső telekszakasszal egy szintben készült zárófödémre épült. Az építésvezetőtől azt is megtudtuk, hogy az épület leglátványosabb és egyben a kivitelezés során az egyik legnagyobb kihívást jelentető eleme

a zárófödémre épített élénk kék EPDM kézilabda pályát határoló „labdafogó háló”, mely 11 centiméterenként kiosztott 1240 db (összesen 6500 folyóméter) 42 mm átmérőjű horganyzott cső-elemből készült.

 

A csövek belső oldalára korlátokat építettek ki, amivel egymáshoz rögzíthették a rudakat, ezzel is merevséget adva a labdafogó hálónak. A pálcák tökéletes függőlegességét és egymástól való egyenletes távolságát egy felső vízszintes pálca segíti, amihez egyesével hozzá vannak fogatva a több mint 6 méter magas csövek.

„A különböző méretű pálcák egyesével történő felhelyezésével vált igazán érzékelhetővé, hogy az addig csak papíron látott, elképzelt látvány valósággá váljon”

– emelte ki az építésvezető.
 

 

Két díjat is elnyert a mostanra már hajdani pompájában tündöklő tatai Eszterházy Kastély

A Laterex Építő Zrt. az elmúlt időszakban végzett kiemelkedő munkáját a tatai Esterházy-kastély rekonstrukciójáért kapott elismerő Nívódíj, valamint a Sándy Gyula különdíj elnyerése is bizonyítja. Ez utóbbi, a Magyar Építész Kamara által alapított elismerést Dr. Hajnóczi Péter és Szalay Tihamér, a Magyar Építész Kamara elnöke és alelnöke nyújtotta át Dobosy Gáborné Hajnalka főmérnöknek, a műemlékegyüttes rekonstrukcióján elvégzett, kiemelkedő projekt vezetői munkájáért. Továbbá az Nívódíjat is a főmérnök vehette át.
 

 

Kívül és belül is teljeskörű felújítást kapott a kastély

A kastély felújítása 2018-ban kezdődött, és 2021 májusában nyitotta meg újra kapuit. Az építtető a Nemzeti Örökségvédelmi Nonprofit Kft. (NÖNF) volt, a kivitelezési munkálatokat pedig a Laterex Építő Zrt., a Primofor Kft. és a B&G Építő Kft. konzorciuma végezte el. Az építtető NÖNF nemcsak, mint megrendelő és üzemeltető volt jelen a kivitelezés során, hanem a műemléki felújításhoz tartozó szakmai felügyeletet és szakmai zsűrizést is képviselte. Az építészeti és belsőépítészeti munkákat az M Építész Iroda végezte, akik a kivitelezés teljes időszakában a helyszínen nyújtottak tervezői művezetést.

A projektben a kastély főépületén, és az annak közelében található Kiskastély déli szárnyán, illetve a több mint 16 ezer négyzetméteres kastélyparkban végeztek el felújítási és kertrendezési munkálatokat.

„A projekt Nívódíj pályázatának összeállításakor nagyon reménykedtünk abban, hogy bekerülhetünk a díjazottak közé és amikor ez megtörtént, az óriási büszkeséggel töltött el minket. A kastély felújítása nagyon komoly és összetett munka volt, amihez erő és kitartás is kellett a szakmai tudáson felül. A Sándy Gyula díjra nem számítottam, hatalmasat dobbant a szívem, amikor nevem olvasták fel”

– nyilatkozta lapunknak a díjak elnyerése kapcsán Dobosy Gáborné Hajnalka főmérnök. Továbbá hozzátette:

„Eddig is hatalmas ajándéknak tartottam az élettől, hogy a tatai kastély felújításán részt vehettem, de a különdíjjal a szakmai elismerés magas fokára léptem. Vallom, hogy kimagasló eredménnyel építeni csak csapatban lehet, ezért köszönöm minden kollégámnak, akik a projekten részt vettek, hogy munkájukkal hozzájárultak a Nívódíj sikeréhez.”

 

Minden projektben résztvevő összetett együttműködésére volt szükség

Lapunk megkeresésére a főmérnök elmondta, a munkák megkezdése előtt nagyon szomorú képet mutatott az épület, ugyanakkor ebben a leromlott állapotában is sugallta a kastély a korábbi pompáját. Hozzátette, az építtető NÖNF Kft. helyi kollégái már a felújítás megkezdése előtt is nagy gondot fordítottak a kastély állapotromlásának csökkentésére. Ez a gondos figyelem pedig mindvégig megmaradt részükről, és mint a kastélyegyüttes figyelő „gazdái”, a helyszínen is részt vettek a heti szakmai egyeztetéseken. Dobosy Gáborné Hajnalka úgy fogalmazott:

„Kivitelezőként azt gondolom, az egyik legnagyobb kihívás az, amikor az építtető, akinek építünk, egyben az építendő mű mestere és legmagasabb rangú szakértője is. Az építkezés akár egy összetett mondattal is jellemezhető: egy feladat, mely a régi élettel teli kastély hangulatának rekonstruálása, a megmaradt értékek restaurálásával, a mai elvárásoknak megfelelő háttér biztosításával.”

Hozzátette: „Ez az építkezés a valóságban inkább egy többszáz oldalas kalandregényhez hasonlított.”

 

 

A kastély eredeti épületszerkezet feltáró, komplex bontási munkákat irányított a szakember

Dobosy Gáborné Hajnalka a projektvezetőként elvégzett, és Lechner Ödön Díjjal elismert munkája kapcsán arról is beszámolt, milyen nehézségeket és koordinálási feladatokat jelent egy műemléképület felújítása:

„Munkagép és bobcat természetesen a műemlék épület közelébe sem jöhet, ami engedélyezett, az a kalapács-lapát-talicska, de ezek is kizárólag akkor, amikor a velünk dolgozó művészettörténész szakember megadja az engedélyt. A projekt vezetése a bontási területen több kötetes műemléki értéklistájával, irat anyagával, gyakorlatilag centiméteres raszterben kezdődő bontást irányít.”

„Ezek a munkák állandó generál irányítói jelenlétet igényelnek, és folyamatosan mérlegelni kell, hogy az éppen bontandó felület a háború utáni időszak, körülbelül 60-70 éves modernizálásának maradványa, vagy már a kastély eredeti, 1777-ben készült épületszerkezetét látjuk” – tette hozzá.

„A bontási munka műemlék esetén nem azt jelenti, hogy eltüntetjük a régit, hogy az új épülhessen, hanem feltárjuk az eredeti szépet az időközben rárakódott modernizálás takarásából. Így kerülhettek elő az eredeti parketták, a grófnői lépcső és az értékmentő pince is” – fejtette ki a projektvezető.
 

Ezek az állomások nélkül nem jöhetett volna létre a végeredmény

Végezetül az elkészült projekt kapcsán a projektvezető a kivitelezés mérföldköveit emelte ki, amelyek között felsorolta a legjelentősebb pillanatokat egy ilyen nagyszabású projekt kivitelezése során.

„Nagy mérföldkő, amikor a tetőszerkezet egyes elemeinek megerősítése után új cserép kerül fel a tetőre. Amikor a homlokzat javítását követően a festés elkészül és az épületet körülvevő állványzat bontása megtörténik. Amikor az elképzelhetetlen mennyiségű elektromos és gyengeáramú vezetéket az aljzatbeton láthatatlanná teszi, és amikor a restaurátorok több hónapos munkájának eredményeként a felületek életre kelnek. Végül pedig nagy mérföldkő, amikor az épület már hűt-fűt, világít, jeleket ad.”

A legnagyobb sikert és örömöt pedig végül így fogalmazta meg:

„Mégis a legszebb pillanat számomra az, amikor a kastély kulcsokat átveszi az projekt vezetéstől az épület boldog, új birtokosa. Örömmel tölt el, hogy a kivitelezés során újabb szakmai tapasztalatokat szereztem, és magas szakmai tudással rendelkező, kiváló szakemberekkel dolgozhattam.„