Három dunai árvíz sem állította meg a Kvassay-projektet – így valósult meg az évtized egyik legjelentősebb vízügyi beruházása

Hazánk egyik legrégebbi és legösszetettebb funkciót betöltő vízügyi létesítménye a Kvassay-vízlépcső, zsilip, erőmű és szivattyútelep a Csepel-sziget északi csücskénél. A 2025-ös év egyik kiemelkedő eseménye volt, hogy lezárult az Országos Vízügyi Főigazgatóság beruházásában a komplexum 2022-ben elkezdett modernizációja és kibővítése. A kivitelezést a Colas és a STRABAG által létrehozott CS Kvassay 2021 Konzorcium végezte el.

 

Az építkezés, amelynek hatása Budapesttől Bajáig tart

A Kvassay komplexum hatásterületén mintegy 450 ezer ember él. Ugyanakkor egyre népesebb azoknak a tábora, akik felfedezik a Ráckevei–Soroksári-Duna-ág turisztikai és rekreációs lehetőségeit, amelyre szintén hatással van a beruházás. Az agrárium szempontjából is jelentős ez a fejlesztés, a Dunavölgy vízrendszerébe évente a Balaton térfogatának negyedét kitevő 400-450 millió köbméter vizet vezetnek ki a Ráckevei–Soroksári-Duna-ágból. A Kvassay fejlesztésének hatása egészen Bajáig érezhetővé vált.

 

Kapocs a világhoz

A Kvassay-zsilip a dualizmus időszakának egyik legnagyobb hatású vízmérnökének, Kvassay Jenőnek a nevét viseli. Kortársával, a zsilipet tervező Sajó Elemérrel meghatározó szerepet töltöttek be az ország vízgazdálkodásának elméleti és gyakorlati formálásában. Kettejük munkájának köszönhetően kezdődött el 1910-ban a Soroksári Duna - ág csatornázása és a Budapest – Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő építése. Kvassay nevéhez fűződik az első vízügyi törvény, a szakképzés és a mérnökképzés színvonalának emelése.
Előrelátó gondolkodását a történelem gyorsan igazolta, a Duna jelentősége ugrásszerűen megnőtt a trianoni békekötés után, mint az egyetlen, az ország számára nyitva maradt szabad közlekedési útvonal. A vasúthálózat jelentős része a környező országokhoz került, amelyek igyekeztek az áruszállítást jelentős összegű tarifaszabással megnehezíteni.  

 

Kvassay, a Duna ura

A Kvassay komplexumot a Duna urának is nevezik sokrétű és kulcsfontosságú szerepe miatt. A Csepel-sziget északi csücskénél 1911-ben elsőként a hajózó zsilip, majd a beeresztő zsilip épült meg. A szivattyúteleppel és erőművel az 1950-es ’60-as években bővült a Kvassay.

• Az elsőrendű árvízvédelmi vonalban ellátja a Budapest-Baja árvízvédelmi öblözet védelmét.
• Aszályos időszakokban biztosítja a szabályozott vízszintet a Ráckevei–Soroksári-Duna-ágban. Innen táplálják a Dunavölgy halas tavait és öntözőrendszereit, valamint a Duna-Tisza-közének és Homokhátságnak a vízpótlását is támogatják évente akár 60-70 millió köbméternyi vízmennyiséggel.
• A zsilip és környéke kedvelt célpont a vízitúrázók és a horgászok körében.
• A műtárgynak kiemelt feladata van a vízminőség szabályozásában is, ökológiai gondokat idézne elő, ha nem jutna elegendő friss víz a Duna mellékágába, mivel a dél-pesti szennyvíztisztító által kezelt víz itt folyik bele a folyóba.

 

Drámai helyzet tette sürgetővé a beruházást

A Kvassay-műtárgy fejlesztéséről 2018-ban született döntés. Előzménye, hogy Budapestnél tíz centiméterrel megdőlt az addigi, 1947-ben mért 51 centiméteres legalacsonyabb vízállás rekordja.
 

Az aszályos időszakban a Ráckevei–Soroksári-Duna-ágban a vízszint 50 centiméterrel volt magasabb, mint a Nagy-Dunában: emiatt a főágból gravitációsan nem juthatott be a vízutánpótlása a mellékágba. A beépített szivattyúk az alacsony vízállás mellett nem tudták átemelni a Dunából a vizet a mellékágba, mobilszivattyúkkal pótolták a szükséges vízmennyiséget. Hosszú távú és költséghatékony megoldásként a döntéshozók új szivattyútelep létesítéséről határoztak.

A beruházással a Kvassay képes a Duna főágából az eddig mért legalacsonyabb vízszinthez képest, további 50 centivel alacsonyabb vízállásnál is (a budapesti vízmércén mért 17 cm-es vízállásig) minimum 30 köbméter/s vízhozamot juttatni a Ráckevei–Soroksári-Duna-ágba.

A megvalósítás sürgetővé vált, hiszen a történelemkönyvek már megörökítették, milyen következményekkel jár, ha nincs elegendő víz a mellékágban.

A halálra ítélt Duna-ág

A Duna a 18-19. században két, nagyjából egyforma méretű ágra bomlott miután átjutott a Gellért-hegynél lévő szűkületen. A jelzett időszakban gyakoriak voltak az árvizek, amelyet főként a Pest alatti részeken a homokzátonyokon feltorlódott jégtáblák okoztak.

Az 1838-as nagy pesti pusztítás után úgy határoztak, hogy a folyó két ága a Lágymányosi –Budafoki és a Ráckevei –Soroksári közül az egyiket mederkotrással főággá teszik, a másikat pedig lezárják.

Az 1870-ben elfogadott törvény alapján a ráckevei ágat halálra ítélték. A beavatkozás nyomán megszűnt a hajózás és a mederszakasz iszaposodni kezdett. A víztelenség miatti pusztulás az állat- és növényvilágon kívül, járványok révén az itt élő embereket is elérte.

 

A szigetcsúcs mindkét végében erőmű működött

1904-ben elrendelték a Duna-ág újbóli megnyitását és a Csepel-sziget északi csücskénél kamrazsilip, csege építését. Sajó Elemér tervei és építésvezetése mellett a hajózsilip kivitelezése víztelenített mederben zajlott. Favázas szerkezeteket építettek, amelyeket vasbetonnal töltöttek ki. A keszonokat gerendavázra függesztették és egy emelőszerkezettel a mederbe engedték, majd kitömték a vízzárást biztosító elemek közeit. Az így lezárt területről kiszivattyúzták a vizet. Ipartörténeti szempontól érdekes, hogy Sajó hozta be az országba az első Wolfsholz-féle cementbesajtoló berendezést, amelyet először a Kvassay-zsilip alapgödrének víztelenítési munkáinál alkalmaztak. 

A 16 hónap alatt megépített és 1911-ben átadott műtárgy feladata az eltérő vízszintű szakaszokon a hajóforgalom átsegítése. A fejlesztés következő szakasza a vízbeeresztő zsilip megépítése volt.

A Csepel-sziget déli csücskénél hároméves munka végén 1929-re készült el a tassi hajózsilip és a vízleeresztő, majd 1930-ra az erőmű. Utóbbi az 1956-os árvízkor megrongálódott és működésképtelenné vált. A tassi kivitelezésnél 1924-25-ben első ízben alkalmazták - szintén Sajó kérésére - Magyarországon a (Siemens-rendszerű) talajvízszintsüllyesztést, valamint az öntőtoronnyal való betonozás módszerét. A Csepeli-szigetcsúcsnál 1954-62 között zajlott a szivattyútelep és az erőmű kivitelezése.

 

Versenyfutás a projekten kívül és belül

Hatvan év után, 2022-ben ismét építkezés kezdődött a Kvassay-komplexumban. Ennek keretében a Colas és a STRABAG szakemberei két nagy szakaszra bontva valósították meg az összetett projektet. Az első részben az árvízvédelmi résfal építésével és a nyomóoldali csövek fektetésével, valamint a műtárgy megépítésével készültek el.
Az elvégzendő munkafolyamatok között szerepelt az erőmű turbináinak, a darupályáinak felújítása, az épület energetikai rendszerének korszerűsítése, elkezdődött a műemléki védettség alatt álló zsilipkezelő épület és a komplexum közelében álló szolgálati lakás, valamint a gerendatároló korszerűsítése, továbbá az uszadékkiemelő rendszer fejlesztése is.
Jelentős nyomást jelentett, hogy ezekkel a munkálatokkal a 2023 szeptemberében megrendezett atlétikai világbajnokságig el kellett készülni, mivel a munkaterület a stadion szomszédságában van és a kivitelezés nem zavarhatta a sportesemény lebonyolítását.

 

Hátramenetben közlekedő építési forgalom 

A vb után 2023 novemberében 28 ezer köbméter föld kitermelésével kezdődhetett el a második etap, amikor előkészítették a területet a szívóoldali csővezeték és műtárgy építéséhez. Ezt a munkafolyamatot megszakította a decembertől január közepéig tartó árhullám. Összesen három dunai árvíz érintette a beruházás megvalósítását.
További kihívás volt, hogy a munkaterület a sportlétesítmény szomszédságában volt, amit az építési forgalom csak a stadionon keresztül tudott megközelíteni. Az utolsó, vízparthoz vezető szakaszt helyhiány miatt, ráadásul kizárólag tolatva közelíthették meg a járművek. Az egyik legnagyobb ezek közül egy 250 tonnás autódaru volt, ami hátramenetben a két falszakasz között 10-10 centiméteres eltartással jutott le a munkálatok helyszínére. Az atlétikai stadion térköves útjait az építési forgalom terhelésétől 10 cm teherelosztó és 6 centiméteres aszfaltréteggel védték meg.

Egyetlen gombnyomással vezérelhetők 60 km-es partszakaszon a szivattyúk

A Kvassay modernizációját időben megelőzte a Csepel-sziget déli csücskénél a Colas által kivitelezett tassi Sajó Elemér többfunkciós vízleeresztő műtárgy felújítása. 2021-ben adták át a szivattyús vízátemelési és gravitációs vízleeresztésre is alkalmas komplexumot, amely a Ráckevei-Soroksári-Dunából a főágba és a Dunából a mellékágba is képes vizet átemelni.
A Kvassaynál zajló munkálatok során egyetlen megújított vezérlőrendszerbe integrálták a mellékágak vízigényét kiszolgáló szivattyúk irányítását 60 km-es partszakaszon.

 

Ismét munkára foghatóak az erőmű turbinái

A Kvassay-projektben megújultak az erőmű turbinái is. Az egyes turbinán a segédüzemi vezérlőket és a teljes hidraulikát cserélték ki, míg a kettes számút az utolsó csavarig felújították. A berendezés olyan hűtőköri rendszert kapott, amely képes hasznosítani a turbina által termelt hulladékhőt. Nyári időszakban a folyó vizét használják a hűtéshez, télen az erőmű fűtését biztosítja a szivattyú üzemeltetésekor termelt hő.

 

40 tonna szabadesésben…

Különleges eleme az erőműnek a turbinalapátok előtt lévő 40 tonnás zuhanózsilip. A hét méter széles és négy méter magas elzárótáblát üzemzavar esetén egy hidraulikai rendszer azonnal leengedi, az első szakaszon szabadesésben, hogy ne jusson több víz a lapátokhoz. Szintén a biztonságos működést szolgálja az új gerebtisztító-rendszer. Ennek funkciója, hogy a gravitációsan a Nagy-Dunából beömlő vízzel érkező uszadék ne kerülhessen be a turbinák lapátjaihoz. A modernizációval egy polipkanál segítségével ki tudják emelni a mederből az uszadékot, amit a meghosszabbított darupályán az új rendszer már távirányítással képes a konténerig eljuttatni.

 

Figyelőrendszer is ügyelt a Duna medrében dolgozók épségére

Az új szivattyútelep kivitelezése során a szívóoldali csővezeték és műtárgy kivitelezése a folyómederben 10 méteres mélységben zajlott. Ehhez
 

megépítették a Duna medrében Magyarország eddigi történetének legnagyobb, 150 méter hosszú és 7 méter széles jászolgálatát.

A munkaterület kialakításához a folyómeder egy részét szádlemezekkel lehatárolták, ehhez a fázishoz egy 80 méter széles és 100 méter hosszú úszóbárka érkezett a mellékágba a fedélzetén két, összesen 130 tonna súlyú munkagéppel.

A lehatárolt és víztelenített munkaterületről 8000 köbméter iszapot és agyagot emeltek ki, a halakat visszahelyezték a főágba.

A felépítményen 20-30 tonnás kotrógépek dolgoztak, ezek súlyát és a víz nyomását is ki kellett bírnia szádlemezeknek. A biztonságra számos módon ügyeltek, egyik fontos eszköze volt a jászolgálat állapotát monitorozó mérőállomás. A rendszer félóránként 150 pontot mért végig és milliméter pontossággal jelezte a szádlemezek esetleges elmozdulását.

 

Hét méteres betonfalak emelkedtek a Duna medrében

A víztelenített mederben a Horizont Invest Szerkezet Kft. a MEVA zsalurendszereivel több mint hét méteres magasságig betonfalakat emelt a kivitelezés során. A műtárgy feladata, hogy rávezesse a vizet a négy szivattyúra.
Az új telep négy szivattyúját 2 db párhuzamosan lefektetett, egyenként 1,8 méter átmérőjű cső, - amelyek egy 2,4 méter átmérőjű csőbe egyesülnek - szolgálja ki. Az acélcsövek 30 mm vastagságú porcelánkeménységű felületkezelést kaptak, hogy megfeleljenek a vízügyi beruházásoknál elvárt százéves élettartamnak.

 

A Kvassay-projekt kivitelezése 2022-ben kezdődött és 2025 tavaszán zárult és a klímaváltozás kihívásaira ad választ az árvízvédelem megerősítésével és többek között a Homokhátság vízpótlásának biztosításával.