Vízkezeléssel a fókuszban készült el az új útügyi szabályozás

Idejétmúlt méretezési és koncepcionális előírásokkal volt tele a korábbi Útügyi Műszaki Előírás. Környezetvédelmi kérdéseket egyáltalán nem tárgyalt, mint ahogyan az útfelújítások, rekonstrukciók során felmerülő tervezési alapelveket és feladatokat sem.

Teljes szemléletváltással kellett tehát a ma alkalmazandó műszaki megoldásokhoz és klímaadaptációhoz igazítani a szabályozást, amelynek súlypontjába a vízmegtartás került.

 

 

Hat évnyi munka

Még 2020. februárjában állt össze a munkabizottság Tárczy László vezetésével, amely széleskörű szakmai platformként dolgozott az útügyi előírások aktualizálásán. Tervezők, beruházók, üzemeltetők, hatóságok, kivitelezők és egyetemi oktatók közös célja érvényesült, amikor amellett, hogy a jelenlegi előírás hiányosságait igyekeztek pótolni, a mára megváltozott vízgazdálkodási szemlélethez igazították a szabályozás alapkoncepcióját:

a vizek mindenáron történő elvezetése helyett a helyben tartására való törekvés, valamint a klímaváltozás hatásainak figyelembevétele lett a hangsúlyos.

 

 

Hazai és külföldi példák mentén dolgoztak

A munkabizottság az akkor hatályos UME-t alapul véve kezdte meg munkáját, annak felépítését alapvetően megtartva. Az új előíráshoz felhasználták a hazai és külföldi kutatási eredményeket, de a munkabizottság kitekintett az azonos témájú külföldi műszaki előírások felé is. Végül a tervezet kidolgozásakor figyelembe vették a több évtizedes tervezési és üzemeltetési tapasztalatokat.

Terjedelmi okokból két részre bontották a tervezet: egyik része 2026. április 15-én lépett hatályba a Közutak víztelenítésének tervezéséről szóló új Útügyi Műszaki előírás e-UT 03.07.15:2026 jelzettel, amely kizárólag az operatív tervezési előírásokat tartalmazza. A szabályozás másik része az építési és karbantartási munkák előírásait taglalja, amely a közeljövőben fog hatályba lépni.

Fontos kiemelni, hogy az új előírás hatálybalépését megelőzően megkötött szerződések esetében az út építtetője, kezelője írásban nyilatkozhat arról, hogy a tervezést a korábbi előírás figyelembevételével kell végezni.

 

Számos ponton radikálisan új

Kül- és belterületi utak hidrológiai méretezése során, útkategóriánként meghatározták az egyes vízelvezetési elemekre (árkok, zárt csatornák, átereszek, vízvezető szegélyek stb.) vonatkozó méretezési valószínűségeket.

 

 

Beépítették a korszerűsített racionális méretezési módszert az Országos Vízügyi Főigazgatóság utasítása szerint. Ennek megfelelően az országos érvényű csapadékintenzitásértékek alapján, az adott vízgyűjtőre a HungaroMet Zrt. által feldolgozott csapadékadatokból kell a mértékadó vízhozamokat meghatározni, az előírt klímakockázati tényező figyelembevételével.

 

 

Nagy változás történt a vízfolyások kezelésénél is: mára részét képezik a szabályozásnak a vízelvezetési elemek (árkok, folyókák, csatornák, hídnyílások stb.) hidraulikai méretezésének részletes előírásai – mintapéldákkal. Kisvízfolyások esetén a 2020-ban aktualizált hegy- és dombvidéki kisvízfolyások árvízszámítási segédletének használatán túl bekerültek továbbá az előírásba a síkvidéki vízgyűjtők mértékadó vízmennyiségeinek számításai és a különböző típusú, funkciójú tározók méretezési eljárásai is.

Az operatív tervezési előírások között rögzítették a sík- és dombvidéki vízgyűjtők sajátosságait figyelembe vevő műszaki megoldásokat, ahol a fókusz az elvezetés helyett a vízmegtartásra helyeződött.

Kiemelten foglalkozik az előírás a területi vízgazdálkodási szempontokkal: az utat és annak csapadékvízelveztő rendszerét a vízgyűjtő területek részeként kezeli.

 

 

Hidraulikai és üzemeltetési szempontok figyelembevételével határozták meg a minimálisan alkalmazandó átereszek méreteit, a vízvezető szegélyek alkalmazási kritériumait; a rézsűsurrantók kiosztásának sűrűségét pedig táblázatos formában is megadták, hogy könnyítsenek a tervezők munkáján.

 

 

 

A legjellemzőbb útkeresztmetszetek esetében alkalmazandó alapvető vízépítési műszaki megoldásokat mintakeresztszelvényeken is bemutatja az előírás, amelyek köre és tartalma jelentősen bővült a korábbi előíráshoz képest. Többek között az osztottpályás utak elválasztósávjában alkalmazandó vízelvezető elemeket is tartalmazza, sőt, zajvédő falak alkalmazásának esetére is ad vízelvezetési megoldásokat.

 

 

Belterületi vízgyűjtők sajátosságait figyelembe véve adták meg a méretezési alapelveket, műszaki megoldásokat, amelyekben a városi csapadékvíz-gazdálkodás legfontosabb alapelveit is felhasználták.

Kitér továbbá az új előírás az útkorszerűsítés, burkolatmegerősítés, útfelújítás tervezése során jelentkező sajátos tervezési feladatokra, a hidak és környezetük vízelvezetési kérdéseire; de külön fejezetet kapott a környezetvédelem is, amelyben külön hangsúlyt helyeztek a csapadékvíz-gazdálkodás szemléletváltása.