Klasszikus köntösben, 21. századi technológiával újult meg a Sasok Háza

A Budapest belvárosában álló palota az úgynevezett Saskörhöz köthető, mely egy az 1848-as szabadságharc emlékét őrző társaság volt, nevét első székhelyéről, az Arany Sas Fogadóról kapta. A zártsoros beépítésben álló, U alaprajzú, eredetileg négyemeletes, Irányi utcai historizáló stílusú palota 1897-ben már állt.

Az épület legjellegzetesebb eleme a főhomlokzaton volt látható, az oromzat tetején nagyméretű, fém sasszobor ült, kitárt szárnyakkal.

Az épület az 1920-as években esett át az első átalakításokon, az első lift ekkor került a házba, ezt követően − némi tatarozástól eltekintve − az 1980-as évekig szinte semmilyen felújítás nem történt.

Az 1990-es években egy olasz szállodalánc hotellé szándékozta alakítani, az átalakítási-bontási munkálatok meg is kezdődtek, de a terv végül meghiúsult, és az épület egészen a közelmúltig használaton kívül állt.

Irányi utca 17. szám alatti épület felújítási és építési munkálatait 2018 októberében kezdte meg az EB Hungary Invest Kft. A megújult épület irodaházként, Irányi Palace néven nyílt újra idén nyáron.

 

A csúcsidőben több mint 250-en dolgoztak az épületen

Generálkivitelezőként a cég – egyebek mellett – bontási, zsaluzási, állványozási, ács-tetőfedő, bádogozási munkákat, továbbá a nyílászárók cseréjét, a szigetelést és a belsőépítészeti munkákat végezte el. A kivitelezés csúcsidejében hozzávetőleg 250-en dolgoztak, miközben az EBH tizenötnél több projektet bonyolított az országban.

Az épület rekonstrukciójának részleteiről Erdei Z. József ügyvezető igazgatóval és Csepeli Zsolt termelési igazgatóval készített beszélgetést az OCTOGON magazin.

Erdei Z. József a beszélgetés elején felidézte, hogyan került kapcsolatba az EBH a beruházással. Az elmúlt időszakban több irodaházon is dolgozott a vállalat, ezek egyike a Bánáti + Hartvig Építész Iroda Fehérvári úti új székhelye, amelyről korábban lapunkban már beszámoltunk.

A Sasok Házához olyan kivitelezőre volt szüksége a beruházó Optinvest Zrt.-nek, amelyik egyaránt magabiztos szerkezetépítői, műemlékes és fit-out területen, így – és a korábbi referenciák alapján − esett a választás az EBH-ra.

 

 

A tervezés a kivitelezéssel párhuzamosan zajlott

Az ügyvezető elmondta, hogy a régi épületek felújításánál jellemző módon a kiviteli tervek a kezdéskor még itt sem álltak rendelkezésre, hiszen a feltárások nyomán a tervek finomodhatnak, a tervezés a kivitelezés közben is zajlik.

„Alapvető feladat volt, hogy a 21. századi működésnek megfelelő anyagokat, technológiát kellett berakni egy klasszikus fazonú köpeny alá, ilyenkor mindig rögtönözni is kell egy kicsit”

 – tette hozzá Erdei Z. József

Az OCTOGON cikkéből kiderül, hogy a munkálatok nem pusztán rekonstrukciót jelentettek, hanem fejlesztést is új szintekkel, új liftházzal. Kezdéskor levették az épületről a tetőt és két új szintet építettek úgy, hogy közben minden szinten kicserélték a teherhordó szerkezeteket.

„Így hamarabb készült el a zárófödém és a tető, mint alattuk a főfalak. Persze, hogy ne omoljon össze az épület, először a födémeket aládúcoltuk. Ha nem ezt az utat választjuk, akár egy évvel tovább is tarthatott volna a kivitelezés”

 – mondta el az ügyvezető.

A modern ráépítések, az üvegkorlátok és a függőfolyosókra vezető kijárati kialakítások ugyanakkor finom eklektikát teremtenek az eredeti építészeti elemekkel.

Az épület belső udvarát eredetileg az első emelet magasságáig részben lefedték, üvegkupolákkal törték át a félemeleti és a földszinti födémek síkját. Az eltelt évszázad alatt az üvegkupolákat elbontották, majd üvegtéglára cserélték, végül lebetonozták az udvart. Most kortárs eszközökkel, járható üvegfödémmel adták vissza az épületnek ezt a különleges építészeti egységét.

 

Restaurátorok dolgoztak a ház védett részein

Csepeli Zsolt hozzátette, hogy a bálterem fokozottan problémás volt: a csapadékvíz elvezetését az épületen belüli csőhálózattal épp a bálterem fölött alakították ki, a csővezeték az idők folyamán viszont tönkrement, így a beérkező csapadékvíz éveken át áztatta a szerkezeteket.

A bálterem feltárásakor egyértelművé vált, hogy a mennyezeti és az oldalfali díszeknek közel egyharmada elpusztult, így a megmaradt részek restaurálása mellett rekonstrukcióra is szükség volt.

A Sasok Házának védett részein restaurátorok dolgoztak, így például a lépcsőházon, a fogadótér régi műkövein és a bálterem gipszmunkáin.

A bálterem padlóját az eredetihez méltó módon tölgyfa parkettával burkolták, francia rakásban, a helyiség a jövőben stúdióként is funkcionál, azaz a jövőben forgatások helyszíne is lehet.

 

Kihívást jelentett a felvonulási terület szűkössége

A lift építésénél a pincétől a padlásig aládúcolták a födémvégeket – azokat, amik a kivágott teherhordó falakra ültek rá −, egészen a talajig. Ez óriási össztömeget jelentett, ezért alapoztak is az ideiglenes szerkezetek alá.

„Amikor készen lettünk a dúcolással, elkezdtük kivágni a falakat.

Volt egy olyan munkafázis, amikor mínusz egytől fölfelé, hét szinten át kizárólag csak dúcokon álló, az „épületből kiharapott” légudvart lehetett látni a mai lift helyén, miközben már a záró koporsófödém építése zajlott.

Ezt követte a falak építése. Talán ezekből a részletekből is kiderül, hogy a Sasok Házának felújítása sem volt sétagalopp számunkra” – mondta el az ügyvezető

Csepeli Zsolt végül hozzátette: a belvárosban zajló munkálatok esetében mindig kihívást jelent a csekély méretű utcai felvonulási terület. A Sasok Háza három oldalról körbevett épület, a negyedik oldalán egy szűk, egyirányú utca van, ez szinte semmire sem elég, ilyenkor több ütemű organizáció zajlik, amikor folyamatosan sakkozunk az épület különféle helyiségeiben a raktár és az építési iroda funkciókkal.”