„A mi munkánk kicsit hálátlan, mert amit csinálunk, abból később semmi sem látszik” – mondják az idén 30 éves Bauer Magyarország Speciális Mélyépítő Kft.-nél. Való igaz, a budapesti Kopaszi-gátnál épülő MOL Campus is elsősorban 120 méteres magasságával nyűgözi majd le rövidesen az arra járókat, pedig a mérnöki csúcsteljesítmények már a mélyalapozási technológiáknál elkezdődtek. Olvasóink most az utóbbi évek egyik legnagyobb figyelemmel kísért projektjének ezt az oldalát ismerhetik meg.
Igazán nem lehet mondani, hogy a Bauernél ne keresnék a kihívásokat. Az itthon 1990-ben alapított cég a közelmúltban számos kis alapterületű, nagy mélységű, belvárosi munkagödör feladványát oldotta meg sikerrel, sokoldalúságukat bizonyítandó pedig a főváros legnagyobb munkatér-határolása is az ő nevükhöz fűződik. Előbbi projekteknél a nehézségek jelentős részben éppen a terület kicsiségéből adódnak, míg a MOL Campusnál az épület méretéből.
Nem véletlen persze, hogy a sok szempontból példa nélküli feladattal őket bízta meg a megrendelő Market Zrt. A rendelkezésre álló saját kapacitáson kívül a három évtized alatt felhalmozott tudás és az idehaza egyedülálló technológiai repertoár is mellettük szólt. Ezt az arzenált pedig nagyrészt be is kellett vetniük, a réseléstől a víznyomás alatti horgonyzáson át egészen a köpenycsöves cölöpfúrásig, és akkor az olyan kiegészítő eljárásokat, mint a terepszint és a réselési szint közti rézsű megtámasztása lőtt beton (torkrét) fallal, még nem is említettük.
Külön fejezetet érdemelne a toronydaruk speciális „hibrid” alapozása is, hiszen, ha figyelembe vesszük, hogy az egyik szerkezet a maga 176 méteres magasságával idehaza rekorder lesz, látszik, hogy ez sem akármilyen erőpróba volt.
A projekt legfontosabb, volumennel kapcsolatos adatai az alábbiak:
Munkagödör
területe: 140x75 méter
mélysége: 15 méter
Résfal
vastagsága: 80/85 cm
összmérete: közel 8000 m2
Horgonyok
száma: több mint 500 darab
összvolumene: közel 8500 folyóméter
A 28 emeletesre tervezett toronyépület stabilitásáról 135 darab, 1200 mm átmérőjű köpenycsöves cölöp is gondoskodik. Ezt a rendkívül megbízható, de a méretei és a technológiai feltételei miatt kevesek által kivitelezhető eljárást a Bauer hatékonyan, a feladat összetettségéhez képest gyorsan oldotta meg.
A nem mindennapi volumenek mellett a helyszín adottságai is jelentős próbatétel elé állították a szakembereket. A Lágymányosi-öböl környéke ugyanis annak idején mocsaras vidék volt, amiről ma az iszapos, tőzeges, kiszámíthatatlanul váltakozó talaj tanúskodik. Mindez rendkívül megnehezítette a horgonyzási munkálatokat, ugyanis nem ritkán egy adott soron belül is technológiát kellett váltani, ha a „megtalált” geológiai rétegsor másmilyen volt, mint amit a talajmechanikai prognózisok előrevetítettek.
A három sor horgonyból az alsó kettő már víznyomás alatt készült, ezeknél pedig rengeteg volt a beáramló finomszemcse, amit szintén kezelni kellett.
További mérnöki érdekességként említhető a negatív sarkok összefogásánál használt eljárás, ami ilyen mértékben még nem került alkalmazásra Magyarországon.
Ahogy az a képeken is látszik, a munkagödör nem szabályos téglalap alakú, az egyik oldalán – a leendő toronyépület alatt – beszűkül. Az így létrejött sarkokat pedig nem hagyományos horgonyzási technikával fogták meg, hanem egyfajta keresztbefúrt „pántokkal”. A megvalósítás során jókora kihívást jelentett a vízszintes furatokkal az 1 méter vastag vasbeton falat földoldalról, a negatív sarokhoz képest 45 fokban átfúrni úgy, hogy a távolság a leghosszabb elemek esetén 15-20 méter volt.
Ez esetben nem volt elegendő a szögmérőre és merőleges állítására épülő irányzék, a pontos beállítást geodéta segítségével határozták meg. A technológia előnye, hogy amellett, hogy nem akadályozza a szerkezet építését, a tartás erőssége sem függ a talaj tulajdonságaitól.
A MOL Campus mélyépítési feladatai mindenképp jelentős mérföldkőként vonulnak be a Bauer hazai történetébe. Igaz ugyan, hogy német anyavállalatuk gyakran vonja be gépeiket és szakembereiket legnagyobb projektjeibe a világ számos pontján, de arra, hogy egy ilyen volumenű munkát saját kapacitással megoldottak, még „odakint” is elismerően csettintettek. A cégnél pedig nemcsak az olyan figyelemre méltó számokra büszkék, mint a nagyjából 8000 m2-nyi résfal vagy a több mint 8000 folyóméter horgony, hanem arra is, hogy csaknem az összes tudásukat, technológiájukat nagy sikerrel demonstrálták, aminél keresve sem találni jobb referenciát.
A Bauer 2019 októberében, a toronyépület cölöpalapozásával zárta ottani jelenlétét, röviddel azután pedig 4400 m3 beton zúdult a munkájukra, azóta pedig már a földszint felett jár a kivitelezés. A szakavatottak tudják, hogy hazánk majdani legmagasabb épülete biztos alapokon nyugszik – még ha az ehhez szükséges, gyakran innovatív megoldások ezúttal is láthatatlanok maradnak.
Megkezdődött a műszaki átadás-átvételi eljárás, 2024. november 15-én pedig a használatbavételi eljárás is elindult a székesfehérvári kórház Épkar és Fejér-B.Á.L. által épített új L épületénél.
Szintrehozási munkálatainak második évét zárja decemberben az MKIF Zrt. az általa üzemeltetett gyorsforgalmi úthálózaton, ám arról eddig kevés szó esett, hogy mi történik a mart aszfalttal. Mára elvárás az utakból eltávolított anyagok újrafelhasználása, ám ebben még sokat léphetünk előre. E tekintetben a hazai gyorsforgalmi utak 60%-t üzemeltető MKIF Zrt. hazai léptékkel nézve óriási vállalást tett, melynek részleteit Koch Domonkos, a Társaság innovációs mérnöke osztotta meg lapunkkal.