Csapadékvíz-gazdálkodás - Villámárvíz helyett megújuló erőforrás

A csapadékhiányos és a heves esőzéseket hozó időszakok kezelése kettős próbatételként jelentkeznek az utóbbi években. Magyarországon az éves csapadékmennyiség mutatóiban nem rögzítettek drámai változásokat, ugyanakkor a csapadék eloszlása egyenetlenebbé vált. A csapadékmentes időszakokat, egyre gyakrabban követi rövid időn belül, lokálisan lehulló jelentősebb csapadék, ami villámárvizeket, településeken belüli elöntéseket okoz.

 

Átrohan a víz a térköveken

A szakirodalom villámárvíz eseménynek tekinti a kisebb vízfolyásokon a csapadékhullást követő, kevesebb mint 6 órán belül jelentkező, többnyire kisebb árhullámot.
A villámárvizeket gyakran egymást követő zivatargócok idézik elő, amelyek a globális felmelegedés egyik kísérő jelenségei. Az intenzívebb esőzések egyik oka, hogy a melegebb levegő több nedvességet képes raktározni. A számítások szerint a levegő 1℃-os melegedéssel,  7 százalékkal több nedvességet tud megtartani.

 

Az egyre melegebb levegő ugyan több csapadékot raktároz, a lehulló csapadékból azonban az elnyúló aszályos időszakok miatt a kiszáradt talaj, egyre kevesebb vizet képes elnyelni. A csapadékvíz jelentős része szinte akadálytalanul elfolyik a felszínen és nem marad ideje arra, hogy a talaj mélyebb víztározó rétegei felé eljuthasson.
További problémát jelent a cserjék, fák kivágása. Az eltűnő zöld növényzet lassíthatná a lezúduló vizet, ennek hiányában a víz a termőréteget is könnyedén lemossa, ami eróziót és sárlavinát okozhat.
A városi területeken az alulméretezett, nem megfelelően karbantartott csapadékelvezető-hálózat, a magas beépítettség, a rengeteg burkolt felület, ugyancsak jelentősen csökkenti a csapadékvíz beszivárgását a talaj felszíni és mélyebb rétegeibe.

 

Túl a hálózat kapacitásán

A települések csapadékvíz-gazdálkodása egyre égetőbb kérdés. A városokban, főként a magas népességszám, vagyoni koncentráció miatt, a károkozás mértéke is jelentőssé válhat.
Az intenzív, lokális csapadékhullás, a kialakuló elöntések és villámárvizek túlterheltté teszik a csatornahálózatot, a szennyvíztisztítók sem képesek a hirtelen érkező nagy vízmennyiséget kezelni, így előfordulhat, hogy az tisztítatlanul kerül az élővizekbe .
További probléma és veszélyforrás, hogy az elöntések során a víz a fűtés, városi közlekedés, ipari tevékenység, magánkertek növénygondozásával kapcsolatos kibocsátások révén szennyezetté válik.
 

Csapadékvíz: Új nézőpont, gazdasági előnyök  

A csapadékvíz más szemszögből viszont, kiaknázatlan lehetőséget kínál a települések és a gazdaság egésze számára is. Például a tetőkről összegyűjtött víz, ami tisztítást sem igényel, jelentős részben fedezhetné a lakóépületek vízhasználatát. Egyebek mellett kiválthatná azt, hogy WC öblítésre, locsolásra ivóvizet használjunk. A városi vízgazdálkodás integrációja – tervezés, fejlesztés, üzemeltetés terén is - megoldást kínálhat erre a kihívásra is.

 

A szürke-, a zöld- és a kékinfrastruktúra összehangolása, egy újfajta szemléletet honosíthat meg a döntéshozók gondolkodásában és a  csapadékvíz-gazdálkodásban. A vízáteresztő zöldfelületek, a városi esőkertek, tavak, zöldtetők és zöldhomlokzatok, a szikkasztóárkok, a csapadékvízelvezető hálózatok, a csatorna, a szennyvíztisztítók együttesen alkothatják egy hatékony, a víz minőségét és védelmét kiemelten kezelő település csapadékvíz-gazdálkodásának rendszerét.   

 

Egy elem, sok funkció

Az egyetlen nagy csatorna megépítése helyett, sok kicsi, lépcsőzetesen egymásra épülő megoldás alkalmazása jelenthet előrelépést a települések csapadékvíz-gazdálkodásában.
A csapadékvíz helyben tartása, hasznosítása, a lefolyás idejének elnyújtása, az elfolyó vízmennyiség minimalizálása egy-egy lényeges eleme a komplex csapadékvíz-gazdálkodásnak.
A kék- és zöldstruktúrához sorolt elemek – városi tavak, esőkertek, parkok, tetőkertek, zöldhomlokzatok stb. – egyik fő ismérve, hogy a víz természetes körforgását modellezik. Feladatuk a vízgazdálkodási rendszerben a csapadékvíz szikkasztása, tározása, elpárologtatása és tisztítása. Ám, aközben, hogy csökkentik a csapadékvíz lefolyást, élőhelyül szolgának növényeknek, állatoknak, hűtik a környezetet, kikapcsolódási helyszínek az emberek számára.

 

Szivacsváros

Számos, a csapadékvíz gazdálkodásban eredményesen alkalmazott nemzetközi példa kínálhat megoldást hazánk számára is. Ilyen például a szivacsváros koncepció, ami komplex módon – esőkertek, vízáteresztő burkolatok, vízgyűjtők, időszakosan elárasztható vésztározóként is hasznosítható közparkokkal -  kezeli egy adott területen az esővizet csapadékban gazdag és aszályos időszakokban is.
Rengeteg a jó példa, ugyanakkor kulcskérdés, hogy azt mindig az adott város klimatikus, domborzati és infrastrukturális viszonyaihoz igazítsák, ehhez viszont számos tudományterület szakembereinek összehangolt munkájára van szükség.  
A csapadékvíz-gazdálkodás nem a vízmennyiség egyszerű és kontrollált elvezetése, része a kérdésnek a belterületi vízvisszatartás támogatása, a csapadékvíz hasznosítása is.

 

Zöldítés és vízáteresztő burkolatok

A beavatkozások célja, hogy tehermentesítsék a csatornahálózatot és a szennyvíztisztító-telepeket, ezért lényeges, hogy a vízgyűjtő területen minél feljebb, a keletkezés helyén elkezdődjön a víz visszatartása.
Hazánkban költséghatékony megoldás lehet a kedvező talajadottságok miatt a szikkasztás. Ennek feltétele, hogy kellő idő áll rendelkezésre arra, hogy a víz a földbe szivárogjon, továbbá szükséges egy sík vízáteresztő, például gyepes terület, de alternatívát kínálnak az esőkertek és az egyszerű gyepes szikkasztóárkok is. Ezeknél a lehetőségeknél kiemelt szerepet kapnak az árasztást tűrő növények, amelyek gyökereik révén megszűrik és tisztítják a csapadékvizet, mielőtt az eljutna a talajvízbe. Ahol elkerülhetetlen a burkolás ott vízáteresztő burkolatok építése kínál megoldást. Egyre szélesebb az építőipari anyagkínálat e téren.
Egyre elterjedtebb a földalatti szikkasztóládák, kavicsos szikkasztóterek alkalmazása is a nagyobb terek, parkolók alatt. Itt azonban jelentős figyelmet igényel, hogy ezek az eszközök nem tisztítják meg a csapadékvizet.

Tárolni, tárolni, tárolni!

Intenzív csapadékhullás esetén, főként a burkolt felületről a víz jelentős része szikkadás nélkül elfolyik. A vízgazdálkodás egy másik fontos eleme a víztározás – felszíni vagy alatti, rövid vagy hosszútávú megoldások - kerülnek előtérbe.

 

A rövidtávú tározóknak kiemelt szerep juthat olyan területeken, ahol a csatornarendszer túlterhelését kell kivédeni. Ezek a mélyebb, többnyire gyeppel fedett területek segítenek a lefolyás idejét megnyújtani.
Nyugat-Európában átmeneti szükségtároló funkcióval bíró sportpályákkal és közösségi terekkel is találkozhatunk.
A víztározó tavak, esőgyűjtő tartályok, a zöldtetők illetve ezek kombinálása a csapadékvíz-hasznosítását is lehetővé teszik. Parkok és utcák járdák megfelelően megválasztott időpontban történő locsolásával, például jelentősen csökkenthető a forróság a városainkban.   

 

Veszélyforrásból erőforrás

A villámárvíz, a lokálisan jelentkező nagy mennyiségű csapadék nem „időjárási hiba”, hanem tervezési feladat és lehetőség. A várostervezők és az építőipar kulcsszerepet kaphatnak ennek kiaknázásában, a kék–zöld–szürkeinfrastruktúra eszköztár egységes rendszerben való alkalmazásával. A heves esők nem kockázatot, hanem helyi erőforrást jelentenek – egy ellenállóbb, élhetőbb városi szövetben.
Cikkünk folytatásában olyan megvalósult projekteket mutatunk be, amelyek jól integrálhatóak bármelyik település csapadékvíz-gazdálkodásába.