Kísérleti útszakasz épült a 8119-es főúton többszörösen újrahasznosítható alappal, műanyaghulladék felhasználásával. A beruházás a Colas szakmai támogatásával és kivitelezésében, WLC-technológiával valósult meg.
Hazánkban évente mintegy 2 millió tonna nem hasznosítható hulladék keletkezik. Ez olyan hulladék, amely másodlagos felhasználásra és energetikai hasznosításra sem alkalmas, így többnyire lerakókba kerül. A WLC-technológiával – Waste Light Concrete – viszont lehetővé vált ennek a hulladékfrakciónak az újbóli hasznosítása.
Tata közelében a Magyar Közút Nonprofit Zrt., a Colas és a Makrópa Kft. összefogásával elkészült egy kísérleti útszakasz, műanyagdarálékot tartalmazó alapréteggel.
A költséges tárolási igényű, nem hasznosítható hulladékok hasznosítására kezdett kutatás-fejlesztési munkába több mint két évtizede Bus Károly. A WLC szabadalom tulajdonosa portálunknak elmondta:
„A más módon nem hasznosítható hulladékok között, amelyeknek hasznosítását megcéloztuk, megtalálhatók egyebek mellett: a kompozit vagy festett műanyagok (például fényezett lökhárítók), a hőre keményedő műanyagok vagy az égésgátlóval adalékolt műanyagok, amelyeket elektromos eszközök burkolataként alkalmaznak.
A kísérletek és a fejlesztések olyan fázisba értek, hogy a WLC-technológia ipari alkalmazása is lehetővé vált. A módszerrel a legtöbb hulladéktípusból gyártható beton, 10 mm alatti szemcsékre darálva.”
A WLC adalékanyag formula első tesztjeit Bus Károly 2003-ban végezte el. Négy évvel később elkészült a polisztirolbetonra vonatkozó szabadalommal, majd 2015-ig mintegy 150 különböző hulladék keverékmintát állított elő és ekkor nyújtotta be a hulladékbeton szabadalmát is. Ezzel párhuzamosan elkezdődött ezeknek az anyagoknak a gyakorlati hasznosítása is. 2023-ban a gyártást, a kutatás-fejlesztést és hasznosítást egy márkanév alá szervezték, így jött létre a WLC – waste light concrete.
Napjainkra a betonminták száma megközelíti a 400-at. A lehetséges keverékek összetétele rendkívül változatos: könnyű és nehéz műanyagok, elektronikai-ipari eredetű hulladékok, csomagoló- és szigetelőanyagok, valamint fa, falevél, cigarettacsikk, üveg és autógumi is szerepel az összetevők között.
A WLC-technológia kulcsa a hosszú kísérletek és tesztelések után kifejlesztett adalékanyag – mondta el portálunknak Méhes Krisztián.
Az adalékanyag szerepe, hogy a vízzel és cementtel kevert, egyébként frakcionálódó műanyaghulladékokból is stabil, egyenletes eloszlású keverék jöhessen létre.
A Makrópa Kft. ügyvezetője hozzátette, az emulzió és a keverési recept egyedülálló megoldást kínál a hulladékok végfelhasználására fal, építőelem, aljzatbeton vagy útalap formájában.
A WLC-technológia elterjesztésének egyik fontos állomása a Tata közelében lévő 8119-es főút. Itt, a Magyar Közút Nonprofit Zrt. szakmai és anyagi hozzájárulásával az 55+820–55+970 km-szelvények között egy 100 méter hosszú kísérleti szakasz létesült, amelyhez további 50 méteres kontroll-/referenciaszakasz is kapcsolódik.
A projekt kivitelezését a Colas Út alvállalkozóként végezte el, a kutatás-fejlesztési folyamatot a Colas támogatta. A közös munka már a pályázat előkészítésénél megkezdődött, és kiterjedt a laboratóriumi vizsgálatokra, próbakeverésekre, valamint a komáromi Betonsped Kft. keverőtelepén próbaöntésre is.
A Colas feladatai közé tartozott a beépítés és a helyszíni vizsgálatok lebonyolítása is, biztosítva, hogy az új technológia a gyakorlatban is összevethető legyen az útépítésben hagyományos Ckt-megoldásokkal.
A hulladékanyagok előkészítése nem igényel jelentős többletmunkát. Lényeges, hogy az útalaphoz használt darálékba nem kerülhet be alumíniumpor vagy olajos anyag tartalmú hulladék. A kivitelező cégtől megtudtuk, a 0-10 mm szemcseméretű műanyagot 1 m³-es big-bagekben szállították a keverőbe és a meghatározott frakció helyére töltötték. Sem a keveréshez, sem a beépítéshez nem volt szükség speciális gépparkra – tájékoztatta portálunkat a kivitelező cég.
A 100 méteres kísérleti szakaszt közvetlenül egy 50 méteres kontrollszakasz kivitelezése követte, így a két anyag viselkedése azonos körülmények között hasonlítható össze.
A Colas Út szakemberei a 2 sávos, 8 méter széles főútvonali szakaszokat az alábbi paraméterekkel építették meg:
A kísérleti szakasz:
A kontroll/referenciaszakasz:
A kivitelezés során a vizsgált szakaszon két fajta CKT-t, a hagyományost és az ÖkoCKT-t alkalmazták. (Utóbbi a hagyományos cementkötésű teherhordó útalap környezetkímélőbb változata, amelynél az alapanyagok egy részét másodlagos vagy ipari melléktermékekkel váltják ki.)
A két anyag beépítése folyamatos volt, így a módszer is megegyezett. A tesztút építésénél az útalaphoz kb. 100 tonna műanyag hulladékot használtak fel.
A beton várható mechanikai tulajdonságait befolyásolják az alapanyagként felhasznált hulladékok tulajdonságai. Minél kisebb térfogatsűrűségű az alapanyag (pl. hűtőgép szigetelés kerül bele), annál kisebb lesz a nyomószilárdsága, de annál jobb lesz például a hőszigetelő képessége. Az útalap készítéséhez a nagyobb sűrűségű hulladékok ideálisak.
A kivitelezés során a Colas szakemberei azt tapasztalták, hogy a keverék sűrűsége a műanyagdarálék mennyiségének növelésével csökkent. A kész keverék tömege a hagyományos anyag tömegének mintegy 70%-át tette ki.
A Colas mérései alapján a szilárdságot nem befolyásolta jelentős mértékben a műanyag használata. A WLC-technológiát biztosító cég számításai szerint a hulladékfelhasználásával bizonyos keverékek esetén a kavics és a homok 70, de akár 100%-ban kiválthatóvá válhat. A kísérleti út 100 méteres szakaszába 160 m³ ÖkoCKT került bele, ami 130-150 tonna kavics/sóder kiváltását jelentheti.
A technológia értékelése nem ér véget a kísérleti út átadásával. A Makrópa Kft. 60 hónap, azaz ötéves utánkövetéssel vállalta, hogy évente dinamikus behajlásméréseket, az aszfalt egyenetlenségének mérését és vizuális felületvizsgálatokat végeznek mind a kísérleti, mind a referenciaszakaszon. A cél annak megállapítása, hogy a WLC-alap hosszú távon hogyan viselkedik a forgalmi és környezeti hatások alatt.
A WLC technológiát korábban már alkalmazták falak, betonfelületeknél és útépítésnél is. Az eddigi tapasztalatokról Bus Károly elmondta: a felületek a mérések szerint a hagyományoshoz képest, szilárdabbak, rugalmasabbak, valamint jobb a vízzáróságuk, tűzállóságuk.
„Az 5 évvel ezelőtt készült felületeinken a jelentős kamionos terhelés ellenére sincs elmozdulás, míg a szabvány szerint alkalmazott átlagos útalappal ugyanaz a szakasz kezd használhatatlanná válni. Az anyag rugalmassága meghaladja a hagyományos CKT hasonló tulajdonságát, mivel vízzárósága és egységes szerkezete miatt nem süllyed meg és nem indulnak el repedéses felületkárosodási folyamatok sem.”
Felmerül a kérdés: milyen hatással lehet a technológia sikere a hulladékgazdálkodásra? A WLC egy elérhető és egyszerű megoldás, nem igényel beruházást, hogy akár millió tonnás éves nagyságrendben is újrahasznosítási pályára állíthassanak olyan hulladék-áramokat, amelyek akár ipari forrásból származnak, akár a kommunális hulladék szilárd frakcióját képezik.
A WLC technológia alkalmazásával a CO₂-kibocsátás is csökkenthető: hiszen mérsékelhető lenne a bányászati terhelés, a hulladék-lerakás és a szállítmányozási terhelés is. Az útalapok jobb minőségével megnőhet azok élettartama és adott a többszörös újrahasznosítási lehetősége is, hiszen az akár helyszínen újra darálható és önthető.
A tatai próbaszakasz nemcsak egy technológiai kísérlet, hanem fontos tapasztalatszerzési lehetőség is: megmutatja, milyen feltételekkel illeszthető be az ipari hulladék hasznosítása a hazai útépítési gyakorlatba.









A Kárpát-medencében a földkéreg vastagsága az európai átlag fele; ugyanakkor a projektek pénzügyi kockázatai és beruházási költségei is magasak.
Az egyre szélsőségesebb időjárási jelenségekhez alkalmazkodva korszerűsíti csapadékvíz-kezelési rendszerét a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér. A RESILIMET program támogatásával ellenállóbbá teszik a repülőtér infrastruktúráját a heves viharokkal és a megnövekedett csapadékmennyiséggel szemben.