A meglévő épületállomány fejlesztése felé terelné az építőipari beruházásokat egy klímatudományi szakértők által összeállított nyilatkozat.
Hol lehet a beépítettség felső határa egy országban? Az egyre súlyosabb klímaproblémákkal küzdve egyre aktuálisabbá válik a kérdés, amely előbb-utóbb az építőipar szereplőit is közvetlenül érinteni fogja. Ezzel kapcsolatban már a Lánszki Regő államtitkárral készített interjú során is fenyegető trenddel szembesültünk: az országos főépítész adatai szerint pusztán 2009 és 2019 között hazánk zöldterületének az 5 százaléka beépítésre került.
Most ennél is fajsúlyosabb számok kerültek fókuszba az Élhető Jövőért Nyilatkozatot kiadó kutatóknak köszönhetően:
a Green Policy Center zöldpolitikai műhely MTI által közölt adatai szerint Magyarországon naponta 11–13 futballpályányi, azaz 4,5–10 hektárnyi területet vonnak ki a természetes körforgásból beépítés vagy burkolás miatt (ez 50-100 ezer négyzetméter, ami egy jelentősebb gyárépület nagyságának felel meg – a szerk.).
Ebben a folyamatban 1990 óta mintegy 1,4 millió hektárral, közel 22 százalékkal csökkent az ország mezőgazdasági területe. A rendszerváltáskor még mintegy 6,4 millió hektáros hazai mezőgazdasági terület 2024-re körülbelül 5 millió hektárra zsugorodott. A szakértők közleménye szerint a folyamat nem fenntartható, környezeti, gazdasági és társadalmi kockázatokat hordoz, és közvetlenül veszélyezteti az ország élelmezésbiztonságát, valamint vízmegtartó képességét.
Jordán Ferenc rendszerökológus a közleményben hangsúlyozta: a talaj nem megújuló erőforrás, a lebetonozott területek akár évtizedekre elvesznek a természet és a mezőgazdaság számára. A beépítések ráadásul gyakran a legjobb minőségű termőtalajokat érintik.
A közlemény a fentieken túl rámutat a hazai ingatlanhálózat kihasználatlanságára is. A kutatók adatai szerint miközben folyamatosan új lakásokat építenek, Magyarországon több mint 570 ezer lakóingatlan áll üresen, ami a teljes állomány 12,5 százaléka. Ez jelentős növekedés a 2001-es 9,2 százalékos arányhoz képest.
A meglévő épületek felújítása helyett újakat építeni nemcsak fenntarthatatlan, hanem kifejezetten környezetpusztító gyakorlat - hívják fel a figyelmet.
"Ha mindent lebetonozunk, a városaink élhetetlenné válnak. A csapadék nem tud beszivárogni a földbe, a növények pedig nem tudják hűteni a környezetüket. Egy hőségtől lüktető, száraz kőrengeteg nem otthon, hanem egy holt pusztaság" - idézi a közlemény Köves Alexandra, ökológiai közgazdászt. Hozzátette, a leburkolt talaj a szén-dioxidot sem képes megkötni.
A jelentés a hazai úthálózat sűrűségére is kitér, amely nemzetközi összevetésben is magas: 2023-ban a teljes hálózat hossza elérte a 219 ezer kilométert. Egy magyar lakosra átlagosan 22,81 méter út jut, miközben ez az érték Ausztriában 13,85 méter, Csehországban 11,91 méter, Szlovákiában pedig 8,3 méter. A szakértők szerint a csökkenő lakosságszám és a hazai népsűrűség nem indokolja az új utak építését.
A közleményben Ürge-Vorsatz Diána klímakutató kiemelte, hogy a betonozott felületek a nyári hőségben akár 30 Celsius-fokkal is jobban felmelegedhetnek a környezetüknél. A hőt éjszaka is visszasugározzák, ami növeli a hőterhelést és a hűtési energiaigényt.
Zlinszky János biológus a felhívásban arra hívja fel a figyelmet, hogy egy hektárnyi, 10 centiméter mélyen lazított talaj képes lenne akár 25 ezer fürdőkádnyi vizet is elraktározni. A burkolás miatt azonban heves esőzéskor a csapadék nem tud beszivárogni, ami villámárvizek kialakulásához, majd azt követően aszályokhoz vezet.
A kutatók szerint az építkezések leállítása helyett irányváltásra van szükség. Sürgetik a meglévő épületállomány hatékonyabb hasznosítását, a barnamezős fejlesztések előtérbe helyezését, valamint a talajvédelmi szabályozás szigorítását.
A problémára és a zöldfelületek eltűnésére a szakértők egy fényképpályázat keretében kívánják felhívni a lakosság figyelmét. A túlzott beépítéseket, felesleges lebetonozásokat, természetkárosítást bemutató fotókat június 30-ig várják a www.aklimatudomany10uzenete.hu oldalon. A kiválasztott fotókat a nyár folyamán kiállításon mutatják be.
Szivacsváros létesül a Vértes lábánál. Az oroszlányi Malom-tó környezetében a STRABAG nemcsak a jelentősen elhasználódott állapotú tópart rehabilitációját valósítja meg, hanem esőkert építésével, zöldfelületek kialakításával, vízáteresztő burkolatok alkalmazásával javítja a terület alkalmazkodási képességét a szélsőségesebb csapadékviszonyokhoz és a városi klímaterheléshez.
Az elhagyott murvabánya területének bevonásával oldják meg Sümegen a 84-es főút feletti városrész csapadékvíz-elvezetését. A beruházás egyik kulcseleme az új tároló- és szikkasztómedence megépítése, amely a hirtelen lezúduló vizek biztonságos kezelését szolgálja.