Újjáélesztik hazánk legfontosabb pálos műemlékének eredeti térélményét

Az ország pálos rendhez kapcsolható legjobb állapotban megmaradt épületegyüttese a Martonyi Háromhegyi pálos templom- és kolostor; a Szalonna-Rudabányai-hegység területén található rom hazánk kiemelt középkori emléke. A háromhegyi kolostort 1341-ben alapították Martonyi nemesek, szentélyeinek három oltárát 1411-ben szentelték fel. A törökkel vívott háborúk pecsételték meg a sorsát: 1550 körül vált lakatlanná.

Máig állnak a templomhajó orom- és oldalfalai, legfontosabb műemléki értékként pedig kiemelhető, hogy építészeti rekonstrukcióra is alkalmas.

 

 

25 év munkájára alapozhat a kivitelező

2001-ben kezdődött az együttes építészeti állagmegóvása, amely most ért harmadik ütemének utolsó állomásaihoz. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága által kiírt közbeszerzést a Salisbury Régészeti Kft. nyerte el. A bruttó 768,7 m²-es romterületet érintő beruházás értéke mintegy 259,8 millió forint, a teljesítési határidő 550 naptári nap.

A projekt célja a templom (199,8 m²) részleges rekonstrukciója, valamint az egykori kolostorszárny (káptalanterem, sekrestye, kerengő, refektórium) értelmező állagvédelme és bemutatása.

 

 

Teljes magasságig visszaépítik a szentély falazatát

Szigorú örökségvédelmi és régészeti megfigyelés mellett végzik majd a beavatkozásokat:

a munkálatok a hajóban található két bükkfacsonk gyökérzetének kézi kibontásával, padlótükör-kialakítással és a bejárat előtti hordalék kitermelésével indulnak.

A felújítás kiemelkedő technikai és műemléki sajátossága a kő- és műkőszerkezetek kivitelezése. A falazási munkák a helyi kőanyaggal, szigorúan középkori szedésmintát követve történnek majd. Az eredetileg faragott mészkő elemeket (nyíláskeretek, rózsaablak, diadalív, bordaindítások) kötött receptúrájú, zsaluzatban, öntött műkőelemekkel pótolják, amelyeket a beépítés során helyszíni utófaragással látnak el a hiteles, faragott kőhatás elérése érdekében.

Szerkezetépítési szempontból meghatározó a szentély falazatának és támpilléreinek teljes magasságig történő visszaépítése, amelynek tetején rejtett vasbeton koszorú készül. A szentély fölé korhű, vastag fagerendás („buta középkori”) ácsszerkezet épül, a kerengő egy szakasza pedig védőtetőt kap.

 

A korábban épített védőszerkezeteket is a végsőkhöz igazítják

Mára tönkrement a templomhajó zsindelyfedése, amelyet az új tetőkkel harmonizáló, természetes palafedésre cserélnek. Ez gyalult deszkázatra és ellenlécezésre kerül.

A padlóburkolat rétegrendjét tömörített zúzottkő és aprókő ágyazat adja majd, a hajóban és a szentélyben vörös, a többi helyen szürke műkő lapokkal kiegészítve.

A refektórium feltárt pincéjében védőfalazás készül, a külső tereprendezés pedig biztosítja a felszíni csapadékvizek romterülettől való elvezetését.