„Amit a német és osztrák építőipar megoldott, a magyar is meg fogja oldani”

A CEU új budapesti székházában szerdán rendezték Magyarország első magasépítő konferenciáját. A Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége és a Magyar Mérnök Kamara által kezdeményezett találkozó célja a megnyitóján elhangzottak szerint egy aktív párbeszéd kialakítása az ágazat jövője érdekében. A Market Építő, a KÉSZ, a Strabag, a ZÁÉV, a Bau-Systeme 92, a Betonpartner és a Ferrobeton által támogatott konferencia jelentős érdeklődést kapott: a nevezés már a kezdés előtti napokban megtelt, így közel félezer építőipari szereplő jelenlétében indult az előadások sorozata, amit egy kerekasztalbeszélgetés zárt.

Ezért lesz jelentősége az elhangzottaknak

Az első előadóként felszólaló Lepsényi István, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára hangsúlyozta, a tárca jelenleg is dolgozik az építőipar stratégiáján, amibe a fórum tapasztalatait is be fogják építeni. „Ennek érdekében a konferencia után egy szűkkörű megbeszélés is lesz” – árulta el az államtitkár.

Beszédében ezzel együtt előzetesen felvázolta azokat az eszközöket, melyektől az ágazat helyzetének javulását várják: a megrendelői igények stabilizálása, a szakemberhiány csökkentése a duális képzés által, építésügyi eljárások további egyszerűsítése, a szabványosítás erősítése, hatékonyságnövelő eszközök, köztük a BIM (épületinformációs modell) fokozatos bevezetése. „Nagy lehetőségek nyílnak meg az elkövetkező időszakban, ahhoz, hogy ki tudja használni az ágazat, a versenyképességben kell előre lépnie” – mondta a politikus.

Ezért nem ugyanaz a magasépítés és az építőipar egésze

A szakma részéről az ÉVOSZ elnöke tartotta az első előadást. Koji László a konferencia egyik jelentőségeként azt jelölte meg, hogy a magasépítésben vannak olyan sajátosságok, melyeket ki kell mondani: „Ha ugyanis az építőipar egészéről beszélünk, az egészen más képet adhat.” Példaként említette, hogy a magasépítésben van a legtöbb vállalkozás és itt szóródik legjobban a cégek teljesítőképessége. Beszédéből ugyanakkor az is kiderült, hogy a magasépítés a 2016-ban jelentősen visszaeső építőiparon belül a második félévben már növekedést mutatott. Ezzel együtt az öt főnél többet foglalkoztató cégek tavalyi termelése mindössze 680 milliárd forint volt, szemben a 2008-as 800 milliárdos kibocsájtással.

Az ágazat előtt álló kihívásokról elmondta, bár sokan kételkednek benne, a hazai építőipar képes elvégezni a felfutásból adódó többletet,

„nincs szükség arra, hogy külföldi cégek jelenjenek meg a piacon.”

Koji László a legnagyobb kihívásnak a hatékonyság kérdését tartja, jelezte, a német építőiparban az egy főre jutó termelési érték négyszerese a magyarénak. Ehhez kapcsolódóan nagyon fontosnak nevezte a kiszámíthatóságot. „Hatékonyági kérdés, hogy tudnak-e beruházni szerszámba, technológiába, fejlesztésekbe a cégek. Ha nem látják előre a következő két-három évet, akkor nem fogják megtenni.” Összegzésként Koji László leszögezte, az iparág nem haladhat tovább az eddigiek mentén. „A német és az osztrák építőipar 25 éve ugyanezzel a problémával küzdött és megoldotta, a magyar is meg fogja oldani.”   

Ezt okozza az egészségtelen szerkezet

A magasépítő cégektől elsőként a Market Építő Zrt. vezérigazgatója tartott előadást. Scheer Sándor arra hívta fel a figyelmet, hogy előadására készülve nagyon nehezen tudott olyan adatokhoz jutni, melyek kifejezetten a magasépítést mutatják be, már csupán emiatt is fontos az alágazat érdekképviseletének erősítése.

A magyar tulajdonú cég vezetője előadásában fontos problémaként fejtette ki a magasépítés rossz szerkezetét. Ennek egyik jele a túlbonyolított alvállalkozói lánc. „Emiatt egy adott munkán a fedezetet négyfelé osztjuk, így mindenki rosszul jár, pedig, ha kétfelé osztanánk, mindenki jól járna.” A másik alapvető szerkezeti probléma, hogy az építőipar cégeinek döntő többsége négy vagy annál kevesebb munkavállalót alkalmaz. Számuk csökkentését fontos feladatnak jelölte meg: „A kis vállalatok álljanak össze, váljanak jó szakcéggé.”

Napi 26 dokumentum, 40 ezer eltávozott munkás

A további gondokat és megoldásaikat az alábbiakban sorolta fel Scheer Sándor:

• az építőipar munkásai között az alkalmazottak alacsony aránya - a 223 ezerből mindössze 110 ezer;
• a piaci és állami megrendelések egészségtelen aránya - ez nálunk 50-50, míg fejlett országokban legalább 65-35 a versenyszféra javára;
• a túlszabályozott építési jog - felméréseik szerint egy építésvezetőnek napi szinten 26 féle dokumentumot kell vezetnie (!);
• az alapanyagárak drasztikus emelkedése - napi szinten érkeznek hírek 10-15 százalékos áremelésekről, ami a béremeléseket veszélyezteti. A probléma szerinte monopolhelyzetbe került cégekhez köthető, megoldást többek közt egy hazai hőszigetelő gyár létrehozása adhatna;
• a kapacitáshiány - erre példaként hozott fel egy olyan kivitelezést, ahol a szerkezetépítő hiánya miatt több hónapig állt a munka; továbbá azt, hogy a bankszektor szerint ma már a legnagyobb projektkockázat az építőipar teljesítőképessége. Ha a tartós növekedéssel számolunk, 20-30 ezer ember hiányzik az építőiparból;
• a külföldre távázott nagyszámú, 40 ezer fős munkaerő.
   

Olcsóbb lehet a hazacsábítás, mint a külföldiek behozatala

Utóbbival kapcsolatban egy elemzésre hivatkozta elmondta, ma tízből öt magyar építőipari munkást haza lehetne hozni magasabb bérekkel, mert igazából nem találta meg a számítását. „További kettő hazajön, egy jelentősebb béremelésre és a munkakörülmények jelentős javulására, és csak három olyan van, aki miután megtalálta, amit keresett, nem lehet már mozdítani” – fogalmazott a magyar tulajdonban levő magasépítő cég vezetője.

A probléma ilyen eszközzel történő kezelése szerinte összességében sokkal kevesebb költséggel járna, mint idehozatni, és a magyar viszonyoknak megfelelően betaníttatni a külföldi munkaerőt.

A hazai képzéssel kapcsolatban úgy vélekedett, ma egy gyereket „nehéz rábeszélni arra, hogy burkoló legyen”, egyszerűbb megoldás szerinte a meglévő fizikai munkaerő átképzése, és a magasabb fizetésekkel történő átcsábítása más területekről.

Az életben maradás ideje lejárt

A pozitív folyamatok közül Scheer Sándor kiemelte, hogy a felminősítésnek jól érzékelhető hatása van a beruházásokban. Továbbá hangsúlyozta, hogy az ágazat fehéredik, lecsökkentek a lánctartozások, így ez ma már nem jelent kiemelkedő problémát.

Úgy fogalmazott, minden kritika ellenére a magyar építőipar európai szinten dolgozik. „Bár ma divatos az építő tevékenységeket leszólni, legyünk büszkék a munkánkra, és legyen becsülete a szakmának, mert értéket teremt” – hangsúlyozta a vezető. A jövővel kapcsolatban úgy fogalmazott, miután évekre előre láthatóan van munka, az eddig megszokott „életben maradás” taktika ma már nem megoldás. „Máshogy kell csinálni, együttműködésre van szükség a piaci szereplők között.”

Keresni kell a felszabadítható munkaerőt

A munkakörülmények javítása Scheer Sándor előadása után Forján Mátyás beszédében is hangsúlyt kapott. A Schilling és Társai Kft. ügyvezető igazgatója szerint öltözőszekrények, tisztálkodási lehetőségek és étkezési helyek kialakítása és javítása fontos feladat. Ugyanígy kiemelte az átképzés szerepét. “Célirányos toborzást követően azokban a térségekben, ahol a jelenlegi nyilvántartás szerint felszabadítható lehet a munkaerő, van lehetőség bizonyos részfeladatok  betanítására, melyekkel a jelenlegi kapacitáshiány csökkenne" - mondta el az ügyvezető. "A legfeljebb 6 hónapnyi betanítást követően szerződéses munkaviszony garantálná a befektetés megtérülését. A folyamatban a szakképzési felügyeleti szervek közreműködése elengedhetetlen.”

Specializáció, koncentráció és előregyártott elemek segíthetnek

Gönczöl Péter, a Strabag Kft. ügyvezető igazgatója az ÉVOSZ nemrég megalakult Magasépítő Tagozatának elnökeként mondta el észrevételeit az ágazattal kapcsolatban. Beszámolója szerint Magyarországon az építőipart kényszervállalkozások sora jellemzi, a 250 főt meghaladó foglalkoztatók száma az összes vállalat kevesebb, mint 0,02%-a, míg 4 vagy annál kevesebb főt 89,69%-uk foglalkoztat.

Az ügyvezető előadásában a német építőipar viszonyaival vetette össze a magyar problémákat. Kiderült, hogy Németországban nincs külön segédmunkás és szakmunkás normaidő, csak az utóbbit számítják. Ugyanakkor jelentősen alacsonyabb normaidő a fejlettebb technológia figyelembe vétele miatt. Ezzel szemben a magyar vállalkozásokra a gépesítés, az eszközök és segédeszközök hiánya jellemző, így a vezető technológiák bevezetése szinte lehetetlen. „Mindezekhez hozzátartozik, hogy a vállalatok Németországban spcializálódnak, ha pedig egy cég mindig ugyanazt csinálja, nyilván sokkal hatékonyabbá válik a szakterületén” - fejtette ki a szakember.

Gönczöl Péter a megoldásokra is kitért, ezek közt szerepelt a teljesítménybér térnyerése, a tőke koncentrálása az ágazat szerkezetének javításával, a specializáció, a hatékonyság növelése mind a tervezői, mind kivitelezői oldalon, valamint az előregyártott elemek alkalmazásának növelése, ami jelentős élőmunkát tudna kiváltani.