A Jóisten nélkül nem sikerült volna – a Puskás Arénáról kérdeztük a Hónap Mérnökét

Balás Ákos már kisgyerekkorától meghatározó élményeket kapott az építőipartól, hiszen az édesapja a Középületépítő Vállalatnál dolgozott főépítésvezetőként. Többek közt az 1971 és 1974 között újjáépített FTC-stadion projektjét is ő irányította. „Bár a stadion építésénél még túl kicsi voltam, hogy emlékezzek rá, de az biztos, hogy az építőipar iránti szeretet korán kialakult bennem” – árulja el lapunknak a novemberi Hónap Mérnöke.

Mindkét szülőjét korán elveszítette, 12 és 19 éves korában, emiatt az építőipari technikum elvégzése után az Ybl Miklós Műszaki Főiskolát már úgy kellett elvégeznie, hogy közben dolgozott. „Miután három hónapot dolgoztam a Középületépítőnél, 1991-ben felvettek a Magyar Építő Rt-hez. Rögtön a pályám elején kikerültem a kinti terepre a brigádok közé, technikusként anyagbeszerzés, felmérés volt a feladatom. Akkoriban még nagyon jelentős saját állománya volt a cégnek.”
 

Inkább kinn a terepen, mint az íróasztalnál ülve

Fontos tényként emeli ki, hogy rögtön az elején bedobták a kivitelezés sűrűjébe. „Ez megalapozta a szakmai tudásomat, és még inkább megszerettette velem az építőipart.

Nálam a projektvezetés azóta is főleg azt jelenti, hogy kint vagyok a terepen, tevékeny részese vagyok a projektnek, nem pedig egy asztalnál ülök, bár nyilván az irodai munkákat is ugyanúgy megoldom.”

Ezekben az években rengeteg segítséget kapott a fejlődéshez az idősebb szakembereketől. Név szerint az egykori termelési igazgatót, a már elhunyt Kasza Kálmánt, illetve Hollós István, korábbi létesítmény főmérnököt említi meg. „A közvetlen főnököm, Hollós István hetente kétszer külön leült velem, és a terveket kiterítve, részletekbe menően elmagyarázta mit hogyan érdemes csinálnom. Egy nagyobb projekt szinte egy diplomamunkának felelt meg.”
 

Még a borászatba is beletanult a projekt sikere érdekében

Megbízható munkájának köszönhetően 1997-ben kinevezték építésvezetőnek. Ebből az időszakból kiemelkedik számára Villányban a Csányi borászat kivitelezése. „Nagy megterhelést jelentett a családom számára az, hogy egész héten a helyszínen kellett dolgoznunk; ugyanakkor rengeteget tanultam ebből a munkából, és nagyon kedves számomra azóta is.” A teljesen gépesített borászatot tiszta terekkel és egy ötcsillagos szállodával kellett kialakítaniuk, eközben a borászatba is beletanult a magas színvonalú technológiai kivitelezés érdekében.

Egy további meghatározó időszak volt a 48 éves szakember számára, amikor gyógyszeripari beruházásokban tevékenykedett. 2004 és 2007 között az EGISZ Gyógyszergyárnak dolgozott a Magyar Építő: tablettaüzemet, injekcióüzemet és irodaházat kiviteleztek Budapest külső kerületében, Bökényföldön. „Ezekben a projektekben is teljesen új technológiát kellett megtanulnunk. Elég összetett feladat volt, de nagyon szerettük, és remek kapcsolatunk alakult ki a megrendelővel.”

Szintén jelentős elemet képeznek Balás Ákos pályáján a kórházprojektek: a váci, a miskolci és a fővárosi Honvédkórház nagyberuházásában is részt vett főépítésvezetőként, jelentős rutinra szert téve.

Meccsnézés helyett örömkönnyek

2017 elején kezdődött élete eddigi legjelentősebb munkája, akkor nevezték ki a Magyar Építő Zrt. és a ZÁÉV Zrt. generálkivitelezésében megvalósult Puskás Aréna projektvezető helyettesének. Ez jelentős feladatkörnek minősült a nettó 142,5 milliárd forintos beruházásban. „A konzorciumban két projektigazgatónk volt, alattuk a három projektvezető helyettessel, akiknek ugyanúgy kiemelt felelőssége volt. A mi pozíciónk biztosította a közvetlenül a terepen zajló operatív irányítást. Jómagam feleltem teljes mértékben a stadion földmunkájáért, a cölöpözéséért, a stadion épületében zajló falazásért és a komplett szakiparért – négy teljes szinten.”

A mérnök úgy fogalmaz, a Magyar Építő Zrt. a rá bízott területeken olyan teljesítményt tett le az asztalra, ami kimagasló referenciának minősül. Hogy mekkora értéke van ennek a munkának a pályafutásában, azt a november 15-i megnyitót leíró mondata árulja el.

„Őszintén szólva nem is néztem a nyitómeccset, csak mentem körbe a körüljáró szinteken, és örömömben folytak a könnyeim. Ilyen élmény az ember életében talán egyszer, ha megadatik.”

Akár 21 méteres mélységbe is le kellett fúrniuk

Számtalanszor leírtuk már a cikkeinkben, milyen extrém paraméterek jellemezték az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb építőipari beruházását. Balás Ákos a maga területéről szintén érdekes számokról számolt be. Már a földmunkák során hatalmas intenzitással zajlott a projekt. „Napi 800 köbméternyi földet termeltünk ki, aminek jelentős részét újra tudták hasznosítani.” Szintén 2017-ben zajlottak le a cölöpözések, melyek során 18-21 méteres mélységbe kellett lefúrni a mintegy 44 méteres pilonok megfelelő megalapozása érdekében.”

A következő lépés a Magyar Építő Zrt. részéről a szerkezetépítéssel (melyet a konzorcium más tagjai végeztek – a szerk.) párhuzamosan zajlott. „Ahogy a födémek elkészültek, mi már kezdtük a helyszínre kiszállítani a téglát a falazáshoz. 2018 során beindultak a további szakipari munkák, többek közt az aljzat kialakítása és a vakolás.”
 

Az ország teljes kapacitását megmozgatták

A rábízott részfeladatok közül Balás Ákos a 70 ezer négyzetmétert kitevő falazást emeli ki legnagyobb kihívásként.

„Jellemző szám, hogy pusztán erre a munkafolyamatra 1200 (!) kőművest léptettünk be a munkaterületre.”

Az első hallásra nehezen felfogható létszámot az is indokolta, hogy a magas színvonalú kivitelezés érdekében a legjobb alvállalkozókat kellett megtalálniuk. „Magyarországon ma nincs akkora rendelkezésre álló kapacitás, amivel ezt a mennyiséget gond nélkül magas színvonalon lehetne kivitelezni, emiatt a falazást rendkívül nagy erővel kellett kontrollálni. Volt két építésvezető, akinek az volt a feladata, hogy a projektbe belépő brigádokat folyamatosan figyeli.” Hozzáteszi, ugyanez érvényes volt a kartonos és a burkoló munkára. Ugyanakkor ahol látták a megfelelő szaktudást és hozzáállást, azokra a brigádokra tudtak rábízni más szakipari munkákat is, enyhítve a munkaerőhiányt.

Ami a leginkább új volt, és amihez a leginkább fel kellett nőni az eddigi projektjeihez képest, az a hatalmas mennyiségek kezelése volt. „Más esetben az ütemtervben nem mindig szoktuk szerepeltetni a mennyiségeket, itt szigorúan oda kellett írni. Ha láttam, hogy egy szám nem megy, például nem jön ki a kétheti 4-5 ezer négyzetméter gipszkartonozás, akkor tudtam, hogy változtatni kell.”
 

A vasárnapi ebéd után kezdődött a munkahét

Jelentős kihívást jelentett, hogy az egymásra épülő munkafázisokban a megfelelő anyagmennyiség megérkezzen a megfelelő időben, akárcsak a bedolgozásához szükséges alvállalkozó csapat. Hozzáteszi, anyag terén a Puskás Aréna akkora mennyiségeket igényelt, hogy ahhoz már 2017-ben előre le kellett kötni a tételeket, melyeket aztán az egész ágazat piaca megérzett.

Mindezek miatt páratlan jelentősége volt a hétfő reggeli kooperációknak, ahol a fent leírt folyamatok pontos ütemezése történt.

„Ezekre nem lehetett felkészületlenül bemenni, mert előre meg kellett tudni mondani akár az anyag, akár az organizáció területén, hogy ki melyik területen, mikor fog belépni. Ha ezekbe hiba csúszik, azonnal borul több száz ember munkája, amit aztán nem lehet egyik pillanatról a másikra orvosolni.

Nem csoda, hogy számomra már a vasárnapi ebéd után elkezdődött a felkészülés. Azt, hogy a főbb csapásirányokban teljesen képben legyek, nem lehetett máshogy megoldani.”

A vasárnap délutáni felkészülés felveti a kérdést, hogy a család és a magánélet mennyire tudja elbírni a több éven át tartó fokozott terhelést. „Két dolgot mindenképp szeretnék, hogy belekerüljön a cikkbe. Egyrészt jómagam nagyon vallásos vagyok, és a Jóisten nélkül nem tudtam volna végig vinni ezt a munkát. A másik pedig, hogy a feleségem, Krisztina nélkül szintén nem tudtam volna végig járni az eddigi pályafutásomat. Hálás vagyok neki, hogy három gyönyörű gyermekünk van, és hogy egy olyan helyzetben, amikor reggel 6-kor kelek, és este 8-kor érkezek, szilárd támogatást ad.

Nyugodtan kijelenthetem, hogy a Hónap Mérnöke díj elnyerésében a feleségem 50 százalékban benne van!”
 

Ha kellett egy tervmódosítás, hamar ott volt az asztalán

A projekt sikeréhez nagyon fontos elemnek bizonyult a rugalmasság és a rendszerszemlélet. "Ha van egy rendszer, kieshetnek belőle elemek, de a főbb vonulatnak teljesülnie kell. Bár voltak, akik nem hittek benne, de erre a szemléletre alapozva én már nyáron láttam, hogy a feszes határidőt (amit ráadásul 10 nappal előre hoztak, így november 25., a labdarúgás napja helyett november 15-én, egy hivatalos UEFA-mérkőzésnapon volt a megnyitó – a szerk.) betartva oda fogunk érni a célba. Az ütemezésemből láttam, hogy révbe érünk, inkább az volt a kérdés, hogy milyen minőségben. Mindezek miatt nagyon fontos, hogy végül egy kiemelkedő minőséggel adtuk át a beruházást.”

Egy munkatársát név szerint is kiemel. „Győry Csaba kollegám építésvezetőként egy nagyon fontos láncszem volt. Az ő munkáját ezúton is szeretném megköszönni. A napi problémákban rengeteget tudott segíteni, neki köszönhető, hogy egy-egy akadálynál nem kellett sokáig állni. Ha például kellett egy tervmódosítás, rövid időn belül belül ott volt az asztalomon kinyomtatva és aláírva. Egy ilyen méretű és presztízsű projektben ez iszonyatosan fontos.”
 

Négy vállalat száz szakemberét kellett összehangolni

Balás Ákos hangsúlyozza, bár generálként a Magyar Építő Zrt. és a ZÁÉV Zrt. dolgozott a projekten, valójában négy cég alkotta a konzorciumot, hiszen a West Hungária Bau Kft. (WHB) és az Épkar Zrt. is kiemelt szerepben volt. „Embert próbáló feladat volt a száz szakember munkáját összehangolni, olykor idegőrlő nehézségekkel, de azt tudom mondani, hogy a végére összecsiszolódott és jól tudott dolgozni a gárda.”

A tökéletes teljesítést egy nagyon szigorú ütemterv biztosította, amelyben a Magyar Építő Zrt. belső határidőket szabott meg saját maga számára. „Ha ezekben a belső határidőkben a legapróbb csúszás keletkezett, azonnal beavatkoztunk, és ehhez a cégünk vezetésétől is minden segítséget megkaptunk.” Balás Ákos hozzáteszi, ezzel a fegyelemmel a köztes kötbéres határidőket is hibátlanul teljesítette a konzorcium, melyek a földmunkára és a szerkezetépítésre vonatkoztak.
 

A bizalom volt a kulcs

A Hónap Mérnöke a konzorciumi vezetőség szerepét is kiemeli a projektben.

„Ebben a rendkívül feszített munkában csak pozitív üzeneteket kaptunk az igazgatóságtól. Ha netán valami nem sikerült, akkor sem arra koncentráltak, hogy hol hibáztunk, hanem arra, hogy pörögjünk fel még jobban, és javítsuk ki a hibát, amihez minden támogatást megadtak.”

A vezetőségen belül külön kitér a Magyar Építő Zrt. elnök-vezérigazgatójára. „Szikszai Zoltán rengeteget segítette a munkánkat minden téren, a lehető legnagyobb segítséget kaptuk meg tőle. Én úgy látom, meg is háláltuk a tőle kapott bizalmat.”
 

Volt olyan nap, amikor 22 kilométert kellett lejárnia

A szakember szintén hangsúlyos elemként tálalja a fiatal munkatársak szerepét a projektben. „Több olyan kollégánk is van, aki korához képest remekül helyt állt a Puskás munkálataiban, ezzel bizonyítva, hogy hosszabb távon számíthat rá a cég. Velük tovább menve nagyon erős csapatot tudunk képezni más munkákban. Ez számomra kétszeresen is fontos, miután inkább vagyok annak a híve, hogy fiatal munkatársakat vegyünk fel, akiket aztán kinevelünk szakmailag, a cégkultúránkba is beemelve őket.” Szavaiból az is kiderül, az általa irányított kollégáknál a belső motiváció kialakítására törekszik. „Fontos, hogy a kezük alól kikerülő munkák során saját maguk miatt legyenek igényesek.”

Az igénybevétel nem csupán mentálisan és a családot tekintve volt extrém, hanem fizikailag is.

„A munkaterületen egyetlen kör 800 métert tett ki, márpedig ebből egy nap során jópárat kellett megtennünk. Nagyon meg kellett gondolni, és előre felírni, hogy mit kell elintézni, mert egy elfelejtett részlet nagyon sok kutyagolásba került.

Ezzel együtt a napi 10-12 kilométer átlagosnak volt mondható, viszont előfordult olyan, hogy 22 kilométert kellett megtennem!” Mindezeket tetézték a lépcsőzések, amik a projekt végére erős bokafájást okoztak Balás Ákosnak.

Miután két hete lezárult a beruházás, a jelenlegi állapotát egyfajta lebegésnek éli meg. „Az átadó előtt rendszeresen fél 3-kor ébredtem, most már csak fél 6-kor ébredek, és egybefüggően alszok előtte 10 órákat, ami egyrészt nagy szó, másrészt nagyon kell a visszatöltődéshez.”
 

Egy bizonyos mennyiségi határ felett nehéz tartani a minőséget

A rendkívüli méretű építkezésnek köszönhetően a kivitelezők ezúttal a magyar építőipar egyfajta keresztmetszetével találkoztak. Balás Ákos kérésünkre elmondja, milyen látleletet kaptak az ágazatról.

„Azt tudom mondani, hogy egy bizonyos mennyiségig igenis magas színvonalú munkára képes a hazai építőipar. Amint azonban túllépünk egy mennyiségi határt, egyre nehezebb fenntartani ezt a minőséget.

Azon a határon túl egyre több energiát kell belefektetni egységnyi kibocsátásba, ha változatlan színvonalat akarunk.”

A hatékonyságra való törekvés fontossága is kiütközött. „Nem egyszer olyan döntést hoztam, hogy pótmunkaerő bevonása helyett inkább kivártam, és átszerveztem az átszervezhető elemeket. Ha ugyanis kivárjuk, hogy a jó szakember odaérjen, akkor utólag nem kell javítgatni pótlólagos ráfordításokkal az elvégzett munkát. Ezt természetesen nem lehetett mindig meglépni, de amikor megléptem, mindig bejött.”
 

Ez a projekt megalapozza a jövőt

Összességében úgy látja,

ezzel a munkával a Magyar Építő Zrt. bizonyította, hogy vannak jó szakemberei, határidőre tud teljesíteni, minőséget képvisel, és meg lehet benne bízni a jövőbeli hasonló léptékű feladatok során.

A Hónap Mérnökeként azt üzeni a jövő kiválóságainak, hogy bátran válasszák ezt a pályát, mert mind a szépségei, mind az anyagi körülményei miatt megéri belevágni. „Ugyanakkor fontos, hogy ne egyből a pénz legyen a legfontosabb a számukra, legyenek nyitottak a tanulásra, és fogadják el, hogy idő kell a szakmai kibontakozáshoz.”

Hegedűs Gergely