Bravúros megoldásokkal készült el augusztus 20-ra a miskolci barlangfürdő - fotógaléria és helyszíni riport

Közel két évvel a 2024-es tűzeset után veheti újra birtokba a közönség a miskolctapolcai barlangfürdőt augusztus 20-án, az ünnepélyes átadó után. A Mento csoporthoz tartozó DHJ Építő Kft. által határidő előtt befejezett építési projekt nem csupán a tűzkárok által támasztott speciális kihívások miatt volt különleges.

A nyitás előtt a projekt három főszereplőjével bejártuk a helyreállított intézményt:

a látottak és hallottak alapján nem túlzás kijelenteni, hogy a beruházás szereplőinek olykor heroikus küzdelemben, bravúros megoldásokkal, a tavaly decemberi kezdés után rendkívül rövid idő alatt sikerült újra működőképes és a legújabb előírásoknak megfelelő állapotba hozniuk a nagymúltú barlangfürdőt. Ráadásul a munkákat több héttel a vállalt határidő előtt be tudta fejezni a miskolci gyökerű generálkivitelező, így a nyári szezon vége előtt visszatérhettek a fürdőzők a borsodi térség ikonikus fürdőhelyére.

Európában egyedülálló természeti és építészeti értékek

A különleges adottságokkal megáldott fürdő Miskolctapolca gazdag karsztvíz bázisán jött létre, ahol 1743-ban már fürdőzéshez épített faépület állt. A 20. században előbb egy kör alakú épületet emeltek a meleg vizű tó köré, majd 1941-ben adták át az európai szintű fürdőpalotát, amely több mint 200 vörösfenyő cölöpre épült az iszapos talaj miatt.

Ekkor került fókuszba a közel 30 fokos termálvizű barlang, amely Európában is egyedülálló természeti érték.

Az első barlangi fürdőrész csaknem húsz évvel később, 1959-ben nyílt meg a látogatók előtt. A fürdő egyik különleges elemeként 1969-ben adták át a kagylómedencét, amely ipari műemlék: a Zsuffa András által tervezett, - az alábbi képen látható - kagyló alakú héjszerkezet felépítéséhez Európában elsőként alkalmaztak vékony vasbetonszerkezet.

A fürdő a mai karakterét a 2005-re lezárult hétéves bővítésben nyerte el: többek közt új barlangjáratokkal és medencékkel bővült; megépült a barlangrészt és a főépületet összekötő fürdőcsarnok, valamint a terápiás épület; illetve teljeskörűen felújították a fürdőépületet.

Két fókusz: a tűzkárok elhárítása és az elavult rendszerek cseréje

„Bár sokan így gondolnak rá, de ebben a projektben nem egy felújítás történt, hanem egy tűzeset utáni rekonstrukció

- szögezte le rögtön a legelején a lényeget Radócz István, projektvezető. „Továbbá számos olyan fejlesztés, amely ahhoz kellett, hogy fürdő használatbavételi engedélyt kaphasson.

Utóbbihoz a tűzesettől teljesen függetlenül, több évtizede elavult rendszereket kellett lecserélnünk, megfelelve többek közt a legújabb fürdőüzemeltetési, villamosbiztonsági, vízbázisvédelmi, örökségvédelmi és tűzvédelmi előírásoknak.”

Ráadásként hozzátette, a beruházás csak részleges volt, vagyis a fürdő területének és rendszereinek jelentős részét egyáltalán nem érintette. „A vízgépészet és a hozzá tartozó csőhálózat például teljesen érintetlen maradt, akárcsak a medencék, vízterek döntő többsége. Ugyanakkor a projektelemek jellegéből adódóan az általunk beépített 1,3 milliárd forintos fejlesztésnek a 80 százalékát a fürdővendég egyáltalán nem fogja látni, hiszen többek közt olyan rejtett elemek újultak meg, mint az elektromos hálózat és a tűzvédelmi rendszer” – tette hozzá.

Még a fürdő alatti karsztvízáramlás is beleszólt a projektbe

Bár a sajtó sok esetben teljes felújításról ír, valójában a hangsúly teljesen máshol volt ebben a projektben. A 2024 szeptemberi tűzesetben a fürdő főépületének és gyógyászati részlegének (utóbbi épületre nem vonatkozott a most zárult projekt – a szerk.) a tetőszerkezete megsemmisült, ugyanakkor számos olyan kár keletkezett, amelyeket a helyreállítás megkezdése előtt nem lehetett látni, így a helyreállítási terv sem lehetett teljes.

Mindezek következtében, a munkaterület átvétele után 2025 decemberétől, a DHJ egyszerre haladt a kivitelezéssel és a tervezéssel, illetve újratervezéssel - lépésről lépésre szorosan együttműködve a beruházóval.

A fentieket érzékeltetve Dozsnyák Péter, helyettes projektvezető több példát is bemutatott. A tűz miatt tetőszerkezet nélkül maradtközponti fürdőcsarnokban a 2025-2026-os évi rég nem tapasztalt fagyos idő és havazás miatt a tervkészítés időpontjában előre nem látható károk keletkeztek. Elsősorban a fürdőcsarnok beltéri medencéje és a falburkolatok fagytak fel.

„Itt az első elképzelés szerint a pótlólagos feladat a fagy miatt tönkrement burkolatok cseréje lett volna. A burkolatok bontása után derült ki, hogy valószínűleg a fagyok következtében történt talajmozgások miatt több helyen eltört a medenceburkolat alatti vasbetonszerkezet is, és beömlött a karsztvíz” – mutatott rá a szakember.

„Így először injektálással a vizesedést kellett megszüntetnünk, majd úgynevezett falvarrással helyre kellett állítani a vasbetonszerkezetet. Ezt követhette a szigetelés, majd az új mozaikburkolat felhelyezése.”

Egyszerre kellett a födémmel és a fürdő burkolásával haladni

Elmondása szerint az épület elektromos rendszereinél is lépésről lépésre derült ki, hogy mely területek maradtak működőképesek a tűz, majd az oltásban használt víz okozta sokk után. „Sokat mondó adat, hogy az általunk elnyert 1A és 1B ütemek szerződéses értékén felül egy igen jelentős pótmunkacsomagra kaptunk megrendelést.”

Az eleve szoros határidő betartását a menet közben felmerülő pótmunkák tovább nehezítették, ráadásul az idő szűkössége miatt egymással párhuzamosan kellett kis területen több projektelemmel haladni.

„Jellemző, hogy a tetőszerkezet cseréjéhez, illetve az új födém építéséhez szükséges térállvány-rendszer lábazata jelentős részben a fürdőcsarnok medencéjében állt”

– hívta fel a figyelmet Tóth Zoltán, építésvezető.

„A Péter által említett problémák a medencével akkor derültek ki, amikor a térállvány még a helyén volt, ami miatt további extra megoldásokra kényszerültünk: a medenceburkolat bontását kézi munkával, az állványokat kerülgetve kellett elkezdenünk.”

Távvezérelt robotokat is bevetettek

Ahogy azt a bevezetőben is írtuk, a projekt egyik fókuszát az elmúlt évtizedekben a felújítások hiányában elavult, illetve az új előírásoknak már nem megfelelő rendszerek cseréje jelentette. Ennek egyik legmarkánsabb elemeként a barlangfürdő járatait teljes hosszukban, mintegy 836 négyzetméternyi területen kellett mélyíteni.

„Az új katasztrófavédelmi előírásoknak meg kellett felelni, így a 190 centiméteres magasság biztosítása érdekében fel kellett bontanunk a padlót. Az új rétegrendbe pedig már padlófűtés is bekerült, növelve a szolgáltatás színvonalát.”

Ahogy azt lapunkban is jeleztük, ezt a munkafolyamatot különleges, rezgésmentes technológiával oldották meg a barlangjáratokban az omlásveszély miatt - egy távvezérelt robotot alkalmazva a padló bontásához.

Magasabb dimenzióba ugrott a fürdő műszaki hátterét biztosító rendszer

Miután a projekt bejárása során a legnagyobb időtartamra a különböző gépészeti terek bemutatásához volt szükség, nem maradhat ki az ide kapcsolódó munkák felsorolása. „Megújítottuk a világítás, a fűtés és a légtechnika rendszereit; többek közt lecseréltük az erős- és gyengeáramú rendszereket és a kazánokat is” - ecsetelte Dozsnyák Péter. „A barlangi járatokban a már említett, újonnan beépített padlófűtés mellett teljesen megújult az elektromos hálózat, több mint egy kilométernyi új elektromos vezeték által.”

Mindezeken túl

a komplexum új informatikai, telefonos, kamerás megfigyelő, hangosítási, tűzjelző, valamint hő- és füstelvezető rendszereket kapott. Emellett megújult és bővült az épület belső tűzivíz ellátása, valamint a víz- és csatornahálózata.

A bejáráson tapasztaltak alapján ezek a rendszerek a mai kor követelményeihez alkalmazkodva épültek újjá.

Repüléstörténeti installációval gazdagodott a barlangrendszer különleges terme

A vendégek nagyobb kényelme érdekében a fürdőcsarnokban egy ködtelenítő légkezelő berendezést is beépítettek, ami megszünteti a belső tér párás jellegét, ugyanakkor a gyógyító barlangi klímát nem semlegesíti.

Emellett a barlangi medencetérben a csak vízen keresztül elérhető gömbterem új akusztikai festést és a repüléstörténetet bemutató új installációkat kapott. „Ez egy olyan különleges terem, ami csak UV-fényt kap, és az éjszakai sötétségben látható égbolt csillagképeit ábrázolja” – tette hozzá Radócz István.

Egyszerre két vízbázis vízkészleteire kellett figyelni

A projekt további különleges kihívását a szigorú követelményekhez alkalmazkodó logisztika képezte.

„A Miskolctapolcai Barlangfürdő teljes területe két fontos vízbázis találkozásánál fekszik: ezek a városi vízkészletet képező hidegvízbázis és a fürdőt tápláló meleg karsztvíz bázisa. Emiatt ezt a felületet egyáltalán nem lehetett terhelni, vagyis a depózásra nem volt lehetőség”

– árulta el Tóth Zoltán.

„Az anyagokat és a munkagépeket közel just in time rendszerben kellett bejuttatnunk, és szervizelni sem tudtunk a helyszínen. A bitumenes szigetelőlemeztekercseket például rögtön a tetőre juttattuk fel, hogy egy percig se álljon itt.”

Dozsnyák Péter hozzátette, figyelni kellett arra is, hogy semmilyen szennyeződés nem kerülhetett a talajba.

„Mindeközben a vízbázisok kezelői folyamatosan monitorozták a vízkészleteket, és a vízbázis védelme érdekében bizonyos kivitelezési helyzetekben - mint pl. a barlangjáratok előírt mélyítését követően - védőbetonozást is alkalmaznunk kellett” – ecsetelte. „Mindezeknek köszönhetően a projekt problémamentesen zajlott, azaz a vízkészletek nem károsodtak.”

A hajrában még egy új vízügyi műtárgy kivitelezése is bekerült a projektbe

Egy további utólagos elemet képezett egy szennyvíz átemelő létesítése, amit egy 2026 tavaszán született vízjogi határozat nyomán kellett kiépíteni. „Az előírások szigorítása miatt a fürdőben a keletkező technológiai szennyvizet – azaz a vegyszertartalmú medencemosató vizeket – még hígitva sem lehet az élővizekbe engedni, hanem el kell különíteni. Ennek az elkülönítésnek a céljára egy ún. vízkormányzó műtárgyat építettünk be. Innen az újonnan épített technológiai szennyvíz-átemelőbe kerül a medencetakarítás után többek közt tisztítószereket is tartalmazó technológiai szennyvíz.”

A projektvezető helyettes szavaiból kiderült, a szennyvíz-átemelőhöz szükséges speciális elemeket általában nem tartanak raktáron, így ezek – valamint a vízügyi engedélyek – beszerzése miatt a későbbi (azaz az eredeti – a szerk.) határidővel számoltak, ugyanakkor sikerült ezeket a beszállításokat megsürgetni, többek közt ezzel is lehetővé téve a projekt gyorsabb lezárását.

Munkaszervezési bravúrok és eltökéltség is kellett a gyors befejezéshez

A fentieken túl maga az időtényező volt talán a legnagyobb kihívás az egész projekt során. A három szakember meglátásai alapján a fürdő az elmúlt évtizedekben elmaradt felújítások miatt egy mintegy 2-3 éves általános felújítást igényelt volna – a rendelkezésre álló költségvetés többszöröse mellett.

Ugyanakkor hagyományosan lokálpatrióta cégként teljes mértékben azonosulni tudtak a megrendelő, a helyi lakosok és a turizmusra építő helyi kisvállalkozások szempontjaival - amelyek a fürdő mihamarabbi újraindítását célozták - a rendelkezésre álló költségkeretet korlátait is figyelembe véve.

„Ezzel együtt amikor szembesültünk az eredeti feladatcsomaggal, mi arra nagyjából egyéves átfutást becsültünk volna normál tempóban” – árulta el Dozsnyák Péter. „Ehhez képest végül a pótmunkák miatt megnövelt időkeret is összesen 9 hónapot tett ki.”

Hozzátette, ahhoz, hogy ezt a szűk határidőt időt tudják hozni – sőt, végül túl is szárnyalják – , mindenféle munkaszervezési bravúrt kellett bevetniük. Emellett számos esetben hétvégi munkavégzésre és éjszakai munkákra is szükség volt.

A cégcsoport háttértámogatása is nagyon kellett

Radócz István a cégcsoportban betöltött pozíciójából adódóan nem volt végig fizikailag jelen a projektben, mindazonáltal ő képviselte a Mento csoport által biztosított pénzügyi és szakmai hátteret, támogatva a kivitelezés előre haladását. „A cégcsoportnál összesen általában legalább tíz projekt szokott futni párhuzamosan” – ismertette a projektvezető. „Ezek közül mindig van olyan, amivel nem kell foglalkoznom, mert lényegében önjáró.

A barlangfürdővel viszont folyamatosan kellett, de nem azért, mert nem önjáróak és profik a kollégák: sőt, kifejezetten jár mindenkinek a dicséret! Ugyanakkor annyira összetett, nagy és bonyolult volt ez a projekt; olyan mértékű szervezés, anyagbeszerzés és dokumentáció kellett hozzá, hogy volt olyan, amikor az egész irodánk ezeknek a megoldásán pörgött. Több olyan kollégánk van, aki legfeljebb egyszer, vagy egyszer sem járt itt, de fél éve a barlangfürdővel foglalkozik!”

A gyerekkori élmények és a szakmai kötődés egyaránt segített

Ahogy azt fent is jeleztük, a projekthez való hozzáállást alapvetően befolyásolta, hogy a 30 éves múltra visszatekintő Mento csoport lokálpatrióta vállalatként működik. Emiatt a Mento tagvállalat DHJ Építő számára presztízskérdés volt a projekt sikeressége, ahogy korábban a miskolci II. János Pál Pápa tér, vagy a Miskolci Jégcsarnok kivitelezése során is.

Dozsnyák Péter esetében azonban egyéb extra motiváció is adódott:

„Ezer szállal kötődöm a Barlangfürdőhöz, hiszen gyerekkoromban ide hordott nagyapám fürdeni, felnőttként pedig 27 évig dolgoztam a Miskolci Vízműveknél, ahol sokáig mi üzemeltettük ezt a fürdőt is. A jelenlegi munkahelyem előtt pedig a Miskolci Fürdők Kft.-nél dolgoztam helyettes főmérnökként, és az irodám itt volt a szomszéd szobában”

– tette hozzá mosolyogva.

Van, akit kifejezetten vonz egy projekt összetettsége

Őszintén elmondta, élete legnehezebb projektjén van túl: „Valamikor a második garanciás év után ez majd elkezd megszépülni, és aztán sokáig a legszebb emlékem lesz ez a projekt, de ilyenkor még magas a stressz szint.

Ugyanakkor engem a lokálpatriotizmus mellett a tisztesség is arra sarkall, hogy a lehető legjobban végezzem a munkám. Szerencsére ehhez az egész cégcsoport így áll hozzá, emiatt is dolgozom itt örömmel immár öt éve

– hangsúlyozta Dozsnyák Péter.”

Más okból jelentett különleges feladatot Tóth Zoltánnak a projekt, aki mindössze két hónappal az elkezdése előtt csatlakozott a vállalathoz. „Hajdúságiként én nem mondhatom magam miskolci lokálpatriótának, de nekem legalább ekkora motivációt jelentett a fejlesztés összetettsége.

Kifejezetten kértem is, hogy építésvezetőként bekerülhessek a projektbe a vonzó kihívásai miatt. Sokat segített, hogy a tervezőkkel dolgoztam korábban, így ismertem a munkájukat. Jelenleg még én is arra koncentrálok, hogy a nyitáson minden rendben legyen, de azért büszkeséggel tekintek vissza az itt elvégzett munkára.”

Döntő jelentőségű, hogy milyen kép kapcsolódik a cég nevéhez

Radócz István motivációként a hosszútávú szemléletet emelte ki. „Mindig minden projektbe ugyanazzal a hozzáállással lépünk be: akkor vagyunk elégedettek, ha a megrendelő elégedett velünk. Azaz, úgy gondol vissza ránk, hogy a DHJ Kft.-vel jó volt együtt dolgozni, és ez jut rólunk eszébe, amikor találkozik az ajánlatunkkal valamilyen munkára.”

Továbbá nagyon fontos szempontjuk a róluk kialakuló percepció. "Minden munkánkkal, minden CSR akciónkkal, minden megjelenésünkkel arra törekszünk, hogy az objektív szemlélőben pozitív kép alakuljon ki a vállalatunkról.

A barlangfürdő helyreállítása során is erre törekedtünk, és rengeteget dolgozunk azért, hogy a rendelkezésre álló keretek között a lehető legjobb munkát végezzük, hogy az üzemeltető és a vendégek végül elégedetten vehessék újra birtokba a létesítményt. Bízom abban, hogy ez így lesz; mi mindent megtettünk ennek érdekében.”