Például a Lindab - növekvő eredmény, csökkenő bevétel mellett

Miután "jó érzékkel" a korábbi kormányok szinte teljes mértékben hagyták a hazai építőanyag gyártást visszafejlődni, így mára a külföldi tulajdonú  gyártók kezében van gyakorlatilag a teljes hazai építőipar. Ahogyan mondani szokták: tokától-bokáig! A kivitelezők elmondása alapján

az átlagos kétnapos (!) árgarancia mellett van olyan hazai gyártó, aki akár havonta 10 százalékokkal emelte az árait az utóbbi hónapokban.

Így a kivitelezéseknél hagyományosnak mondható 50%-os anyag és 50%-os munkadíj aránya jelenleg 75-25%-os arányú az építőanyag javára.

Persze nem lehet hibáztatni a Magyarországon korábban befektető külföldi tulajdonú gyártó vállalatokat, hiszen ők megépítették a gyártó kapacitásukat (a Lindab például Biatorbágyon), és ma amikor árat is tudnak érvényesíteni, megteszik azt, hiszen semmilyen jogaszabály nem áll az útjukba.

Az előbbi folyamat ékes példáját láthatjuk, ha megtekintjük a Lindab Kft. eredményeit: miközben 2014-hez képest az árbevételük jelentősen csökkent, a létszámuk pedig nem változott számottevően, az adózás előtti eredményük és a jövedelmezőségük is közel a kétszeresére nőtt. Ami minden tulajdonos álma, hiszen a csökkenő költséggel növekvő nyereség, az mondjuk ki, maga az álom. Persze az is kijelenthető, hogy a gyártók részéről ez egy rendkívüli rövidlátás, hiszen az ágazat jelenleg is égető munkaerőhiánnyal küzd, amit az említett 75-25 százalékos anyag és munkadíj arány nem igazán tud enyhíteni, hiszen a csökkenő munkadíjakból nem lehet a növekvő béreket finanszírozni. Ez a folyamat leginkább a vadkapitalizmus jelzővel illethető.

A hasonló példák a beton-, tégla- és szigetelőgyártókon át hosszan sorolhatóak lennének, kérdés, hogy a kormányzat mikor próbál tenni valamit a piacszabályozás terén, hiszen aki például ma kezd építkezni, gyakorlatilag képtelen egy pontos árkalkulációt készíteni a hónapról-hónapra komoly tízszázalékokkal növekvő anyagárak mellett.

Persze mit érdekli ez a külföldi gyártókat, hiszen a beruházásaik döntően mára megtérültek, az adózás előtti eredményük csökkenő költség és ráfordítás mellett növekszik. Továbbá pontosan látják, hogy például a német építőipar százszor akkora kibocsátású, mint a magyar, így ha figyelembe vesszük, hogy a lakosság száma hétszeres, akkor is a következő évtizedekben a hazai építőipar kibocsátása legalább a tízszeresére fog nőni.

Ezért a számítható rendkívüli profitért cserébe talán nem lenne indokolatlan kérés, hogy az építőanyagok árai esetén némi kiszámíthatóságot kapjunk...

Oltyán József