Romjaiból mentették meg a műemléki villát – már tábla hirdeti a felújítás kiemelkedő minőségét

Többéves kitartó munkával, kiemelkedően magas minőségben újították fel a külső jegyeiben francia reneszánsz és neobarokk, belső díszítéseiben pedig szecessziós és mór jegyeket hordozó városligeti Roheim-villát, amely a Tisza-gyilkosság helyszíneként került be a köztudatba.

 

 

A nagyméretű, mintegy 2000 négyzetméter hasznos alapterületű épület – amelynek rekonstrukcióját mi is végigkövettük – külső homlokzata változatos kő, tégla, illetve gipsz elemekkel díszített,

belsejében pedig olyan részletgazdag díszítőszobrászati és iparművészeti érdekességekkel találkozhatunk, mint a sárkányfejes faragott fa lépcsőkorlátok, impozáns csillárok, kazettás mennyezetek, mellvédek vagy a sokat emlegetett, földszinti Mór-terem.

A nagy múltú városligeti villa a LAKI Épületszobrász Zrt. és Possibuild Építőipari és Szolgáltató Kft. kivitelezésében újult meg a Mányi István Építész Stúdió tervei szerint, a NOX Beruházó és Fővállalkozó Zrt. lebonyolítása és műszaki ellenőrzése mellett.

 

 

A telek, amelyen a jelenlegi villaépület áll, 1899-ben került a Roheim család önálló birtokába. A korábbi birtoktársakkal történt vagyonfelosztást követően, a villa építtetője Roheim Sámuel (gazdag fakereskedő) és neje, Schultz Leontina, Pollák Manó építész-tervezőt bízta meg a tervek elkészítésével, amelyeket a mester 1899-ben szignált.

Pollák Manó építész (Szucsány 1854 – Budapest 1937) tanulmányait Stuttgartban és a párizsi École des Beaux-Arts-ban végezte. Historizáló-szecessziós stílusban tervezett, életműve szinte teljesen feltáratlan. Fő munkája a pöstyéni Ferenc fürdő neobarokk épülete (1908), a Kereskedelmi Utazók Egyesületi székháza (Bp., Jókai u. 4.), saját háza (Bp., Margit u. 11.), valamint a Roheim-villa.

A villa épületet Roheim Sámuel a családja számára építtette, azonban romló anyagi körülményei miatt annak egyes részeit bérbe adni kényszerült. Így lett 1917-től bérlője az egykori miniszterelnök, gróf Tisza István, aki ellen 1918. október 31-én a villa földszinti dolgozószobájában követték el negyedik, immáron halálos kimenetelű merényletét.  A háború utáni első évtizedben az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) használta az épületet, majd 1956-tól a Mozgássérültek Állami Intézeteként fiatal mozgáskorlátozott férfiak bentlakásos otthonául szolgált. A mozgássérültek 2001-ben költöztek ki végleg a Roheim-villából, amely azt követően üresen állt. A Magyar Corvin-lánc Testületről szóló 2016. évi CXLI. törvény alapján az akkor már évek óta lakatlan és romos épület a Magyar Corvin-lánc Testület tulajdonába került. A további állagromlás elkerülésének érdekében 2019 nyarán acél csőváz-állványzatra feszített, rátétponyva védőtető készült az addigra erősen leromlott műemléki értékek megőrzésére. Az épület teljes megújulását célzó engedélyezési tervek 2020. májusában emelkedtek jogerőre, a kivitelezési szerződés 2021. január 20-án került aláírásra.

A mára megújult villaépület a Magyar Corvin-lánc Testület székházaként nyitotta meg újra a kapuit. A rekonstrukció során a Testület munkavégzéséhez szükséges iroda, tárgyaló, illetve egyéb kiszolgáló helyiségek mellé, rendezvények tartására alkalmas terek, könyvtár és zeneterem, reprezentatív fogadócsarnok, a fogadások előkészítésére alkalmas főző és melegítőkonyha, valamint öt, magas színvonalú apartman is kialakításra került.

 

 

Kiemelkedő minőség

Amint a felavatott tábla is felhívja rá a figyelmet, a villa helyreállítását olyan műszaki és minőségi színvonalon kivitelezték, ami nemcsak  az Építőipari Nívódíj elnyerését eredményezte, hanem a kivitelezési munkálatokhoz történő példaértékű hozzáállás elismeréseként 2023-ban Greskovics Balázs okleveles építészmérnök, a Laki Épületszobrász Zrt. divízióvezetője, a Roheim-villa projektvezetője, felelős műszaki vezetője is megkapta a Sándy Gyula-díjat.

Az Építőipari Nívódíjat, mint elismerést az épület díszes fogadócsarnokában elhelyezett, az alkotók megnevezésével ellátott bronztábla hirdeti. Ennek ünnepélyes avatásán 2024. április 18-án Prof. Dr. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Corvin-lánc Testület elnöke beszédében kiemelte:

„Csodát tettek itt az építők, hiszen egy pusztulásra ítélt, szinte lebontás előtt álló palotát újrateremtettek. Ez az épület bizonyítja, hogy ’sine praeteritis futura nulla’, múlt nélkül nincs jövő, hiszen az épület példája is jól mutatja: a magyarságban megvan az erő arra, hogy kezdjen és újrakezdjen. Akik építenek, a jövőnek építenek, a jövőt építik akár a múlt feltámasztásával is.”

„Mint a habokból Afrodité, úgy emelkedett ki az épület romjaiból a kivitelezők fáradozása nyomán” – hangsúlyozta Dr. Klinghammer István professzor, a Magyar Corvin-lánc Iroda vezetője, a Magyar Corvin-lánc Testület korábbi főtitkára, hozzátéve: „erős valóságként áll ma az épület, amelyhez nagyon sokak munkája kellett.”

Tolnai Tibor a Bírálóbizottság képviseletében szólt az avatóünnepségen. Beszédéből megtudhattuk: „az alapítók által delegált 19 fős Bírálóbizottság feladata az, hogy a pályázatok közül eldöntse, ki kaphatja meg az Építőipari Nívódíjat. Fontos fokmérő ebben, hogy kiváló építészeti tervek alapján, jó referenciával rendelkező kivitelező végezze az építést. Ilyen a Mányi Stúdió és a LAKI is, akik ugyanakkor jó érzékkel választottak maguk mellé fiatalokat, így a Possibulid Kft-t.”

„Egy létesítmény akkor lehet nagyszerű, ha minden résztvevő, akinek szerepe van a sikerben, konstruktív és kritikus szemmel képes tenni a közös ügyért. Ez itt maximálisan megvalósult” – jelentette ki Béres Lajos, a LAKI Épületszobrász Zrt. vezérigazgató-helyettese, továbbá hozzátette: „Minden fontos eseményt illik, és érdemes megünnepelni. Bár a nagyközönség számára nem feltétlenül látható a munkánk, de néha, egy-egy órára mi is megállhatunk ünnepélyesen visszatekinteni a mögöttünk álló nagy munkára. Ilyenkor talán egy kis fény is vetül a tevékenységünkre, amiért külön hálás vagyok.”

Az Építőipari Nívódíjat szimbolizáló bronztáblán a projektben közreműködő jelentősebb alvállalkozók is megjelölésre kerültek, név szerint a Faművészet Kft., a Possigreen Kft. és a T-Komfort Kft., de – ahogy az az ünnepi beszédekben is elhangzott – minden résztvevő alvállalkozót köszönetet illet, hisz a villaépület rekonstrukciója munkájuk nélkül nem valósulhatott volna meg.