Sok jó technológia kis helyen is elfér

Az, hogy egy ilyen projekt a nagy tapasztalattal és stabil, nemzetközi háttérrel rendelkező Bauernek ma már lényegében rutinfeladat, messze nem jelenti azt, hogy ne járna kezelendő kihívások hosszú sorával. A többnyire szűk utcácskákban lévő foghíjtelkeknél a logisztikai nehézségekkel kezdődik minden, amihez a mélységből adódóan többek közt a víznyomás alatti horgonyzást és az agyagréteget is érintő földkiemelési munkálatokat is hozzátehetjük.

A feladványok bonyolódása ellenére a végeredményt illető elvárások természetesen nem lesznek alacsonyabbak. A szerkezetépítő egy 15 méterig kiemelt gödör esetén is ugyanazt a járható szárazságot várja el, mint kisebb mélység esetén. Jól látszik azonban, hogy ahogyan „megyünk lefelé”, mindez nagyságrendekkel komolyabb próbatétel elé állítja a mélyépítés specialistáit.

 

Szűkös hely, dupla szerelés

A bevezetőben említett irodaházat egy 5,5 méter széles zsákutcában, egy mindössze 22x26 méteres telekre álmodták meg. A rendelkezésre álló teret csökkentette, hogy a túloldali járdát végig szabadon kellett hagyni, és az utca lezárása sem jöhetett szóba a hátrébb lakók miatt. A munkálatok idején ráadásul egy másik építkezés is zajlott a közelben, azaz bőven volt mire tekintettel lenni az egyes, nagy helyigényű fázisok megtervezésénél.

 

 

A munkatér-határolásra 20 méterig lenyúló, 60 centiméter vastag résfal készült, több mint 3000 m² volumenben. A mélységből következik, hogy a résarmatúrákat kettő darabból kellett összerakni, hiszen a betonacél szálakat jellemzően 12-14 méteres hosszúságban gyártják és szállítják – és még a nagyjából 2 méteres átfedéssel is számolni kell. Ez is egy olyan plusz teendő, amit az a bizonyos mínusz negyedik szint hoz magával, hisz a korábban szokásosnak számító mélységeknél még biztonsággal megoldható volt a megtámasztás az egydarabos armatúrák beépítésével.

A Bauer a szomszédos épületek, illetve a résfalak magassági és vízszintes mozgását a teljes kivitelezés során folyamatosan monitoringozta. A tökéletes tervezés és a gondos megvalósítás eredményeként sikerült elérni, hogy az épületmozgások 5 mm alatt maradjanak, ezáltal az építési környezet megóvása mindvégig biztosítva volt.

 

„Two in one” munkagép

A meglévő adottságok gyakran rugalmas megoldásokat követelnek a kivitelezőktől. Ezek közé tartozik, hogy a helyhiány miatt a réselőgép egyben daruként is funkcionált, azaz a résmarkoló lerakása után helyükre emelte az armatúrákat. Ideális esetben persze egy daru is hozzáfér a gödörhöz, és így a folyamatok párhuzamosan is végezhetők, itt azonban ez az „egymásra fűzés” bizonyult az eredményes választásnak, annak minden organizációs nehézségével együtt is.

 

 

A kitámasztásért 2 sorban összesen 100 darab, együttesen 2000 folyóméternyi horgony, valamint két sornyi csőtámasz felel, de utóbbiak 3 különböző szinten, azaz eltolásban készültek. Ez szintén némi ütemezési kötöttséget, illetve további odafigyelést követelt a szakemberektől.

A süllyedéskülönbségekre vonatkozó szabályok miatt az irodaház meghatározott pontjai további alapozást igényeltek, melynek módszeréül a közbenső résfalak és réspillérek létrehozását választották. Ennek kivitelezését segítette, hogy hasonló megoldást nem sokkal korábban az V. kerületi Vadász utcai sportközpontnál is alkalmazott a Bauer. Az eljárás során a gép markolója számára pontosan olyan formájú résvezetők készültek, amilyen falakra odalent szükség volt. A pillérek csak addig lettek felbetonozva, ameddig azt a földmunka szükségessé tette, azaz az ilyenkor szokásos vésési teendők után ezekre támasztották rá az alaplemezt.

 

Csak óvatosan!

A Bauer a munkával a határidőnél két héttel korábban végzett, ami a felvázolt technológiák fényében akkor is nagy fegyvertény lenne, ha a projektre egy eldugott helyen került volna sor – csakhogy itt Budapest szívéről van szó.

A telek körül három irányból is 28 méter magas házak álltak, a közvetlen szomszédságban pedig egy színházépületet, valamint egy dísztermet is találunk, méghozzá egyebek mellett egy különlegesen értékes, több mint százéves tükörburkolattal. Ha olvasóink az utóbbi műtárgy mellé elképzelik a gyakorlatilag a fal túloldalán dolgozó 100 tonnás réselőgépet a maga 20 tonnás markolójával, az extra kihívások sorát aligha kell tovább részleteznünk.

Ez a fokozott körültekintést igénylő művelet pedig, bár kétségtelenül nem mindennapi, de csak egy a belvárosi építkezések szokásos velejárói közül. A Bauernél hosszasan tudnának mesélni lichthofba épülő fürdőszobákról, a tervrajzokon nem szereplő „kalózvezetékekről”, régről megmaradt kéménykonzolokról vagy épp a kiszemelt telekre befolyó szomszédos alaplemezekről. Ezek mind-mind újabb fejtörőkkel toldják meg az amúgy is komplex munkálatokat, de akik már otthonosan mozognak a belvárosi gödrökben, ezekkel együtt is garantálni tudják az elvárt magas minőséget.