A SWIETELSKY érdeke a magyar érdek is egyben – mit hoznak a multik a magyar építőiparnak?

Egészen más szemszögből látja a hazai építőipar helyzetét a többi szereplőhöz képest egy multinacionális nagyvállalat, amely közvetlen kapcsolatban van a legújabb nyugat-európai trendekkel, tőkeerős háttérrel bír, egyetlen piac helyett számos országban dolgozva több lábon áll, és 2-3 évtized helyett többgenerációs tudástár áll a rendelkezésére. A hazai ágazat jelen helyzetében ez egy kulcsfontosságú nézőpont, ezt szólaltatjuk meg a most induló sorozatunkban a magyar építőipar valódi érdekeit és értékeit keresve, a multikat nem egy esetben körülvevő ellenszenv létjogosultságát is megvizsgálva.

Első beszélgetőtársunk a SWIETELSKY Vasúttechnika Kft.-t irányító Vingelmann Szabolcs volt a vállalat vadonatúj újbudai irodájában.

Az ügyvezető igazgató a történeti hátteret feltárva elmondta, az osztrák gyökerű multinacionális vállalat jogelődje a 2000-es évek elején került be a magyar piacra a celldömölki MÁVÉPCELL Kft. megvásárlásával. „Ez a cég a MÁV celldömölki vasútépítési főnökségének a privatizálásával jött létre, a tulajdonosainak az volt a célja, hogy egy tőkeerős nyugati vállalat által a hazai vasútépítés beindításához szükséges technológiát és szemléletet behozzák a társaságba” – tekintett vissza Vingelmann Szabolcs. Ez a változás több lépcsőben zajlott, eredményeként a SWIETELSKY Vasúttechnika Kft. 2008-ban jött létre.

Az európai vállalati kultúra és a hazai szaktudás kedvező találkozása

A vezető rámutatott, ezekben az években indult be a vasútfejlesztés felvirágzása Magyarországon. Kezdetben kisebb MÁV-beruházásokat, majd uniós forrásokból megvalósult nagyobb projekteket is kivitelezett a cég. „A folyamat lényeges eleme, hogy a korábban számos jelentős európai vasúti projektben tapasztalatokat szerzett osztrák anyacég egy olyan vállalati kultúrát és gondolkodásmódot hozott be, amit sikerült meghonosítani a vasútépítés terén; illetve nem utolsó sorban olyan modern technológiát, ami mind a magyar vasút, mind a projektek lebonyolításának az előnyére vált.” – mutatott rá. „Ebben a kedvező közegben számos kiváló hazai mérnök pályája indult el.

Hozzátette, a régi vasutas gyökerekkel bíró hazai szaktudás kedvező elegyet képezett a külföldről érkezett, multinacionális cégkultúrával.

„Egy olyan szervezeti felépítés, elszámolási mód és költségviselő rendszer alakult ki, amelyet meglehetősen sok magyar vállalat vett át később, és ami összességében segítette a hazai vasútépítés minőségének, teljesítőképességének a fejlődését.”

Kezdettől fogva csak magyar munkavállalókat alkalmaznak

Szintén fontos háttérként tekintett arra, hogy a mély és magasépítésben egyaránt jelentős piaci pozíciót betöltő SWIETELSKY immár több mint három évtizede jelen van Magyarországon, ami hosszú távú, felelős gondolkodásra utal. „Az osztrák tulajdonos számára Magyarország az egyik legfontosabb piac, és a szakemberei a legjobbak közül kerülnek ki” – emelte ki. Hozzátette, a kezdetektől csak magyar munkavállalók vannak a cégnél, akik munkájukkal magyar családok megélhetését biztosítják, továbbá a hosszú távú felelősségvállalás a társadalmi szerepvállalásban, illetve az szakképzés támogatásában is állandóan tetten érhető.

A multinacionális jellegből adódó előnyökre áttérve elsőként azt emelte ki, hogy a 12 ezer főt foglalkoztató, 22 országban jelen levő SWIETELSKY cégcsoport keretein belül a munkavállalóknak adott a lehetőség a külföldi szerepvállalásra. „Fontos, hogy ez nem csupán a mérnöktársadalom számára adódik, hanem a fizikai munkásoknak is. Nyugat európai bérekért dolgozva tudnak fontos tapasztalatot szerezni az ottani feltételrendszerben.” Hozzátette, ez a fajta átjárhatóság kölcsönös érdek, mindkét fél jól jár vele.

Nyugaton szívesen építenek a magyar munkabírásra és kreativitásra

További hozadékként elmondta, tapasztalati tény, hogy a kinti építőipari kultúra megélése után hazatérve a munkavállalók attitűdje előrébb lép. „A hazatérés után saját magukban alakul ki az az igényszint, hogy semmivel sem teljesíthetünk rosszabbul, mint Németországban, Hollandiában, Svédországban vagy Dániában – csak hogy az idei példákat soroljam fel arra, hogy hol dolgoztunk.”     

Az ügyvezető a fentiekhez kapcsolódva egy kedvező visszajelzést is adott a multik szemszögéből a magyar építőipar felé.

„Az a tapasztalatom, és erre szerintem büszkék lehetünk, hogy az osztrák, német és egyáltalán a nyugati megrendelők szeretnek magyar munkavállalókkal dolgozni. Szívesen építenek a magyar munkabírásra, a kreativitásra, továbbá szeretik, hogy a dolgozók mernek tovább gondolkodni annál, hogy pusztán csak megoldják a saját feladatukat, annak érdekében, hogy a teljesítés stabilan magas színvonalon történjen.” 

Közvetlen a kapcsolatuk a nyugat-európai trendekkel

A multinacionális vállalatok egyik pozitív hatása a magyar építőiparra a nyugati trendek behozatala lehet, különös tekintettel a napjainkban központi kérdéssé vált digitalizáció és fenntarthatóság terén. Ezt a folyamatot a SWIETELSKY Vasúttechnikánál nagymértékben segíti, hogy a magyar munkavállalók szerephez jutnak a cégcsoport nyugat-európai építési projektjein. Az elhangzottakat egy példával is alátámasztotta: „A kollégáink nemrég Bécsben egy a BIM segítségével végrehatott magasépítési projekt kivitelezési fázisában, úgynevezett BIM-modellezésben vettek részt.”

Hozzátette, a BIM használata egyelőre inkább a magasépítésben jellemző, de a vasútépítés is abba az irányba fejlődik, hogy automatizált nyomkövetéssel, minőségellenőrzéssel, digitalizált szkenneléssel, kamerázással támogassa a projekteket.

Ebben a kulcstényezőben a szomszédaink is előrébb járnak

A multinacionális szemszögből adódóan az ügyvezető egy további fontos jelenségre hívta fel a figyelmet, amelyben az építőipari munkavállalóknak sürgősen előrébb kellene lépniük. „Az idegen nyelv készség szintű használata országosan is hagy kívánni valót maga után, azon belül az építőiparban pedig kifejezetten nagy problémának érzékeljük. Ezen a területen nagyon sok feladatunk van, ha azt akarjuk, hogy versenyképesek legyünk nemzetközi piacon.”

Hozzátette, hiába szerzett valaki 15 évvel ezelőtt egy papírt egy nyelvvizsgáról, ha nem tudja használni az adott nyelvet.

„Mindez a környező országokhoz képest is versenyhátrány, hiszen bármelyik szomszédunkban napi szinten azt tapasztaljuk, hogy az építőipari szereplőknél nincs olyan, hogy valaki ne tudjon megszólalni legalább angolul hétköznapi szituációkban.”

A probléma jelentőségét a konkrét munkafolyamatok által érzékeltette. „Napi szinten érkeznek külföldi szerepvállalásról szóló megkeresések, amelyeknél mindig az a szűk keresztmetszet, hogy az érintett csapat hogyan tud kommunikálni. Az elvárásunk az, hogy egy brigádban legalább egy embernek legyen annyi nyelvtudása, hogy a másik 8-10 munkatársat el tudja navigálni, illetve tudja tartani a kapcsolatot a beruházóval és a különböző közigazgatási, állami szervekkel. Sajnos ezt nem minden esetben tudjuk biztosítani.”

Külön igazgatóság jött létre az építőipari digitalizációhoz

A SWIETELSKY cégcsoport más nagymúltú multinacionális cégekhez hasonlóan arra is támaszkodhat, hogy az alapjait egy többgenerációs tudásbázis képezi. A 80 éves múltra visszatekintő társaságnál ugyanakkor az új erők is hangsúlyt kapnak, hiszen épp most zajlik a vezetésben a generációváltás. „Az igazgatótanács megfiatalodik, és ezzel az új lendülettel a stratégia is átalakul, középpontba helyezve a már említett digitalizációs és fenntarthatósági szempontokat. Nem véletlen, hogy az idei év elejétől már külön igazgatója van az építőipari digitalizációnak."

Az új stratégia teljesen más megközelítést és új gondolkodásmódot jelent, ami a magyarországi leányvállalat számára immár nem egy lehetőség, hanem egy konkrét feladat. „Én úgy fogalmaznám meg, hogy az eddigiektől nagyobb kockázatvállalási hajlammal és a kor szellemének megfelelő kockázatkezelésekkel kell dolgoznunk akár pénzügyi manőverek, akár műszaki megoldások terén.”

Európa egyik vezető gyártója magyar tapasztalatokat használ a fejlesztéseihez

Vingelmann Szabolcs külön kitért arra az interjú során, hogy a SWIETELSKY az egyik legerősebb vasútépítési erőforrással bíró európai cég, amely a kivitelezésben nyert tapasztalatai alapján vesz részt a vasúti gépek fejlesztésében. „A SWIETELSKY AG vasútépítési részlege a Plasser & Theuer osztrák vasútgépgyártó vállalattal közösen számos technológiai újítást és műszaki megoldást fejlesztett az elmúlt évtizedekben a vasútfejlesztés hatékonysága, gyorsasága és jó minősége érdekében.” Példaként említette azokat a vágányszabályozó gépeket, amelyekkel óránként 3000-4000 métert lehet szabályozni szemben a korábbi gépekkel elért maximális 1000 méter helyett.

A SWIETELSKY Vasúttechnika szerepét és érintettségét a nemzetközi folyamatokban jól mutatja, hogy a SWIETELSKY AG a magyar leányvállalat kivitelezési tapasztalatait használja a fejlesztéseihez. „Idén januárban is a mi szakértőinket és szakképzett személyzetünket hívták ki a fejlesztésekhez, hogy mondják el a napi szinten használt technológia előnyeit és hátrányait felhasználói szemszögből, továbbá kíváncsiak voltak arra is hogy mit lehetne másképp és jobban csinálni.”

Az utazók számára is látványos ugrást hozó projektek híve

Az interjú egyik legizgalmasabb kérdését képezte, hogy egy multinacionális vállalat szemszögéből milyennek látszik most a számos kihívás előtt álló magyar építőipar és azon belül a magyar infrastruktúrafejlesztés. Vingelmann Szabolcs elsőként a fejlesztési lehetőségekre hívta fel a figyelmet. „Mind az utak, mind a vasút és a közművek terén is sok még az elmaradás, ezért személy szerint annak szurkolok, hogy minél több pénzt minél hatékonyabban próbáljunk meg ezeken a területeken felhasználni. Egy olyan hatékonyságra gondolok, amely a közönség számára jól eladható és látványos előrelépést hoz.”

Erre a gondolatmenetre jó példaként hozta fel a teljes körűen felújított esztergomi vasútvonalat. „Sok ilyet kívánok az országnak: az átépítést megelőző számokhoz képest tízszeresére nőtt az utasforgalom.” A közutak fejlesztésében egy felemás állapotra adott visszajelzést. „Európai szinten is óriási előrelépés történt a gyorsforgalmi úthálózatunkban, viszont óriási lemaradásunk van a városi utak állapotának tekintetében, elsősorban Budapesten és a nagyvárosokban.”

A kiviteli tervek hiánya jelenleg összezavarja a közbeszerzési árakat

A hazai építőpar egyik fontos fejleménye a szabályozási környezet megváltozása, miután a lapunk által is bemutatott új beruházási törvény tervezete immár a parlament előtt van. Az ügyvezető nagyon jó iránynak tartja a törvénytervezet azon elemét, amely a magyar építőiparban a tervezettség szintjét kívánja növelni, előírva, hogy a kivitelezői közbeszerzés már csak a kiviteli tervek elkészülte után indulhasson el. „Én mindig is azt mondtam, hogy egy jól felkészült cégnek az a legjobb, ha kiviteli terveket beárazva adhat árajánlatot, és a kockázatok a lehető legalacsonyabb szintre szoríthatók, és enne köszönhetően a legkisebb mértékben terhelik a kivitelezőt, leszámítva persze a szokásos üzleti kockázatokat."

Jelezte, a vasútépítésben az előkészítettség hiánya mindig is komoly gondot jelentett szemben mondjuk az útépítésekkel, ahol rendre a kiviteli tervek alapján zajlott a pályáztatás. „A vasút területén lényegében 'design and build' jellegű kiírások jelentek meg a 2010-es évek második felétől kezdve.”

Felhívta rá a figyelmet, ha a jövőben a kiviteli tervek már a felhívásba belekerülnek, akkor az a kockázatok mérséklésével megbízhatóbb és olcsóbb árakat eredményez. „Másrészt sokkal jobban összehasonlítható árajánlatok érkeznek. Jelenleg ugyanis az, hogy ki milyen kockázatot hogyan értékel, teljesen összezavarja az árakat.”

Ez kellene ahhoz, hogy megszűnjön az állandó rohanás

A tervezettel kapcsolatban ugyanakkor egy kritikát is megfogalmazott, jelezve, hogy a törvényben túl gyors átmenetet várnak el a fentiekre a tervezőktől. „Elkerülendő a régi és az új kiírási rendszer közötti szakadék kialakulását, és biztosítva a folyamatos munkával való ellátottságot, egy átmeneti időszakot biztosítanék az átállásra, ami nem tartana tovább 2-3 évnél.”

Hozzátette, az is fontos egy ilyen jellegű törvénynél, hogy a kiskapuk és kivételek száma elenyésző vagy nulla legyen. A különböző előírások alól mentesítő kiemelt beruházás eszközét például csak nagyon kevés esetben alkalmazná. „Vélhetően sok esetben ezeket azért alkalmazták, hogy gyorsítsák a folyamatokat. Erre én azt mondom, hogy inkább egyszer utol kellene érni magunkat, és elérni azt a szintet, hogy van már annyi megfelelően előkészített projekt, hogy ne kelljen az újakkal állandóan rohanni. Ezáltal folyamatos, standard, előre tervezhető szinten tud maradni az építőipar.”

Sokkal jobb mindenkinek, ha egy picit alacsonyabb szinten, de folyamatos a kibocsátás

A fentiek által elérhető folytonosságot és kiszámíthatóságot vagyis a hazai építőipart hagyományosan sújtó ciklikusság kisimítását különösen fontosnak tartja.

„Ha sikerülne ezt elérni, akkor nem kényszerülnének arra a cégek – köztük a tőkeerős multik – , hogy négy vagy öt év alatt keressék meg egy nyolcéves ciklusra a cég életben tartásához szükséges bevételt.

Úgy fogalmazott, sokkal jobb mindenkinek, ha egy picit alacsonyabb szintű, de folyamatos kibocsátás a jellemző. „Az előreláthatóság jelenleg nagyon korlátozott.”

A metróépítésben felgyűlt hatalmas szakmai tapasztalatot lenne hol kamatoztatni

A folytonosságra a fővárosi kötött pályás közlekedésfejlesztésen keresztül igyekezett példát adni. „Mindenki látja, hogy a hármas metró hatéves projektje páratlan mértékű volumennel bírt, és az is közismert, hogy számtalan hasonló léptékű munkára lenne szükség: többek közt az 1-es földalatti vagy a HÉV-vonalak esetében.”

Hangsúlyozta, az elmúlt években összeállt és bejáratódott egy nagyon komoly szakmai csapat a mérnöki, a beruházói, a kivitelezői és a hatósági oldalon.

„Ugyanakkor nem látjuk, hogy ez a metróépítésben felgyűlt hatalmas szakmai tapasztalat hol tud kamatozni a jövőben, holott az említett hálózatok nagyon rossz állapotban vannak, a metróvonalak korábban tervezett meghosszabbításáról nem is beszélve.”

Ezért éri meg a kapkodás helyett az ütemezett kibocsátás

A szabályozási környezettel kapcsolatban azt is egy fontos szempontnak nevezte, hogy a rövidtávú politikai cél ne írja felül a megvalósíthatóság szakmai szempontjait. „Amikor például eljutunk oda, hogy nagysebességű vasútról vagy új metróvonalról beszélünk, az már a hosszútávú gondolkodás előjele, hiszen ezek több cikluson átívelő projektek.”

Erre a gondolkodásra példaként az osztrákok Graz-Klagenfurt gyorsvasút projektjét hozta fel, amelyet 2001-ben kezdtek el tervezni, és várhatóan 2026-ban indulhat el a vonatforgalom. „Nagyon fontos jellemzője az osztrák építőiparnak, hogy a kapkodó megvalósítás helyett ez a projekt az építőipar szereplőinek egy alacsonyabb, de stabil profittal megépíthető beruházást biztosít hosszú távra. Biztosan meg lehetett volna építeni a gyorsvasutat öt év alatt 30 százalékos profitrátával, de aztán meg pisloghatnának a szereplők, hogy létrejött egy koncentrált hatalmas kapacitás, amivel nincs mit kezdeni a következő öt évben.”

Az osztrákoknál mindenki tisztában van vele, hogy a következő években is lesznek megrendelések

Hangsúlyozza, ez a fajta hozzáállás egészen más, mint ami nálunk jellemző, és meghatározó a döntéshozók körében. „A lényege, hogy ahhoz szabják az éves kibocsátást és a megrendelések ütemezését, hogy milyen erőforrások állnak rendelkezésre a hazai piacon.

Minden adott évben akkora volumenű munkát rendelnek meg, ami tisztességesen, normál ütemben, normál áron megvalósítható. Ennek az az eredménye, hogy mindenki tisztában van vele, hogy a következő években is lesznek megrendelések, és nem fog hirtelen kiszáradni a piac.” Ez által a metrófelújítások intenzitása is egészen más képet mutat: „Nem egy teljes vonalat újítanak fel néhány éven keresztül, hanem állomásonként végeznek el egy-egy rekonstrukciót.”

Ugyanerre a működési elvre utal, hogy Ausztriában az éves aszfaltfelhasználás mintegy 10 millió tonna aszfaltra állt be, ami évtizedek óta konstans. Az állandó és fenntartható kibocsátást ugyanakkor az is segíti, hogy egy-egy aszfaltkeverő telepet több cég üzemeltet, így mindig az használja, aki az adott régióban munkákat nyert el.

Mindig az a jó, ha verseny van

Zárásként az új beruházási törvény tervezetével kapcsolatban azokra a véleményekre is reagált a cégvezető, amelyek szerint az abban foglaltak túlzottan patrióta irányvonalat hoznak be, és a külföldi cégek számára hátrányosak. „Én nem félek attól, hogy egy olyan cégcsoportnak, mint a SWIETELSKY ezzel a know-how-val és ezzel a háttérrel nem lesz lehetősége és tere Magyarországon. Mi továbbra is minden rendelkezésünkre álló technológiát és eszközt az iparág szolgálatába állítunk. A SWIETELSKY Vasúttechnikát mi magyar cégnek tartjuk, és továbbra is meghatározó versenyszereplőként tekintünk magunkra az infrastruktúra fejlesztések megvalósításában.”

Hangsúlyozta, az Európa számos országában elvégzett munkájuk által összegyűjtött tudást nagyon szívesen átadják az iparágnak, olyan tanulási lehetőséget biztosítva, ami hosszú távon a hazai fejlesztések alapja lehet. „Én úgy gondolom, hogy ez a magyar érdek is egyben, hiszen ez jelenti a fejlődést.”

Azt is megfogalmazta, hogy sosem fél a versenytársaktól, mert a jelenlétük fejlődésre ösztönöz, és azt jelzi, hogy egy adott munkát mindig lehet jobban csinálni.

„Ha valaki hatékonyabb valamiben, attól nem szégyen tanulni, és meg kell tanulni utolérni vagy megelőzni. Az igazi jó megoldásokat mindig a verseny hozza meg: az árértékarány, a minőség és a projektszemlélet szempontjából mindig az a jó, ha verseny van.”