Egy tudatosabb építőipar alapjait rakta le az ÉKM, íme a törvénytervezet

Nyilvánossá vált az állami építési beruházások rendjéről szóló törvény tervezete. A kormany.hu oldalon megjelent tervezetet széleskörű szakmai egyeztetések után, összesen 26 szervezettől érkezett 900 javaslat alapján dolgozták ki, ahogy azt az Építési és Közlekedési Minisztériumot (ÉKM) vezető Lázár János a lapunknak adott interjúban is jelezte.

A korábbi információknak megfelelően a törvény azokra a beruházásokra terjed ki, amelyekben az állam a forrás legalább 50 százalékát biztosítja. Ugyanakkor a nemrég nyilvánossá vált törvénytervezet szerint az új törvényben foglaltakat azon állami építési beruházásokra kell majd alkalmazni, amelyeknél

a kivitelezésre irányuló közbeszerzési eljárás 2023. április 15-ét követően indult meg.

Lapunk információi szerint a tervezet a februárban induló ülésszakon kerül benyújtásra a parlamentben.

Többek közt a BIM, a képzés, a szerződések és az értékelési rendszer is a szakma hatáskörébe kerül

Az építésügyi miniszter az ÉVOSZ évzáró konferenciáján és a Magyar Építők olvasóinak egyaránt hangsúlyossá tette, hogy arra törekednek, a szakma döntse el, mi legyen a szakmával. Ezzel összhangban a tervezet tartalmazza az Állami Beruházási Érdekegyeztető Tanács létrehozását. A testület számos területen tesz majd javaslatokat az iparág működésére, amelyek alapján az építésügyi miniszter rendeleteket hoz. A Tanács hatáskörébe többek közt az alábbiak kerültek:

• az építményinformációs modell (BIM) alapú tervezés és műszaki megvalósítás feltételrendszere;
• az állami építési beruházás típusonként és építmény-funkciónként eltérő szerződésminták;
• egy új képzési rendszer kidolgozása, a szakmai képzések formája és feltételei;
• az építési beruházásokban részt vevő szakemberek szakmai képzése (a vonatkozó állami, kamarai és piaci képzések felülvizsgálata alapján);
• a tervező és a fővállalkozó kivitelező közreműködésének értékelési rendszere (amely szintén egy hangsúlyos elem volt Lázár János beszédében az ÉVOSZ-gálán);
• az állami építési beruházás típusonként kialakítandó Tervezői Szolgáltatások Rendszere és az Építési Beruházási Folyamatok Rendszere.

Ezek a szervezetek alkotják a Tanácsot

A tervezet az érdekegyeztető szakmai fórumként fellépő Tanács tagjait is ismerteti, eszerint

• a miniszter,
• a Magyar Államkincstár,
• a Magyar Mérnöki Kamara,
• a Magyar Építész Kamara,
• az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége,
• a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége,
• a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara,
• a MÁV Magyar Államvasutak Zártkörűen Működő Részvénytársaság,
• a Magyar Közút Nonprofit Zártkörűen Működő Részvénytársaság,
• a Magyar Út- és Vasútügyi Társaság,
• a Nemzeti Kulturális Tanács,
• a Nemzeti Vízművek Zártkörűen Működő Részvénytársaság,
• az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság,
• a Gazdasági Versenyhivatal,
• a Közbeszerzési Hatóság,
• a Belső Ellenőrzési és Integritási Igazgatóság,
• valamint az országos főépítész vesz részt a Tanács munkájában, amely döntéseit négyötödös többséggel, a Tanács elnökének egyetértésével hozza meg.

Az idén megkezdett beruházásokra még nem vonatkoznak a BIM-es rendelkezések

A Tanács hatályába került fenti területek közül az építőipar számára az egyik legfontosabbnak a BIM kérdéskörre számít, erre számos elem vonatkozik a tervezetben.

Többek közt az uniós közbeszerzési értékhatárt elérő vagy meghaladó becsült értékű beruházások esetében az építtető köteles lesz előírni a BIM alkalmazását.

Ugyanakkor a teljes szakma számára jelentős kihívást jelentő BIM bevezetése nem egyik napról a másikra történik meg. A 2023. december 31-ig megkezdett állami építési beruházásokra ugyanis a BIM alkalmazására vonatkozó rendelkezéseket még nem kell alkalmazni. Emellett a miniszter gazdaságossági szempontok alapján eltérhet a BIM alapú műszaki megvalósítás rendszere alkalmazásától.

Ez lesz a jelentősége a szerződésmintáknak

Szintén a Tanács feladatkörébe került a szerződésminták kialakítása, amelyek fő célja Lázár János decemberi beszámolója szerint a mostani szerződéses konstrukciókból adódó viták megelőzése. A kialakítandó szerződésminták ezt úgy biztosítanák,

hogy a szerződésmódosítás, a többletköltség és az áremelés kérdése már a szerződés megkötése előtt tisztázódik általuk.

Szintén fontos eleme a tervezetnek, hogy az építtető a kivitelezési szerződésben köteles tartalékkeretet képezni, amely kizárólag építési beruházás teljesítéshez szükséges, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmények által indokolt munkákra használható fel.

A készülő szabályozás is elismeri az előkészítettség sorsdöntő jelentőségét

Ahogy az korábbi interjúinkban és projektcikkeinkből számtalanszor kiderült, a mai magyar építőiparban – amelyben akár az is előfordulhat, hogy egy építkezés pusztán engedélyes tervek alapján elindul - rengeteg költséget lehetne megtakarítani a projektek előkészítésébe nagyobb erőforrásokat befektetve. Ez a problémakör az építésügyi miniszter terveiben is hangsúlyos elemnek bizonyult: „A fejlesztéseket az államnak jobban elő kell készíteni, és a tervezőknek sokkal jobban ki kell dolgozni, illetve a megrendelőként fellépő államnak jobban ki kell dolgoztatni a terveket” – fogalmazott decemberben a lapunknak adott interjúban a tárcavezető.

A tervezői szakma számára jelentős kihívásokkal járó, fent kifejtett új irányvonal egyértelműen megmutatkozik a nyilvánosságra hozott tervezetben. A hamarosan parlament elé kerülő szabályozás ugyanis külön alcímben szabályozza az állami építési beruházásokra vonatkozó kormányzati döntéshozatal rendjét (9. alcím). Szintén az előkészítettség növelése jegyében íródott a tervező kiválasztását és a tervezést szabályozó 10. alcím; akárcsak az engedélyezési dokumentációt és az engedélyezést szabályozó 11. alcím; valamint a kivitelezési dokumentációt bemutató 12. alcím.

Hosszútávú terv készül Magyarország építési beruházásaira

Ahogy azt a miniszter az ÉVOSZ decemberi eseményén is elmondta, a beruházások alapját egy kormányzati keretprogram képezi, amelyhez minden egyes minisztérium a saját ágazati beruházási tervet készít. Ezek alapján áll össze 2023 végéig az állami beruházások listája, amely megmutatja, hogy hosszú távon a magyar állam mit kíván megvalósítani a különböző ágazatokban.

Ezt a folyamatot a fent említett 9. alcím (az állami építési beruházásokra vonatkozó kormányzati döntéshozatal rendje) szabályozza. Eszerint az ágazati tervekben szerepelő beruházásokra a szakminisztereknek előkészítési dokumentációt kell készíteniük, amelynek tartalmaznia kell a megvalósíthatósági tanulmányt is. Utóbbi többek közt a szükségesség és a társadalmi hasznosság kifejtését, valamint az életciklus-elemzést is tartalmazza.

Hogy mekkora szerepet tölt be a kormányzati keretprogram a hazai építőipar jövője szempontjából, azt jelzi az a tétel, miszerint

központi költségvetési forrás – az előkészítési dokumentációval kapcsolatban felmerült költségek kivételével – csak a keretprogram részeként elfogadott állami építési beruházáshoz biztosítható.

Ugyanakkor a 9. alcím rendelkezéseit a BIM-hez hasonlóan csak a 2023. december 31. után megkezdett, európai uniós forrás felhasználásával megvalósuló állami építési beruházásokra kell alkalmazni – ami logikus, hiszen a keretprogram 2023 december végére áll össze.

Kötelezővé válik a tervellenőrzés, a kiviteli tervig kell jutnia a tervezésnek

Szintén az előkészítettséget növeli, hogy a törvényjavaslat visszaállítja a tervellenőrzés intézményrendszerét a tervellenőr kötelező alkalmazása értékhatárhoz kötve. A törvényjavaslat szerint a műszaki ellenőrt az építtető választja ki a tervezési szolgáltatások beszerzésére irányuló közbeszerzési eljárás előkészítése előtt és a tervezéstől a kivitelezés lezárásig rendelkezésre kell állnia.

Az ÉVOSZ évzáró eseményén további fajsúlyos üzenete volt az építésügyi miniszternek, hogy az új rendszerben a kiviteli tervig megtervezik az adott projektet. „Mielőtt kivitelezésre bocsátanánk, engedélyes tervet nem engedünk közbeszerzésre kiírni. A tervezői felelősséget erősítve támogatjuk a tervezők és a kivitelezők közötti felelősség megosztását. Arra kell törekedni, hogy az egész beruházást lefedő komplett terv álljon rendelkezésre" – fogalmazott akkor Lázár János.

Ennek megfelelően az új szabályozás szerint a kivitelezési dokumentációt a végleges engedéllyel rendelkező engedélyezési dokumentációra alapozva a tervező készíti el.

„A kivitelezési dokumentáció részeként a kivitelezők kiválasztása érdekében az engedélyezési dokumentáció alapján összeállított és a munkanemekre bontott, tételes tervezői költségvetést tartalmazó tendertervet kell készíteni, amely alkalmas arra, hogy az alapján elkészíthető legyen a pontos, minden részletre kiterjedő kivitelezési ajánlat”

– áll a törvénytervezetben.

Saját költségvetés helyett a tételes árazatlan költségvetés szerint ad ajánlatot a kivitelező

A fentieket erősíti a törvénytervezet, amikor kimondja, hogy

közbeszerzési eljárás kizárólag végleges építési, létesítési engedélyen alapuló, az építtető által jóváhagyott és tételes árazatlan költségvetést is tartalmazó kivitelezési dokumentáció rendelkezésre állása esetén indítható meg.

A kivitelezők szempontjából jelentős változás, hogy a törvénytervezet szerint a kivitelező nem készít saját költségvetést, hanem a kivitelezési dokumentációban foglaltakra figyelemmel a kiadott tételes árazatlan költségvetés szerint ad ajánlatot. A közbeszerzési dokumentumok (vagy ezek tervezetei) tanulmányozását követően a gazdasági szereplők az előzetes piaci konzultáció, a kiegészítő tájékoztatás kérés vagy adott esetben a tárgyalások során jelezhetik mennyiségi eltérésekre vonatkozó javaslataikat. Az ajánlatot az ajánlatkérő által rendelkezésre bocsátott végleges árazatlan költségvetés kitöltésével kell megadni.

Fontos szemponttá válik a fenntarthatóság

A kivitelezői ajánlatok elbírálásának témájánál szintén érdemes beidézni a tárcavezető decemberi prezentációját: Lázár János ugyanis az ÉVOSZ évzáró eseményén kijelentette,

a magyar állam számára a jövőben nem csupán az a fontos, hogy ki mennyiért épít.

"Akik fenntartható, helyi, társadalmi és üzemelési szempontokat figyelembe vevő megoldásokat alkalmaznak, számíthatnak arra, hogy az állam többletponttal jutalmazza őket."

Ezzel összhangban a közbeszerzési eljárás során a törvényjavaslat meghatározza az előnyt jelentő szempontokat. Ilyen szempont többek között

• az építési hulladék szelektív gyűjtése,
• a felhasznált újrahasznosított alapanyag aránya,
• a minél alacsonyabb összesített CO2 kibocsátás,
• valamint a minősített szolgáltatás igénybevétele.

A projektek nyomon követése és a projektszervezetek is a tervek között

A lapunk által több interjúban és cikkben hangsúlyozott – a nyugati országok hatékony építőiparában fajsúlyosan jelen levő – projektszemlélet szempontjából érdekes, hogy tervezet előírja az állami építési beruházások koordinálása és a hatékony megvalósítása érdekében projektszervezetek létrehozását. Ezeket a miniszter állítja fel és gondoskodik az adott beruházás sikeres megvalósításáért együttesen felelős szereplői kör meghatározásáról, az egyes szereplők kijelöléséről vagy - a szükséges közbeszerzési eljárások lefolytatását követően – megbízásáról, és az egyes szereplők feladatai meghatározásáról, továbbá rendelkezik projektszervezet tagjai közötti információ- megosztás és együttműködés szabályairól.

A tervezet összegzésében szintén hangsúlyos elemként jelenik meg, hogy

az állami építési beruházási projektek előrehaladásának nyomon követése szükséges a mérföldkövek, a költségvetés, az indikátorok tekintetében.

Másrészt az állami építési beruházások műszaki nyomon követését is meg kell valósítani.

Lesz-e előrelépés az új szabályozásból?

Az elemzés összegzéseként lapunk a törvényjavaslat indoklásában szereplő mondatokat erősítheti meg:

a tervezet gyakorlatilag újraszabályozza az állami építési beruházások teljes életciklusát. Meglátásunk szerint a számos kihívással járó megvalósulása esetén több ponton jelenthet elmozdulást a tervezet céljai között is megfogalmazott költséghatékonyság és az érték-haszon szemlélet irányába.

Ugyanakkor ágazati lapként bízunk benne, hogy az új törvény az építőipar szereplői számára is megfelelő eszköznek bizonyul: a felmerülő kihívásokkal megbirkózva, az ágazat szabályozásába jobban bevonódva egy hatékonyabb működést és magasabb szintű együttműködést valósítanak meg a projektekben az új irányvonalak mentén.

Érdemes szem lőtt tartani, hogy Lázár János politikai dinamikájának megfelelően, az általa vezetett Építési és Közlekedési Minisztérium alig hét hónap leforgása alatt készítette el az új alapokra épülő új építésügyi törvénytervezetet, amely hamarosan a parlament elé kerül. Az építőipar szereplőinek ugyanakkor sebességet kell váltaniuk, hogy tudják tartani ezt a tempót.

Hegedűs Gergely