Horvátországban csak a minőséggel lehet külföldi cégként érvényesülni

Négy projektje fut párhuzamosan a SZABADICS Építőipari Zrt.-nek Horvátországban: Sokolovac és Prelog településen csatornát építhetnek, dolgoznak Novakovec településen, valamint egy szennyvíztelep-rekonstrukciót kivitelezhetnek Donji Kraljevecben. Az eddigi tapasztalatokról és a horvát terjeszkedés jövőjéről beszélgettünk Horváth Szabolccsal, a SZABADICS mélyépítési főmérnökével, a horvát projektek felelősével.

 

 

Milyen munkákat végez a SZABADICS Horvátországban?

Csatornaépítő kapacitásban nagy hiány van, így szennyvizes projektekkel vagyunk jelen déli szomszédunknál. Sokáig ez volt a cégünk fő profilja, ehhez volt meg olyan mértékű tapasztalatunk és tudásunk, amivel bátran kimehettünk külföldre. Közvetlenül a magyar határ mellett dolgozunk jelenleg, Nagykanizsától legfeljebb 100 kilométerre.

Mára mind a négy munka befejezésközeli állapotban van, mindet hamarosan és határidőn belül lezárhatjuk. Ugyan ezek viszonylag kis projektek, elmaradnak a cégünk stratégiájában meghatározott léptéktől is, azonban mindet örömmel végezzük. 2019 augusztusa óta vagyunk jelen Horvátországban. Első nagy projektünk Donje Dubrava agglomerációjának csatornázása volt. Itt ugyan konzorciumban indultunk, de 4,5 milliárd forintos beruházásként nagy belépő volt a horvát piacra. Az akkor felépített projektcsapatot szerettünk volna tovább foglalkoztatni, így 2024-ben kisebb feladatokkal folytattuk az ottani tevékenységünket, de általuk fent tudjuk tartani az aktivitásunk.

Most is pályázunk: három-négy kisebb, egy-egy települést érintő munkához végezzük jelenleg az előkalkulációt. Várjuk továbbá a beharangozott, nagy agglomerációs feladatokat, mert a kornyéken három-négy olyan fejlesztés is akad, ami a profilunkba vágna.

 

Mennyire integrálódik a horvátországi működés a Szabadics magyarországi életébe?

Két horvát kollégánk van. Ők alkotják a hét fős projektcsapat magját, illetve már 2019 óta segíti a munkánkat egy adminisztrátor és egy építésvezető is. Rajtuk kívül egy már nyugdíjas, de még aktív kollégánk támogatja a brigádokat tolmácsként; nemrég pedig egy munkahelyi mérnökkel egészültünk ki. Én is itt vagyok az elejétől fogva. A projektcsapat szervezése, a kezdeti nehézségek, a bürokrácia feltérképezése és az abban való helytállás már hozzám tartozott.

Saját brigádokkal dolgozunk kint, a Szabadics Work leányvállalat kollégáival vagyunk jelen az építkezéseken. Nagykanizsáról járnak ki a kollégáink; nincs ez messzebb, mint sok helyszín, ahol dolgozni szoktunk. Volt olyan, hogy mind a hat brigádunk kint dolgozott, ami ötven embert jelentett. Mivel a munkák lassan a végükhöz közelednek, nincs szükség ekkora kapacitásra, jelenleg két brigád dolgozik.

 

 

Mi okozza a legnagyobb problémát a szervezetfejlesztésben?

Nagyon nehéz az új emberek felvétele. Nagy bizalom kell ahhoz, hogy valaki feladja a biztosnak mondható állását és munkát vállaljon egy külföldi (ugye a mi esetünkben magyar) cégnél, amely öt éve van jelen a horvát piacon. Körülményes és egyáltalán nem olcsó dolog elcsábítani az embereket.

Folyamatosan toborzunk, jelenleg például nagyon fontos lenne egy előkészítő kolléga felvétele, aki a pályázatok beadását segíti.

Próbálom úgy építeni a csapatot, hogy ne függjünk egy embertől. Már mindkét horvát kollégánk alkalmas projektvezetésre. Az a cél, hogy két teljesen különálló projektcsapatot tudjunk kint működtetni és kiemelt feladatként kezeljük, hogy a főváros környékén is tudjunk majd projektet nyerni a későbbiekben. Amennyiben a projektmennyiség lehetővé teszi, egy főmérnök felvétele is tervben van, aki megfelelő helyi kapcsolatokkal és ismeretekkel felvértezve irányíthatja majd a kinti munkát.

 

Mennyire más Horvátországban munkát végezni, mint itthon?

Leggyakoribb problémáink a nyelvismeret hiányából fakadnak, ezért folyamatosan szükséges egy tolmács, aki a kollégák között rendelkezésre áll – ezáltal sajnos sérülnek az intimebb beszélgetések és az összeszokott csapatkommunikáció. A munkavállalók bejelentése ugyanakkor hasonló, mint itt, de persze meg kellett ismernünk az utat hozzá.

A közbeszerzéseket azonban máshogy kezelik: minden esetben megelőzi a kiírást egy konzultáció, amin már információt kapunk arról, hogy milyen projektekre lehet majd pályázni. Ezt követően gyakran 2-3 héten belül valóban ki szokták írni a pályázatokat, de volt arra is példa, hogy két év eltelt, mire ez megtörtént.

Így tehát amikor megjelenik a kivitelezés közbeszerzési pályázata, már szinte mindent tudunk, hiszen a konzultációs folyamat során feltehetjük a kérdéseinket.

Nagy különbség továbbá, hogy ott tételes költségvetés alapján szükséges elszámolni a projekteket, míg nálunk átalányárral. Ebbe bele kellett rázódni, de mára úgy gondolom, előnyünkre tudjuk fordítani a rendszert. Nagy tanulság például, hogy az előkészítés során már érdemes feltérképeznünk, hogy megfelelnek-e a kiírt mennyiségek a valóságnak, mert lehet rajta veszíteni.

 

Eltérő szabályoknak kell megfelelni?

Digitalizációban még nincs elvárás, ahogy nálunk sem kötelező még az BIM-ben való tervezés és projektmenedzsment. Kicsit mások a szabályok a csőfektetésnél: csak műanyag PP csövet használhatunk, KGPVC-t nem. Valamivel nagyobb átmérővel is dolgoznak, mint mi. Nálunk 200 mm a telepítési gerinchálózat, kint a legkisebb telepíthető cső 250 mm-es. Természetesen nagyjából persze ugyanaz a feladatunk, mint itthon, ugyanúgy betonaknákat építünk, bár a bekötéseknél a tisztító kialakítása kicsit eltér az itthon megszokottól.

Két-három céggel is kialakítottunk mára partneri kapcsolatot, akik folyamatosan szállítják az alapanyagokat az építési területeinkre. Minden projektinduláskor versenyeztetjük őket, csakúgy, mint itthon. Fontos, hogy jellemzően egy kereskedőtől szerezzük be az összes szükséges anyagot, így jellemzően nagy, több terméket forgalmazó céggel tudunk csak szerződést kötni, nem pedig közvetlenül a gyártóval, amire itthon minden esetben törekszünk.

Volt olyan munkánk, ahol több alkalommal módosították a szerződésben foglalt határidőt. Most, hogy benne élünk ebben a rendszerben azt látom, hogy nem biztos, hogy ez olyan rossz dolog.

Amikor nem módosítjuk szerződést, pedig kellene, annak csak valami cipőkanalas módszer lehet a megoldása. Konkrétabb horvát példával: gyakran fordul elő, hogy a megrendelőnek nem áll valami a rendelkezésére. Ha emiatt a mi munkánk csúszik, azt nem kéri rajtam számon, egy módosítással hozzáteszi a kiesett napokat a vállalt határidőnkhöz. A horvát rendszer ebből a szempontból nem csak rugalmasabb, de sokkal tisztább is.

 

 

Milyen horvát cégekkel együtt dolgozni?

Sokat dolgozunk helyi alvállalkozókkal. A beszállítóink is horvátok, de a szennyvízátemelők építésénél, a gépészeti és villamos munkáknál, valamint az útépítésben is helyiekre támaszkodunk.

Csatornaépítéshez igyekszünk csak magyar alvállalkozókat hívni, és úgy látom ez előnyünk. Ebben megfelelő kapacitást tudunk kivinni, mivel pedig ezt a munkakört a kevés helyi tölti be, a horvátok is jól fogadják.

 

Mennyire befogadó a horvát közeg? Mennyi esélye van a SZABADICS-nak arra, hogy nagyra nőjön Horvátországban?

Nagyon igyekszünk, hogy kint is felnőjünk a hazai piaci pozíciónkhoz. Köztudott, hogy a horvát nemzet igen patrióta. Biztos vagyok benne, hogy profibb munkát kell végeznünk, mint egy helyi cégnek ahhoz, hogy megfelelőnek találják a végeredményt. Úgy látszik, ezt meg szoktuk ugrani, mert

szennyvíztechnológiában jó visszajelzéseket kapunk, a hálózatbővítéseknél pedig folyamatosan mehetünk pályázni, ami annak jele, elismerik a végeredmény minőségét. Én bizakodó vagyok.