Iszap az üvegházban – Hazánkban úttörőnek számító technológiai megoldással modernizálták a szennyvízkezelést az Alsó-Szigetközben

Teljes kapacitással működik február óta a Győr-Moson-Sopron vármegyében lévő Kunszigeten az alig egy év alatt felújított és kibővített szennyvíztisztító telep.

 

 

A finombeállítások elvégzése után március első napjaiban elkezdődött a próbaüzem, azóta a monitorozás és a folyamatos ellenőrző mérések során nem történt a határértéket meghaladó kibocsátás - tudtuk meg a Colas Alterra építésvezetőjétől. Maszlavér László portálunknak a projektről elmondta,
 

a fejlesztésekre azért volt szükség, mert a 2001 óta működő, eleveniszapos szennyvíztisztító már nem volt képes megbízhatóan kezelni a térség lélekszámának emelkedésével járó szervesanyag-terhelést, továbbá a létesítmény a változó szabályozásnak sem felelt már meg maradéktalanul.  

A szennyvíztisztító-telep területe és a kapacitása is jelentősen bővült

A kunszigeti teleppel szomszédos területeket a térség önkormányzatai megvásárolták a fejlesztés érdekében. Így a több mint két évtizede létesített tisztító területe két és félszeresére, mintegy 33 ezer négyzetméteresre bővülhetett.
A Colas Alterra Zrt. szakemberei 2023 februárjának első felében vehették át a munkaterületet a kivitelezési munkákhoz. A legfontosabb feladatuk az volt, hogy a meglévő 14600 LEÉ (LEÉ, egy lakos átlagos napi szennyezőanyag kibocsátása a különböző fajlagos paraméterekben) biológiai kapacitást 20833 LEÉÉ-re növeljék és a telep képes legyen kezelni a gyűjtőhálózaton kialakuló csúcsterheléseket.

 

Az Alsó-Szigetközben lévő létesítménybe Öttevény, Mosonszentmiklós, Lébény, Kunsziget, Mecsér, Dunaszentpál, Dunaszeg, Győrladamér, Győrzámoly települések kommunális szennyvize érkezik, három irányból szennyvíz nyomóvezetékeken keresztül.  

Folyamatos működés mellett építették át és fejlesztették a telepet

A telep kivitelezését öt, részben egymással átfedésben lévő ütemre bontva valósították meg:

• előkészítő és földmunkák,
• új műtárgyak építése és szerelése,
•  I. működő biológiai műtárgy átalakítása,
• II. működő biológiai műtárgy átalakítása,
• iszapvíztelenítő és szolárszárító építése.

Maszlavér László elmondta azt is, hogy ezeket a munkafolyamatokat úgy végezték el, hogy közben kiemelt figyelmet fordítottak a meglévő technológiai elemek folyamatos és biztonságos üzemelésére.
 

 

Mindössze két épületet és egy tárolót nem érintettek a munkálatok

A projekt nagyságát érzékelteti, hogy a műhely és a gépkocsitároló épülete, valamint a fedett átmeneti iszaptároló volt mindössze az a két létesítmény, ami a korábbi technológia része volt, és eredeti formájában maradt a munkálatok befejezése után is.
Kívül-belül megújult a 143 négyzetméter alapterületű szociális épület, amely homlokzati hőszigetelést kapott, a belső tereiben új padlóburkolatot raktak le, elektromos szerelvényeit és szanitereit is lecserélték. A tetőn is számos munkafolyamat zajlott, párazáró szigetelést helyeztek el és a sérült cserép- és bádogelemek helyére is újak kerültek.

 

 

Bontás, építés, funkcióváltás

A fejlesztéssel és bővítéssel jelentősen megváltozott a telep kialakítása is. A korábbi technológiai elemek közül többet elbontottak például a Parshall mérőcsatornát, homok- és zsírfogó műtárgyat, illetve a mésztároló acélsilót.
A fertőtlenítő műtárgynál a meglévő terelőfalakat magasították meg, hogy az megfeleljen az új technológiával járó üzemi vízszint-emelkedésnek. Funkcióváltozás történt a 330 négyzetméteres üzemviteli épületben is: a korábban víztelenítő gépházként használt térbe új turbó légfúvók kerültek, míg a korábbi fúvógépház egy részét a telep új villamos elosztó- és vezérlő szekrényei foglalták el.
Az átalakítással és felújítással érintett projektelemek a két biológiai medence, az iszaptároló és a csurgalékvíz átemelő akna.
 

A 33 ezer négyzetméteresre bővülő telephelyen 16 új létesítmény épült a projekt keretében.

Alig egy év alatt készült el:

• a 91 négyzetméteres iszapvíztelenítő gépház,
• az 3296 négyzetméteres szolár iszapszárító csarnok,
• a kombinált előmechanikai műtárgy, 2 db dobráccsal, homok- és zsírleválasztó berendezéssel,
• a biológiai osztó- és leválasztómű,
• az utóülepítő osztómű,
• a két Dorr rendszerű utóülepítő,
• a kiegyenlítő műtárgy
• a recirkulációs és fölösiszap átemelő gépház,
• az iszapkormányzó akna,
• az iszapsűrítő műtárgy,
• a csapadékvíz átemelő,
• a csapadékvíz szikkasztó árok,
• a mélyfúrású kút,
• a tisztított víz mennyiségmérő akna és
• a mentett oldali elzáró akna a tisztított vízvezetéken.

 

 

Új technológiát telepítettek a modernizáció keretében

Maszlavér László elmondta, volumenét tekintve a munkálatok legnagyobb részét az iszapvonal kialakítása jelentette.

Az itt alkalmazott technológia, ebben a formájában Magyarországon az elsők között az Alsószigetközi szennyvíztisztítóban került kialakításra. Az iszapszárítási feladatot végző kezelőegységeket, egy mintegy 3300 m2 alapterületű, 130 méter hosszúságú üvegházba telepítették.

Az építésvezető hozzátette, a fejlesztés során a telep folyamatos és biztonságos üzemeltetését biztosítani kellett, így a kivitelezés ütemezését és sorrendjét is ennek megfelelően alakították ki.

Már a sánta üzem időszakában is jelentősen javult a tisztítási hatásfok

Maszlavér László elárulta, hogy az első ütemben elkészültek az új utóülepítő műtárgyak, a kapcsolódó osztóaknával és vezetékekkel együtt. Amikor ezeket üzembe állították, utána vált lehetővé, hogy a meglévő kombinált biológiai műtárgyak egyikét kivonják a munkálatok idejére az üzemből. A szakember elmondta azt is, hogy annak érdekében, hogy a másik kombinált műtárgy zökkenőmentesen kiszolgálja a telepet az I. biológiai műtárgy átépítésének idejére, áthelyezték a meglévő légfúvókat és ideiglenes levegőellátást alakítottak ki.  
 

A sikeres üzempróbákat követően, az átalakított biológiai műtárgyat üzembe állítva megkezdődött az ún. sánta üzem, egy működő biológával és két utóülepítővel. A telep tisztítási hatásfoka már ekkor jelentősen javult a korábbi állapothoz képest.

Új iszapvonalat építettek ki

Ezután a munkálatok következő üteme előtt a még üzemelő kombinált műtárgyban lévő szennyvizet ütemezetten átfejtették az új biológiai műtárgyba, figyelembe véve a telep mindenkori terhelését. A II. biológiai műtárgy átalakítása után kezdődhetett el a telep teljes kapacitással történő üzemeltetése, amely azonnal képes volt az előírt határértékek teljesítésére. Ezekkel a folyamatokkal párhuzamosan egyéb vízvonali fejlesztések is történtek,továbbá elkészült az új iszapvonal kiépítése, így az átépített felújított műtárgyakkal egyidőben ezeket a projektelemeket is üzembe álltották.

Időnként hirtelen hatalmas mennyiségű csapadékot is kezelni kellett a munkaterületen

Az építésvezető a kivitelezés egészéről azt mondta, hogy a legnagyobb szakmai kihívást az jelentette, hogy a munkálatok idején is megoldják a beérkező szennyvíz folyamatos és lehetőség szerint minél nagyobb hatékonyságú tisztítását és elvezetését. Maszlavér László hozzátette, mindez a gyakran hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék következtében okozott némi fejtörést, ugyanis csapadékos időben a telepre érkező víz mennyisége 3-5 szerese is lehet a száraz idei terhelésnek.

Különleges „munkafelügyelők”

A Colas Alterra szakembere hozzátette, a projekt egyik különlegessége volt, hogy a telep földrajzi elhelyezkedése révén, a Szigetköz élővilágának képviselői rendszeres látogatói voltak a kivitelezésnek. Gyakran hosszasan időztek egészen közel a munkálatokhoz a környéken élő nyulak, őzek, madarak.