Ne bontsuk le a múltat, inkább építsük rá a jövőt!

Dévényi Sándort nemrég tüntették ki a Nemzet Művésze címmel. A Kós Károly Egyesülés igazgatójával, aki egyben a Makovecz-féle organikus építészeti gondolkodás egyik legjelentősebb képviselője, életútjáról, városfejlesztési szemléletéről és a most kezdődő projektjéről is beszélgettünk.

 

Dévényi Sándor 1973-ban szerezte meg a diplomáját a Műegyetemen, és sosem volt kérdéses, hogy építész lesz. „Gyerekkorom óta erre készültem, és a családi háztól ilyen inspirációkat kaptam.” Banktisztviselő apja is ezt sugallta számára, és a család ’56-ban disszidált barátai által küldött svájci építészmagazinokat adta a kezébe már gyermekkorában is.

„Mindig is házakat terveztem, már 6-7 éves koromtól, ez folyamatos volt” – fejtette ki Dévényi Sándor.

Innen egyenes út vezetett a Műegyetemre, ami után a későbbi Kossuth-díjas építész csupán két évet élt a fővárosban, majd egész karrierjét Pécsett élve töltötte el.

Miért fontos a múlt?

Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a szakember munkássága csak a baranyai városra korlátozódott volna. Saját számítása szerint másfél millió kilométert vezetett le a Pécset és Budapestet összekötő utakon, ugyanis a főváros számos, mindennap szemünk elé kerülő részletének kialakításán ugyanúgy dolgozott, mint a pécsi városépítészetben. Először a Baranyatervnél, majd 1980 és 1987 között műemlékvédelmi szakmérnökként a pécsi belváros rehabilitációján dolgozott, amiért Ybl-díjat is kapott.

 

„Tevékenységemnek egy fontos szegmense a műemléki környezetbe való tervezés, ezen belül pedig az foglalkoztat, hogy hogyan lehet továbbépíteni egy történetileg kialakult várost – fejtette ki az építész. – Hányatott történelmi múltunk ellenére vannak olyan műemlékegyütteseink, mint Pécs belvárosa, vagy a budai Várkerület, amelyeknél az a fontos, hogyan lehet folytatni, megőrizni és a mindennapi élet számára korszerűvé tenni azt, amit az elődeink elkezdtek.”

Dévényi Sándor alapgondolata, hogy a nemzeti vagyonnak és a nemzeti identitásnak az egyik legfontosabb, legközérthetőbb része az épített örökség. „Mindenki találkozik vele az utcán jártában és keltében – érvel a pécsi Jókai tér, a fővárosi Fővám és Gellért terek, a Rákóczi híd hídfői és számos más ismert köztér arculatát megálmodó, Prima díjas építészmérnök.

„Majdnem olyan fontosnak tartom, hogy ezt megőrizzük, mint azt, hogy a népszaporulatot ösztönözzük.”

 

Az áfamentesség jó ösztönző lenne

Az építész érvei illusztrálására olyan szíriai városok példáját hozta fel, amelyek az elmúlt több ezer évben, jóval a legutóbbi konfliktus előtt lettek az enyészet áldozatai. „Szíriában a sivatagban számos romváros van, nem most pusztultak el. Azért hagyták ott őket a lakóik, mert nem tudtak megfelelni a fejlődő világ életkörülményeinek” – fejtette ki.

 

„Mi nem akarjuk a városainkat erre a sorsa juttatni, tehát folyamatosan fejleszteni kell, folyamatosan modernizálni kell, hogy az új igényeknek megfeleljen, és ne pusztuljon el az, ami régi” – fogalmazta meg munkásságának egyik vezérgondolatát Dévényi Sándor.

Mindezek elősegítésére az építész szerint az lenne a legjobb megoldás a hazai műemlékállomány kezelésére, ha nullaszázalékos áfája lenne az ilyen jellegű rekonstrukcióknak. Arra hívja fel a figyelmet, hogy „gyakran nyűgnek érzik a műemlékeket a tulajdonosok, és nem előnynek”.

Így tud kinőni a régiből az új

Dévényi Pécsett több foghíjat is beépített, de elmondása szerint azokra a házakra a legbüszkébb, amelyeket úgy tudott megépíteni, hogy a régiből megtartotta azt, ami lényeges. „Egy félreeső utcában van egy 120-130 éves kis ház, amely a 19. században egy pécsi polgári családnak nyújtott megfelelő életteret. Ezt megvette egy vállalkozó, le akarta bontani – mesélte el egyik jellegzetes projektjének, a pécsi Jánosi utcai házaknak a történetét.

 

„A levéltárból előkerestem ezeknek a kis földszintes házaknak az eredeti terveit, a homlokzatát szépen fel tudtam újítani, és az eredeti díszeket vissza tudtam rakni, még a tetősíkból is meghagytam valamit."

„Az új házakat úgy építettem rá, hogy a régiből nő ki az új, mint ahogy egy gomba rátelepül a neki életet adó fatörzsre.”

Dévényi Sándor szerint a város élő szervezet, és az építész olyan, mint egy sebész. Mielőtt egy városfejlesztésbe belekezdenek, fel kell tárni a teret minden tekintetben. Ugyanúgy elemezni kell a közművek helyzetét és a közlekedési környezetet, mint a történelmi örökséget és az elvont esztétikai értékeket.

 

16 dobozból szedegette össze a régi terveket

Így állt hozzá a főváros egyik ikonikus eleméhez, a Gellért térhez is, ahol a névadó Gellért Hotel mellett a budapestiek által jól ismert forrásfedő kupola dominálja a területet. Dévényi Sándor heteken át bújta a levéltárat. „A Gellért-szálló összes terve 16 dobozban, rendszerezetlenül volt összehányva, gyönyörű szép pausz tervek.” Végül még ki is tiltották az építészt, mondván, tönkreteszi a terveket – szerencsére addigra már szakértője lett a környéknek. „Olyan térstruktúrát alakítottam ki, amiben benne van az a 20. század eleji történet, ami a Ferenc József híd 1896-os elkészültével kezdődött el, és a szálló 1918-as átadásával ért véget” – fejtette ki.

 

 

A kivitelezést is végig kell követni

Dévényi Sándor filozófiájának a fentiek mellett az is fontos része, hogy az építész tervezőmunkája nem fejeződik be ott, hogy lerajzol valamit. „Az még csak egy papír, jobb esetben egy grafika – mondja. "Az egész építkezést végig kell követni."

Példaként a pécsi belvárosi tehermentesítő út építését hozta fel. – A magyar szabvány 5 százalékos oldaldőlést írt elő, mert éles volt a kanyar, azonban ezzel hasig eltakartuk volna a házakat” – fejtette ki a városépítész, majd elmondta, hogyan alkudott meg végül egy 30 km/h-s sebességű útban a többi mérnökkel, hogy kisebb dőlésszöggel épülhessen meg a pálya.

 

Ezzel kapcsolatban arra is kitért, hogy miért fontos a mélyépítési munkáknál a jövőre gondolni.

„Az elkerülő útvonala a város történelméből ott maradt vizesárokba került bele."

„Ebből is látszik, hogy egy építészeti döntés akár sok száz évig is meghatározza a fejlesztés irányát.”

 

Göcsejen folytatódhat a sorozat

Dévényi Sándor most a göcseji falumúzeum projektjén dolgozik a szintén pécsi Masszi Pállal együtt (a Kossuth-díjas építész a felelős tervező, Masszi pedig a generáltervező), nemrég kötötték meg a szerződést a beruházóval. A zalai skanzenfejlesztéssel kapcsolatban kiemelte, hogy itt akár az 1940-es években elkészült házak is részét alkotják majd a múzeumnak, „már ez is történelem, ezeknek az értékeit is meg kell őrizni”.

 

Emellett Dévényi Sándor tervezésében felépül itt egy új látogatóépület is, amellyel a művész számos korábbi olyan elismert épületének a sorozatát folytathatja, mint a barcsi és marcali gyógyfürdő, a Tatabányán épülő Gerecse kapuja látogatóközpont, a pécsi Lakodalmas ház, vagy akár a szintén pécsi Jókai tér, illetve a budai Gellért tér és a pesti Fővám tér, valamint a Nagymező utca.

Szabó Ákos