Hónap Mérnöke: az állványozás izgalmas legójáték

Az állványozás, habár ipari üzemekben nagy jelentőséggel bír, az építőiparon belül kis szegmensnek vélik, jórészt az épület kivitelezése és megvalósítása kap reflektorfényt. Pedig létezik ez a különleges világ, amely szintén szem előtt van, és nélküle nem valósulhatnának meg a grandiózus építmények sem. Az állványozás sokrétű szerepéről Tóth Patrik, a Layher Kft. műszaki vezetője, a márciusi Hónap Mérnöke nyilatkozott lapunknak.

Tóth Patrik nem törte meg felmenői hivatásválasztását, amikor 2007-ben maga is építőmérnökként végzett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Az állványozó szektorba kapcsolódása azonban nem tervezett döntés volt, hiszen pályája elején kivitelezésben dolgozott előbb építésvezetőként, majd projektvezetőként.

„Mielőtt bekerültem az állványozásba, ipari környezetben dolgoztam, mint projektvezető, azelőtt nem is tudtam, hogy létezik ez a terület. Nyilván láttam homlokzati állványokat, de erről a speciális világról, ahol ipari mennyiségben, hatalmas szaktudással épülnek állványok, nem volt tudomásom.”

Egy kisebb kitérő után 6 évvel ezelőtt tért vissza az állványozó szektorba, ekkor került a Layherhez műszaki értékesítőként. De ne szaladjunk ennyire előre, tekintsük át, milyen szakmai tapasztalatok vezették Tóth Patrikot a műszaki vezetői pozícióig.

Olajfinomítóban, vegyi üzemekben és az antwerpeni atomerőműben is dolgozott

A mai napig élénken él a Layher műszaki vezetőjének fejében a kép, amikor először találta szemben magát komolyabb ipari állvánnyal, ráadásul egyből a mélyvízben érezhette magát. „Százhalombattán a régi erőműblokkok bontásához kellett kiépíteni egy speciális állványzatot, amivel gyakorlatilag légmentesen lezárhattuk az elbontandó üzemegységeket, ugyanis ezek jelentős mennyiségű mérgező azbesztet tartalmaztak. A projekt jelentőségét és összetettségét a külföldi megrendelő miatt az angol munkanyelv tetézte, valamint annak speciális jellege, hiszen a munkaterületre kizárólag egy mentesített zónán keresztül lehetett bejutni, teljes vegyvédelmi ruházatban irányítva a munkafolyamatokat.”

2011-ben Dunaföldváron folytatta munkáját, ahol a bioetanol üzem építésén állványozó projektvezetőként tevékenykedett. Itt az amerikai megrendelő támasztott nagyon magas műszaki és munkavédelmi elvárásokat az állványokkal szemben.

Ezt követően két évig külföldön dolgozott, Hollandiában és Belgiumban szintén az ipari állványozás területén gyűjtött komoly tapasztalatokat. „Olajfinomítókban, vegyi üzemekben és az antwerpeni atomerőműben is dolgoztam, mint projektvezető."

"Az ipari állványok abban különböznek a „hétköznapi” állványoktól, hogy ezek esetében kiemelten fontos a szabványoknak, előírásoknak, megrendelői sztenderdeknek való megfelelés. Alapelvárás már az építés során is a biztonsági követelményeknek való megfelelés. Minden ipari létesítmény saját speciális szabályrendszerrel rendelkezik, ezeknek maximálisan meg kell felelni. Ezen követelményrendszerek alkalmazása, betartatása, valamint az óriási mennyiségű állványzat felépítése és lebontása rövid idő alatt, ráadásul valóban veszélyes környezetben, igazi kihívást jelentettek az életemben.”

A sűrű és igen megterhelő időszak után Tóth Patrik karrierje is más irányt vett egy időre, azonban 6 évvel ezelőtt egy Layher álláshirdetés miatt döntött úgy, folytatja a megkezdett utat.

Mikor szükséges állványt tervezni?

A cég akkoriban értékesítő mérnököt keresett, Tóth Patrik szeme pedig felcsillant, hiszen egy másik megközelítésben kerülhetett volna vissza az állványozásba, amit oly’ jól ismert. „Óriási előny bármely szakmában, ha nem csak elméletben ismerjük azt a dolgot, amellyel foglalkozunk. A gyakorlati tapasztalat mélyebb rálátást biztosít a témára.”

A műszaki szakember ekkor kezdett el tervezni. „Úgy látom, az állványozáson belül nagyon polarizáltak a feladatok. A spektrum egyik végén ács-állványozók szerelnek össze egyszerű, hétköznapi állványokat, a másik végén pedig hónapokig tartó professzionális mérnöki tervezési munka áll. A kettő között nagyon széles a skála.”

A feladat nehézsége dönti el, a spektrum éppen melyik része érvényesül inkább.

Ha nagy magasságban kell állványt építeni, nagy teherbírást biztosítani, nagy fesztávot áthidalni, vagy valamilyen különleges, egyedi feladat a cél, akkor elkerülhetetlen és kiemelten fontos a tervezés. Ennek során először a rendelkezésre álló rendszerekből ki kell választani azt, amelyik leginkább alkalmas a feladatra. A végül alkalmazott megoldás kidolgozásának elengedhetetlen feltétele a kivitelezőkkel és a végfelhasználóval való folyamatos és minden részletre kiterjedő egyeztetés.

 

Amikor először alkalmaztak 3D szkenneléses technológiát

Az állványtervezés szükségességét és fontos szerepét az Esztergomi Bazilika kupolaállványa kiválóan szemlélteti. „Az Esztergomi Bazilika kupolaállványa a valaha volt legkomplexebb feladatunk, amit a magyar kollégákkal végeztünk. A projekt nagyszerűsége abban rejlik, hogy egyedi elem gyártása nélkül, kizárólag rendszerelemekből alkottuk meg azt a műszaki megoldást, ami lehetővé tette, hogy egyedi, külön erre a célra gyártott acélszerkezet nélkül valósuljon meg a restaurátorok igényeinek megfelelő állványzat a bazilika kupolájában. A meglévő rendszereinkből sikerült egy olyan megoldást kitalálni, ami statikailag és funkcionálisan is teljesítette az elsőre teljesíthetetlennek tűnő elvárásokat.” A projekt hazai és nemzetközi berkekben is nagy sikert aratott és nagy elismerés övezte minden fronton.

A komplex munkák másik mintapéldája egy 2019-es tiszaújvárosi ipari állványozási projekt. Erre különösen büszke Patrik, hiszen ez volt az utolsó olyan tervezési feladat, amit egyedül végzett és nem csapatban.

Két, 86 méter magas ipari lepárló kolonna állványzatának a terveit dolgozta ki.

A munka különlegességét az adta, hogy azelőtt nem használtak 3D szkenneléses technológiát. Ennél a kolonna párnál viszont nem álltak rendelkezésre megfelelő tervek, amikből dolgozhattak volna, így a háromdimenziós szkennelés mellett döntöttek. Ezt azonban csak a levegőből lehetett elvégezni. A 3 dimenziós képalkotásos technológiák lényege, hogy pontok háromdimenziós halmazává képezik le a környezetet. Ezt a pontfelhőt tervezőprogramba behívva megjelenik az objektum 3 dimenziós képe, amire milliméter pontossággal megtervezhető az állványzat.

„Ez ma már mindennapos technológia, havonta több ilyen projektünk is van. Viszont 2019-ben ez még viszonylag új volt az állványozás világában. A technikai feltételek sem voltak minden szempontból megfelelőek.”

Az eljárás során egy nagyfelbontású fényképezőgéppel felszerelt drón körberepülte a kolonnákat, és az elkészített több mint hatezer fotóból egy szoftver segítségével állt össze a 3 dimenziós térbeli kép. Ezt a módszert hívják fotogrammetriának. Az így létrejött pontfelhő felhasználásával a Layher munkatársai el tudták készíteni a 3D állványterveket. A tiszaújvárosi projektet részletesen egy kisfilm is bemutatja. Azóta a fotogrammetriát felváltotta a Lidar szkennelés, amely sokkal pontosabb és kezelhetőbb eredményt ad.

Közérthetővé tenni a terveket és edukálni az állványépítőket

A technológiai újdonságok, az új módszerek és az innováció az állványozói szektorban is folyamatosan jelen vannak. Fontos azonban úgy tervezni, hogy a végfelhasználói oldal, azaz az állványépítők is megértsék és tudják hasznosítani a kapott terveket.

„Sokat számít a projektek sikeressége szempontjából, hogy tervezőként olyan megoldásokat alkalmazzunk, melyek alkalmazására képes egy állványozó szakember, hiszen tervezésünk eredményét ők építik fel. Közérthető módon kell elkészítenünk a terveket, emellett elengedhetetlen feladat edukálni is az állványépítőket. A képzések terén a Layher élen jár.” (Erről bővebben a Layher Kft. ügyvezető igazgatójával, Serdült Sándorral készített interjúkban olvashatnak.)

Az építőiparban, ahogyan az élet minden más területén, rendkívül nagy erőkkel hódít a digitalizáció. Az építőiparban alkalmazott BIM – Building Information Modeling – koncepciót az állványozásra adaptálta, azt a BIM-be integrálva a német anyacég, így született meg a Layher SIM (Scaffolding Information Modeling).

„Az állványozási folyamatokat digitalizáljuk és integráljuk a folyamat minden egyes fázisába (a tervezéstől kezdve, a logisztikán át a megvalósításig). Szerencsére egyre több kivitelezés van itthon is, ahol fel tudják ezt használni. Sok esetben a megrendelőtől kapunk 3D épületmodellt, erre rátervezzük az állványt, majd visszaküldjük a terveket, és ez az adatcsere lehetővé teszi a közös kooperációt” – foglalta össze a folyamat lényegét Tóth Patrik.

BIM nélkül sokkal több helyszíni egyeztetésre, felmérésre van szükség. Összességében a teljes projekt egyszerűsödik és hatékonyabbá válik BIM modellel, mert minden adat a tervezők előtt van.

A MOL Campus ennek a mintaprojektje, melyben a teljes tervezési és egyeztetési folyamat digitálisan zajlott. „Megkaptuk az épület 3D modelljét, ez alapján kidolgoztuk a „nullás” tervverziót, melyet megvalósíthatónak véltünk. Ezt a koncepciótervet az épületre ráillesztve ezután megosztottuk a megrendelővel, olyan módon, hogy azt bárki megnézhesse, speciális célszoftverek nélkül. Gyakorlatilag ezzel el is kezdődött a kooperáció a megrendelővel, az állványozó kivitelezővel és a releváns szakágak képviselőivel. Nem kellett kimenni a helyszínre egyeztetni, méregetni, teljes mértékben digitálisan zajlott a kommunikáció. Végül a kiviteli tervek az állványépítők részére is elérhetővé váltak, 3D-s, tableten vagy akár okostelefonon megjeleníthető formában. Amikor megépült az állvány, mindenki elégedett volt, zökkenőmentesen zajlott az egész munkafolyamat, azt kapta a megrendelő, amit szeretett volna.”

Valódi mérnöki szerkezetek építhetők állványból

A műszaki vezető munkája változatos, hiszen terepi és irodai munkát is igényel munkaköre. A kommunikáció alapvetően meghatározza mindennapjait, építőipari cégekkel találkozik nap mint nap, a kétkezi munkát végző szakemberektől kezdve a cégvezetőkig mindenkivel szót kell értenie.

Munkája során nemcsak szóban kell bizonyítani a tervek helyességét, hanem fizikailag is meg kell tudni mutatni, hogy képesek megépíteni a terveken létező állványokat. „A hitelesség nagyon fontos, az, hogy nemcsak terveken képesek létezni ezek az állványok, hanem valódi szerkezetként is tökéletesen megállják a helyüket. Ennek érdekében gyakran csinálunk próbaépítéseket, főleg, ha egy komolyabb feladatról van szó. Ilyenkor a bemutató termünkben vagy akár az építési terepen felépítjük a tervezett állvány egy részét vagy egészét.”

Ezek az építmények, állványszerkezetek valódi mérnöki teljesítményt igényelnek, melyben fontos szerepet játszik a pontos összeszerelés, a megfelelő építési sorrend, gyakorlati know-how alkalmazása.

„Az emberek nem is gondolják, hogy állványból mennyi minden készíthető. Az állványról legtöbbször az a kép él az emberek fejében, hogy kizárólag arra funkcionál, hogy felmenjen a kőműves és leszigetelje a házat. Pedig valójában ezek a rendszerek alkalmasak arra, hogy teljes értékű mérnöki szerkezeteteket építsünk belőlük.”

Ezek már nem egyszerű munkaállványok, hanem ideiglenes acélszerkezetek. Értelemszerűen a legtöbbször munkaállványként funkcionálnak, de ugyanúgy lehet belőlük híd, védőtető, lépcső, színpad, lelátó, művészeti installáció vagy éppen funkcionális tér egy irodaházban.

„Én úgy hívom, legó felnőtteknek. Gyerekkoromban volt egy óriási fiók legóm, főleg technik legóm, és gyakorlatilag most is legózom - állványelemekkel. Jó lenne, ha mindenki izgalmas játékként tekintene az állványokra.”

A tudás átadása a következő lépcsőfok

A Layher munkatársa sokat köszönhet a kezdeti időkben szerzett külföldi tapasztalatoknak, főleg a belga munkamorált és hatékonyságot emelte ki, illetve az amerikaiak feladatorientáltságát, hozzáállását. A folyamatos önfejlesztés mellett a tudás átadása jelenti a következő lépcsőfokot a műszaki vezető számára. „Egyedül kezdtem dolgozni a Layhernél műszaki értékesítőként, azóta 6-an lettünk a csapatban. Öt kollégám végzi el a napi feladatokat és én irányítom őket úgy, hogy közben az eddig megszerzett tudásomat igyekszem minél jobban átadni számukra.”

Tóth Patrik és csapata szakmai rátermettségét nemcsak a német kollégák és a Layher leányvállalatai ismerték el az esztergomi projekt megoldásai kapcsán, az itt elért műszaki bravúrokra a konkurencia is felfigyelt.

„A legnagyobb elismerést az jelenti, amikor olyantól jön, aki tényleg ért az adott területhez. Amikor egy német vezető tervezőtől elismerő szavakat kapunk vagy akár attól, aki 30 éve van a szakmában és konkrétan ő fejlesztette ki a rendszert, amiből megvalósítottuk az Esztergomi Bazilika állványát, és azt mondja, hogy hűha, ilyet mi még nem csináltunk, annál nagyobb dicséretet nem is kaphatunk.”