Magyar mérnökök munkáját dicséri Sydney többszörösen díjnyertes látványossága

Hogyan kerülhetett közel a bim.GROUP egy ausztrál projekthez?

A bim.GROUP generáltervező irodaként a tervezés valamennyi ágát lefedi, de az acélszerkezet-tervezés az egyik meghatározó szakterületünk. A KÉSZ Csoport stratégiai partnereként számos nagyszabású és izgalmas projekten dolgozhattunk már, emellett rendszeresen kapunk megbízásokat külföldről is. Egyik legújabb büszkeségünk a több díjat is elnyert ausztrál Rozelle Interchange, amely projekt az acélszerkezet-tervező irodánk, ezen belül is a gyártmánytervezők sikere.

 

 

Rendszeresen veszünk részt külföldi projektekben a bim.GROUP tervezőiként, hiszen a vállalat munkáinak legalább harmada külföldi megvalósulási helyszínű, sőt, a projektek több, mint fele külföldi megrendelőtől érkezik. Jól mutatja ezt, hogy irodánk nemcsak hazánkban, de egyre szélesebb körben ismert. Üzletfejlesztési vezetőnkön, Kocsis András Balázs rendkívüli kapcsolati hálóval rendelkezik korábbi projektjei és munkahelyei révén, és az ő személyes ismeretsége kellett ahhoz, hogy szóba kerüljön az együttműködés lehetősége. A statikai tervekért felelős Bollinger & Grohmann budapesti irodájának kollégáival már a kezdeti fázisban erős volt az összhang és így merült fel az együttműködés lehetősége is.

Nagyon sokat számított ebben, hogy korábban már olyan, nagy volumenű és nagyívű projekteken dolgozhattunk, mint a Duna Aréna, a Groupama Aréna vagy a Puskás Ferenc Stadion.

Ennek ellenére persze nem titok, hogy nagymértékben az ismeretlenbe léptünk be. Kisebb hídszerkezeteket, ipari infrastrukturális elemeket persze terveztünk már, de nem volt korábban közvetlenül infrastrukturális beruházáshoz kapcsolódó projektünk – különösen nem a világ túlsó felén.

 

 

Mi történt itt?

Ausztráliában, Sydney városának vezetése célul tűzte ki, hogy a városközponton átmenő forgalmat levigyék a föld alá, ami rengeteg felületet felszabadít a köz javára – az ernyőprojekt itt a Victoria Bridge és Rozelle városrész összeköttetésének felszíni kiváltása volt, amelynek fő célja, hogy Rozelle városrész vasútállomásának egykori, rozsdaövezeti területét hasznos területté alakítsák. Így jött létre a ma Rozelle Parklands nevű rekreációs közpark.

A föld alatt vezetett utakon természetesen az autópálya szennyező füstgázait el kell vezetni; ehhez a terület központjában három, 39, 40 és 42 méter magas kéményt építettek fel, amelyek átmérője 10, 12 és 14 méter. E három kivezetőkürtő adta a projekt alapját, amelyek humanizálása volt a feladat.

Arra kérték fel a Studio Chris Fox tervezőirodát, hogy álmodjanak meg egy olyan látványos acélszerkezetet, ami finomítja a durva vasbeton formákat és beolvasztja őket a környezetükbe. Mindebben pedig kiemelt szempont volt a fenntarthatóság: az anyagszükséglet minimalizálásával és a zöld falelemek használatával is erősítették ezt. Az oszlopok tetejére mérőállomások kerültek, amelyek folyamatosan szondázzák a levegőminőséget, és szükség esetén beavatkoznak – akár forgalomkorlátozással. Így született meg egy a kéményeket hidakkal összekapcsoló, acélszerkezetű vázrendszer, amelyben csövekből képzett indaszerkezetek futnak végig. Ezek adják a fő látványvilágot.

 

 

Miért felelt pontosan a bim.GROUP?

A mi feladatunk az acélszerkezetek gyártmányterveinek elkészítése volt a rendelkezésünkre bocsátott adatoknak megfelelően. Azonban nem csak a gyártmánytervek előállítása, de az építészeti modell szerinti gyártmánytervi modellek létrehozása is a feladataink között volt. Amennyiben pedig a csomópontok igényelték, ezekhez igazítottuk a szerkezet geometriáját, amely különösen az indaszerkezetek esetén volt kihívásokkal teli  Szerencsére az építészektől nagyon részletes kiviteli tervdokumentációt kaptunk csakúgy, mint a statikus tervezőktől.

Technikai kérdés, de nagy segítség volt, hogy amit kaptunk, azt remekül lehetett kezelni TEKLA szoftverkörnyezetben. Ami Rhino-ból érkezett, azt Grasshopperen keresztül direktben alkalmazhattuk, a Revit modellt pedig referenciaként használtuk ugyanúgy, mint az IDEAStatikából érkező csomóponti modelleket.

Az ausztrál építészek ráadásul Rhino-ban olyan szinten parametrizálták fel a szerkezetet, amilyet ritkán láttunk: olyan jelrendszert dolgoztak ki, hogy elég volt csak ránézni egy elem tervére és pontosan tudtuk, melyik kéményre, mely gerendák közé kerül majd be. A BIM hasznosításának mesteriskolája volt, amit az ausztrál tervezők mutattak.

 

 

Mekkora léptékű projekt született?

A Studio Cris Fox részéről nyolc fő dolgozott folyamatosan a beruházáson, akik építészeti tervezési és koordinációs feladatokat végeztek – ehhez tartozik, hogy a projektben egy másik épülettel is foglalkoztunk a kémények mellett. Tőlünk az én projektvezetésem mellet két vezető szerkesztő és három szerkesztő dolgozott a szerkezeten; a statikát a német Bollinger & Grohmann vállalta, a rajzkészítésbe pedig indiai kollégák is becsatlakoztak.

Két évet dolgozunk rajta, hihetetlenül aprólékos munka volt, amelynél a szőlőinda-motívum csavarodó fémváza nagyon sokat ad hozzá a szerkezet stabilitásához. Ennek is köszönhető, hogy az egész épített rendszer nincs 300 tonna.  Nagyon filigrán szerkezet született, hiszen az volt a cél, hogy légies legyen. Ennek érdekében a lehető legnagyobb mértékben optimalizálnunk kellett a szerkezetet, így a relatív kis tömeg ellenére iszonyatosan nagy munka van mögötte.

Csak egy nyers adat: ehhez a szerkezethez több mint kétezer gyártmánytervet adtunk ki, ami nem kétezer gyártmányt jelent: volt olyan terv, ami nyolc tervlapon fért csak el.

Külön érdekesség, hogy az ausztrál gyártónak határozott elképzelése volt arról, mit szeretne látni a gyártmányterveken. A KÉSZ Csoporton kívül most találkoztam először olyan gyártóval, aki precízen meg tudta mondani, milyen adatokra és vizualizációra van szüksége. A TSS Engineeringtől kaptunk egy meghatározott műszaki követelményt, ami nekünk nagy segítség volt.

Egyértelműen ez is hozzájárult ahhoz, hogy a teljes gyártás alatt, egy ilyen bonyolult szerkezetnél mindössze egyszer volt kérdésük – úgy, hogy szerelve gyártottak. Voltak pedig félelmeim – különösen az indaszerkezet ívre húzott elemeit illetően, hiszen ezek szokatlanul bonyolult gyártmányokból álltak. Mondtam is a kollégáimnak, hogy ezekben három dolog nincs: egyenes, párhuzamos és merőleges. Ezeken kívül bármi előfordulhatott.

Ráadásul nem egyetlen ív mentén haladtak a csövek, hanem nagyjából 3 és 7 szegmens közötti elemből kellett összeállítani egy-egy részt, különböző ívsugarakkal. Hatalmas kihívás volt. Csak az indaszerkezettel (ami nem volt több 35-40 tonnánál) többet foglalkoztunk, mint az összes többi résszel együttvéve. Ennek ellenére egyszer kérdezett a gyártó, a kivitelezők részéről pedig egyetlen kérdés sem érkezett. Döbbenetes.

 

 

Miből eredhetett a különbség?

Annyira jó érzéssel gondolok rá vissza, amennyire kevés munkánkra – pedig tervezés közben azért voltak félelmek és feszültségek. Ennek ellenére egyszer sem voltunk Ausztráliában, nem kellett kiutaznunk mindehhez. 2003 óta vagyok a szakmában, nagyon sokféle szerkezetet csináltam már, de ilyet még nem. Ráadásul mindent nemzetközi környezetben, a világ túlsó részén kellett megvalósítani. Ez a nemzetközi összefogás is adta a projekt egyik legmaradandóbb élményét.

Rendkívül pozitív tapasztalatokkal gazdagodtam. A projekthez való hozzáállás, egymás gondolatainak továbbfűzése, más munkájának konkrét támogatása szőtte át az egész projektet.

Úgy is mondhatnám, áthatotta a teljes projektet a brit elegancia. Egymás tiszteletén alapuló munkarendben dolgozhattunk, ami zseniális volt.

Személyes kapcsolataink pedig a mai napig megmaradtak az ausztrál és német kollégáinkkal. Akármikor beszélgetünk mindig hangoztatják, hogy amennyiben hasonló volumenű projektre kapnak megbízást, kizárólag velünk szeretnének dolgozni. Ez számunkra igazi elismerés.

 

Résztvevők
Generálkivitelező: John Holland CPB (AUS) Acélszerkezet gyártó: TSS Engineering (AUS) Építész tervező: Studio Chris Fox (AUS) Tartószerkezeti tervező: Bollinger & Grohmann (GER) Gyártmánytervező: bim.GROUP (HUN) Tervkészítési partner: The Engineering Design (IND)