Vörös Gábor pályája 2004-ben a ZÁÉV-nél kezdődött, és azóta is folyamatosan ível felfelé. Az építészmérnök ma a meghatározó magyar magasépítő vállalat termelési igazgatója és egyben augusztusban a Hónap Mérnöke. A vezetővel felvett interjúnkban először a csaknem húsz éve tartó karrierjéről és annak érdekes állomásairól beszélgettünk, majd többek között az építőipar kihívásai, a ZÁÉV vállalati kultúrája és a család-munka egyensúly is szóba kerültek.
Vörös Gábor államvizsgája még a szokásosnál is fontosabb szerepet töltött be életében: egyben állásinterjú is volt, bár ezt az iskoláit Sopronban és Pécsen végző építészmérnök a vizsga közben még nem tudhatta. A bizottság elnöke ugyanis a ZÁÉV Zrt. akkori elnök-vezérigazgatója volt. „Tőle akkor kaptam meg a lehetőséget, hogy a cégnél dolgozzak, két héttel később már kezdtem is.”
A fiatal hallgató a családja révén is kapcsolódott az építőiparhoz: édesapja, aki szintén építészmérnök, saját kivitelező cégét vezette. Így Vörös Gábor, aki ma már a ZÁÉV termelési igazgatójaként dolgozik, első építőipari tapasztalatait már a diploma 2004-es letétele előtt megszerezte, a családi cég projektjein.
„Édesapám azt az elvet követte, hogy ne nála kezdjek, inkább menjek el dolgozni máshová, és azt a tudást a piacon szerezzem meg, a ranglétrát járjam végig önerőből. Majd ezt követően érdemes beszélni arról, hogy szeretnék-e vele közösen dolgozni, vagy nem. Erre azonban végül nem került sor, mivel a ZÁÉV-nél kezdtem el dolgozni, és itt is maradtam.”
A fiatal mérnökhallgató döntése az államvizsga után ezért is volt különösen fontos. „Meghatározó volt a jövőm szempontjából: ha nem kapom meg ezt a lehetőséget, akkor valószínűleg beadtam volna az önéletrajzomat Pécsen kisebb-nagyobb cégekhez, és lehet, hogy valami egészen más pályát és életutat választottam volna.”
Vörös Gáborhoz már az egyetemen közelebb állt a termelés, mint a tervezés. „Az első tanévben világossá vált előttem, hogy nem a tervezés lesz az én utam, a kivitelezés köti le az érdeklődésemet” – meséli. „Az elmúlt 19 évben pedig végig a kivitelezésben is dolgoztam. A ZÁÉV-nél az első projektem a kaposvári Kaposi Mór kórház volt, majd hamarosan a Pécsi Megyei Kórházhoz kerültem.”
A termelési igazgató karrierjét több kolléga is segítette a cégen belül. „Szerencsém volt, mert rögtön egy nagyon jó projektvezető és tanító mellé kerültem, aki folyamatosan időt fordított arra, hogy képezzen engem: neki is köszönhetem, hogy a művezetés és építésvezetés mellett az előkészítésre is tudtam koncentrálni” – mutat rá.
A vezetéshez szükséges képességeket is korán meglátták Vörös Gáborban a ZÁÉV-nél. „Nagy szerepe volt a pályám alakulásában Istenes Istvánnak is. Amikor idekerültem, már akkor ő volt a termelési igazgató, majd tőle vettem át ezt a pozíciót idén” – fejti ki. „Ő már rögtön a kezdetekben arra bíztatott (nem csak engem, több kollégámat is), hogy nézzem meg az ő székét és készüljek fel arra, hogy kirúgjam a lábát. Ő kísérte végig szakmai kibontakozásomat és egyengette az utamat úgy, hogy közben mindig önállóságra nevelt.”
Szívesen beszél az első olyan projektről is, melyet önállóan irányított. „Ez az orfűi aquapark kivitelezése volt. Miután az évek során megszereztem a szükséges tapasztalatokat, 2009-ben itt kaptam meg a lehetőséget arra, hogy egy projektet teljesen én vezényeljek le, saját felelősségemre. Ez volt az első olyan feladatom projektvezetőként, ahol nem állt már fölöttem főmérnök.”
Vörös Gábor azt is hangsúlyozza, hogy ez a bizalom kifejezetten segítette saját képességei kibontakoztatásában.
„Nekem az volt a legnagyobb segítség, hogy hagytak önállóan, a csapatommal dolgozni. Így már rögtön egy-egy projekt elején fel tudtuk építeni fejben a munkamenetet. A mai napig így csinálom: végiggondolom és megtervezem azt, hogy hogyan szeretnék egy alapkőtől eljutni egy műszaki átadás-átvételig, majd ezt a tervet igyekszem megvalósítani.”
Amikor 2012-ben kinevezték projektvezetőből főmérnökké, akkor ebben a szerepkörében erősítették meg, majd miután 2020-ban területi igazgatóvá lépett elő, négy másik főmérnökség munkáját is koordinálta. Ezt követte az idei termelési igazgatói kinevezés.
Az évszámok és pozíciók mellett Vörös Gábor projektekben is bemutatja az elmúlt két évtizedet. „Építettünk Tescót Mohácson, itt egy német magánberuházó igényeinek kellett megfelelni. Utána Szekszárdra kerültem, ahol egy más cég által félbehagyott építkezés befejezése volt a kihívás.” A teljesség igénye nélküli – de így is meggyőző – felsorolásban önállóan levezényelt projektjei közül kiemeli a táci Gorsium Régészeti Park munkálatait, a balatonboglári Nemzeti Kézilabda Akadémia kivitelezését, és a fővárosi Rákosmente multifunkcionális sportcsarnokának megvalósítását is.
A kecskeméti egyetemi campus építkezéséről bővebben is mesél. „Ez volt a legnehezebb feladatom eddig. Itt található a híres 80 tonnás tőzsdetojás, ami úgymond ’lebeg’ - minden fizikai alátámasztás nélkül 24 pászma rögzíti, 12 fentről, 12 pedig stabilizálja lefelé, így nem tud elmozdulni. Ennek a feszítőrudas szerkezetnek a kialakítása önmagában is egy nagy kihívás volt” – mutat rá a termelési igazgató, majd beszél a kecskeméti projekt másik nagy kihívásáról is:
„Itt készítettünk el egy olyan 500 fős befogadóképességű előadótermet, ami egy 300 fős rögzített előadóból, és egy-egy 80, illetve 120 fős forgatható részből áll. Az 500 fős terem tehát gyorsan szétválasztható három kisebb, hangszigetelt teremre, ezt színpadtechnikával oldottuk meg. Ennek Magyarországon nincs párja, de Európában sem sok.”
Ezt követően pedig szintén egy campus építkezésre, a budapesti Testnevelési Egyetem multifunkcionális csarnokának projektjére tereli a szót, mely nemrég készült el. „Már megszereztük a használatbavételi engedélyt, a műszaki átadás-átvétel is megtörtént, elkészült a projekt. Ez az épület adott otthont a nemrég lezajlott Atlétikai Világbajnokság egyik edzőpályájának is.”
Az éppen lezárult projekt kapcsán szó esik az építőipart jelenleg érintő kihívásokról is.
„Az ellátási nehézségeket viszonylag jól tudtuk kezelni, mert erős előkészítési csapatunk van, a ZÁÉV egy 74 éves cég, jól bevált alvállalkozói körrel dolgozunk, akikkel számíthatunk egymásra a nehezebb időszakokban is”
– hangsúlyozza a termelési igazgató, majd rámutat arra is, hogy a piacon kialakult megbízás- és munkahiány kezelését a ZÁÉV prioritásként kezeli. „Saját beruházásokat indítunk, illetve több magánberuházást is vállalunk.
Mindennek is köszönhetően nem kellett kollégákat elküldenünk az utóbbi időszakban munkahiányra hivatkozva. Bízunk benne, hogy minél gyorsabban véget ér ez az időszak, és tovább tudjuk fejleszteni a csapatunkat.”
Vörös Gábor már csak azért is néz pozitívan a jövőbe, mert meglátása szerint a ZÁÉV múltja és munkakultúrája is erre ad okot. „Otthon érzem magam a cégnél, összeszokott csapatban dolgozunk, nyugodtan mondhatom, hogy ez a hosszú karrierek cége. Én az itt töltött 19-20 évemmel szerintem nem férnék be az első húszba.”
Arra a kérdésre, hogy mit jelentett igazgatóvá válni, Vörös Gábor hangsúlyozza: a változás folyamatos volt, a felelősség is fokozatosan növekedett. „Nem mondanám azt, hogy hirtelen történtek a változások, megfelelő ütemben léptem át az egyik pozícióból a másikba és általában nagy átfedések is voltak köztük” – foglalja össze.
Emellett hozzáteszi, annak hatására, hogy egyszerre több projektért és csapatért felelős, megváltozott egy-egy munkanapjának a menete. „Mostanában már egyre kevesebbet jutok ki a kivitelezésekre, ez hiányzik is, jelenleg a napom jelentős részét a projektek szervezése és a budaörsi irodában történő megbeszélések teszik ki.”
Ezt a nagy munkatempót Vörös Gábor a hétvégék teljes felszabadításával kompenzálja családja felé, feleségének pedig külön köszönetet is mond az interjút lezárva. A hétvégéket mindig a családjával tölti, ekkor jut idő a közös programokra, feltöltődésre is.
Alig hatévesen építészmérnök édesapja oldalán, érdeklődve figyelte Budapesten az óriási lakótelepek születését. Bő két évtizeddel később már mérnökként a csepeli hőerőmű építésén, majd az ezredfordulón egy csúcsminőségűnek számító belvárosi irodaház kivitelezésén dolgozhatott. A gyár- és üzemépítés jelenti számára a legizgalmasabb szakmai kihívást. Büszke rá, hogy ha az országban a szélrózsa bármelyik irányában elindul, tud olyan projektet mutatni a családjának, amelyen dolgozott. Napi szinten motiválja, hogy az iparág pénzérzékenysége ellenére, egyetlen munkája végén sem vált el haraggal a megbízótól. Október hónap mérnöke, Borbély János, a Weinberg ’93 Építő Kft. projektvezetője.
A szeptemberi Hónap Mérnöke a rendkívül jó előkészítettséget emelte ki a dunakeszi óriásberuházás egyik sikerfaktoraként, amely a háborús nehézségek ellenére is nagy sebességgel pörgette a projektet. Tóth Tibor Gábor két évtized gazdag tapasztalati tőkéjével érkezett meg a csúcsprojekthez, a kulcstényezők között ugyanakkor a WEST HUNGÁRIA BAU Kft. alapértékei is kirajzolódtak a vele készített interjúban.