„Rajongója vagyok a szakmánknak” – Baumann Gergely a Hónap Mérnöke

„Gyönyörű épület, de nagyon megosztotta a szakmát és a lakosságot is” – jegyezte meg Baumann Gergely, a Market Építő Zrt. műszaki igazgatója, miközben helyet foglaltunk a MOL Campus egyik impozáns tárgyalójában. Hazánk legmagasabb épületének falai között készült interjúnkban egy páratlanul egyenes életpálya rajzolódott ki.

 

 

Örökség

Gyerekkoromban sem volt kérdés, hogy építész leszek, bár volt a szüleimben némi ellenállás. Édesanyám építész tervező, édesapám pedig szintén építészként a kivitelezésben dolgozott. Édesanyám tervezőasztala mellett nőttem fel, 3-4 évesen már ismertem a műszaki rajzokat, tudtam az anyagjelöléseket. Hatéves koromtól pedig apám rendszeresen kivitt az építési helyszínekre is, így nagyon hamar láttam, hogy a műszaki rajz hogyan válik valósággá.

Amellett tehát, hogy az építészetet gyermekkoromtól hordozom magammal, kettősség is jellemezte az életem: az alkotási-tervezési vágy és annak megvalósítása egyaránt vonzott. Építészmérnök diplomát szereztem és tanulmányaim alatt is nagyon sokáig bizonytalankodtam, hogy melyik irányt válasszam.

Talán kevesen gondolnak erre így, de e két mérnöki terület nem is áll olyan messze egymástól. Mindkettőben van kreatív és gyakorlati munkarész – a két tevékenység pedig támogatja egymást.

Szerencsés esetben ez egy szimbiózis, ahol a tervező fáradozik a kivitelezés könnyítésén, a kivitelező pedig támogatja a tervezőt alternatív megoldásokkal, gyakorlati tapasztalatokkal. Egy ilyen együttműködés minden projekt javára válik.

 

 

Nincs lehetetlen

Pár évig az iskola alatt elkanyarodtam a tervezés felé: részt vettünk egy nemzetközi diákpályázaton is, amit az angol Review építészeti lap írt ki. Ez nagy sikerrel zárult, ha jól emlékszem 46 országból 165 csapat vett részt és mi a harmadik helyet értük el. Ennek ellenére a tanulmányaim végére már a kivitelezés felé húztam.

Egy kisebb vállalkozásban kezdtem a pályám, de több barátom dolgozott a Marketnél, akik javasolták, hogy én is lépjek be. Szimpatikus, feltörekvő, friss gondolkodású cég volt ez, ahol az ember azt érezte: nincsenek határok, csak előre vezet az út. Fiatalok dolgoztak itt, akik úgy álltak a projektekhez: nincs lehetetlen. Hozzáteszem ez a szemlélet azóta is meghatározó maradt.

Nagyon motivált csapat része lettem tehát, ahol építésvezetőként kezdtem. Már az elején több projektet vittem, miközben dolgozhattam a nagyobbakban is, pl. a szegedi Árkád vagy a NAV székház kivitelezésén. Ekkor a műszaki igazgatókra szinte félistenként néztünk fel, tiszteltük az átfogó tudásukat, a munkabírásukat – nem gondoltam, hogy én is egy lehetek közülük. 4-5 év után aztán realizálódott, hogy szorgalommal ezt el lehet érni, mert úgy tűnt, a tudásom megvan hozzá.

Egyre nagyobb projektekben dolgoztam, mint Miskolcon a Takata légzsákgyár vagy a CEU Nádor utcai épülete és a Telekom székházának kivitelezése. Ezzel együtt nőttek a csapatok is, amelyekért a kollégáimmal felelősek voltunk, hiszen például a Telekom 105 ezer négyzetméteres irodaépülete ma is Magyarország legnagyobbja. Ott egy közel 60 fős mérnökcsapattal dolgoztunk, aminek én lehettem az egyik helyszíni irányítója.

 

 

Út a MOL Campushoz

Részt vettünk a céggel egy építészeti kiállításon Milánóban, ahol vezérigazgatónk, Scheer Sándor odafordult hozzám és azt mondta: Gergő, épül majd Magyarországon egy magasház és te leszel a vezetője. Persze nem hittem el, de jólesett; szinte pontosan egy naptári éven belül ez meg is valósult: kinevezett a MOL Campus mélyépítésének projektvezetőjévé, így aztán az első mozdulattól az átadásig részem volt a kivitelezésben. Megcsináltuk az épület munkatér-határolását, mélyépítési munkáit, ezzel párhuzamosan pedig tendereztünk a magasépítési munkákra. Ebben már mélyen benne voltam: részt vettem a műszaki tenderanyag összeállításában, az egyezetetésekben. Meg is nyertük a munkát, amelyet már úgy kezdtünk el, hogy én a projekt műszaki igazgatója lehettem.

Három évig dolgoztunk ezen a házon, ami életem legemlékezetesebb projektje volt. Nem csak azért, mert ez lett hazánk legmagasabb épülete, de biztosan állíthatom, hogy a legbonyolultabb is. A szerkezetével, részleteivel, épületvillamossági vagy gépészeti rendszerével olyan volt ez, amilyet még Magyarországon senki sem látott. Burkolatmennyiségei, liftmagasságai, bedolgozott betonmennyégei egyaránt az élre emelték a MOL székházát.

Egyedi mérnöki megoldásokban is bővelkedett persze a kivitelezés a kúszó toronydaruval vagy az alaplemez együtemű kivitelezésével. 40 óra alatt bedolgoztunk 4400 köbméter betont, elképesztő munka volt. Úgy is mondhatnám, ez a „leg”-ek, a mérnöki kihívások háza.

A kivitelező stáb irányítójaként minden részletben döntéseket hoztam; emellett az összes háttérmunkában: az organizációban, az ütemezésben, akár a csomóponti tervezésben is részt vettem. Ami itt megvalósult, az utolsó részletig közöm van hozzá – ez hatalmas megtiszteltetés.

Természetes tehát, hogy ez az épület hagyta a legnagyobb nyomot bennem, de számos szép projekten dolgozhatok a mai napig. Ilyen a BMC (Budapest Music Center) épülete vagy a CEU Nádor utcai épülete. Ezek kis méretük ellenére számtalan mérnöki kihívást tartogattak; olyan csomópontokkal, ahol akár 7-8 különböző anyag találkozik.

 

 

2300 emberért felelni

Számokkal tudnám ezt legjobban érzékeltetni hozzátéve, hogy a Marketnél minden egy kicsit nagyobb, mint az ország más generálkivitelezőinél, hiszen a BudaPart jelenleg hazánk legnagyobb magasépítési projektje: háromszoros MOL Campus, kétszeres Telekom székház bedolgozott anyagmennyiségben, létszámban és alapterületben is. Egy fő-építésvezető átlagosan 6-10 kollégát irányít közvetlenül és durván 2-300 fős alvállalkozói létszámot. Én vagyok az elsőszámú felelőse egy-egy projektnek, így a szerződésektől a pénzügyi részeken át a kivitelezésig minden nálam ér össze. A BudaParton hat irodaház kivitelezési előkészítésében vettem részt, jelenleg is négy iroda kivitelezését irányítom. Megkaptam még emellé a Körszálló bontását és kivitelezését is, így

jelenleg közvetlenül az anyavállalatból 110ember tartozik alám, cégcsoport-szinten körülbelül 250 mérnök, alvállalkozókkal együtt pedig jelenleg több, mint 2300 emberért felelek.

 

 

Mérnökként bármi lehetséges

Nagyon hiányzik, de inkább úgy mondanám, egy kis projekten ugyanannyi erőbedobással dolgozunk, mint egy nagyon, csak máshol van a fókusz: a kicsinél jobban bele lehet folyni a részletekbe; a nagyprojektnél viszont a csapatirányítás, a szakági tervezés viszi el a munka nagyrészét. Bár a kisebb részletekre már nem látunk rá igazgatóként, de a tágabb spektrum ugyanolyan változatos és kihívásokkal teli.

Én sokszor azt a munkarészt várom, amit más nem: a projektek hajráját és átadási időszakát. Ez mindig egy elképesztő iramú időszak, ami engem nagyon inspirál. A Marketnél egyébként is ebben vagyunk talán a legerősebbek: ha egy projekt lemaradásban van, összefogunk, kollégákat delegálunk és a lehetetlent is teljesítjük – erre sok példa volt már.

Bízunk magunkban, a cégben és a csapatban, így több olyan dolgot is megvalósítottunk már, amiben senki sem hitt. Ezt is üzenném a fiatal mérnököknek: ez az a munka, ahol nincs lehetetlen. Abszolút rajongója vagyok a szakmánknak és szerintem ez kell ahhoz, hogy valaki sikeres legyen, magas szintre jusson és nyomot hagyjon a világban. Mérnökként bármit meg lehet csinálni.

 

 

Mindig jön egy nagyobb projekt

Szeretek sok embert irányítani, a Marketnél pedig visszagondolva évről évre nagyobb csapatot vezethettem. Engem ez motivál igazán. Nagyon sok pályakezdő dolgozott alattam és látom: teljesen mindegy, hogy valaki még nem tudja, egy-egy szerkezetet hogyan kell kivitelezni. Ha benne van a mérnöki lelkesedés, és a szakma iránti szeretet, nem lehet gond.

Nálunk több műszaki igazgató van és ki merem mondani: nincs két ugyanolyan. Mindenki másban erős: valaki az előkészítő szakaszban, más a kivitelezésben, megint más a pénzügyi részekben. Egy a közös: sikeres projektet visznek végig; a csapatuk pedig bízik bennük és követi őket. Ezek közül is a legfontosabb a bizalom felépítése.

Ambiciózus mérnökként persze bennem is megvan, hogy nem akarok kevesebbet vagy kisebbet építeni, mint amire korábban lehetőségem nyílt. Mindig elhangzik, amikor egy-egy nagyprojekt készül, hogy ez az utolsó ekkora stadion, akkora magasház stb. Mégis mindig jön egy nagyobb épület, egy nagyobb munka – ebben optimista vagyok. Úgy gondolom, hogy Magyarországon még több toronyház épül majd és remélem, mindnél ott lehetek.