„Különösen a kihívást jelentő projekteket szeretem” – Pappert Attila, a Hónap Mérnöke

Hogyan lesz valakiből mélyépítő mérnök?

Egyik első építőiparhoz kapcsolódó élményem, hogy rám dőlt néhány betonelem és beleestem egy meszesgödörbe a nagyszüleim építkezésén, mert mindig ott csellengtem. Ez a kezdet nem vette el a kedvemet, sőt a mai napig így van: sok időt töltök az építkezéseken, élvezem ezt a közeget.

Mivel az érdeklődésem kitartott, egyenes út vezetett az építőmérnöki diplomáig, majd Németországban kezdtem dolgozni, ahol több évet töltöttem szerkezetépítési munkákon. Rengeteg, különböző nemzetiségű emberrel kellett együtt dolgoznom és megküzdeni kelet-európaiként a hitelességért, elismerésért (ez még az EU csatlakozás előtt történt). Nem volt egyszerű, de kiváló tapasztalat volt.

Az évek során a speciális mélyépítés felé orientálódtam, ami máig lenyűgöz: olyan egyedi projektekben sikerült így részt vennem, amelyek egyszer fordulnak elő egy építőmérnök életében:

pajzsos alagútépítési módszerrel többször kereszteztük a Dunát, sőt még szigetet is építettünk a közepén – egy olyan műtárggyal, ami 12 méter mélyen a mederfenék alatt épült meg.

Ezek mind kemény és mérnöki szempontból kiemelt feladatok voltak. A mai napig nagyon örülök, hogy ezekben részt tudtam venni és hálás vagyok a kollégáknak, akikkel együtt végezhettük – hiszen ekkora projekteket nem egyedül visz az ember; de a cégeknek is, akik lehetőséget adtak rá. Ha ma visszagondolok, egészen hihetetlen, hogy megkaptam a bizalmat ilyen összetett feladatok irányítására. Több ilyen egyedi projekttel építőipari nívódíjat, építési alkotói díjat is elnyerhettünk – ezeket nagyon nagy elismerésnek éltem meg.

 

 

Mi vonzotta a mélyépítésben?

Mindig szerettem tanulni, mai napig tanulok a fiatalabb kollégáinktól, ami szerintem nagyon fontos. Valahogy mindig megszólítottak azok a feladatok, amiktől mindenki elszaladt.

Úgy is mondhatnám: lelkesítenek a komfortzónán kívül eső vállalások – ez látszik a munkámon és a hobbimon is.

Amikor kezdtem a pályám, külföldön sok lehetőség nyílt, számos magyar cég dolgozott Németországban a ’90-es években bányászati, alagútépítési munkákon, így kerültem én is ezek közelébe. Igazi mérnöki tevékenység a mélyépítés: a nagymélységű műtárgyépítésnél komoly mérnöki létesítményeket kell létrehozni, amelyek nagyon összetett előtanulmányokat és precíz szervezettséget, speciális eszközparkot igényelnek. Egy nagymélységű munkagödör-kiemelés és munkatérhatárolás vagy egy speciális műtárgy megépítése a szakma csúcsát jelenti egy építőmérnök számára, nekem pedig több ilyen projekt is jutott – szerencsés vagyok.

A mélyépítés tehát 20-25 évig kitöltötte az életemet, és végül a KÉSZ Csoportnál szembesültem azzal, hogy egy tevékenység kevés: sokoldalúnak kell lenni ahhoz, hogy az ember biztonsággal megvesse a lábát.

Ehhez nagy segítség, hogy nincsenek éles határok a mély- és a magasépítés között. Persze a lakásépítéshez kell olyan finomérzék, részletképzési gyakorlat, ami egy mélyépítőben nem alakul ki, de az ipari létesítmények építése, a megrendelők kezelése, az általános építőipari elvek - igényesség és szakmai alázat - ugyanazok.

 

 

Mi várta a KÉSZ Csoportnál?

Három évvel ezelőtt csatlakoztam a KÉSZ Építő Zrt.-hez projektigazgatóként. Ezt megelőzően egy nagyobb vízépítési projektek tervezésével és kivitelezésével foglalkoztam. Főleg a mélyépítési feladatok tartoznak itt hozzám, illetve a MA-HARD Hajózási és Vízépítő Kft. ügyvezetőjeként a vízépítési projektek kivitelezéséért felelek. Emellett részt veszek még a KÉSZ Építő Zrt.-ben generálfeladatok megvalósításában is, például Várpalotán és Zalaegerszegen. Így a munkámról azt hiszem könnyen elmondható, hogy szerteágazó és változatos.

A KÉSZ Építő Zrt. és a MA-HARD Kft. munkatársait is egybevéve úgy 50 emberért vagyok felelős. E létszám harmada műszaki, kétharmada pedig fizikai munkatárs, akik ugyanolyan fontos kollégák, mint a mérnökök, hiszen ők a két kezükkel teremtik meg azt, amit mi papírra vetettünk, számomra fontos az ő munkájuk elismerése.

Várpalotán egy védelmi komplexumot építhettünk a csapatommal, tavaly fejeztük be. Bár – védelmi beruházás lévén a részletek titkosak, annyit talán elmondhatok, hogy az épületek mellett komoly infrastruktúrát és olyan egyedi műtárgyakat is létre kellett hoznunk – ezeken a feladatokon ráadásul nagy mértékben önerőből dolgoztunk: saját létszámmal és eszközökkel csináltuk a térbetonozást, de a gyártócsarnokok padlóját is magunk készítettük.

Nagy generálkivitelező cégek között igazi kuriózum, hogy saját fizikai munkavállalókkal, saját eszközökkel dolgozhatunk egy-egy projekten.

Jelenleg a zalaegerszegi Flex autóelektronikai gyárat építjük komplett generálkivitelezési feladatként. Ez egy zöldmezős beruházás, ahol a nulláról kell rekordidő alatt létrehoznunk egy olyan épületrészt, ahol az építési idő felében már a termelés is elkezdődhet. Az ilyen feladatokhoz elengedhetetlen egy jó csapat.

Ehhez társulnak a MA-HARD Kft. körüli kötelességek, ahol ügyvezetőként a munkaszerzésért is felelős vagyok. Igyekszünk itt a vízépítési piacon helytállni saját emberekkel és eszközparkkal.

Tavaly építhettünk olyan vízkivételi művet, amelyet a Dunáról, víz alatti mederkotrással készítettünk el; ezt ráadásul a kapcsolódó létesítményekkel és tervezéssel együtt tudtuk megvalósítani.

Persze ilyen kérés állami beruházásokon merül fel, magánmegrendelőknek ritkán akad vízépítési projektje; az állami beruházások terén jelenleg kisebb a kereslet. Szerencsére azért zajlanak kikötőfejlesztések, egyes ipari létesítmények körüli hálózatfejlesztések – például a szegedi BYD gyár építéséhez is kapcsolódnak vízépítési feladatok. Mindenhol igyekszünk pályázni és munkát találni.

 

 

Hogyan menedzselhető együtt két külön pozíció?

Hozzászoktam az évek során, hogy nem csak egy dologgal foglalkozom. Nagyon feszes munkaszervezési struktúrával lehet ennyi munkát menedzselni, hiszen Budapesten és Zalaegerszegen kell kezelnem a felmerülő kérdéseket. Ehhez feltétlenül kellenek a megbízható kollégák, hiszen nem lehetek ott mindenhol. Az évek során az ember érzi, hol vannak azok a kényes pontok, ahol jelen kell lenni, erre kialakul egyfajta érzék. Nyugodt vagyok akkor is, ha a közvetlen kollégáim képviselnek egy megbeszélésen. Olyan, mintha én ülnék ott.

Leginkább ugyanis ez a feladatom: szétosztani a munkát, majd támogatni a kollégáimat. Minden egyes közvetlen munkatársammal – úgy érzem -, divatos fordulattal „megvan a kémia”. Félszavakból megértjük egymást. Enélkül nem lehetne sikeresen vinni ilyen nagy projekteket.

Több kolléga csatlakozott már a céghez a korábbi projektjeimről, mert a személyes kapcsolat és a bizalom a legfontosabb. Támogatni és segíteni szeretném a fiatalabbakat, hiszen mi is megkaptuk a bizalmat annak idején.

 

 

Sokszínű cégcsoport ez, ahol nagyon sok lelkes fiatal talált munkát – jó ide bejönni dolgozni. Az ember ugyanis örömmel tölt időt ilyen inspiráló közegben: a legtöbb fiatallal könnyű itt megtalálni a közös hangot; lelkesedésük, lendületük pedig motiváló. Ugyanígy pozitív dolognak tartom, hogy az ember sűrűn találkozik a cégtulajdonosával is, aki bár nincs benne az operatív folyamatokban, maximálisan együtt él a céggel. Apróságnak tűnik ez, de a személyes kapcsolat nehéz pillanatokon lendítheti át az embert.

Tágabban úgy gondolom, óriási erősség a rengeteg tagvállalat, amelyek egymás munkáját támogathatják. Én korábban nem tudtam, hogy ilyen nagy a KÉSZ Csoport; meglepődtem, amikor ide kerültem. Hiába magasépítő fővállalkozó cég a zászlóshajó, az építőipar teljes spektrumát lefedi a cégháló – hiszen például a vízépítés is kilóg forgalmával és speciális tevékenységével együtt, ennek ellenére van helye a csoportban. Most kicsit torz a piac, de ha normalizálódik a versenykörnyezet, ezek az előnyök határozott vonallal emelik majd ki a KÉSZ Csoportot.

 

 

Hiányzik még valamilyen építmény a portfóliójából?

Nyilván minden új munka egy kicsit felcsigáz, és különösen a kihívást jelentő projekteket szeretem. Vérbeli kivitelező vagyok, ma is minden nap járok az építkezéseken, hiszen csak úgy láthatom, hol csúszik el valami, ha jelen vagyok. Ez a hiányérzet azonban nincs bennem.

Úgy gondolom, amit lehetett építeni, abban már volt részem. Most nekem az ad igazi motivációt, hogy a lehető legfelkészültebb csapatot építsem fel, és átadjam a fiatalabbaknak a bennem kialakult  elveket, segítsem őket jobb mérnökké válni. Ezt tartom most igazi feladatnak.