Építőipari szakképzés: itt az esély a megújulásra

A kormány elfogadta a szakképzés 4.0 programot. Az ehhez kapcsolódó szakképzési törvény és kormányrendelet részleteiről, ezen belül az építőipari szakképzésről Tóth Istvánné tartott beszámolót az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének legutóbbi elnökségi ülésén.

Komoly béremelés a fiatalok bevonzása érdekében

Az új stratégia egyik célja, hogy a szakképzésben növekedjen a vállalkozások szerepe. „Többek közt azért, mert az iskolákban még mindig a régi technológiákat oktatják, melyek felett már eljárt az idő” – mutatott rá az ÉVOSZ alelnöke.

Hozzátette, a lemaradás megszüntetésének személyi és tárgyi feltételei vannak. Előbbiek megteremtése érdekében a szakképző iskolákban dolgozó tanárok oktatói státuszba kerültek, kikerülve a köznevelési törvény hatálya alól, továbbá 30 százalékos bérfejlesztést kaptak.

„A közeljövőben a szakképző tanárok 50 százalékának várható a nyugdíjazása, emiatt arra van szükség, hogy a fiatal mérnökök számára vonzóbbá váljon az oktatói pálya.

A mostani döntés ennek érdekében egy szabadabb bérfejlesztést tesz lehetővé: a szakképző tanárok bére kikerült a közalkalmazotti bértáblázat hatálya alól.”

Ez a 12 tevékenység került be az alapszakmák közé

A szakképzési reformot egy széleskörű egyeztetés előzte meg, ehhez a különböző iparágak szereplői összesen 19 Ágazati Készségtanácsot (AKT) hoztak létre. A 23 tagú Építőipari Ágazati Készségtanácsot Tóth Istvánné vezeti. „Örömmel mondhatom, hogy szinte minden nagy építőipari szereplő képviseli magát a szervezetben, ezzel támogatva a munkánkat.”

A többi ágazathoz hasonlóan az építőiparban is ki kellett választani azokat a szakmákat, melyek alapszakmákká váltak. Ezek csak iskolarendszerben, hároméves képzéssel oktathatók.

„Az ágazatban 12 ilyen szakmát határoztunk meg: ács, bádogos, burkoló, műköves, festő-mázoló-tapétázó, kőfaragó, kőműves, szárazépítő, szerkezetépítő-szerkezetszerelő, szigetelő, tetőfedő és útépítő-útfenntartó.”

Felhívta rá a figyelmet, számos az iparághoz kapcsolódó szakma más ágazathoz került besorolásra, mint például a villanyszerelő, a szerkezetlakatos vagy a víz- és gázszerelő.

Az első év végén kell csak a szakmát kiválasztani

A szakmunkásképzés új rendszerében mind a 12 szakma tanulója egy egyéves ágazati alapozó képzésben vesz részt, ennek záróvizsgája után dönti el, hogy a szakmák közül melyiket választja.

„Ennek megfelelően a következő tanévben már nem szakmára, hanem a teljes ágazatra fogjuk beiskoláztatni a gyerekeket” – mutatott rá egy jelentős változásra Tóth Istvánné.

Amikor a tanuló az első év végén kiválasztotta az adott szakmát, tanulói munkaszerződést köt egy a képzésbe belépő vállalattal, és ez alapján végez gyakorlati munkát a duális képzőhelyeken. „Ezt az oktatást iskolai tanműhelyben és munkahelyen egyaránt lehet végezni, de utóbbinak biztosítania kell az oktatáshoz szükséges feltételeket és felügyeletet.”

A vezető a technikumi képzésre is kitért: ennek során a diákok kétéves ágazati alapképzést kapnak, azután kiválasztják a technikumi szakmát, amit három évig tanulnak. Fontos tudnivaló, hogy a szakmunkás és a technikumi képzés között lehetséges az átjárás: az alapképzés első éve után a szakmunkás átválthat a technikumi képzésre és ez fordítva is történhet.

A képzőhelyek mostantól nem vizsgáztathatnak

Tóth Istvánné szavaiból kiderült, a munka során a különböző szakmák tananyagát és követelményeit is részletesen kidolgozták az AKT és az iskolák szakértői. Ezek a programok szakmánként elérhetőek a szakkepzes.ikk.hu oldalon.

Fontos előrelépésként emelte ki, hogy minden tanuló akkreditált vizsgaközpontban ad számot a tudásáról, a képzőhelyek nem vizsgáztathatnak. „A szigorú kritériumnak megfelelő központok felállítása folyamatban van.”

A nagyvállalatok saját képzési központot teremthetnek

Tóth Istvánné a képzési központokra is kitért. Az új jogszabály szerint a mikro és közepes vállalatok és a szakképzési centrumok közösen hoznak létre ilyen központokat. Az így létrejött nonprofit szervezetben a centrumoknak legfeljebb 60 százalékos tulajdonrésze van. A törvény a tudásközpontok létrehozását is lehetővé teszi, abban az esetben, ha a szakirányú képzést és a felsőoktatást egy közös központban valósítják meg.

A 250-nél több főt foglalkoztató nagyvállalatok saját képzési központot teremthetnek. Ennek feltétele, hogy az alapítás előtti évben az éves nettó árbevétel legalább 90 százalékának termelésből kell származnia. Ennek a lehetőségnek nagy jelentőséget tulajdonított az Építőipari Ágazati Készségtanács vezetője:

„Azt gondolom, hogy ez a járható út. A nagy cégek közül az utóbbi években csak kevesen vettek részt a szakképzésben, de most itt az alkalom, hogy visszatérjenek az ágazat érdekében.”

Hangsúlyozta, vannak jó példák, hiszen néhány nagyvállalat a közelmúltban elindult ebben az irányban.

A létszámhoz kötött limit korlátozhatja a folyamatot

További fontos részlet, hogy az építőipari nagyvállalkozások az előző évi átlagos statisztikai létszámuk 20 százalékáig köthetnek csak tanulói munkaszerződést. „Az építőiparban hosszú évek során kialakult az a gyakorlat, hogy a cégek nem saját létszámmal, hanem alvállalkozókkal dolgoznak” – emlékeztetett az alelnök. Hozzátette, mivel jelentősebb saját létszám csak kevés céget jellemez, ez a kritérium kedvezőtlenül befolyásolja a nagyvállalati képző központok alakítását.

A beszámoló a felnőttképzésre is kitért.

„Ide olyan specialitások kerültek, melyek kimaradtak az országos képzési jegyzékből (OKJ), illetve melyekre szükségünk van a szakmában, de nem igényelnek hároméves képzést. A 300-400 órás felnőttképzések a szakképzéssel együtt egy rugalmas egészet alkotnak.”

Kiemelte, a felnőttképzésbe az ágazat szereplői közül bárki javasolhat programkövetelményeket és új szakterületet.

Az előadáson elhangzottak szerint az építőiparban a 2019-2020-as tanév szakképzésében résztvevő tanulók száma 5400 fő, a felnőttoktatásban 2500-an vesznek részt.

Nagyobb költségtérítésre lesz szükség az érdekeltséghez

Tóth Istvánné az előadása végén kulcsterületként jelölte meg a finanszírozást. „Nagyon fontos kérdés, hogy amikor 2021-ben az új rendszer első diákjai befejezik az egyéves ágazati alapképzést, akkor egy vállalatnak mit fog jelenteni anyagilag a képzésük.”

Jelen állás szerint mintegy évi 1,1 millió forintos költségtérítés jár egy tanuló után. „Ha ezt összevetem azzal, hogy a tanulónak a mindenkori minimálbér legalább 60 százalékát kell fizetni, akkor annak a költsége máris meghaladja ezt a normatívát.” Hozzátette, ilyen feltételekkel a cégeknek nem éri meg részt venni a képzésben, emiatt remélik, hogy ez a normatíva változni fog.