A Paks II. projekt csábította haza Nyugat-Európából

Gépészmérnöki diplomáját a Pécsi Tudományegyetemen, a hegesztőmérnökit Linzben szerezte Kolonics Gábor. A műszaki terület – a fém és a gépek – iránti érdeklődése pedig családi hozomány: édesapja az egykori Paksi Konzervgyár karbantartó műhelyének egyik csoportvezetőjeként megannyi újítással, rengeteg javító ötlettel gazdagította munkahelyét és a család költségvetését. Gábor tősgyökeres paksi, pályafutását a Paksi Atomerőműben kezdte 1997-ben. Rövidesen a hegesztéstechnológia közelében találta magát. "Nagyon különleges világ ez, a gépészet egyik alfája. Elég nehéz nélküle bármilyen gyárat, erőművet építeni" – fogalmaz. Nemcsak a munkáját, hanem a munkahelyét is szerette, de kissé statikus volt az ő habitusához, így amikor a családalapítás is napirendre került, a kalandvágya mellé társult a jobb jövedelem iránti igény és úgy döntött, külföldön folytatja pályafutását német nyelvtudását is kiaknázva.

Éppen húsz éve, hogy az OMV schwechati olajfinomítójában kezdett dolgozni. Eleinte még egy magyar cég munkatársaként, majd egy évtizeden át ugyanannak az osztrák vállalatnak a dolgozójaként kapcsolódott be különféle projektekbe egyre szélesebb spektrumot képviselve: művezetés, hegesztésfelügyelet, minőségbiztosítás és minőségellenőrzés koordináció, anyagvizsgálat, hőkezelés is a feladatai közé tartozott. Több kisebb-nagyobb, időnként egymással párhuzamosan futó projekten dolgozott. "Nagyon sok önállóságot kívánt a munka, az addig megismerttől merőben eltérő feltételek mellett. Itt sok-sok feladat jutott nagyon kevés emberre, ami egészen más tempót követelt" – idézi fel. Mint hozzáteszi, az ott megismert és elsajátított problémamegoldási és döntéshozatali dinamizmus és profizmus, ami korántsem társult könnyelműséggel, ma is jó muníciót ad számára a munkában.

 

 

A tizenhat külföldön töltött esztendő alatt főleg erőművek létesítésén, modernizálásán dolgozott. 2008-ban a simmeringi erőművek (kombinált ciklusú gázkazánok) létesítése során hegesztésfelügyeletet, hőkezelés- és anyagvizsgálati felügyeletet látott el, majd a Linznek elektromos áramot és távhőt biztosító 380 MW-os, kohógáz/földgáz fűtésű, kombinált kazán létesítésénél még átfogóbb munkát végzett. Ő menedzselte a hegesztésfelügyelet mellett a teljes minőségügyet a labor akkreditációjától az összes anyagvizsgálati tevékenységen át a jegyzőkönyv-vezetésig. Ezek után hasonló feladatai voltak Németországban egy 800 MW-os kőszénerőmű létesítése során. "Végigvittük az építkezést, ott voltam az alaplemez kialakításánál és akkor is, amikor működésbe lépett. Óriási érzés volt" – idézi fel. Azt is elárulja, hogy meglepte, amikor saját szemével látta, hogy a száz méter hosszú, felfüggesztett kazán a hőhatástól egy méterrel „lejjebb jött”. Magyarázatul hozzáfűzi, hogy a főgőz 680 fokos, a nyomás 350 bar, miközben az atomerőműben 280 fokos, a nyomás pedig 90 bar. Olyan élénken élnek benne az emlékek, élmények, mintha csak tegnap lett volna. Beleértve az akkori energiapolitikai környezetet. Akkoriban döntöttek a német atomerőművek bezárásáról, ez indokolta az új kapacitások létesítését. 

"Ha valaki hallotta volna, hogy paksiként milyen ádázul védtem a nukleáris energiát a legkülönbözőbb nációk előtt a legkülönbözőbb helyeken, már biztosan kaptam volna valamilyen érdemrendet" – jegyzi meg nevetve. Hogy mégis mi van e mögött az eltökéltség mögött? Az a technológiai fegyelem, ami az atomerőművek üzemeltetését és karbantartását jellemzi – indokolja. Ám még mielőtt maga is visszatért volna ebbe az iparágba, bekapcsolódott Duisburgban egy acélhengermű modernizálásába, ahol a hidraulikus vezérlés automatizálását végezték, dolgozott a Mol-Slovnaft pozsonyi, évi 300 ezer tonna kapacitású etilénkrakkoló üzemén, majd sok tapasztalatot eredményező kitérőt tett a német gyógyszeriparban. Közben egy kombinált ciklusú gázturbinás erőmű főgőz-kazánmodul cseréjén és egy bécsi távhőerőmű kazánrevízióján, illetve egyéb energetikai kisprojektekben is munkálkodott. "Csak az íze kedvéért" – jegyzi meg.

A Covid idején körülményes volt a külföldi munka. Ez, a tizenhat év fáradtsága és egy éppen a szülővárosában zajló izgalmas projekt csábította haza. Jelentkezett a Paks II. Zrt.-hez. Az állásinterjú online zajlott, amikor ő éppen Svájcban dolgozott, a felmondását már Dániában nyomtatta ki. Nem sokkal később pedig már minőségfelügyeleti főszakértőként dolgozott Pakson és beszállítói auditok gyártóművi megfelelőségértékelését, a reaktortartály gyártásiengedély-kérelmének véleményezését, gyártásindító auditok, projektszintű engedélyesi minőségfelügyelet szabályozásainak kidolgozását végezte. Két évvel később a Program Igazgatóság vezető program minőségügyi szakértője lett. "A gyártás és a létesítés minőségfelügyeletének kialakítása, szabályozása, működtetése. Gyártóművi auditok szakmai támogatása, gyártásközi ellenőrzések végrehajtása. Belső és projekt-közös minőségügyi szabályozó dokumentumok fejlesztése, karbantartása, egyeztetése" – sorolja a feladatait.  Munkája gyakorta szólítja külföldre. "A gyártóművi ellenőrzés az igazán testhez álló számomra" – jegyzi meg. Azt sem titkolja, hogy fontos feladatának tartja, hogy segítségével elkerüljék azokat a folyókat, amelyekbe ő már egyszer belelépett, ezért ettől a jelenlegi kollégáit inkább megkímélné "Dinamizmus, csapatjáték, átfogó gondolkodás, projektszemlélet, gyors döntéshozás, problémamegoldás" – sorolja a nyugat-európai munkakultúrában tapasztalt pozitívumokat. "Az ilyen dinamikus munkahelyeken a túlélés egyik záloga volt, hogy mindent fejben kellett tartani, 'észnél kellett lenni' " – mondja hozzátéve, hogy ezeket a tapasztalatokat igyekszik adaptálni mostani munkájában is.

 

 

Egyébként – mint kifejti – az atomerőmű egészen addig, amíg nem kerül bele a fűtőanyag – nem tér el más erőművektől, legfeljebb a méretét, a berendezések számosságát tekintve. A megfontoltság, az általános műszaki gondolkodás mindenhol ugyanaz. "A vas az vas. Nem kell többet belegondolni, a technológiai fegyelem és annak ellenőrzése minden kockázatra választ ad" – fogalmaz. S ha már a nagyság szóba kerül: míg mások például a beépített anyag mennyiségével jellemzik egy projekt nagyságát, ő a hegesztési varratok számában méri. "Itt több millió lesz" – árulja el. Azt sem titkolja, hogy az orosz kollégákkal könnyen megtalálta a közös hangot, hiszen többségében ők is megfordultak már számos erőműépítésen, így értik egymást. A paksi közeg pedig, amiben dolgozik, kiemelkedően jó, környezetében nincs „kilógó elem”. "Sosem dolgoztam még ilyen kiegyensúlyozott, jó kollektívában" – összegzi.

Gábort gyakorta éri a kritika, hogy mindig agyal, mindig gondolkodik. S valóban, imádja a műszaki filozófiai kérdések végtelen eszmecseréit. "Ez egy hozzám hasonló, 'világot járt szabólegénynek' kötelező és napi szintű tevékenység" – magyarázza. Egyébként pedig azt vallja, hogy az építés az ember legelemibb ösztöne. Ez benne fokozottan jelen van: mindig szét kell szednie és össze kell raknia valamit, legyen az bármi: gép, eszköz, jármű vagy éppen ház. 

 

Kolonics Gábor nemrégiben Franciaországban, az Arabelle Solutions belforti gyárában járt, ahol rövidesen megkezdődik az 5. blokki turbina gyártása. A berendezés nagy- és középnyomású forgórészeinek gyártási tevékenységének megkezdését megelőzően a Paks II. Zrt., az ASE és a gyártó számos egyeztetést folytatott a helyszínen és a paksi telephelyen, ahol a tervek, technológiák tartalmi, formai megfelelősége került fókuszba. Természetesen többször megfordult már Oroszországban, azon belül is Kolpinóban, ahol jelenleg az 5. blokki reaktor csonkzónáinak anyagvizsgálatai zajlanak. "Ezek az utolsó vizsgálati, minőségbiztosítási műveletek a gyűrűk egyenkénti alapanyagbizonylatainak kiállítása előtt. Amennyiben a vizsgálati eredmények megfelelőek, elkészítik a végső átvételhez szükséges dokumentumokat.  A hatóság részvételével zajló vizsgálat sikeres lezárását követően a gyűrűket elszállítják az AEM-Technologies volgodonszki üzemébe, ahol a reaktor teljes összeszerelése zajlik majd."