A bányától az autópályáig – 35 éves a Colas Északkő

A nosztalgia és a visszatekintés is része volt az Északkő fennállásának 35 éves évfordulóján megrendezett ünnepségnek. Cseh Zoltán elmondta: „Mindennapjainkban ugyanaz foglalkoztat bennünket, mint 35 éve: termelünk, értékesítünk, tervezzük a bányaművelést, feldolgozó technológiáink hatékony működtetését és a jövőt, annak reményében, hogy következő évfordulóinkat is munkavállalóinkkal megünnepelhetjük.”

 

Az Északkő Kft. ügyvezetője is jubilált. 35 éve csatlakozott a Colas csoporthoz, ahol előbb Mauritiuson főgépészként, majd öt évig gépészeti vezetőként dolgozott. Hazatérése után másfél éven át az EGUT Rt.-nél szintén főgépész volt, majd 1998-ban az Északkőnél vállalt munkát, amelynek immár 20 éve a vezetője.
Az évfordulós ünnepségen amellett, hogy megköszönték a dolgozók munkáját, köszöntötték azokat, akik a cégnél szintén jubileumhoz érkeztek, köztük olyan kollégákat, akik már a vállalat jogelődjénél is dolgoztak, és a Colas Északkő fennállásának 35 éves ünnepsége idején már 40 éves munkaviszonnyal rendelkeztek.

Bányák a Dunakanyartól Sárospatakig

Az Északkő a Dunakanyartól Sárospatak térségéig működtet bányákat; Pest-vidéken a telephelyeikkel jelen van: Szobon, Márianosztrán, Nógrádkövesden, Bercelen és Szandán. A Mátra-vidéken Recsken és Gyöngyössolymoson, valamint Tokaj-vidéken: Tállya, Tarcal, Sárospatak és Bodrogkeresztúr településein, illetve Debrecen-Apafán.

A társaság elsősorban a vulkanikus kőzetek fejtésében, feldolgozásában és az ezekből gyártott zúzottkőféleségek értékesítésében tölt be meghatározó szerepet Kelet-Magyarországon.

A Colas SA francia cégcsoport közép-európai terjeszkedésének nyitányaként a magyar állam által kiírt privatizációs pályázat megnyerésével szerzett jogot az állami tulajdonban lévő Északkő Bányászati Kft. többségi tulajdoni hányadának 1991. májusi megvásárlására.

 

A privatizációtól az automatizált üzemekig – folyamatosak a fejlesztések

A privatizáció stabil szakmai hátteret biztosított az Északkő számára a technológiai modernizációhoz. A tulajdonosváltással elkezdődött a berendezések cseréje: az elavult törőgépeket, osztályozóberendezéseket, homlokrakodókat és kotrógépeket korszerű eszközökre váltották. A fejlesztések nagyobb üzembiztonságot adtak és kisebb üzemeltetési teherrel jártak.
Az ezredforduló környékén kezdődött az üzemek automatizálása: a folyamat 1999-ben a nógrádkövesdi üzemmel indult, majd Tállyán, Tarcalon, Recsken és Szobon folytatódott. Az automatizálás ma már nem áll meg az eszközök indításánál és leállításánál, az üzemmódok kiválasztásánál vagy a hibák képernyőn való megjelenítésénél; folyamatosan figyelik az eszközök működésének hatékonyságát is, az így készülő riportok alapján pedig a szükséges beavatkozásokról és további fejlesztésekről dönthetnek. 

A nemzetközi cégcsoporthoz való tartozás előnye, hogy a beruházások tervezésekor lehetőség van megismerni azokat az új technikákat és technológiákat, amelyeket a csoport a világ más részein már kipróbált és alkalmaz a munkavállalók munkakörülményeinek és munkabiztonságának javítása, az ökológiai lábnyom csökkentése, illetve a termelékenység növelése érdekében.

 

Tállyán a Colas-csoport szintjén is jelentős fejlesztés valósult meg

A Tállyán 2020 és 2021 között végrehajtott közel 11 millió euró értékű beruházás keretében európai összevetésben is rendkívül korszerű üzem épült. Cseh Zoltán felidézte:

Az új technológia tervezésében és kivitelezésében saját mérnökeink mellett a cégcsoport francia szakemberei és hazai beszállító partnereink egyaránt közreműködtek, kiemelendő közülük a Gép-System, a Cont-L, a Colas Alterra és a Colas Út munkája.

A beruházás során a bánya üzemrészben építettek fel új harmadtörési technológiát, valamint a készterméktároló és közúti szállítást kiszolgáló árukiadó rendszert, amelyek beüzemelése után leállították a település környezetében, a lakott területek közelében addig évtizedeken át működő feldolgozó technológiát.

„Kiszámíthatóságra van szüksége az ágazatban”

A múltidézés mellett természetesen a jelen és a jövő kihívásai is fókuszba kerültek. Az Északkő ügyvezetője szerint:

ma egyaránt társadalmi és bányavállalkozói érdek, hogy Magyarországon is az építőipari alapanyagellátást kiszolgáló bányászati ágazatokban - más, az ásványvagyonukkal felelősen gazdálkodó országokhoz hasonlóan - megszülessen egy az ellátásbiztonságot közép- és hosszú távon szolgáló valódi ásványvagyon-gazdálkodási stratégia.

Az Alaptörvény és az 1993-ban született, azóta számos alkalommal módosított bányatörvény is utal a stratégia elkészítésének szükségességére, viszont a szabályozás a mai formájában elsősorban az ásványvagyon-kutatás, bányanyitás, a bányaművelés és a bányabezárás, az ásványvagyon-bevallás és bányajáradék fizetés kereteit definiálja. Ugyan a bányatörvényt működtető intézményi háttér nyilvántartja a kutatási területeket, a működő, szünetelő, bezárás alatt álló és bezárt bányákat, valamint azok aktuálisan kimutatott ásványvagyonát, viszont ezen intézményi háttérnek nincs rálátása sem arra, hogy a nyilvántartott ásványvagyonból milyen minőségű termékfajta nyerhető ki, sem arra, hogy az adott bányában valamely hatósági korlátozás miatt (pl.: természetvédelmi, örökségvédelmi, helyi szabályozás stb.) az állami nyilvántartásban kimutatott készletből a bányavállalkozó mekkora volumenhez nem férhet hozzá.
Emellett nincs rálátása a másodhasznosításból, például a bontási anyagokból vagy egyéb ipari melléktermékekből az építőiparban felhasználható hulladékok, valamint a belőlük gyártható, primer természetes ásványi anyagokat kiváltó anyagféleségek keletkezésének mennyiségi és minőségi tendenciáira, mint ahogy a rövid, közép- és hosszú távú felhasználóipari igények várható alakulására sem. Így a forrásokkal és igényekkel való gazdálkodás hiányában ma például nem születhetnek alternatívák a budapesti agglomeráció jellemző transzportbeton-igényéhez szükséges kavics- és homokfrakciók 2018–20-as évek építőipari konjunktúrájában már tapasztalt szűk gyártói és beszállítói kapacitásainak kezelésére. Cseh Zoltán szerint

Ugyancsak kérdéses, hogy a hazai vasúti pályahálózat felújítását célzó beruházások esetén a szükséges minőségű és mennyiségű vasúti ágyazati kő gyártása és beszállítása biztosítható-e a lehetséges szűk gyártói körnek az utóbbi években indokolatlan szabályozások miatt elmaradt beruházásai és az ásványvagyonhoz való hozzáférésben időközben megjelent újabb akadályok miatt.
Egy érdemi ásványvagyon-gazdálkodási stratégia elkészítéséhez politikai akaratra, majd az illetékes minisztériumok (Gazdasági és Energetikai, Közlekedési és Beruházási és az Élő Környezetért Felelős Minisztérium) és szakmai szervezetek együttműködésére van szükség.

 

Szervezett látogatások támogatják a bányászattal kapcsolatos szemléletformálást

A bányászat és ezen belül a kőbányászat az emberiség első ipari tevékenységeinek egyike. Az ügyvezető szerint az évezredes történelem ellenére a társadalom jelentős része alig tud valamit a külszíni fejtéses bányaművelésről, leginkább annyit, hogy a bányák nagy sebeket ejtenek a tájon, illetve gyakori az az álláspont, hogy a „szükség van a termékeikre, csak ne a mi utunkon szállítsák őket”. Cseh Zoltán meggyőződése, hogy már az oktatásban el kell kezdeni a bányászattal kapcsolatos szemléletformálást. Hozzátette:

Fontos a környezetvédelem, de arra is hangsúlyt kellene fektetni, hogy a bányászat alapvető szerepet tölt be mindennapi életünkben, többek között az építőipar működésében és az infrastruktúra fejlesztésében is. Közlekedésünk és az azzal töltött idő, komfortérzetünk és biztonságunk nagyban függ az infrastruktúra fejlettségétől és aktuális állapotától.

A közgondolkodás formálásának reményében az Északkő szervezett formában fogad látogatókat, iskolásokat, egyetemistákat, szakmai érdeklődőket, megmutatja működő bányáit és helyszínt biztosít rendezvényeknek is.

Felelős gazdálkodással teremtenek értéket a társadalom számára

Az Északkő nagyobb bányái már az 1991-es privatizáció előtt is a hazai infrastruktúra-fejlesztések meghatározó alapanyag-beszállítói voltak. Cseh Zoltán kiemelte:
 

„Az Északkő egyik legnagyobb erőssége több évtizedes szakmai háttere: a munkavállalók tudása és tapasztalata."

A vállalat három és fél évtizede arra törekszik, hogy a rendelkezésére álló ásványvagyont a lehető leghatékonyabban dolgozza fel, és olyan felhasználási területekre pozícionálja, amelyek a felhasználóipar és ezen keresztül a társadalom számára is értéket teremtenek.