Miért nőnek drasztikusan az alapanyagárak? Mennyi munkás hiányzik a növekedésnek induló ágazatból, és tízből hány csábítható haza béremeléssel? Milyen feltételek kellenek az alacsony hatékonyság növeléséhez? Miért okoz gondot, hogy az iparág tele van négy főnél kisebb létszámú cégekkel? – többek közt ezekre a kérdésekre kereste a választ a hazai magasépítés első ízben megrendezett konferenciája.
A CEU új budapesti székházában szerdán rendezték Magyarország első magasépítő konferenciáját. A Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége és a Magyar Mérnök Kamara által kezdeményezett találkozó célja a megnyitóján elhangzottak szerint egy aktív párbeszéd kialakítása az ágazat jövője érdekében. A Market Építő, a KÉSZ, a Strabag, a ZÁÉV, a Bau-Systeme 92, a Betonpartner és a Ferrobeton által támogatott konferencia jelentős érdeklődést kapott: a nevezés már a kezdés előtti napokban megtelt, így közel félezer építőipari szereplő jelenlétében indult az előadások sorozata, amit egy kerekasztalbeszélgetés zárt.
Az első előadóként felszólaló Lepsényi István, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára hangsúlyozta, a tárca jelenleg is dolgozik az építőipar stratégiáján, amibe a fórum tapasztalatait is be fogják építeni. „Ennek érdekében a konferencia után egy szűkkörű megbeszélés is lesz” – árulta el az államtitkár.
Beszédében ezzel együtt előzetesen felvázolta azokat az eszközöket, melyektől az ágazat helyzetének javulását várják: a megrendelői igények stabilizálása, a szakemberhiány csökkentése a duális képzés által, építésügyi eljárások további egyszerűsítése, a szabványosítás erősítése, hatékonyságnövelő eszközök, köztük a BIM (épületinformációs modell) fokozatos bevezetése. „Nagy lehetőségek nyílnak meg az elkövetkező időszakban, ahhoz, hogy ki tudja használni az ágazat, a versenyképességben kell előre lépnie” – mondta a politikus.
A szakma részéről az ÉVOSZ elnöke tartotta az első előadást. Koji László a konferencia egyik jelentőségeként azt jelölte meg, hogy a magasépítésben vannak olyan sajátosságok, melyeket ki kell mondani: „Ha ugyanis az építőipar egészéről beszélünk, az egészen más képet adhat.” Példaként említette, hogy a magasépítésben van a legtöbb vállalkozás és itt szóródik legjobban a cégek teljesítőképessége. Beszédéből ugyanakkor az is kiderült, hogy a magasépítés a 2016-ban jelentősen visszaeső építőiparon belül a második félévben már növekedést mutatott. Ezzel együtt az öt főnél többet foglalkoztató cégek tavalyi termelése mindössze 680 milliárd forint volt, szemben a 2008-as 800 milliárdos kibocsájtással.
Az ágazat előtt álló kihívásokról elmondta, bár sokan kételkednek benne, a hazai építőipar képes elvégezni a felfutásból adódó többletet,
„nincs szükség arra, hogy külföldi cégek jelenjenek meg a piacon.”
Koji László a legnagyobb kihívásnak a hatékonyság kérdését tartja, jelezte, a német építőiparban az egy főre jutó termelési érték négyszerese a magyarénak. Ehhez kapcsolódóan nagyon fontosnak nevezte a kiszámíthatóságot. „Hatékonyági kérdés, hogy tudnak-e beruházni szerszámba, technológiába, fejlesztésekbe a cégek. Ha nem látják előre a következő két-három évet, akkor nem fogják megtenni.” Összegzésként Koji László leszögezte, az iparág nem haladhat tovább az eddigiek mentén. „A német és az osztrák építőipar 25 éve ugyanezzel a problémával küzdött és megoldotta, a magyar is meg fogja oldani.”
A magasépítő cégektől elsőként a Market Építő Zrt. vezérigazgatója tartott előadást. Scheer Sándor arra hívta fel a figyelmet, hogy előadására készülve nagyon nehezen tudott olyan adatokhoz jutni, melyek kifejezetten a magasépítést mutatják be, már csupán emiatt is fontos az alágazat érdekképviseletének erősítése.
A magyar tulajdonú cég vezetője előadásában fontos problémaként fejtette ki a magasépítés rossz szerkezetét. Ennek egyik jele a túlbonyolított alvállalkozói lánc. „Emiatt egy adott munkán a fedezetet négyfelé osztjuk, így mindenki rosszul jár, pedig, ha kétfelé osztanánk, mindenki jól járna.” A másik alapvető szerkezeti probléma, hogy az építőipar cégeinek döntő többsége négy vagy annál kevesebb munkavállalót alkalmaz. Számuk csökkentését fontos feladatnak jelölte meg: „A kis vállalatok álljanak össze, váljanak jó szakcéggé.”
A további gondokat és megoldásaikat az alábbiakban sorolta fel Scheer Sándor:
Utóbbival kapcsolatban egy elemzésre hivatkozta elmondta, ma tízből öt magyar építőipari munkást haza lehetne hozni magasabb bérekkel, mert igazából nem találta meg a számítását. „További kettő hazajön, egy jelentősebb béremelésre és a munkakörülmények jelentős javulására, és csak három olyan van, aki miután megtalálta, amit keresett, nem lehet már mozdítani” – fogalmazott a magyar tulajdonban levő magasépítő cég vezetője.
A probléma ilyen eszközzel történő kezelése szerinte összességében sokkal kevesebb költséggel járna, mint idehozatni, és a magyar viszonyoknak megfelelően betaníttatni a külföldi munkaerőt.
A hazai képzéssel kapcsolatban úgy vélekedett, ma egy gyereket „nehéz rábeszélni arra, hogy burkoló legyen”, egyszerűbb megoldás szerinte a meglévő fizikai munkaerő átképzése, és a magasabb fizetésekkel történő átcsábítása más területekről.
A pozitív folyamatok közül Scheer Sándor kiemelte, hogy a felminősítésnek jól érzékelhető hatása van a beruházásokban. Továbbá hangsúlyozta, hogy az ágazat fehéredik, lecsökkentek a lánctartozások, így ez ma már nem jelent kiemelkedő problémát.
Úgy fogalmazott, minden kritika ellenére a magyar építőipar európai szinten dolgozik. „Bár ma divatos az építő tevékenységeket leszólni, legyünk büszkék a munkánkra, és legyen becsülete a szakmának, mert értéket teremt” – hangsúlyozta a vezető. A jövővel kapcsolatban úgy fogalmazott, miután évekre előre láthatóan van munka, az eddig megszokott „életben maradás” taktika ma már nem megoldás. „Máshogy kell csinálni, együttműködésre van szükség a piaci szereplők között.”
A munkakörülmények javítása Scheer Sándor előadása után Forján Mátyás beszédében is hangsúlyt kapott. A Schilling és Társai Kft. ügyvezető igazgatója szerint öltözőszekrények, tisztálkodási lehetőségek és étkezési helyek kialakítása és javítása fontos feladat. Ugyanígy kiemelte az átképzés szerepét. “Célirányos toborzást követően azokban a térségekben, ahol a jelenlegi nyilvántartás szerint felszabadítható lehet a munkaerő, van lehetőség bizonyos részfeladatok betanítására, melyekkel a jelenlegi kapacitáshiány csökkenne" - mondta el az ügyvezető. "A legfeljebb 6 hónapnyi betanítást követően szerződéses munkaviszony garantálná a befektetés megtérülését. A folyamatban a szakképzési felügyeleti szervek közreműködése elengedhetetlen.”
Gönczöl Péter, a Strabag Kft. ügyvezető igazgatója az ÉVOSZ nemrég megalakult Magasépítő Tagozatának elnökeként mondta el észrevételeit az ágazattal kapcsolatban. Beszámolója szerint Magyarországon az építőipart kényszervállalkozások sora jellemzi, a 250 főt meghaladó foglalkoztatók száma az összes vállalat kevesebb, mint 0,02%-a, míg 4 vagy annál kevesebb főt 89,69%-uk foglalkoztat.
Az ügyvezető előadásában a német építőipar viszonyaival vetette össze a magyar problémákat. Kiderült, hogy Németországban nincs külön segédmunkás és szakmunkás normaidő, csak az utóbbit számítják. Ugyanakkor jelentősen alacsonyabb normaidő a fejlettebb technológia figyelembe vétele miatt. Ezzel szemben a magyar vállalkozásokra a gépesítés, az eszközök és segédeszközök hiánya jellemző, így a vezető technológiák bevezetése szinte lehetetlen. „Mindezekhez hozzátartozik, hogy a vállalatok Németországban spcializálódnak, ha pedig egy cég mindig ugyanazt csinálja, nyilván sokkal hatékonyabbá válik a szakterületén” - fejtette ki a szakember.
Gönczöl Péter a megoldásokra is kitért, ezek közt szerepelt a teljesítménybér térnyerése, a tőke koncentrálása az ágazat szerkezetének javításával, a specializáció, a hatékonyság növelése mind a tervezői, mind kivitelezői oldalon, valamint az előregyártott elemek alkalmazásának növelése, ami jelentős élőmunkát tudna kiváltani.
A sárospataki Weinberg 30. születésnapján a vállalat magyar voltát, családias jellegét, versenyképességét, valamint az ügyvezetője példaértékű szellemiségét emelte ki sikerfaktorként az építésügyi miniszter.
Napokkal ezelőtt érkezett hír az első paksi óriásszerkezet, az olvadékcsapda elkészültéről, most pedig már el is rajtolt a következő, a reaktortartály kivitelezése.