A szakma szeretetére tanítja munkatársait az Év fiatal mérnöke

„Szereti a szakmáját, használja az eszét, és ha kell, akkor 12-14 órát dolgozik. Az ilyen fiatalokból kellene sokkal több!" – kérdésünkre válaszolva így jellemezte az Év fiatal mérnökét az útügyi díjat kiíró szervezet alapítója, Dr. Törőcsik Frigyes. Az elismerést kiérdemlő Szabó Martint a munkájáról, elhivatottságáról és arról is megkérdeztük, hogy mennyire innovatívak a mélyépítésben dolgozó mai fiatalok.
 

A Közúti Szakemberekért Alapítvány 1999-ben jött létre, és két irányba fejti ki tevékenységét. Az egyik cél a közutas szakma 70 év feletti kiválóságainak elismerése és életművük példaként való beállítása az életmű díjjal, amit az alapítvány kuratóriuma egyhangú döntéssel ítél meg évente. A másik célterületet a 35 év alatti fiatal mérnökök, technikusok, közgazdászok adják, akiknek a szakmai fejlődése érdekében létrehozták az Év fiatal mérnöke címet. A díjat a tervező, kivitelező, közútkezelő, kutató fiatalok is elnyerhetik pályázati úton. Az alapító, Dr. Törőcsik Frigyes a magyarepitok.hu-nak elmondta, a 18 évvel ezelőtt létrehozott alapítvány eddig közel száz idős szakembert és több mint negyven fiatalt tudott elismerésben részesíteni. Alapítóként 3 millió forintból indította útjára az alapítványt, ezt az összeget az évek során több mint 40 millió forintra sikerült növelniük a honlapjukon feltüntetett adományozóknak köszönhetően. „Szervezetünkben mindenki önkéntesen dolgozik, semminemű dologi költségtérítés nincs, valamennyi befolyó forrás a díjakat fedezi” – hangsúlyozta az aranydiplomás, okleveles építőmérnök. Azt is kiemelte, ez az egyetlen olyan útügyi alapítvány hazánkban, ami a fiatalokat, az idősebbeket és valamennyi szakterületet lefedi. Bár az utóbbi években az adományozási kedv meglehetősen visszaesett, a szervezet továbbra is minden évben meghirdeti a pályázatokat, és ennek működtetéséhez várja a támogatásokat 10403181-31800916-00000000 számú K&H-számlára.

A kivitelezés nem csak ugródeszkának, végállomásnak is kiváló

A Swietelsky projektvezetőjét gyerekkorától kezdve érdekelte a mérnöki szakma, de a választását meg kellett vitatnia a családjával, ahol ő volt az első mérnök. „Ez volt az első lépcső, amit meg kellett ugranom” – mondja Szabó Martin. Pályája elején azt a tanácsot kapta, hogy ha később tervezőként is dolgozik valaki, a kivitelezésben mindenképp érdemes eltöltenie néhány évet. Ezt megfogadva a főiskola után kivitelező cégnél kezdte, ahol jó pár évet eltöltött. Dolgozott az előkészítésben, majd építésvezető mellett, végül 2013-ban a Swietelskyhez kerülve megkapta első nagyobb feladatait. A 21-es főút korábbi négysávosodó szakaszain és a Hungaroringen már projektvezetőként végezte munkáját.

Nem elég tudni mit, azt is tudni kell, miért

Munkáját leírva leszögezi, a kivitelezésben a hatékonyság a legfőbb mozgatórugó, ehhez pedig több dolog is kell. „Próbálom mindenkinek átadni a szakma szeretetét, és egy olyan légkört teremteni, amiben mindenki szereti végezni a feladatait.” A hatékonyság másik eszköze, hogy a fiatal kollégákkal mindig naprakészek az újításokban, főleg az informatikai háttér terén. „Erre példa a központi feladatkiosztó rendszer, amit egy éve használunk.” Ugyanakkor hozzáteszi, hogy kivitelezőként adott tervekkel dolgoznak, így kisebb a mozgásterük a technológiában. Ezzel együtt, ha azt műszakilag megfelelően alá lehet támasztani, akkor választhatnak hatékonyabb innovatív megoldásokat: „Például volt lehetőségünk a konszolidációs idő gyorsítására vagy nemrég egy talajinjektáló megoldásra.”

A jelenleg is a 21-es út négysávosításán dolgozó mérnök a projektek során a legnagyobb kihívásnak a különböző szereplők munkájának összehangolását tartja. „A sok egyéni alvállalkozó és kolléga alapvetően a saját munkakörét látja, de emellett látniuk kell azt is, hogy mi a közös irány.” Ezt szem előtt tartva irányítja a kommunikációt a projektben: „Rávilágítunk arra, hogy minden munkafolyamat ugyanolyan fontos a projekt szempontjából, és miért kiemelt jelentőségű, hogy a határidőket betartva segítsük a következő fázis indulását, valamint hogyan épülnek egymásra a látszólag össze nem függő feladatok.”

Kezdőként nem a fizetés a legfontosabb

Bár manapság gyakran kritizálják őket, Szabó Martin az útépítésben dolgozó fiatalok szakmaiságában nem lát alapvető problémát. „Szerencsére sok lelkiismeretes, a szakmaiságában helyt álló kollégával találkozom, köztük fiatalokkal is.” Utóbbiakkal kapcsolatban inkább azt hangsúlyozza, hogy minél hamarabb el kellene kezdeniük dolgozni. „Ha esetleg nem is az elvárt fizetéssel és munkaidőben, de lényeg, hogy gyorsan kerüljenek bele a kivitelezés és műszaki élet vérkeringésébe, és onnantól nyílnak a lehetőségek.” Azt viszont hozzáteszi, ha valaki úgy dönt, hogy mérnök lesz, annak megvalósításához erős akarat és nyitottság kell.

A fiatalok szerepvállalásáról Dr. Törőcsik Frigyest is megkérdeztük, aki a Szabó Martin által elnyert díjat működtető Közúti Szakemberekért Alapítványt (lásd keretes írásunkat) 60. születésnapján hozta létre 1999-ben. A szakember válaszából kiderült, a pályázatokkal éppen az a céljuk, hogy növeljék a fiatal szakemberek aktivitását. „Szeretnénk, ha visszatérne az útügybe a 70-es, 80-as, 90-es években még meglevő pezsgés, amikor például egyszerre 10-15-féle útépítési technológia versengett. Ehhez viszont a fiatalok kezdeményezőkészségére van szükség.”

Hozzátette, az idei díjat elnyerő Szabó Martin pontosan megformálja a szerintük ideális hozzáállást és szaktudást. Külön öröm Törőcsik Frigyes számára, hogy a kivitelezésben dolgozó szakembert díjazhattak, a fiatalok szempontjából ugyanis ott látja a legnagyobb hiányosságot. „A rendszerváltás után nagyon rossz irányba ment az oktatás, teljesen leépült a középszintű szakemberek, technikusok képzése. Ma már minden gyerek számítógép előtt és irodában képzeli el a jövőbeli munkáját, nincs becsülete a kivitelezői, gyakorlati munkának. Miközben a túlzott számban képzett diplomások áruházi eladóként dolgoznak, egy 200 milliós finisher gépbe alig tudnak beültetni 300-400 ezer forintos fizetésért egész más irányból átképzett embereket. Holott a terepen történő munka rendkívül érdekes, és helytállásra, férfias kiállásra nevel, ráadásul meg is fizetik.”