A szépség nem a mérettől függ – a Hónap Mérnöke nap mint nap erőt merít az épített örökségből

Egy több mint három évtizedes szakmai múlttal bíró mérnökkel beszélgettünk a Hónap Mérnöke májusi interjújában: ezúttal a Horváth Építőmester Zrt. (HÉP) főmérnökét, Szilágyi Antalt ismerhetik meg az olvasóink.

Négy munkahelye volt, végig ugyanabban a székben ülve

A kezdetekre visszatekintve kiderült, a budapesti 2. kerületben született szakember családjától az építőipari és a mérnöki szakma nem volt idegen. „Édesanyám mérnök, gépek legyártásához szükséges egyedi eszközöket, szerszámokat tervezett, édesapám építészmérnök, az ő tervei alapján és irányításával épült fel az a két lakóépület is, melyekben felnőttem, így gyermekként ott voltam ezeken az építkezéseken.” Ezzel együtt őszintén fogalmazott a kezdetekről. „Nem volt egy jól hangzó, mesébe illő elindulás: amikor 14 éves voltam, még fogalmam nem volt, mi legyen az irány. Édesapám tanácsát követve a gimnázium helyett inkább az építőipari szakmát kezdtem el kitanulni, a szakközépiskola után pedig az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolát végeztem el.”

A tanulmányai után a közigazgatásban helyezkedett el, és a másodfokú építésügyi hatóságnál dolgozott öt éven át. „Ez alatt négy munkahelyem volt, közben végig ugyanabban a székben ültem: a tanácsi hivatalból lett a rendszerváltáskor megyei hivatal, majd köztársasági megbízotti hivatal, végül közigazgatási hivatal.” Ebben az időszakban az ágazat jogi hátterébe látott bele: „Ezt a részét élveztem is a munkámnak, illetve jelenleg is hasznos tudást ad.”

Az építőipar minden szegmensében, a kis projektektől a legnagyobbakig

Az ezt követő munkahelyváltásnak elsősorban anyagi okai voltak: „Bár jó fizetésem volt, a bértáblák bevezetésekor láttam, hogy ezen a téren jó ideig nem lesz lehetőségem előrébb lépni.” Először egy kisebb kivitelező céghez ment át, ahol telefonközpont és családi házak építési projektjein dolgozott, majd onnan egy év után került a Magyar Építő Zrt.-hez 1996-ban.

A magyar építőipar legnagyobb múlttal rendelkező vállalatánál meghatározó időszakot töltött el, egészen 2017-ig itt dolgozott. „Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen számos kisebb projekt mellett a legnagyobb építkezéseken is dolgozhattam, eközben az építőipari kivitelezés minden szegmensét megismerhettem.”

A plázaépítéseken esett át a tűzkeresztségen

A több mint 130 éves múlttal bíró Magyar Építőnél már az első munkája a jelentősebbek közé tartozott: az 56 ezer négyzetméteres Pólus Center projektjén lett művezető, amely Közép-Kelet-Európa legnagyobb bevásárlóközpontjaként mindössze 11 hónap alatt épült fel. „Ezt követően további plázaépítéseken dolgoztam: a Csepel Plázán még művezetőként, a Debrecen Plázán már építésvezetőként.”

Utóbbi fejlesztés azért is jelentős volt, mert ez volt az első olyan munkája, amelynél építésvezetőként egy nagy projekt irányítási feladatait kellett ellátnia.

„Bár még itt is volt felettem főépítésvezető, ez volt az a szint, amelyen már ismernem kellett a szerződések részleteit, és biztosítanom, hogy meg is valósuljanak. A továbbiakban pedig egyre több önállóságot kaptam, ezzel egyre szerteágazóbb feladatkört láttam el: az előkészítés felügyeletétől kezdve a szerződéskötéseken át az alvállalkozók felügyeletéig.” Hozzátette, sokat segített neki, hogy egy nagymúltú vállalat kapcsolatai hálóját vehette át a főnökeitől, illetve annak kiforrott alvállalkozói körét.

Nem egy projekt méretétől függ, hogy az mennyire marad emlékezetes

Szintén ebben az időszakban adták át a Meridien Hotelt, amely egy korábbi épület átépítésével jött létre a budapesti belvárosban az irányítása alatt, miután itt is építésvezetőként volt jelen. Egy másik jelentős projektje volt a Nemzeti Színház építése, amelyet több cég konzorciuma kivitelezett 2000 és 2002 között. „Itt a két építésvezető egyikeként a színpadtér és a kiszolgáló terület kivitelezését irányítottam.”

További meghatározó fejlesztésként említette az OTP, majd az MKB irodaházának kialakítását, amelyeket már a Magyar Építő egy másik igazgatóságánál végzett. Főépítésvezetőként majd főmérnökként szintén fontos elem volt a pályafutásában az MKB-fiókok kialakítása: „Nagyon sok ilyen projektet irányítottam, ugyanakkor ezekhez nem kellett vidékre költöznöm, hanem akár egyszerre több beruházást is felügyelve koordináltam az építésvezetők munkáját, az ország különböző pontjai között utazgatva.” 

A számos zöldmezős projekt mellett többször vett részt felújításokban is, nem egyszer nagymúltú épületeket rendbe téve. „Közülük a legnagyobb a Mátyás templom négy éven át tartó felújítása volt, amelyet a Reneszánsz Kőfaragó Zrt.-vel közösen végzett a Magyar Építő Zrt. Itt eleve nagy számú restaurátor vett részt, és széleskörű együttműködés valósult meg, hiszen az egyház és az állam is részt vett a beruházásban.” Hozzáteszi, a kisebb projektek is emlékezetesek számára:

„Nem egyszer előfordult, hogy régi épületben kellett kialakítanunk egy bankfiókot, a régi értékek megmentésével. Összességében azt mondhatom el, hogy nem egy projekt méretétől függ, hogy az mennyire emlékezetes számomra.”

Épülő és elkészült autópálya mellett is épített már mérnökséget

A Horváth Építőmester csapatához 2017-ben csatlakozott, miután egy volt kollégája tanácsát elfogadva jelentkezett a vállalathoz. Ennél a váltásnál már eleve a főmérnöki pozícióba került be, így általában egyszerre két-három projektet irányít. „A vállalkozásba adás versenyeztetésétől kezdve a kivitelezés felügyeletééig terjednek a feladataim az építésvezetőkkel együttműködve, a nagyobb munkákon külön csapatot irányítva.”

Utóbbira példaként az M4-es gyorsforgalmi út új rendőr- és mérnökségi központját hozta fel: Monor határában a rendkívül összetett projektkben számos különböző funkciójú épület valósult meg a telephelyen egymás mellett.

„Ráadásul itt mélyépítési feladatunk is volt bőven, hiszen a külső és belső kiszolgáló utakat, és a külső közműveket is mi építettük meg. Ugyanakkor segített, hogy van gyakorlata és rutinja a HÉP-nek az ilyen jellegű munkákban. Többek közt a céghez érkezésem utáni első munkám is ilyen volt, amikor a berettyóújfalusi mérnökséget valósítottuk meg, az akkor még épülő autópályaszakasz mellett.”

A kaposvári és a budai projekt is egyedi megoldásokkal vált különlegessé

A Horváth Építőmesternél végzett munkái közül a budai Szent Imre Gimnázium számára felépített tornacsarnokot emelte ki, amelyben rendhagyó módon egymás felett építettek fel egy kosárlabdapályát és egy kézilabdapályát.

„Ez egy nagyon jól sikerült projektünk volt, amely az egyedi kihívásai miatt is emlékezetes: elég csak arra gondolni, hogy az áttört betonhomlokzat segítségével rajzoltuk ki a ciszterci rend jelképét.”

Szintén kiemelte a kaposvári beruházásokat, amelyek során leginkább az erőforrások biztosítása jelentett kihívást. „Kaposváron három munkánk volt, mindegyiket konzorciumban végeztük, műemléképületeket fejlesztve. Legutoljára az 1700-as években épült Dorottya-ház fejlesztését adtuk át, elvégezve a részben barokk kori épület teljes külső és belső műemléki felújítást. Egy másik projektben egy régi kórházépületből alakítottunk ki iroda épületet. Ezzel párhuzamosan a szomszédos ingatlanon egy közparkot hoztunk létre tóval, szökőkúttal, egy iparművész által gyártott egyedi játszótérrel és egy laborépületből és vele egybe épült kápolnából kialakított bábszínházzal.”

Volt kitől és volt miből tanulni

Kérdésre válaszolva a HÉP alapértékeként azt jelölte meg, hogy a viszonylag nagy kapacitásokkal és jelentős mérnökállománnyal bíró vállalat családias tud maradni. „A társaság működése ugyanakkor bőven biztosít számomra önállóságot, megteremtve a szakmai kiteljesedéshez szükséges döntési szabadságot.” A vállalat korbeli összetételére is kitérve viccesen fogalmazott: „Úgy mondanám, hogy szinte csak fiatalokból áll a cég, hiszen jóformán mindenki fiatalabb nálam. Ugyanakkor a tréfát félre téve egy nagy szakmai rutinnal bíró, jelentős múltú társaságról beszélünk.”

Amikor az ágazatban pályán már tekintélyesnek számító, több mint három évtizedes múltról kérdeztük, a legfőbb értékként a rutint emelte ki.

„A legfontosabb az volt, hogy az évek során olyan kollégákkal dolgozhattam együtt, akiktől rengeteg tudást nyertem, illetve olyan projekteken, amelyeken azt gondolom, megfelelő rutint szedtem össze.” Hangsúlyozta, itt nem csak a főnökeire gondol, hanem ugyanúgy a „beosztott” kollégáira is, akiktől szintén lehet tanulni.

A nagy sodrásban jobb azonnal megbeszélni egy problémát

A pályájára visszatekintve a másik fő tényezőként az előrelátást emelte ki. „Ennek a szakmának az egyik szépsége az, hogy az embernek előre kell látnia, hogy milyen hibák csúszhatnak be a különböző folyamatokban, és ezáltal ezeket még időben kiküszöbölni, nem pedig utólag javítani, mert az már csak javítás, és jóval nagyobb az ára.”

A teljes projekt átlátásához és optimalizálásához nagyon fontos tényezőként említette a szoros kapcsolattartást. „Nem mindenki szeret érte, de én nem mindig csak napi nyolc órában gondolkozom a projekteken, hanem akkor is, amikor utazom vagy amikor épp hazaértem. Ha pedig olyan mérvű dolog merül fel, akkor én bizony este is telefonálok a vállalkozónak vagy a kollégámnak. Az azonnali megoldásnak vagyok a híve, mert másnap már nem biztos, hogy lesz rá idő, vagy elfelejtődik a rengeteg feladat sodrásában.”

Őszintén bevallja, a nagy projekteket jellemző mátrixban a megfelelő kapcsolattartáshoz szükséges emberi tényezőkön nem szokott merengeni.

„Sokszor hallom a kollégákat, hogy egyik-másik vállalkozót ilyennek vagy olyannak titulálják. Szerintem meg az a helyzet, hogy mindegyiknek van jobb és rosszabb időszaka, egyikük sem jobb vagy rosszabb a másiknál.”

Már elkezdett tisztulni a piac a kevesebb megrendelés hatására

Tekintettel a szakmai rálátására és a sokféle korszakot megélt, több évtizedes pályájára a májusi Hónap Mérnökét a jelenlegi ágazati folyamatokról is megkérdeztük. „Bízom abban, hogy nem kerülünk olyan helyzetbe, mint ami volt a 2009-es válságban, amikor az egyik utamon Balatonfüred és Szeged között Budapest útba ejtésével sem láttam egyetlen toronydarut sem. Ugyanakkor hozzáteszem, akkor sem panaszkodhattam, mert bőven el voltam látva munkával.”

A most kialakult ágazati recesszióra igyekszik bizakodóan tekinteni.

„Az akkorival szemben bízunk benne, hogy csak kisebb és rövidebb idejű visszaesés lesz a termelésben, ami igazából arra lesz alkalmas, hogy a piacot egy kicsit megszűrje, illetve koncentrálja a jó szakembereket a jó cégekhez.

A helyzet ugyanis nem fog pár hónapon belül javulni, és már most látjuk, hogy az alvállalkozóknak kevesebb a munkája, ezáltal a kevésbé jól teljesítő szereplők kiesnek a piacról.”

A diplomák helyett szakemberekre lenne szükség

Hozzáteszi, a valódi szaktudás nélküli szereplők problémáját ez a fajta tisztulás nem fogja megoldani. „Igazából nem a válság orvosolhatná ezt a helyzetet, hanem az, hogyha sokkal több technikust és szakmunkást tudnánk képezni.”

Továbbfűzve a gondolatot kijelentette, rá kellene ébreszteni a pályaválasztókat, hogy nem mindenkinek kell diploma.

„Annyi diplomára biztosan nincs szükség, mint amennyit kiadnak, a jó szakemberekre viszont igen, nem beszélve arról, hogy ezekkel a szakmákkal ma már remekül lehet keresni.”

Nap mint nap erőt ad az épített örökségbe bevitt munkája

Amikor a fiataloknak az ágazatba csábításáról kérdeztük, újabb őszinte választ adott. „Ez az, amit nagyon nehezen tudok megfogalmazni, mert ami nekem érték, az az ő szemszögükből máshogy csapódik le. Köztünk van egy olyan generációs különbség, amit én is nehezen hidalok át, ezt a saját gyerekeimen is észlelem.”

Ezzel együtt zárásként kifejtette, hogy mi az, ami arra készteti, hogy holnap is bemenjen a munkahelyére.

„Egyrészt nagy erőt ad a rengeteg épület, amit látok magam körül, tudom, hogy a mi munkánkkal készült el, és olyan színvonalon, amire büszkék lehetünk. Másrészről nagyon sokat ad számomra a megbecsülés, amit a cégemnél kapok, de úgy gondolom, hogy általában véve az egész ágazat megkapja az elismerést az értékteremtő munkája miatt.”