„A vezetés nem pozíció, hanem feladat” – a Citadella felújításáról is kérdeztük a Hónap Mérnökét

Család, tanárok, lakóhely – mind meghatározó szerepet töltöttek be Muskovits István mérnökké válásában.
„Jóval zártabb világban éltünk a szocializmus időszakában, mint most. Nem válogathattunk a lehetőségek között, hogy Bécsben vagy Stockholmban járjunk iskolába. Ahogy sokan mások, 14 évesen én sem tudtam, mi szeretnék lenni. Így a tanároknak, a családnak és a lakóhelynek meghatározó szerepe volt a döntésben.”

 

Az ő esetében is az általános iskolai tanárok ismerték fel kiemelkedő rajzkészségét és a finommotorikus adottságait, ezért olyan pálya irányába terelték, ahol ezeket kibontakoztathatja. Székesfehérváriként a Jáky József Építőipari Szakközépiskolába tanult, amely akkoriban az egyik legerősebb intézménynek számított. Jó tanulmányi eredményeinek, valamint szakmai versenyeredményeinek köszönhetően végül felvételi nélkül kerülhetett a Budapesti Műszaki Egyetemre. Ott újabb választás elé került: építész- vagy építőmérnök legyen. Végül az építészmérnöki képzés szélesebb horizontja vonzotta: az a világ, amely az épület megszületésének gondolatától a tervezésen és kivitelezésen át egészen az üzemeltetésig számos szerepet kínál.

 

A BME gondolkodni, alkalmazkodni tanított

A Budapesti Műszaki Egyetem Építészkarának elvégzése után további három éven át az intézmény kötelékében maradt, PhD-képzésben. Meghatározónak tartja ezt az időszakot a szakmai pályafutásában. Tanárai és a tudományos munka révén már fiatalon elsajátíthatta azt a problémamegoldó, elemző gondolkodásmódot, amit sokan csak lassabban, a saját tapasztalataik révén szereznek meg. Kutatásának fókuszába az építéstechnológiák tartószerkezetekre gyakorolt visszahatása került. Ez előrelátó döntésnek bizonyult, mert az időszak egybeesett a rendszerváltozás utáni évekkel, amikor Magyarországon megjelentek a nagy nemzetközi ipari beruházások – például Székesfehérváron az IBM –, amelyek számos újdonságot hoztak. A multicégek gyártócsarnokai egészen más tér- és szerkezeti logikát kívántak meg, mint a korábbi, megszokott építési rendszerek.

 

Benzinkutak építésétől a nagyberuházásig

Első munkahelye egy családi vállalkozás volt, ahol kezdetben előkészítő mérnökként dolgozott. A cég elsősorban Nyugat-Magyarország benzinkútjainak építésében vett részt. Támogató közegben fejlődhetett, ahol mindig az aktuális szakmai tudásának megfelelő feladatokat kapott. Az első lakóparki beruházások megjelenésekor saját vállalkozásban lakóépületek, majd a Belügyminisztérium megbízásából rendőrségi épületek tervezésével is foglalkozott. Az ingatlanfejlesztéseknél a tervezési szakasz után egyre gyakrabban kapcsolódott be a kivitelezési folyamatokba, ami idővel újabb döntési helyzethez vezetett: maradni a kisvállalkozások világában, vagy továbblépni a nagyobb, összetettebb projektek felé.

Csapatmunkára cserélt tervezői magány

A tervezői munka és a kivitelezőkkel való kapcsolattartás alapján világossá vált számára, hogy a személyiségéhez jobban illik a közös munka és a kivitelezés folyamatosan változó, intenzív, olykor azonnali döntéseket követelő közege. Egy másik fontos felismerést is tett: a nagyobb, összetettebb projektek jobban érdekelték, ezekhez pedig olyan nagyvállalati háttér kellett, amelyben sokszereplős együttműködés, és valódi koordináció zajlik. A ZÁÉV előtt a Hazai Építő Zrt.-nél területi igazgatóként, majd a Közgépnél dolgozott. Utóbbi kötelékében részese volt számos dél-balatoni projektnek, és egyebek mellett a keszthelyi főtér rekonstrukciójának is.

A kivitelező felelőssége: bába lesz vagy árva?

Muskovits István szerint a kivitelezésben nem elég a műszaki felkészültség: a kommunikációnak, az érdekérvényesítésnek legalább annyira fontos szerepe van. Egy projektben egyszerre van jelen a megrendelő, a tervező, a kivitelező és a műszaki ellenőr, és bár mindegyikük ugyanazt a célt akarja – hogy a beruházás elkészüljön –, mégis mindegyikük más szempontból, más szemüvegen át nézi ugyanazt a helyzetet. Ebben a rendszerben a kivitelező gyakran első számú felelősségviselővé válik. Ha probléma van, a legtöbb esetben rajta kérik számon először a hibát, miközben a döntési kompetenciák nem mindig nála vannak.

„Azt szokták mondani: a sikernek sok anyja, sok bábája van. A kudarc meg mindig árva.”

Kulcsfontosságúnak tartja, hogy a kivitelező ne csak végrehajtó legyen, hanem képes legyen irányítani is a folyamatokat – úgy, hogy közben a szereplők között ne harc, hanem együttműködés alakuljon ki. Ehhez viszont meg kell tanulni a másik fél nyelvén beszélni. Egy tervezővel akkor lehet jól együtt dolgozni, ha a kivitelező érti a tervezői logikát is. Ugyanez igaz a beruházóra vagy a műszaki ellenőrre: eredményt csak akkor lehet elérni, ha a felek ugyanazt a problémát ugyanabból a nézőpontból tudják szemlélni.

„Nem azt kell elérnem, hogy aki velem szemben ül, az megértse, mit akarok, hanem nekem kell úgy mondanom, hogy azt értse, amit én akarok.”

 

A kivitelezésben, akár a fociban taktika és csapatjáték van

Saját bevallása szerint nem ért a focihoz, de érdeklik a taktikai elemzések, és előszeretettel jellemez egy-egy helyzetet a sportágból merített példákkal. Sok párhuzamot vél felfedezni a labdarúgás és a kivitelezés között, legyen szó csapatmunkáról vagy feladatmegosztásról.

„Messi sem képes egyedül gólt lőni, szüksége van ehhez társakra, csapatjátékra, olyanokra, akik továbbítják hozzá a labdát. Ha a kivitelezési csapatba berakok 11 Messit, abból káosz lesz. Kell olyan ember, aki hajlandó végigfutni az oldalvonalon a labdával, és nem okoz benne frusztrációt, hogy oda kell adnia a lasztit a Messinek.”

A másik lényeges hasonlóság, hogy látszólag a meccsen 11-11 ember kerget egy labdát. Valójában az igazán eredményes csapatoknál az adott mérkőzés sok részlete előre megtervezett. A Bayern München a közelmúltban egy mesterien kidolgozott taktikával képes volt megbontani a Barcelona szerkezetét és legyőzni őket. Az elemzésekben gyakran elhangzik, hogy az egyik csapat rákényszerítette az akaratát a másikra.

„A kivitelezésben, ha van előre kitalált taktika, és minden szereplőhöz képest, mindig több lépéssel előre gondolkodunk, akkor a megrendelőt úgy lehet abba az irányba terelni, hogy a végén azt hiszi, az az ő döntése volt, közben meg mi akartuk így.”

 

 

Nemcsak Ronaldóval és Messivel lehet meccset nyerni

Muskovits István főmérnökként azt vallja: a vezetés nem pozíció, hanem feladat. A vezető dolga nem az, hogy utasításokat adjon, hanem hogy amikor a munka elakad, megoldást adjon a csapatnak – nagyjából úgy, mint a fociban az edző. Az a fontos, hogy mindenki olyan feladatot kapjon, amit el tud végezni. Előfordulhat persze, hogy valaki valamilyen oknál fogva mégsem tud megoldani egy helyzetet, de akkor tudnia kell, kitől kérhet segítséget.
Volt olyan időszak, amikor egyszerre négy különböző projekt futott a keze alatt. Négy különböző megrendelővel, tervezőgárdával és csapattal dolgozott együtt a fehérvári kórház, a Közszolgálati Egyetem, a Sportkórház és a Citadella építésén. Ilyenkor a munkájának már csak 3 százaléka volt maga a szakma, 97 százaléka pedig problémamegoldás. Egy idő után ugyanis már nem is az a döntő, mi a feladat, hanem az, hogy az adott csapattal hogyan lehet azt megoldani.

„Ha az egyik csapat olyan, mint mondjuk a világ egyik legjobbjának számító Paris Saint-Germain, akkor tudja az ember, hogyan kell pályára küldeni. De egy vállalatnál sem mindenki Messi vagy Ronaldo, és nem is lenne jó, ha az lenne. Kellenek más típusú játékosok is. Ha viszont egy más összetételű csapattal, mondjuk a Pakssal megy ki az ember a pályára, akkor más taktikát kell választani. A vezető dolga az, hogy ezt felismerje: kivel mit és hogyan lehet megoldani. Az elvárás a tulajdonos és a felső vezetés részéről ugyanis mindig ugyanaz: a meccset meg kell nyerni.”

A jó csapatban nem egymás mellett, hanem egymásért dolgoznak

Muskovits István szerint a kivitelezésben nem a munkaköri leírások mechanikus követése tesz sikeressé egy projektet, hanem az, ha a csapat tagjai valóban egymást segítik. Nála alapelv, hogy ha valaki túlterhelt, a másiknak be kell segítenie. A projekt érdeke az első, nem a merev szerephatár.
Előfordult, hogy főmérnökként maga végzett olyan előkészítői feladatokat, amelyeket a túlterhelt kollégáitól átvett. Máskor pedig az építésvezetők segítettek be olyan munkába, amely formálisan nem az ő dolguk lett volna.

„Az igazi csapat onnan ismerhető fel, hogy a tagjai nem csupán egymás mellett, ugyanazon a projekten dolgoznak, hanem egymásért is. A projektet együtt kell megnyerni.”

 

Pszichológusnak is kell lenni

Főmérnökként nemcsak a csapatra, hanem annak tagjaira is nagy figyelmet fordít. A szakmai teljesítmény mögött mindig ott van az ember lelkiállapota, terhelhetősége és biztonságérzete is. A főmérnöknek ezért pszichológusnak is kell lennie. Nála az irodaajtó csak akkor van csukva, ha valaki négyszemközt szeretne beszélni vele.

„Érdemes ezért is focit nézni: hiába van nagy nevekből álló keret, ha nincs rend az öltözőben, abból nem lesz győzelem. Az edzőnek nem az a dolga, hogy tizenkettedik játékosként berohanjon a pályára és ő rúgja a gólt, hanem az, hogy olyan állapotba hozza a csapatot, hogy a játékosok meg tudják nyerni a meccset. Az építőiparban sincs ez másképp: ha a dolgozók fejben és lélekben rendben vannak, akkor lehet tőlük igazán jó teljesítményt várni. Ehhez viszont az kell, hogy meghallgassák őket.”

A cégvezetőktől, akikkel együtt dolgozhatott, nagyon sokat tanult. Istenes István, a ZÁÉV korábbi termelési igazgatója mindig azt mondta: a segédmunkást is meg kell hallgatni, mert lehet, hogy abban a kérdésben éppen neki van igaza.

„Én ezt ma is igaznak és követendőnek tartom. Egy jó vezető nem rang, beosztás alapján hallgat meg valakit. Odafigyel az elhangzottakra és, ha úgy ítéli meg, azt megfelelő súllyal képviseli a felette álló vezetők, adott esetben a tulajdonosok felé.”

Varázsló az Orczy-parkban?

Amikor Muskovits Istvánt a számára a különleges projektjeinek felsorolására kértük, az első ZÁÉV-es munkái közül a Nemzeti Közszolgálati Egyetem fejlesztésének első ütemét emelte ki.

„Amikor egy januári napon, hétfő délelőtt átvettük a munkaterületet, egy elhagyott, lepusztult, problémákkal terhelt területet jártunk be. Ahogy mentünk a bokros, fás részen és néztük, hogy melyik épület hol valósul meg, azt láttuk, hogy előttünk  a távolban felrebbent egy piros cipő, majd a fa túloldalán előbukkant a párja is. Először viccesen varázslónak hittük a váratlan jelenséget, majd kiderült számunkra, hogy a leendő építési területen az örömlányok éppen dolgoztak. Az Orczy-park akkoriban drogtanya és szabadtéri kupleráj volt. Az első kapavágás előtt nagy mennyiségű veszélyes hulladékot, köztük használt injekciós tűket kellett eltávolítani.”

 

Két évvel később már egy teljesen másik világ fogadta az embert: rendezett közpark jött létre, ahol ma már családok sétálnak, kisgyerekes szülők tolják a babakocsit, nyáron pedig táborok és közösségi programok töltik meg élettel a környéket.

 

„Az ilyen munkákban azt szeretem a legjobban, amikor egy beruházás nemcsak felépül, hanem rendet és valódi értéket teremt. Ez nemcsak a beruházónak, hanem a környéken élőknek és az egész városnak is kedvező.”

 

Citadella: okosépület-funkciók egy műemlékben

A Citadella felújítása részben hasonló okokból tartozik  Muskovits István számára a különleges projektek közé. Egy elhanyagolt, leromlott állapotú műemléket kellett Budapest kiemelt helyszínén, műemléki, szerkezeti és technológiai kihívást is jelentő projektben vonzó turisztikai is közösségi térré alakítani. A kivitelezés elején voltak kétségei a grandiózus, történelmi várfalak átvágása és az új terepszintek kialakítása miatt, de ma már úgy látja, hogy a megújult Citadella Budapest egyik leglátogatottabb helye lehet.
A fellegvár felújításából két olyan elemet emelt ki, amely a laikusoknak talán kevésbé feltűnő, szakmailag viszont komoly teljesítmény. Az egyik a rondella patkójában kialakított üveg fogadótér, amely Taraczky Dániel tervező szerint jelenleg Európa legnagyobb olyan szerkezete, ahol valóban minden elem üvegből készült. A másik legalább ekkora kihívás az volt, hogy a mai kor gépészeti, elektromos és légtechnikai rendszereit egy olyan történeti épületszerkezetbe kellett beilleszteni, amelyet eredetileg nyilvánvalóan nem ezek befogadására terveztek.

 

A Citadellánál olykor három méter vastag falszerkezeteken kellett átvezetni egy-egy rendszert, és úgy csatlakoztatni, hogy végül pontosan oda érkezzen, ahová kell, és utána még megbízhatóan működjön is.
„Olyan feladat volt, mintha valaki egy veterán autót szeretne teljesen korhűen felújítani, de közben automataváltót, sávtartó asszisztenst és tolatókamerát is bele akarna építeni. Egy autónál ez fel sem merül, egy épületnél viszont ma már szinte természetes elvárás, hogy azt okossá tegyük.”

 

Hibából előnyt kovácsolni

Muskovits István szerint a kivitelezésben rendszeresen adódnak olyan helyzetek, amikor egy hibát vagy rossz döntést menet közben kell korrigálni. Arra törekszik, hogy ebből a végén előnyt kovácsoljon. A Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat budakeszi telepén az egyik kollégáját azért akarták kitiltani a bázis területéről, mert a biztonságért felelős járőrök kiszúrták, hogy a belépőkártyája nem nála volt, hanem az autóban. „Amikor következő kooperációra mentem direkt kiraktam a saját kártyámat a szélvédőre. Rövidesen szóvá tették az ellenőrzést végzők. Visszakérdeztem, hogy be tudják mutatni az igazolásukat arról, hogy sikeresen elvégezték a munkavédelmi oktatást, ami alapfeltétele egy építési területre történő belépésnek, mert éppen ott tartózkodnak. Kiderült, hogy nem.”
A történet vége az lett, hogy pár napon belül pontosították a szabályt: a kártyát nem kell a dolgozónál tartani, mert a nyakba akasztott zsinór munkavégzés közben balesetveszélyes lehet. Vagyis egy rossz helyzetből végül olyan döntés született, ami a kollégák napi munkáját segítette.

A családi kötelék

Bár az építőiparban időnként elkerülhetetlenek a rendkívüli helyzetek és a hétvégi feladatok, Muskovits István szerint alapvetően a családnak kell elsőbbséget adni. A ZÁÉV-nél nemcsak a családias légkört, hanem a családfókuszú szemléletet is fontosnak tartja. Úgy véli, ha egy csapat jól működik és előrelátóan szervezi a munkát, akkor a hétfőtől péntekig tartó időnek elegendőnek kell lennie a feladatok elvégzésére.

Aki nem tud pihenni, feltöltődni, az előbb-utóbb a munkájában sem tud ugyanúgy teljesíteni.

„Lehet jó karriert befutni és értékes projekteken dolgozni, de amikor vége lesz, nem a projekt megy oda az emberhez, hanem a család.”

 

Az eredményesség titka

Az eddigi több mint három évtizedes pályájára visszatekintve Muskovits István a legfontosabb tanulságként az alkalmazkodóképességet emelte ki. A szakma, a technológia, a gazdasági környezet, a projektek és a csapatok is folyamatosan átalakulnak, és hosszú távon az tud eredményes maradni, aki ezekhez a változásokhoz nemcsak alkalmazkodni tud, hanem előnyt is képes kovácsolni belőlük.