Generációváltás: ki az, aki már megoldotta az építőiparban?

Az új kihívásokra történő felkészülés témájában tartottak építőipari konferenciát Debrecenben, a Nonprofit Gazdaságfejlesztő Szervezetek Házában. Az iparkamara térségi szervezetei és az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) által szervezett találkozón a magasépítés főszereplői elemezték az ágazat legfőbb kihívásait.

Fontos lenne a magánerő aktiválása

Az első elsőadást tartó Koji László az építőipar ciklikusságának enyhítését és a kiszámíthatóság növelését jelölte meg az egyik legfőbb feladatnak. Az ÉVOSZ elnöke rámutatott, a közszféra, mint legnagyobb megrendelő, meghatározza az ágazat kibocsátását. Emiatt az állami beruházások állományának egyenletes elosztása jó alapot adna. „Ehhez programok kellenek, ezért próbált meg az ÉVOSZ néhány ilyet megfogalmazni.”

Arra is felhívta a figyelmet, hogy tavaly

az ágazat termelésének 65 százalékát az állami megrendelések adták, ami nem számít egészséges értéknek.

Európában ez 50 százalék körül alakul, a gazdaságilag fejlett országokban pedig ennél is alacsonyabb. Az arány javításának egyik eszköze Koji László szerint a lakossági magánerő beruházásainak élénkítése lehet, amihez többek közt szociális lakásalapok kellenek.

A kapacitáshiány csak átmenetileg fékezi le az ágazatot

A másodiknak felszólaló Scheer Sándor visszatekintett az ágazat 2017-es kiugró növekedésére, ugyanakkor újra emlékeztetett, hogy a magasépítés teljesítményét nem lehet külön értékelni a jelenlegi mérési adatokkal. A Market Építő Zrt. vezérigazgatója emiatt újra javasolta a döntéshozóknak, hogy legyen erről is havi kimutatás.

Azt ugyanakkor a részletes magasépítési adatok nélkül is megállapította, hogy a szállodaipar, a logisztika, az irodaépítés egyaránt része a felhajtóerőnek. „Korábban csak az ipari beruházásokra lehetett biztosan számítani, mint legegyszerűbb, legkiszámíthatóbb piacra, és ennek intenzitása most sem csökkent” – mutatott rá Scheer Sándor.

A vezető külön kitért a kiugró növekedés egyik alapját képező lakásépítésekre. „Ezt viszont az összeomlás fenyegeti, ha az áfakedvezményt nem hosszabbítja meg az állam” – figyelmeztetett a vezető. „Ha ugyanis minden projektet rohamszerűen be akarnak majd fejezni, az felszippantja a szakipart, emiatt célszerű kitolni a határidőt.”

Scheer Sándor az idei évben lassuló építőipari növekedésről is szót ejtett. Szerinte a kapacitások végessége miatt a bővülés most elérte a felső határát, várhatóan legfeljebb 5-10 százalékon fog alakulni.

Úgy fogalmazott, az ágazat ezen a szinten "megpihen". 

Ugyanakkor ha megmarad ez a kibocsátási szint, minden szereplő tud idomulni a helyzethez, ami azután újabb 10-20 százalékos növekedéshez vezethez, a fennálló problémákra megfelelő válaszokat adva.

Megszűnhet a hétvégi munka az építőiparban

Scheer Sándor előadásának fontos részét képezték a munkaerővel kapcsolatos tendenciák. Többek közt arra is felhívta a figyelmet, hogy egy nagyon gyors munkabér emelkedésnek köszönhetően immár 300-400-500 ezer forint körül keresnek a szakmunkások. A változások ugyanakkor a munkaidőre is komoly hatással voltak. ”Nincs már hétnapos munkahét, a munkásokat semmilyen ösztönzéssel nem lehet a hétvégi munkára és a hétköznapi túlórára rábírni. Egyrészt a rengeteg hajsza miatt kimerült ez a réteg, másrészt elérik a megfelelő jövedelmet a normál munkaidőben.

Hozzá kell szoknunk, hogy a szombat és a vasárnap a pihenésé lesz, a nyugat-európai mintának megfelelően.”

Scheer Sándor hozzátette, ez azt is jelenti, hogy a projektek tervezésénél a reális munkaidővel kell számolni, és a beruházók felé a reális építési határidőket kell érvényesíteni, amit nem lát könnyű feladatnak. Ugyanakkor arra is kitért, hogy manapság a munkások vándorolnak az építkezések között, naponta váltogatva, hogy éppen kinek dolgoznak. Ez egy olyan káros jelenség, amit meg kell szüntetni, akárcsak a tisztességes cégek számára versenyhátrányt okozó fekete munkát.

Munkaerőkiáramlás helyett export legyen a meghatározó!  

A folytatásban a KÉSZ Holding Zrt. előadása következett a magyar építőipari export helyzetéről. A Varga Mihály vezérigazgató és Pintyőke Marcell kommunikációs üzletágvezető által közösen tartott elemzésből kiderült, a magyar cég 17 éve tevékenykedik külföldön. Jelenleg valamennyi földrészen és 30 országban érdekelt a társaság kilenc külföldi leányvállalata által, exportevékenysége középpontjában az acélszerkezetek állnak.

Pintyőke Marcell a vállalat tapasztalatai alapján azt az üzenetet fogalmazta meg a magyar építőiparnak, hogy nagyon jól átgondolt döntéssel kell megalapozni a külföldi szerepvállalást, aminek során helyi szakemberekre és helyismeretre kell támaszkodni. Meghatározó körülmény az adott projektnél az országkockázat: „Ha ez valahol túl magas, akkor hiába kapunk mesebeli ajánlatokat, ezekre felelősséggel nemet kell mondani” – hangsúlyozta az üzletágvezető. Hozzátette, azt is figyelembe kell venni, hogy a helyi szabályozás sehol sem a külföldi beruházóknak kedvez.

Egy olyan tévhitre is felhívta a figyelmet, miszerint a munkaerő kiáramlása exportnak minősül, holott ez a fogalom csak a szolgáltatások és a termékek kiáramlására vonatkozik. Alapvető problémának nevezte, hogy a keresőbe beírva az „építőipari külföldi munka” szóra jelenleg háromszor annyi találat van a világhálón, mint arra kerseve, hogy „építőipari export”. Célozva arra, hogy a hazánknak és a magyar építőiparnak a munkaerő helyett a termékeit és szolgáltatásait kellene külföldre eljuttatnia.

Pintyőke Marcell a különböző országok által nyújtott exportlehetőségekre is kitért, elemzésében Szerbia és Németország is lehetséges célpontnak minősült. Utóbbi országgal kapcsolatban hangsúlyozta, itt folyamatos a bővülés, és hatalmas az igény a megfelelő mérnök tudásra. Hozzátette, tapasztalataik szerint a külföldi terjeszkedés során az Eximbank megfelelő segítséget tud adni.

Helyzet az van, megoldási terv nincs

A szerdai konferencián az exportlehetőségek mellett kiemelt figyelmet kapott az építőiparban bekövetkező generációváltás kérdésköre. Ahogy azt lapunk is megírta, a debreceni Hunép Universal Zrt. ezzel kapcsolatban nemrég példaértékű lépésre szánta el magát, januártól ugyanis Szűcs Gyula helyét Bakos Miklós veszi át a vezérigazgató posztján a fiatalítás jegyében. Ugyanakkor a topmenedzsment négy tagja közül csak a gazdasági igazgató marad a helyén, vagyis további két vezetőt vált egy-egy fiatal szakember.

A Szűcs Gyula vezérigazgató betegség miatti távollétében Hegymegi István, általános vezérigazgató által megtartott előadásból érdekes adatok derültek ki a hazai építőiparról. Eszerint eddig évente csak az ágazati cégek 5 százalékát érintette a generációváltás, a következő években viszont mindössze 32 százalékát nem fogja ez érinteni.

Vagyis mindössze a hazai cégek harmada mondhatja el magáról, hogy ezt a kérdést megoldotta.

Hegymegi István azt hangsúlyozta, mindezek ellenére a vállalatok többségének nincs terve a helyzet megoldására. Holott a nem tudatosan és előre megtervezetten végrehajtott váltás kiemelt kockázatot jelent egy vállalatnak, miután rossz esetben gyors bizalomvesztést is okozhat, amivel évtizedes munka eredménye mehet kárba.

Hogy tudnak a részterületek együttműködni?

A konferencia zárásaként Turányi József a Lechner Tudásközpont képviseletében az épületinformációs modellezés lényegi elemeit mutatta be. A BIM-szakértő részletesen ismertette a Lechner Tudásközpont által szerkesztett BIM-kézikönyvet, a kiadvány első kötetének megjelenéséről ebben a cikkben számoltunk be. A 12 nemzet BIM-szabványinak tanulmányozása által megalapozott kézikönyv az első általános, magyar nyelvű, bárki számára elérhető BIM kézikönyv lesz.

Turányi József előadásának egyik sarokpontja az átjárhatóság és az integrálhatóság növelésének szükségessége volt. „Lényeges, hogy a BIM az épület teljes életét végigkíséri, és eközben egyetlen adott modellt képez” – hangsúlyozta a szakértő. Ennek érdekében a különböző részterületek modelljei – például a szerkezeti, építészeti, gépészeti modell - együtt adják meg a BIM modellt, ami aztán kiszűri az ütközéseket, és számos fontos információt képes nyújtani.

Nagy probléma ugyanakkor Turányi József szerint, hogy a gépészeti modell jelenleg általában csak két D-ben készül, így nem integrálható a BIM-be. További fontos feladat megoldani a szoftverek közötti átjárhatóságot. Előfordul ugyanis, hogy az egyik szoftverből csak adatveszteségekkel tudunk adatokat transzformálni a másikba. Ez az adatvesztés jellemzően megmutatkozik a tervezők és a gépészek által használt szoftverek közötti átmenetben.