A hazai építőipar meghatározó részét képviselő mélyépítők szakmai érdekképviseletük vezetőjének Varga Antalt, a Duna Aszfalt vezérigazgatóját és igazgatósági tagját választották meg.
Megalakult szeptember 13-án az ÉVOSZ (Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége) időrendben 15., gazdasági súlya szempontjából azonban az első három helyre rögtön bekerülő új tagozata. A mélyépítési ágazat meghatározó képviselői gyűltek össze az ÉVOSZ-székházában, hogy megtartsák az alapító ülést és létrehozzák legfelsőbb hazai érdekképviseleti szervüket és szakmai fórumukat.
Minden alágazat meghatározó cégeinek képviselői részt vesznek az új tagozat működésében, a tagozat elnökének pedig egyhangúlag Varga Antalt, a Duna Aszfalt Zrt. vezérigazgatóját és igazgatósági tagját választották meg. Varga Antal ezt követően Koji László ÉVOSZ-elnökkel közösen felkérte az elnökség tagjainak és egyben munkacsoport vezetőknek
Az eseményen elsőként Koji László szólalt fel, aki emlékeztetett: az építőipar helyzete Magyarországon nehéz, csak az idei első félévben az ágazat egészének 7 százalékkal kisebb a teljesítménye a tavalyihoz képest, a mélyépítést pedig ez a helyzet az átlagnál jobban érinti. A mélyépítési ágazatnak csak júniusban 24%-kal kisebb volt a termelése, mint a múlt év júniusában és a múlt év közepétől összességében hónapról hónapra kisebb teljesítést mutatnak a számok – mutatott rá.
Szavaiból kiderült: az építőipart jellemző ciklikus megrendelői igény különösen erős Magyarországon, miközben az elmúlt években átlagosan 15%-os bővülést kellett a nemzetgazdaság kielégítésére végrehajtania a vállalatoknak, ami gépparkbővítést és a szakmai műhelyek kialakítását is jelentette. Most ezzel szemben vannak olyan vállalkozások, melyeknek egyik évről a másikra 15-20-30 százalékkal kevesebbet kellene produkálnia – mutatott rá. Hangsúlyozta: a következő időszakban a megrendelési állomány alapján ez még nehezebb lesz.
Kifejtette, az építőipari minisztérium az ágazati törvények és döntések kapcsán az ÉVOSZ-szal egyeztet, kikéri az elnök és az alelnökök véleményét és rámutatott, a túlnyomó többségben állami megrendelések alapján dolgozó mélyépítőknek 2024 lesz a legnehezebb év, „ezért most kifejezetten nagy szükség van arra, hogy egy erőteljes érdekképviselet legyen ebben a témában - amely jelzi, hogy a szakma mit bír ki és mit nem.”
Varga Antal felszólalásában elsőként visszatekintett arra az öt évre, amely alatt az ÉVOSZ mélyépítést képviselő alelnökeként töltött el. Szavaiból kiderült: az elmúlt időszakban kifejtett munkának köszönhetően bátran mondható, hogy az ÉVOSZ, mint az ágazat érdekképviseleti szerve a kormány szemszögéből is a szakpolitika társadalmi véleményformálójaként működik.
Elmondta: ha az ÉVOSZ tagsága, illetve vezetősége igényt tart rá, olyan napi aktuális kérdésekkel kapcsolatban is meghallgatja őket a kormány, mint a munkáltatói jogok, a külföldi munkaerő, vagy az építési törvény. Beszédében hangsúlyozta az ÉVOSZ folyamatos kiegyensúlyozott, szakmai és céltudatos érdekképviseletét, illetve azt is, hogy a szervezet működésének fontos része, hogy amikor kritizál, akkor a kritikához egyben vagy a megoldást, vagy a megoldási javaslatot is hozzáteszi.
Varga Antal rámutatott: az ÉVOSZ mélyépítési tagozatát mintegy egy év előzetes tervezés és egyeztetés alapján hozták létre, kifejezett figyelmet fordítva arra, hogy az útépítés, a vasútépítés, a híd- és alagútépítés, valamint a közmű- és egyéb építmények, illetve a zöldépítészet képviselői is jelen legyenek az alapuló ülésen.
Kiemelte, Koji László ÉVOSZ-elnökkel együtt közvetlenül az építési és közlekedési miniszterrel is egyeztettek többek között a jelenleg is zajló törvényalkotási folyamatokról. Ennek eredményeképpen döntöttek arról, hogy az egyre inkább növekvő szerepkörű zöld építőipar is saját munkacsoporttal képviseltesse magát a mélyépítési tagozaton belül.
A Duna Aszfalt Zrt. vezérigazgatója a következő másfél-két évről beszélve elmondta: úgy látja az ágazat legnagyobb problémája a munka és megbízások hiánya, ez utóbbi pedig a jövő hiányát is jelenti.
Varga Antal mindemellett két témát külön is kiemelt: egyrészt azt, hogy hogyan élik túl az ágazati cégek a következő, várhatóan legkorábban 2024 végén enyhülő időszakot, de még ennél is sokkal fontosabbnak tartotta, hogy az egybegyűltek arra találjanak megoldást, hogy azoknak a konstruktív kollégáknak, akik a munkához és az egész napos építő tevékenységhez vannak szokva, tudjanak majd foglalkozni a lelkiállapotával akkor is, ha ez éppen nem lesz biztosítható. „Ez egy feladat, amin el kell gondolkozni, és ez legalább ugyanolyan fontos kérdés, mint a vállalatoknak a túlélése” – mutatott rá.
Ez utóbbiról is kifejtette gondolatait, melyekből kiderült: az elmúlt pozitív gazdasági időszak után az építőipari cégek a tartalékaikra is építhetnek, ha a gazdasági, illetve stratégiai cégirányítás előrelátóan működött és működik.
A vezérigazgató a számos további témát is érintő felszólalásában többek között beszélt még az útépítési beruházások átalakításáról is, és elmondta, hogy ugyan a NIF (Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő) Zrt. átalakítása ideiglenes fennakadást jelentett a rendszerben, magát az átalakulást támogatja, és az átszervezés tényével is egyetért, hiszen véleménye szerint ezt már régen meg kellett volna lépnie az államnak. Ezen túl szintén részletesen sorolta fel a jelenleg is zajló autópályaépítkezéseket és kitért a konncessziós autópálya-fejlesztésekre is.
Beszédében Varga Antal zárásképpen bemutatta az elnökségi tagokat, majd a vezetők ezt követően előadásban foglalták össze az ágazatuk helyzetét, kihívásait, illetve a terveiket, majd megállapodtak a várható közös munkarendben.
2024 első félévében az előző év azonos időszakához képest az építési beruházás tárgyú szerződések mind darabszámban, mind értékben emelkedtek, előbbi 13,1 százalékkal, utóbbi 11,9 százalékkal.
Fiatal mérnökként került a Paksi Atomerőműbe Szarvas Krisztián. A kezdetek óta a Paks II. projektért dolgozik, négy éve műszaki igazgatóként. Bár a legnagyobb létszámú szervezetet irányítja, ajtaja minden munkatársa előtt nyitva áll. Kulcsfontosságúnak tartja, hogy sikerüljön megnyerni és megtartani a fiatal generációt az új atomerőmű számára.