A hosszútávú talpon maradás filozófiáját követik, és az idő visszaigazolja őket, mert több mint száz éve kulcsszerepben vannak a hídépítésben. Az A-Híd Zrt. vezérigazgatójával beszélgettünk, aki egy véletlen után szeretett bele az építőiparba.
„Meghatározza a mindennapjainkat a mögöttünk levő történelem. Ha csak a fővárosban járunk-kelünk, több olyan építmény van, amihez személyes kötődésünk van vagy nekünk, vagy a korábbi dolgozóinknak” - így fogalmazza meg Sal László a múlt jelentőségét a magyar tulajdonú cégnél.
Az alapokat az A-Híd elődje, a Zsigmondy Rt. adja, mely a technológiai újításai miatt kulcsszerepet játszott a Duna-hidak 19. század végén beinduló építésében. „Ugyanakkor ez a cég fúrta a Budapest emblematikus gyógyfürdőinek a kútját, tehát a Rudashoz, a Császárhoz vagy a Gellérthez is kapcsolódunk.”
Emellett a Duna-hidak újkori történetét is meghatározta a cég, hiszen nem csupán az építésüket, hanem a felújításukat is végezte: „A Margit híd felújítása, az Árpád híd kiszélesítése, a Lánchíd, a Szabadság híd is a mi munkánkat jegyzi.” Akárcsak a Megyeri híd, a dunaújvárosi Pentele híd, a szegedi Tisza híd vagy az M7-es autópályán a Köröshegyi völgyhíd megépítése.
Sal László hozzáteszi, a hídépítő valamennyi magyar autópálya építésében dolgozott valamilyen formában. „Az ott épített hidak nem tűnnek nagy feladatnak, de számukat tekintve és az új nyomvonal miatt jelentős kihívást adtak.” A cég arculatához tartoznak a szennyvíz- és ivóvízberuházások is: „A legbüszkébbek a csepeli szennyvíztisztítóra vagyunk, ami Közép-Európa legnagyobb szennyvíztisztítójaként Budapest szennyvízének a felét tisztítja egyidejűleg.” Hangsúlyozza, utóbbi projektben rendkívül fejlett technológia épült meg rekordidő alatt, a költségkeretet tartva.
Jelentős projekteket adtak társaság történetében a metróberuházások: „A korábbi járatok munkáiban is részt vettünk, akárcsak a 4-es metró kiépítésében, utóbbinál három állomás építésében és az alagútfúrásban voltunk benne.” De nemcsak az országot járva lehet találkozni az A-Híd munkáival: „Dolgozunk Szlovákiában, de építettünk korábban üzemanyagtárólót és vasutat Csehországban, dolgoztunk Horvátországban, Boszniában a háborús újjáépítést segítve és Erdélyben is építettünk több szennyvíztisztítót.” Az árbevételt tekintve a külföldi szerepvállalás nem lépi túl a 10 százalékos értéket, ezt nem is tervezik bővíteni, ezzel együtt fontos része a portfóliónak.
Bár az elmúlt évszázadban a nemzeti közvagyon jelentős részének létrehozásában szerepet vállalt az A-Híd, Sal László nem gondolja, hogy a közvélemény ennek tudatában lenne: „Ha az utca emberét kérdeznénk, a cégünk nevét ismerné, de nem biztos, hogy hozzá tudná rendelni a munkáinkat, tehát ennek a tudatosítása a vállalat fontos feladata.” Ennek közvetítését a társadalmi szerepvállalásukon keresztül is igyekeznek erősíteni.
Ha a versenytársak környezetében nézzük meg a céget, a vezérigazgató szerint egy patinás vállalatról beszélhetünk, ami kiegyensúlyozottságot sugároz. „Úgy gondolom, hogy az elmúlt évtizedek teremtettek egy márkát, erre alapozva a 10-15 százalékos piaci szegmensünket – ami a hidak piacán nyilván ennél jelentősebb – szeretnénk megőrizni.”
Az üzletpolitikát tekintve Sal László inkább konzervatív felfogásúnak nevezi az általa vezetett vállalatot. „Nem feltétlenül a volumen a meghatározó számunkra, hanem a feladat minősége és kondíciói. A hosszútávú talpon maradás filozófiája az, hogy a kockázatos nagyon kihegyezett projektekben nem szívesen veszünk részt, hanem arra koncentrálunk, amihez a legjobban értünk, illetve ahol a megrendelő pénzügyi fedezete megfelelő.”
Ezt a pozíciót a sportban, kultúrában, jótékonysági akciókon keresztül is erősítik. „A tulajdonosnak és a menedzsmentnek is az a véleménye, hogy ez nem egy pusztán önmagáért létező vállalkozás.” A vállalat vízilabdában névadó szponzora a BL-szereplő, válogatottakat foglalkoztató A-Híd OSC-nek, de kajak-kenuban is támogatók, emellett kiállításokat is szponzorálnak, és a Hídépítők Egyesületét is működtetik. „Magyar tulajdonban levő cégként fontosnak tartjuk ezt a szerepvállalást, ami természetesen az image része, ugyanakkor belső meggyőződés is áll mögötte.”
Az évszázados múlt miatt nem csak a cég referenciái jelentősek, hanem a felhalmozott belső értékei is. „Mivel alacsony a fluktuáció, van egy olyan törzsgárdánk, melynek ez az első munkahelye. Jellemző, hogy minden évben vannak olyan kollégáink, akik úgy mennek nyugdíjba, hogy nem is volt más munkahelyük – ez azért a mai világban már nem olyan gyakori a cégeknél.” Ennek csak egyik oka az A-Híd által képviselt, az iparágban is ritka folytonosság. „A másik ok az, hogy jó itt dolgozni, és nem csak cégvezetőként, mert ezt érzem és tudom a kollégákról.”
Ezt a többletet vezérigazgató szerint az adja, hogy a társaság felelősséget vállal a kollégáiért, de nagyon sokat számít, hogy folyamatosan figyel a közösségépítésre. „Rendszeresek a céges összejövetelek és a közös sportolás fociban, kosárlabdában, de akár sárkányhajóban is.”
Sal László hozzáteszi, a hosszú távú kötődéshez az is fontos, hogy a cégnél dolgozóknak olyan műszaki feladatokat van szerencséjük megoldani, ami szakmailag jelentős kihívást, egyben karrierlehetőséget is jelent. „Ha nem is egy család, több mint egy munkahely” – összegzi a vezető az A-Hídnál jellemző életérzést, amit az interjú előtt egy negyedórával a marketing és PR-vezető Dombóvári Éva is hasonlóan írt le nekünk.
A magyar építőipar hőskorában az A-Híd elődje megkerülhetetlen volt a hídépítésekben a fejlesztései miatt. Kérdésünkre válaszolva az akkori helyzettel csak óvatosan vonna párhuzamot Sal László. „Egyrészt ma sokkal szerteágazóbb a tevékenységünk, megfelelve a mostani kor kihívásainak, másrészt elhibázott mondat lenne kijelenteni, hogy kihagyhatatlanok vagyunk. Az viszont igaz, hogy arra törekedünk.” Hozzáteszi, a piac nem bír el sok ilyen szintű céget, de nekik ezzel együtt a folyamatos versenyben kell állniuk a sarat. „Nem azért fogunk munkákat nyerni, mert csak mi vagyunk rá képesek, hanem mert mi tudjuk a legjobb megoldásokat nyújtani a legjobb áron, a legjobb határidővel. Ezt a harcot minden évben, minden hónapban meg kell vívni.”
A száz évvel ezelőtti helyzetet tehát nem lehet a maira vetíteni, de a piaci szerep megtartásához ma is alapvetően hozzájárul a technológia. Erre leginkább a 4-es metró építését lehet példaként felhozni. „Elég egyedi és bonyolult eljárásokat valósítottunk meg akár a fúrásnál, akár az állomások kivitelezésénél. Utóbbiaknál a Duna közelsége ugyanis extrém viszonyokat teremtett a Fővám tér vagy a Gellért tér esetében. Egy nagy vízhozamú, nagy ingadozással bíró folyó mellett építettük meg biztonságosan a két komoly vasbetonszerkezetet. A Strabaggal közös konzorciumban végzett fúrás sem mindennapi megoldás volt, főleg, hogy volt benne egy Duna alatti szakasz. A kelenföldi metróállomást pedig úgy kiviteleztük, hogy miközben üzemelt, mi alatta dolgoztunk.”
Sal László úgy fogalmaz, mindezekhez bravúrok kellettek nem csak a szerelési technológiában, hanem a munkaszervezésben és az alkalmazott anyagokban is. „Hasonló példa erre a Megyeri híd, ahol többféle szerkezet találkozik. A szentendrei ágnál sima acélszerkezet készült; az érzékeny vízbázison épült szigeti részen viszont vasbetonszerkezetű a híd; Nagy-Duna ágnál pedig már ferdekábeles híd van – mindegyikhez más és más eljárás párosult. Ezeknek az volt a jelentősége, hogy gyors munkát tudtunk végezni úgy, hogy közben a hajóforgalom is működött, és megfeleltünk az árvízkockázatoknak.”
A cégvezető külön kiemeli a Margit híd felújítását, amit a gyalogos forgalom és a tömegközlekedés fenntartása mellett végeztek el, úgy, hogy csak a pillérek maradtak változatlanok, de azok is megerősítésre kerültek. „A villamospályát háromszor kellett áthelyezni, hogy az alatta levő szerkezeteket cserélni lehessen.”
A vezérigazgató szavaiból kiderül, az ilyen projektek kiviteli terveinek elkészítésénél rengeteget ér a cégnél a korábbi évtizedekben felgyülemlett jelentős szakmai tapasztalat, mert ez alapozza meg a sajátos megoldásokat.
Mindig meghatározó szerepben
Az A-Híd elődjének számító Zsigmondy Rt. egészen az 1948-as államosításáig főszerepben volt a mélyfúrás, mélyépítés területén. Többek közt a nevéhez fűződik a mai Szabadság híd, Árpád híd és a Petőfi híd megépítése, vagy a Lánchíd átépítése.
Az államosítás után létrejött Hídépítő Vállalatnál 1964-ig központi tevékenység volt az országban megsemmisült hidak újjáépítése. A társaság szocializmus idejében is élenjárt az újításokban, és a hídépítés mellett országszerte számos alul- és felüljárót, kéreg alatti vonalalagutat és állomást, valamint közlekedési csomópontot épített. A rendszerváltás után a cég 1993-ban Hídépítő RT. néven, francia többségi tulajdonnal alakult újjá. 2008-ban a vállalat százszázalékban magyar tulajdonba került, és ebben az évben alakult meg az A-Híd Zrt. is, mely a társvállalkozásaival együtt alkotja a Híd Csoportot.
A cég történetében nem csupán a fenti mérföldkövek hoztak fontos megújulást, hanem kívülről kevésbé látványos változások is. Ezek egyike az öt éve bevezetett teljesítmény értékelési rendszer. Sal László így magyarázza az eszköz bevetését: „Minden cégnél az a legfontosabb, hogy milyen kollégákkal tud együttműködni, és hogy tudja őket motiválni. A legnagyobb hozzáadott értéket ugyanis ők adják, ha elégedettek a munkájukkal és a feltételekkel.”
Hangsúlyozza, nem csupán a jövedelem, a képzés és a karrier fontos a dolgozók elégedettségéhez, hanem a folyamatos visszajelzések és az elvárások világossá tétele: megfogalmazni ki miben jó, miben kell fejlődnie. Ezekben segített a rendszer bevezetése. „Minden évben év végén beszélgetések, értékelések történnek. A rendszer a vezérigazgatótól a gépkezelőkig mindenkit érint, sok munkával jár, hisz van, akinek nyolc beosztottja van, de bevált, megvannak a pozitív hatásai.” Sal László szerint ehhez a hozamhoz igazából nem plusz ráfordítás kell, hanem strukturált munkavégzés: „Ezeket a dolgokat amúgy is át kell gondolnia egy vezetőnek.”
Az építőipart jellemző túlzott ingadozások hatásait az A-Híd sem tudta elkerülni, az idei gyenge év után azonban jelentős javulást várnak. Mi lehet a megoldás? „Az első az, hogy mindig jelezzük az államnak, az iparág legnagyobb megrendelőjének, hogy ezt az ingadozást célszerű lenne elkerülni, hiszen közösen isszuk meg a levét. Ha valami nagyon nem kiegyensúlyozott, annak árhatása, minőséghatása van, bizonyos kapacitások, akár cégek is eltűnhetnek, a munkaerő külföldre megy.”
A maga eszközeivel az A-Híd is megpróbált idomulni a helyzethez. „A költségeket csak annyira fogtuk vissza, hogy a kapacitásokat megtartva a hamarosan újra növekvő feladatokat is el tudjuk látni. Azok a kollégák, akiknek nem volt projektjük, több képzésben vettek részt, illetve pótoltuk az elmaradt adminisztrációs feladatainkat, frissítettük a belső rendszereinket.”
A vezérigazgató beszámolójából kiderült, idén nem végeztek létszámleépítést, de tavaly a projektek határozott szerződésű munkavállalóit kénytelenek voltak elengedni. „Ezzel együtt a törzslétszám érintetlen.”
Az ország 2500 milliárd forintos útépítési program előtt áll, a vasútfejlesztésre 1200 milliárdot szánnak, Sal László úgy látja, fogják bírni kapacitással a felfutást. „Már eszerint programoztuk ezt az évünket is, és erre készülve végeztük a képzéseket is. Egyetlen problémát azonban látunk: a korábbi alvállalkozóinknál a fizikai dolgozók létszáma visszaesett, mivel sokan távoztak külföldre dolgozni.” Úgy látja, minél alacsonyabb az adott munkához szükséges képzettségi szint, annál nagyobb az adott területen levő hiány, a megoldáshoz haza kell csábítani a munkavállalókat.
A fenti probléma miatt arra is fel vannak készülve, hogy az alvállalkozók árai emelkedni fognak, miután jelentős béremelésre kényszerülnek a megfelelő létszám eléréséhez. „Ugyanakkor reméljük, hogy a jövőben következő tenderek kondíciói tartalmazni fogják ezt az előre látható béremelkedést, mert muszáj lesz.”
A kormány által elindított járulékcsökkentés és minimálbéremelés a cég költségeit csak kevésbé érinti Sal László szerint. „A mi szakmunkásaink és mérnökeink nem minimálbérért dolgoznak, bár közvetve a minimálbér emelése növeli a többi bér színvonalát is. A járulékcsökkentésnél pedig az az egyébként teljesen jogos elvárás érvényesül, hogy a bérek emelésére fordítsák a cégek. A legfőbb kérdés az, hogy a tendereken elérhető árak a növekvő bérköltségeket hogy tartalmazzák. Én úgy gondolom, hogy miután az állam a megrendelő, az építőiparban alkalmazott rezsióradíjak növelése és a tenderekbe való beépülése elfogadottá válik.”
Az A-Híd vezérigazgatója jövőre szeretné megduplázni a vállalat most futó projektjei számát, és a 2016 előtti évek forgalmát elérni. „A 2020-ig tartó ciklushoz tartozó projektekre le tudunk szerződni, ezáltal az elkövetkező négy-öt év kiegyensúlyozott forgalmat hoz várhatóan. Azontúl pedig bízzunk abban, hogy lesz még ilyen ciklusa az uniónak – erről személy szerint vagyok győződve - , de bízzunk az olimpiarendezésében és bízzunk a paksi beruházás indulásában is.”
Mivel számottevő kihasználatlan kapacitásuk van, az elkövetkező években is legfeljebb 10-15 százalékos létszámbővítéssel számolnak a felfutás ellenére. „Ez azt gondolom nem egy lehetetlen cél, a munkaerőpiacról biztosítható.” Ha a ciklus még jobban megnöveli a megrendeléseket, akkor egy újabb 15 százalékos emeléssel válaszolnak, vagyis lépcsőzetesen bővítenének.
Szakemberhiány az A-Hídnál is létezik, főleg a fizikai állományban érzik, de a bérszint emelkedésével Sal László szerint ezek a folyamatok visszafordíthatók: „Csak legyen feladat, és legyen mögötte megfelelő bér.”
Az elmúlt években négy fiatal mérnök is építőipari díjat nyert az A-Hídnál a honlapja tanúsága szerint. Hogyan lehet elcsábítani, megtartani a fiatalokat? „A Hídépítő egy név a szakmában, ennek a hívó erejére ma is tudunk építeni. Ehhez mi megfelelő bért, magas szintű feladatokat, karriert kínálunk, szinte egyenes út vezet a díjakig.”
Sal Lászlót egy véletlen hozta az építőiparba. „Agrármérnöki és számvitel-pénzügyi területen közgazdász végzettséggel rendelkezek. Egy cégvásárlással kapcsolatban kaptam egy megbízást egy építőipari cég vezetésére, és így maradtam itt, de ennek lassan már húsz éve…”
Ami a legkedvesebb számára, hogy maradandó értékeket tudnak alkotni. „Mindezt egy olyan közegben, ahol nagyon innovatív kollégák vannak, akár a megrendelői, akár a kivitelezői oldalon. Nincs monotonitás, mert folyamatosan újabb kihívások jönnek, újabb képességekre lehet szert tenni. Az egy-két éves projektek végig izgalmasak maradnak, a végén pedig valami teljesen újat tudunk átadni.”
Hegedűs Gergely
Teltházas szakmai rendezvényen mutatta be a bim.GROUP és a KÉSZ Metaltech pár fontos projektjét az elmúlt évekből. A nap folyamán nemzetközi és hazai vendégelőadók többféle megvilágításban beszéltek a fém használatáról az építészetben.
Sikerrel zárult a SZABADICS Építőipari Zrt. munkavállalói tréning-sorozata.