Változatos léptékű és célú projektek alkotják a LafargeHolcim Awardson kitüntetett kört: van köztük olyan, amely egy egész metropolisz életére kihat, mások kis, hátrányos helyzetű közösségek mindennapjait teszik jobbá.
Korábbi cikkeinkben bemutattuk, hogy miről szól a LafargeHolcim fenntartható építési versenye - melyre már csak kedd délután 3 óráig lehet regisztrálni -, valamint azt is, hogy milyen szempontok és elvek mentén értékeli az alapítvány a beérkező pályázatokat. Most néhány konkrét példát láthatunk arra, hogy kiknek sikerült maximálisan megfelelniük ezeknek az elveknek, hogyan alakult a legutóbbi globális forduló.
A 2015-ös globális győztes egy kolumbiai projekt, ami az ország második legnagyobb városában, Medellínben valósult meg. Keretében egy régi víztározó rendszert alakítottak közösségi térré: a költséges bontás helyett a területet sikerült szervesen összekapcsolni a környezetével. A víztározó sűrűn lakott, szegény környéken állt, ezért a városvezetés különösen fontosnak tartotta, hogy javítsa a lakók életét. Az ivóvízrendszer újszerű felhasználása során két elavulttá vált tartályt hasznosítottak újra.
Felépült egy tető, amelynek köszönhetően két szint alakult ki, a felsőn parkot hoztak létre. Alul a két régi tartály közül az egyik ma nyitott auditórium, a másikat pedig újra feltöltötték vízzel, vízinövényeket ültettek bele, fölé pedig egy nyitott átjárót építettek. Az átalakításhoz újrahasznosított anyagokat használtak, és helyi emberek végeztek el a munkát: minden téren a költségek minimalizálása és a közösség bevonása volt a cél.
A kolumbiai projektet a második helyen nem más, mint egy Sri Lankán található könyvtárépület követte. 25 évnyi polgárháború után nagy gondot okoz a fiatal, hátrányos helyzetű korábbi katonák társadalmi reintegrációja, ezért a domboldalban fekvő könyvtárépület megépítéséhez ők biztosították a munkaerőt. Az egyszerű szerkezetű építmény jó lehetőséget adott arra, hogy a fiatalok beletanuljanak az új mesterségbe.
A belső udvaros, 1400 négyzetméteres épület döngölt föld falakkal rendelkezik, újrahasznosított anyagokból épült, fekvésének köszönhetően tökéletesen szellőzik és a természetes napfényt is maximálisan kihasználja.
Idén kezdődik az építése annak a nagyszabású New York-i fejlesztésnek, amelyet bronzéremmel díjazott 2015-ben a LafargeHolcim. A Dryline, vagy más néven a „Nagy U” egy Dél-Manhattan köré felépülő, 12 kilométer hosszú árvízvédelmi gát. A megemelt partvonal egyben parkként is működik majd: lesznek itt padok, bicikliutak és -tárolók, de még gördeszkás korlátok is. Néhány utat is megemelnek, amelyek alá további közösségi tereket lehet kialakítani.
A gát falai árvíz vagy vihar idején összecsukhatók lesznek, de a területet eleve sóálló növényzettel ültetik majd be, hogy így ellenállóbb legyen a jövőbeli áradásokkal szemben.
A magyar Janesch Péter és a japán Kengo Kuma által vezetett építészcsapat projektjéről van szó: ők alkották meg a budapesti kormányzati negyed végül meg nem valósult terveit. Az elhanyagolt városrészek megújulását szem előtt tartó terv szerint a negyed tizenegy, korábban szétszórt épületekben működő minisztériumot foglalt volna magába, alacsony üzemeltetési költséggel, illetve még a Nyugati pályaudvar épületét is érintette volna.
2024 első félévében az előző év azonos időszakához képest az építési beruházás tárgyú szerződések mind darabszámban, mind értékben emelkedtek, előbbi 13,1 százalékkal, utóbbi 11,9 százalékkal.
Fiatal mérnökként került a Paksi Atomerőműbe Szarvas Krisztián. A kezdetek óta a Paks II. projektért dolgozik, négy éve műszaki igazgatóként. Bár a legnagyobb létszámú szervezetet irányítja, ajtaja minden munkatársa előtt nyitva áll. Kulcsfontosságúnak tartja, hogy sikerüljön megnyerni és megtartani a fiatal generációt az új atomerőmű számára.