Változatos léptékű és célú projektek alkotják a LafargeHolcim Awardson kitüntetett kört: van köztük olyan, amely egy egész metropolisz életére kihat, mások kis, hátrányos helyzetű közösségek mindennapjait teszik jobbá.
Korábbi cikkeinkben bemutattuk, hogy miről szól a LafargeHolcim fenntartható építési versenye - melyre már csak kedd délután 3 óráig lehet regisztrálni -, valamint azt is, hogy milyen szempontok és elvek mentén értékeli az alapítvány a beérkező pályázatokat. Most néhány konkrét példát láthatunk arra, hogy kiknek sikerült maximálisan megfelelniük ezeknek az elveknek, hogyan alakult a legutóbbi globális forduló.
A 2015-ös globális győztes egy kolumbiai projekt, ami az ország második legnagyobb városában, Medellínben valósult meg. Keretében egy régi víztározó rendszert alakítottak közösségi térré: a költséges bontás helyett a területet sikerült szervesen összekapcsolni a környezetével. A víztározó sűrűn lakott, szegény környéken állt, ezért a városvezetés különösen fontosnak tartotta, hogy javítsa a lakók életét. Az ivóvízrendszer újszerű felhasználása során két elavulttá vált tartályt hasznosítottak újra.
Felépült egy tető, amelynek köszönhetően két szint alakult ki, a felsőn parkot hoztak létre. Alul a két régi tartály közül az egyik ma nyitott auditórium, a másikat pedig újra feltöltötték vízzel, vízinövényeket ültettek bele, fölé pedig egy nyitott átjárót építettek. Az átalakításhoz újrahasznosított anyagokat használtak, és helyi emberek végeztek el a munkát: minden téren a költségek minimalizálása és a közösség bevonása volt a cél.
A kolumbiai projektet a második helyen nem más, mint egy Sri Lankán található könyvtárépület követte. 25 évnyi polgárháború után nagy gondot okoz a fiatal, hátrányos helyzetű korábbi katonák társadalmi reintegrációja, ezért a domboldalban fekvő könyvtárépület megépítéséhez ők biztosították a munkaerőt. Az egyszerű szerkezetű építmény jó lehetőséget adott arra, hogy a fiatalok beletanuljanak az új mesterségbe.
A belső udvaros, 1400 négyzetméteres épület döngölt föld falakkal rendelkezik, újrahasznosított anyagokból épült, fekvésének köszönhetően tökéletesen szellőzik és a természetes napfényt is maximálisan kihasználja.
Idén kezdődik az építése annak a nagyszabású New York-i fejlesztésnek, amelyet bronzéremmel díjazott 2015-ben a LafargeHolcim. A Dryline, vagy más néven a „Nagy U” egy Dél-Manhattan köré felépülő, 12 kilométer hosszú árvízvédelmi gát. A megemelt partvonal egyben parkként is működik majd: lesznek itt padok, bicikliutak és -tárolók, de még gördeszkás korlátok is. Néhány utat is megemelnek, amelyek alá további közösségi tereket lehet kialakítani.
A gát falai árvíz vagy vihar idején összecsukhatók lesznek, de a területet eleve sóálló növényzettel ültetik majd be, hogy így ellenállóbb legyen a jövőbeli áradásokkal szemben.
A magyar Janesch Péter és a japán Kengo Kuma által vezetett építészcsapat projektjéről van szó: ők alkották meg a budapesti kormányzati negyed végül meg nem valósult terveit. Az elhanyagolt városrészek megújulását szem előtt tartó terv szerint a negyed tizenegy, korábban szétszórt épületekben működő minisztériumot foglalt volna magába, alacsony üzemeltetési költséggel, illetve még a Nyugati pályaudvar épületét is érintette volna.
Nyáron elkészültek a tervek, most pedig újabb fontos lépést tett a BKK azért hogy el is indulhasson az építkezés. A társaság benyújtotta pályázatait az Id. Antall József rakpart és az Erzsébet híd alatti terület átépítésére.
Uniós viszonylatban Magyarország a geotermikus energiahasznosítás terén az első öt ország között helyezkedik el. E pozícióját tovább erősítheti a termelési technológiák és a földkéregre vonatkozó adatbázis fejlesztése révén. Utóbbiban kulcsszereppel bír a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (SZTFH) is.