2020.11.26, Csütörtök
„Ez egy idő után már nem a pénzről szól” – interjú a Hónap Mérnökével
Fotók: Nagy Mihály/magyarepitok.hu

„Ez egy idő után már nem a pénzről szól” – interjú a Hónap Mérnökével

magyarepitok.hu

2020.08.02. 07:34 - Hegedűs Gergely

Egy olyan vállalat adja a júliusi Hónap Mérnökét, amelyben a családi helyzet ugyanúgy téma az egyeztetéseken, mint a szakmai együttműködés, és amelynek a lelkületéhez és tudásához a legszebb műemléképületek helyreállítása áll a legközelebb. Nyitrai Miklós 26 éve erősíti az Épkar Zrt.-t így pályafutása legértékesebb elemei ezer szállal kötődnek a vállalat erősségeihez.

Hirdetés

Az ágazat legkiválóbb mérnökeit bemutató rovatunkkal júliusban az Épkar Zrt. jelöltjéhez látogattunk el. A 40 éves múlttal bíró cég vezérigazgató-helyettesével beszélgettünk, aki tulajdonosi részesedéssel is bír a társaságnál. Nyitrai Miklósra már gyerekként komoly hatással volt az építőipar: „Lényegében beleszülettem és belenőttem ebbe a szakmába, hiszen az édesapám kőművesként dolgozott. Még 14 éves sem voltam, amikor elkezdtem vele eljárni dolgozni, és 15 éves koromban megépítettem vele az első tetőt életemben” – emlékszik vissza a karcagi születésű mérnök. Hozzáteszi, rengeteget köszönhet a szüleinek, akik jelentős támogatást adtak neki a tanuláshoz.

Debrecenben az Ybl Miklós főiskolán üzemmérnökként végzett, majd egy szolnoki tervező cégnél kezdett dolgozni. A vállalat megszűnésekor egy évig magántervezőként dolgozott, majd 1994-ben a szintén karcagi gyökerű Épkar Zrt.-hez szerződött, ami egyben a kivitelezésbe való átváltást is jelentette. „Ifjú fejjel először az építészet tervezési részeihez vonzódtam, azonban beletanulva a kivitelezésbe kiderült, hogy utóbbi sokkal jobban fekszik nekem. A racionalitás ugyanis mindig közelebb volt hozzám, mint a szellemi szárnyalás.”


Elképesztő országjárást teljesített az első munkanapján

Az Épkar kötelékeiben műszaki vezetőként kezdett. Az akkoriban nagyjából 20-25 fizikai dolgozót foglalkoztató vállalatnál ez meghatározó szerepkör volt. „Az alapító elnök, Szeivolt István irányította akkor a céget, ma pedig már a fiával, ifjabb Szeivolt István, vezérigazgatóval, valamint Tóth József vezérigazgató-helyettes kollégámmal együtt vezetjük a vállalatot.”

Az első években Nyitrai Miklós második számú vezetőként egy személyben töltötte be többek közt az építésvezető, művezető és előkészítő szerepkörét, de ugyanúgy ellátta a dolgozók irányítását is. Ezekben a kezdeti években magától Szeivolt Istvántól, illetve két kőműves szakembertől Antal Istvántól és Sánta Imrétől tanulta a legtöbbet, akik szintén alapítói voltak a vállalatnak. „Valamennyien nagy tudással és nagy lélekkel bíró szakemberek.”

Hogy mi fogta meg annyira, hogy 26 évvel később is ugyanannál a vállalatnál készülhet vele az interjú? Számos tényező közül azt emeli ki, hogy az egész országot bejárta a munkái során. „Nem volt olyan város, ahol ne dolgoztunk volna. A tervezői évek után nagy hatással volt rám a rendkívüli változatosság, és hogy minden egyes projektnél más és más kihívásokat kellett megoldanunk.” Már az első munkanapja ezt tükrözte, amire még most is tisztán emlékszik: „Karcagról indulva Győrben dolgoztam egy projekten, onnan tovább autóztam Veszprémbe, majd még tovább Pécsre. Innen Budapestre, mert a terv szerint ott aludtam volna, de végül egy sürgős ügy miatt még este el kellett mennem Debrecenbe.” (Ez közel ezer kilométeres út volt egyetlen nap alatt – a szerk.)


Az évek során teljesen megváltozott az Épkar tevékenysége

A cég az érkezése utáni időszakban egy jelentős fejlődésen ment keresztül, ami mind a létszámban, mind a projektek számában és nagyságában is jelentkezett. „Ahogy a vállalat teljes neve is jelzi (Építő- és épületkarbantartó Zrt. – a szerk.) a csatlakozásom idején főleg karbantartást és felújítást végeztünk, és csak kisebb mértékben új építések kivitelezését. Ez a későbbi évek során teljes mértékben megfordult.”

Ennek a fejlődésnek köszönhetően a szakember az ország legjelentősebb projektjeiben tud részt venni a vállalattal, ami szintén fontos érték számára. „Ha nem is feltétlenül a nagyságuk, de szépségük miatt egészen egyedi munkákról van szó. Elég csak a Hagyományok Házára, az Olof Palme ház vagy épp a kenderesi műemlék vasútállomás felújítására gondolni.” Arra is kitér, hogy minek köszönhető, hogy ennyi történelmi értékhez kötődő beruházásban érintett az Épkar. „A műemlékek, régi házak valahogy mindig is közelebb álltak a cég lelkéhez.”


Ők a kisujjukból kihúzzák azt, amit már szinte senki nem tud

A régi épületek titkára kitérve elmondja, a korabeli építőmestereknek egészen másfajta követelményeknek kellett megfelelniük. „Például ötödannyi féle anyag állt a rendelkezésükre. Mindezek miatt a szakemberek kezének ’máshogy kellett állnia’.” Hozzáteszi, az Épkarnak abból fakad a versenyelőnye ezen a területen, hogy a kezdetektől hosszú éveken át a karbantartás, javítás és a felújítás volt a fő profilja. „Mivel sok esetben ezeket a régi fogásokat kellett alkalmazni, a mi fizikai dolgozóink kemény magjának ezek rutinszerűen mennek. A díszes tagozatos párkányhúzást például a kisujjukból kihúzzák, holott ezt ma már szinte senki nem tudja, gyakran például polisztirolból előregyártják.”

Ezek a fogások egy műemlékvédelemmel érintett projektben jelentős előnynek számítanak, mert ott kizárólag ezeket fogadják el. „Nálunk pedig nem egy-két ilyen ember dolgozik, hanem komplett brigádok vannak, akik ilyen szakmai tudást képviselnek.”
 

A most épülő új székházban is alkalmazzák, amit a múltból megtanultak

 

Ugyanakkor az újszerű épületekben is vannak emlékezetes projektjeik, miután mostanra, illetve manapság már számos ilyet is kivitelez az Épkar. "Ezek közül most a legkülönlegesebb a dubaji világkiállításra jelenleg is épülő Magyar Pavilon" - árulja el. „Ugyanakkor emlékezetes volt számunkra a Puskás-stadionban való részvételünk, illetve a Ludovika Campusában a West Hungária Bau Kft.-vel és a PBE Építő Kft.-vel közösen kivitelezett Orczy úti kollégiumi épület, mely Építőipari Nívódíjat nyert, vagy a fővárosi XIII. kerületben, a Csanády utca 4. szám alatt saját beruházásban épült társasházunk.” Külön kiemeli Budapest egyik legbarátságosabb külsejével létrejött társasházát, a Bíborházat, amit szintén saját beruházásban valósítottak meg.

„A saját beruházásokban azt szeretjük, hogy miután mi magunk vagyunk a megrendelők, kipróbálhatjuk a legújabb technikákat, másrészt szabadon szárnyalhat a fantáziánk. Ez azért fontos, mert szeretünk minden új eszközt és eljárást megtapasztalni, amit látunk a nagyvilágban, és a saját beruházásokban megvan ennek a tere.”

Ez a fajta szárnyalás jelenleg is él a cégnél, hiszen most építik az új székházat Budapesten a Jagelló úton, ugyanakkor a régi megoldásokból is tudnak meríteni. „Ennél az új irodaháznál például terrazzo burkolatot fogunk saját szakmunkásainkkal készíteni, mégpedig a régi hagyományos műemléki technika alkalmazásával, amit a Károlyi-Csekonics palota projektjében tanultunk meg az alvállalkozónktól. Ha valami szép és jól működik, érdekes , azt nekünk magunknak el kell sajátítanunk.”


Mindenki tud valamilyen szinten a másik munkájáról

A Hónap Mérnöke a társaság egyik alapértékeként említi, hogy a növekedés ellenére máig megőrizték a családias légkört a vállalatnál. „Kiemelt értékünk az összetartás, a csapatmunka és az odafigyelés egymásra. A mi cégünk ráadásul egy befogadó család.” Ez az értékrend a szervezeti működésben is tükröződik: „Heti szinten tartunk egy összeülést, ahol minden mérnök és művezető jelen van. Itt minden kolléga elmondja azt, hogy milyen feladaton dolgozik. Oda-vissza segítjük a problémamegoldást, ötleteket adunk egymásnak.”

Fontos erőssége a vállalatnak, hogy miközben minden projektnek megvan a felelőse, mindenki képben van valamilyen szinten minden beruházásban. „Erre alapozva folyamatosan tudnak tanácsokat adni egymásnak akár a különböző projektek szereplői is.” Hozzáteszi, a találkozók a szakma mellett alkalmat adnak az emberi élethelyzetek megbeszélésére is: „Valóban csapatként működve akár a családi dolgokat is kibeszéljük, és azokban is támogatjuk egymást.”


Kiemelt szempont a jelentős saját állomány

A humánpolitikában fontos tényezőként hozzáteszi, hogy mindenki számára megadják a fejlődési lehetőséget, akár a mérnöki, akár a fizikai állományban. „Csak akkor tudunk sikeresek lenni, ha mind az anyagiak, mind a szakmai fejlődés terén számíthatnak ránk a dolgozóink.”

Szavaiból kiderül, ezzel összefüggésben törekednek a saját állomány folyamatos bővítésére, mivel ez a tényező csak a saját munkavállalók körében tud működni. „Nyilván akkora megrendelési volument, amivel ma már a vállalat bír, nem lehet kivitelezni alvállalkozók nélkül, de nálunk mindig kiemelt szempont a jelentős saját mérnöki és fizikai dolgozói állomány megléte.”


Az fog a cégnél maradni, akinek élményt ad a munka

Ennek a humánpolitikának az évek során meg is lett az eredménye, egy 2017-es adat szerint az Épkarnál tíz évnél régebben dolgozó – tehát a törzsgárdához tartozó - munkavállalók aránya 58 százalék volt.

A nagy rutinnal bíró állománnyal együtt az átlagéletkor nem nevezhető túlzottan magasnak, a vállalati honlap adatai szerint 37,7 év. „Nagyon szeretjük a kezdő fiatal mérnököket felvenni, és sikerül is őket a cégnél tartani.” Ebben nagy szerepet játszik a fent említett fejlődési lehetőség és az, hogy viszonylag sok energiát fordítanak a nevelésükre. „Úgy látjuk, hogy ha sikerül nekik élményt adni, akkor itt maradnak, ha nem, akkor mennek tovább.”

Hozzáteszi, a fiatal szakembereket a fizikai állományban is nagyon szívesen várják, ám itt jóval gyengébb a munkaerőpiac. „Nincs rendben a szakképzés propagandája, a gyerekek nem szívesen mennek erre a pályára.”


A virágcsokrot nem csupán összefogni kell

A vállalat további értékeként jelenik meg a beszélgetésben, hogy szabad teret adnak az alkotó energiáknak. „Mindenki megkapja a lehetőséget arra, hogy szabadon dönthessen és gondolkodhasson a szükséges keretek között. Ezzel az a célunk, hogy önálló munkatársaink legyenek, akik képesek önállóan elvégezni a feladatokat, vagy akár kezdeményezzenek is projekteket.”

A vezető elismeri, ehhez a fajta szemlélethez fontos az állandó egyeztetés és a vezetők részéről a folyamatok megfelelő összehangolása. „Ugyanakkor ezt a virágcsokrot nem csupán összefogni kell, hanem engedni kell mindenkit kibontakozni, hogy meg tudja mutatni a saját színeit. Az élet úgyis odaviszi előbb-utóbb ez embereket, ahol a legjobban meg tudják találni a számításukat és az örömüket, emiatt nem érdemes rájuk erőltetni semmit.”

A munkatársak számára nem csupán a lehetőségek biztosítását, hanem a visszajelzéseket is fontosnak tartja az Épkar. A cég összesen hatféle elismeréssel értékeli és díjazza az alkalmazottjait, mind a mérnöki, mind a fizikai állományban. „Köztük van olyan is, amiben a dolgozói kollektíva szavazatai döntenek, ebbe nincs vezetőként beleszólásunk.”


Amikor a szakmunkásképzés visszaesett, átálltak a felnőttképzésre

Nyitrai Miklós kiemelt témaként kezeli az Épkar szerepvállalását a szakmunkásképzésben, mellyel fent leírt utánpótláshiányt igyekeznek kezelni. „Ennek nagy hagyománya van a cégnél, hiszen még a cég karcagi időszakában is beszálltunk az oktatásba a településen a Ragó Antalról elnevezett szakképző iskolában. Ennek köszönhetően rendszeresen dolgoztak a vállalatnál kőműves, festő és lakatos szakmunkás tanulók.”

A tanulók egy hetet voltak az iskolában, egy hetet pedig szakmai gyakorlaton. A szakmunkástanulók száma azonban folyamatosan csökkent cégnél, ahogyan ez országos szinten is zajlott, végül pedig a 2000-es évek közepén ez a fajta képzés sajnos megszűnt az Épkarnál. „Ekkor vezettük be a saját szakképzetlen munkásainknak a szakmai oktatást, elméleti és gyakorlati képzést is adva hároméves kurzusokban. Ez mindkét fél részéről áldozatot jelentett: hétvégente a szabadidőnket rászánva vállaltuk az oktatásukat, ők pedig a tanulást.”

Ugyanakkor megérte, hiszen ez a fajta felnőttképzés már számos szakembert adott a társaságnak, ma is mintegy 15 ilyen módon kiképzett munkatársuk van. Továbbá a kiemelkedő képességű és teljesítményű szakmunkásaiknak művezető képzést is tartottak, így jónéhány kolléga a művezetői-mérnöki szint irányába is tudott lépni.


Építőipar: sokáig elgurul magától, de nem szabad hagyni, hogy leálljon

Lapunk nemrég számolt be a szakképzés megújulásáról, amely lehetőséget ad a cégeknek, hogy akár saját képzőközpontokat hozzanak létre. „Részünkről megvan erre a nyitottság és a tudás is, hiszen mintegy 30 olyan nagytudású kőművesünk van, akik nem ma kezdték a szakmát. Rajtunk nem múlik, ehhez igazából csak a jelentkező diákok hiányoznak. De ehhez valami elsöprően nagy újítás kell a szakma marketingjében, mert jelenleg senki nem akar a fiatalok közül ilyen irányban tanulni.”

Az ágazat jelenlegi helyzetével kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet, hogy az építőiparnak viszonylag nagy a tehetetlensége, csak lassan követi a gazdasági változásokat. „Olyan, mint egy óriási vasgömb, amit, ha elgurítanak, még sokáig elgurul magától. Ugyanakkor, ha egyszer leáll, sokkal nehezebb újra elindítani.” Ezzel a megállapításával megerősíti, amire a lapunk és más szereplők többször is felhívták a figyelmet: a döntéshozóknak érdemes törekedni az építőipari megrendelések egyenletes elosztására.


Hatalmas rutinjuk van a válságok kezelésében

Ugyanakkor úgy véli, az Épkarnak a mostani helyzetben sem kell aggódnia. „Ha belegondolok, összesen már három ehhez hasonló időszakot éltünk meg a céggel, de mindig megerősödve jöttünk ki belőle. Ebben biztosan közre játszik, hogy jelentős saját fizikai állománnyal és nagy szaktudással rendelkezünk.” Ez rugalmasságot biztosít a cégnek, miután mindenre van szakembere, kevésbé függ az alvállalkozói díjaktól és így akár alacsonyabb áron is tud dolgozni.

Hogy mi az, ami évtizedek óta a legnehezebb helyzeteken keresztül is itt tartja a pályán, rövid választ ad a Hónap Mérnöke. „Szakmai kötődés és érzelmi kötődés. Ez az a dolog, ami egy idő után már nem a pénzről szól.”

Hegedűs Gergely

Galéria

AktuálisHónap MérnökeÉpkar Zrt.műemlékfelújításinterjú

Hirdetés

Hírlevél

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés