Egy olyan vállalat adja a júliusi Hónap Mérnökét, amelyben a családi helyzet ugyanúgy téma az egyeztetéseken, mint a szakmai együttműködés, és amelynek a lelkületéhez és tudásához a legszebb műemléképületek helyreállítása áll a legközelebb. Nyitrai Miklós 26 éve erősíti az Épkar Zrt.-t így pályafutása legértékesebb elemei ezer szállal kötődnek a vállalat erősségeihez.
Az ágazat legkiválóbb mérnökeit bemutató rovatunkkal júliusban az Épkar Zrt. jelöltjéhez látogattunk el. A 40 éves múlttal bíró cég vezérigazgató-helyettesével beszélgettünk, aki tulajdonosi részesedéssel is bír a társaságnál. Nyitrai Miklósra már gyerekként komoly hatással volt az építőipar: „Lényegében beleszülettem és belenőttem ebbe a szakmába, hiszen az édesapám kőművesként dolgozott. Még 14 éves sem voltam, amikor elkezdtem vele eljárni dolgozni, és 15 éves koromban megépítettem vele az első tetőt életemben” – emlékszik vissza a karcagi születésű mérnök. Hozzáteszi, rengeteget köszönhet a szüleinek, akik jelentős támogatást adtak neki a tanuláshoz.
Debrecenben az Ybl Miklós főiskolán üzemmérnökként végzett, majd egy szolnoki tervező cégnél kezdett dolgozni. A vállalat megszűnésekor egy évig magántervezőként dolgozott, majd 1994-ben a szintén karcagi gyökerű Épkar Zrt.-hez szerződött, ami egyben a kivitelezésbe való átváltást is jelentette. „Ifjú fejjel először az építészet tervezési részeihez vonzódtam, azonban beletanulva a kivitelezésbe kiderült, hogy utóbbi sokkal jobban fekszik nekem. A racionalitás ugyanis mindig közelebb volt hozzám, mint a szellemi szárnyalás.”
Az Épkar kötelékeiben műszaki vezetőként kezdett. Az akkoriban nagyjából 20-25 fizikai dolgozót foglalkoztató vállalatnál ez meghatározó szerepkör volt. „Az alapító elnök, Szeivolt István irányította akkor a céget, ma pedig már a fiával, ifjabb Szeivolt István, vezérigazgatóval, valamint Tóth József vezérigazgató-helyettes kollégámmal együtt vezetjük a vállalatot.”
Az első években Nyitrai Miklós második számú vezetőként egy személyben töltötte be többek közt az építésvezető, művezető és előkészítő szerepkörét, de ugyanúgy ellátta a dolgozók irányítását is. Ezekben a kezdeti években magától Szeivolt Istvántól, illetve két kőműves szakembertől Antal Istvántól és Sánta Imrétől tanulta a legtöbbet, akik szintén alapítói voltak a vállalatnak. „Valamennyien nagy tudással és nagy lélekkel bíró szakemberek.”
Hogy mi fogta meg annyira, hogy 26 évvel később is ugyanannál a vállalatnál készülhet vele az interjú? Számos tényező közül azt emeli ki, hogy az egész országot bejárta a munkái során. „Nem volt olyan város, ahol ne dolgoztunk volna. A tervezői évek után nagy hatással volt rám a rendkívüli változatosság, és hogy minden egyes projektnél más és más kihívásokat kellett megoldanunk.” Már az első munkanapja ezt tükrözte, amire még most is tisztán emlékszik: „Karcagról indulva Győrben dolgoztam egy projekten, onnan tovább autóztam Veszprémbe, majd még tovább Pécsre. Innen Budapestre, mert a terv szerint ott aludtam volna, de végül egy sürgős ügy miatt még este el kellett mennem Debrecenbe.” (Ez közel ezer kilométeres út volt egyetlen nap alatt – a szerk.)
A cég az érkezése utáni időszakban egy jelentős fejlődésen ment keresztül, ami mind a létszámban, mind a projektek számában és nagyságában is jelentkezett. „Ahogy a vállalat teljes neve is jelzi (Építő- és épületkarbantartó Zrt. – a szerk.) a csatlakozásom idején főleg karbantartást és felújítást végeztünk, és csak kisebb mértékben új építések kivitelezését. Ez a későbbi évek során teljes mértékben megfordult.”
Ennek a fejlődésnek köszönhetően a szakember az ország legjelentősebb projektjeiben tud részt venni a vállalattal, ami szintén fontos érték számára. „Ha nem is feltétlenül a nagyságuk, de szépségük miatt egészen egyedi munkákról van szó. Elég csak a Hagyományok Házára, az Olof Palme ház vagy épp a kenderesi műemlék vasútállomás felújítására gondolni.” Arra is kitér, hogy minek köszönhető, hogy ennyi történelmi értékhez kötődő beruházásban érintett az Épkar. „A műemlékek, régi házak valahogy mindig is közelebb álltak a cég lelkéhez.”
A régi épületek titkára kitérve elmondja, a korabeli építőmestereknek egészen másfajta követelményeknek kellett megfelelniük. „Például ötödannyi féle anyag állt a rendelkezésükre. Mindezek miatt a szakemberek kezének ’máshogy kellett állnia’.” Hozzáteszi, az Épkarnak abból fakad a versenyelőnye ezen a területen, hogy a kezdetektől hosszú éveken át a karbantartás, javítás és a felújítás volt a fő profilja. „Mivel sok esetben ezeket a régi fogásokat kellett alkalmazni, a mi fizikai dolgozóink kemény magjának ezek rutinszerűen mennek. A díszes tagozatos párkányhúzást például a kisujjukból kihúzzák, holott ezt ma már szinte senki nem tudja, gyakran például polisztirolból előregyártják.”
Ezek a fogások egy műemlékvédelemmel érintett projektben jelentős előnynek számítanak, mert ott kizárólag ezeket fogadják el. „Nálunk pedig nem egy-két ilyen ember dolgozik, hanem komplett brigádok vannak, akik ilyen szakmai tudást képviselnek.”
Ugyanakkor az újszerű épületekben is vannak emlékezetes projektjeik, miután mostanra, illetve manapság már számos ilyet is kivitelez az Épkar. "Ezek közül most a legkülönlegesebb a dubaji világkiállításra jelenleg is épülő Magyar Pavilon" - árulja el. „Ugyanakkor emlékezetes volt számunkra a Puskás-stadionban való részvételünk, illetve a Ludovika Campusában a West Hungária Bau Kft.-vel és a PBE Építő Kft.-vel közösen kivitelezett Orczy úti kollégiumi épület, mely Építőipari Nívódíjat nyert, vagy a fővárosi XIII. kerületben, a Csanády utca 4. szám alatt saját beruházásban épült társasházunk.” Külön kiemeli Budapest egyik legbarátságosabb külsejével létrejött társasházát, a Bíborházat, amit szintén saját beruházásban valósítottak meg.
„A saját beruházásokban azt szeretjük, hogy miután mi magunk vagyunk a megrendelők, kipróbálhatjuk a legújabb technikákat, másrészt szabadon szárnyalhat a fantáziánk. Ez azért fontos, mert szeretünk minden új eszközt és eljárást megtapasztalni, amit látunk a nagyvilágban, és a saját beruházásokban megvan ennek a tere.”
Ez a fajta szárnyalás jelenleg is él a cégnél, hiszen most építik az új székházat Budapesten a Jagelló úton, ugyanakkor a régi megoldásokból is tudnak meríteni. „Ennél az új irodaháznál például terrazzo burkolatot fogunk saját szakmunkásainkkal készíteni, mégpedig a régi hagyományos műemléki technika alkalmazásával, amit a Károlyi-Csekonics palota projektjében tanultunk meg az alvállalkozónktól. Ha valami szép és jól működik, érdekes , azt nekünk magunknak el kell sajátítanunk.”
A Hónap Mérnöke a társaság egyik alapértékeként említi, hogy a növekedés ellenére máig megőrizték a családias légkört a vállalatnál. „Kiemelt értékünk az összetartás, a csapatmunka és az odafigyelés egymásra. A mi cégünk ráadásul egy befogadó család.” Ez az értékrend a szervezeti működésben is tükröződik: „Heti szinten tartunk egy összeülést, ahol minden mérnök és művezető jelen van. Itt minden kolléga elmondja azt, hogy milyen feladaton dolgozik. Oda-vissza segítjük a problémamegoldást, ötleteket adunk egymásnak.”
Fontos erőssége a vállalatnak, hogy miközben minden projektnek megvan a felelőse, mindenki képben van valamilyen szinten minden beruházásban. „Erre alapozva folyamatosan tudnak tanácsokat adni egymásnak akár a különböző projektek szereplői is.” Hozzáteszi, a találkozók a szakma mellett alkalmat adnak az emberi élethelyzetek megbeszélésére is: „Valóban csapatként működve akár a családi dolgokat is kibeszéljük, és azokban is támogatjuk egymást.”
A humánpolitikában fontos tényezőként hozzáteszi, hogy mindenki számára megadják a fejlődési lehetőséget, akár a mérnöki, akár a fizikai állományban. „Csak akkor tudunk sikeresek lenni, ha mind az anyagiak, mind a szakmai fejlődés terén számíthatnak ránk a dolgozóink.”
Szavaiból kiderül, ezzel összefüggésben törekednek a saját állomány folyamatos bővítésére, mivel ez a tényező csak a saját munkavállalók körében tud működni. „Nyilván akkora megrendelési volument, amivel ma már a vállalat bír, nem lehet kivitelezni alvállalkozók nélkül, de nálunk mindig kiemelt szempont a jelentős saját mérnöki és fizikai dolgozói állomány megléte.”
Ennek a humánpolitikának az évek során meg is lett az eredménye, egy 2017-es adat szerint az Épkarnál tíz évnél régebben dolgozó – tehát a törzsgárdához tartozó - munkavállalók aránya 58 százalék volt.
A nagy rutinnal bíró állománnyal együtt az átlagéletkor nem nevezhető túlzottan magasnak, a vállalati honlap adatai szerint 37,7 év. „Nagyon szeretjük a kezdő fiatal mérnököket felvenni, és sikerül is őket a cégnél tartani.” Ebben nagy szerepet játszik a fent említett fejlődési lehetőség és az, hogy viszonylag sok energiát fordítanak a nevelésükre. „Úgy látjuk, hogy ha sikerül nekik élményt adni, akkor itt maradnak, ha nem, akkor mennek tovább.”
Hozzáteszi, a fiatal szakembereket a fizikai állományban is nagyon szívesen várják, ám itt jóval gyengébb a munkaerőpiac. „Nincs rendben a szakképzés propagandája, a gyerekek nem szívesen mennek erre a pályára.”
A vállalat további értékeként jelenik meg a beszélgetésben, hogy szabad teret adnak az alkotó energiáknak. „Mindenki megkapja a lehetőséget arra, hogy szabadon dönthessen és gondolkodhasson a szükséges keretek között. Ezzel az a célunk, hogy önálló munkatársaink legyenek, akik képesek önállóan elvégezni a feladatokat, vagy akár kezdeményezzenek is projekteket.”
A vezető elismeri, ehhez a fajta szemlélethez fontos az állandó egyeztetés és a vezetők részéről a folyamatok megfelelő összehangolása. „Ugyanakkor ezt a virágcsokrot nem csupán összefogni kell, hanem engedni kell mindenkit kibontakozni, hogy meg tudja mutatni a saját színeit. Az élet úgyis odaviszi előbb-utóbb ez embereket, ahol a legjobban meg tudják találni a számításukat és az örömüket, emiatt nem érdemes rájuk erőltetni semmit.”
A munkatársak számára nem csupán a lehetőségek biztosítását, hanem a visszajelzéseket is fontosnak tartja az Épkar. A cég összesen hatféle elismeréssel értékeli és díjazza az alkalmazottjait, mind a mérnöki, mind a fizikai állományban. „Köztük van olyan is, amiben a dolgozói kollektíva szavazatai döntenek, ebbe nincs vezetőként beleszólásunk.”
Nyitrai Miklós kiemelt témaként kezeli az Épkar szerepvállalását a szakmunkásképzésben, mellyel fent leírt utánpótláshiányt igyekeznek kezelni. „Ennek nagy hagyománya van a cégnél, hiszen még a cég karcagi időszakában is beszálltunk az oktatásba a településen a Ragó Antalról elnevezett szakképző iskolában. Ennek köszönhetően rendszeresen dolgoztak a vállalatnál kőműves, festő és lakatos szakmunkás tanulók.”
A tanulók egy hetet voltak az iskolában, egy hetet pedig szakmai gyakorlaton. A szakmunkástanulók száma azonban folyamatosan csökkent cégnél, ahogyan ez országos szinten is zajlott, végül pedig a 2000-es évek közepén ez a fajta képzés sajnos megszűnt az Épkarnál. „Ekkor vezettük be a saját szakképzetlen munkásainknak a szakmai oktatást, elméleti és gyakorlati képzést is adva hároméves kurzusokban. Ez mindkét fél részéről áldozatot jelentett: hétvégente a szabadidőnket rászánva vállaltuk az oktatásukat, ők pedig a tanulást.”
Ugyanakkor megérte, hiszen ez a fajta felnőttképzés már számos szakembert adott a társaságnak, ma is mintegy 15 ilyen módon kiképzett munkatársuk van. Továbbá a kiemelkedő képességű és teljesítményű szakmunkásaiknak művezető képzést is tartottak, így jónéhány kolléga a művezetői-mérnöki szint irányába is tudott lépni.
Lapunk nemrég számolt be a szakképzés megújulásáról, amely lehetőséget ad a cégeknek, hogy akár saját képzőközpontokat hozzanak létre. „Részünkről megvan erre a nyitottság és a tudás is, hiszen mintegy 30 olyan nagytudású kőművesünk van, akik nem ma kezdték a szakmát. Rajtunk nem múlik, ehhez igazából csak a jelentkező diákok hiányoznak. De ehhez valami elsöprően nagy újítás kell a szakma marketingjében, mert jelenleg senki nem akar a fiatalok közül ilyen irányban tanulni.”
Az ágazat jelenlegi helyzetével kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet, hogy az építőiparnak viszonylag nagy a tehetetlensége, csak lassan követi a gazdasági változásokat. „Olyan, mint egy óriási vasgömb, amit, ha elgurítanak, még sokáig elgurul magától. Ugyanakkor, ha egyszer leáll, sokkal nehezebb újra elindítani.” Ezzel a megállapításával megerősíti, amire a lapunk és más szereplők többször is felhívták a figyelmet: a döntéshozóknak érdemes törekedni az építőipari megrendelések egyenletes elosztására.
Ugyanakkor úgy véli, az Épkarnak a mostani helyzetben sem kell aggódnia. „Ha belegondolok, összesen már három ehhez hasonló időszakot éltünk meg a céggel, de mindig megerősödve jöttünk ki belőle. Ebben biztosan közre játszik, hogy jelentős saját fizikai állománnyal és nagy szaktudással rendelkezünk.” Ez rugalmasságot biztosít a cégnek, miután mindenre van szakembere, kevésbé függ az alvállalkozói díjaktól és így akár alacsonyabb áron is tud dolgozni.
Hogy mi az, ami évtizedek óta a legnehezebb helyzeteken keresztül is itt tartja a pályán, rövid választ ad a Hónap Mérnöke. „Szakmai kötődés és érzelmi kötődés. Ez az a dolog, ami egy idő után már nem a pénzről szól.”
Hegedűs Gergely
A WEST HUNGÁRIA BAU Kft. kivitelezésében megvalósult Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Sportakadémia számtalan funkciót képes betölteni világszínvonalon.
A HE-DO dolgozik a projekten (illetve alvállalkozóként a KM Építő is részt vesz a kivitelezésben), melyben egy magyar-szlovák államhatáron futó összekötő út rézsűcsúszását javítják ki.