A Hónap Mérnöke az építés élményéért dolgozik

Júliusban az Épszerk-Pannónia Invest Kft. (ÉPI) generálkivitelezési munkáinak létesítmény főmérnökével, Dobovits Péterrel beszélgettünk „támogatókról” és „fosztogatókról”, a tervezői és kivitelezői együttműködésről, valamint a műemlék jellegű épületek jelenéről és jövőjéről.

Dobovits Péter családi példa alapján döntött a mérnöki pálya mellett, és azóta sem bánta meg elhatározását. Elsőként építész szakra jelentkezett, azt tartotta ugyanis a szakma csúcsának. Hogy miért kötött ki végül az építő szaknál és a kivitelezésnél?

„Mivel humán gimnáziumból érkeztem, így volt némi verseny hátrányom műszaki rajz terén azokkal szemben, akik szakirányú középiskolából tanultak tovább. A felvételin a rajz alkalmassági nem lett elég jó, így az építész karra nem vettek fel. Maradt az építőmérnöki kar. Szándékosan nem mondom, hogy sajnos, mert tényleg nem bántam meg! A kivitelezés szervezés sokkal inkább az én világom, mint a tervezőasztal.”

Péter szakmai hiúságból később mégiscsak elvégezte az építész szakot, ha már ez volt az eredeti terv – habár azóta sem használta ezt a diplomáját.

Még korábban, a mérnöki pálya előtt, a katonaság is erősen foglalkoztatta a főmérnököt, két évet járt tiszti képzőbe, aztán sorkatonaként szolgált. Ez az időszak adott számára olyan rendszer szemléletet, amely ma is elkíséri, és amelyet véleménye szerint mindenkinek el kellene sajátítania.

„Az ember tűrőképességeinek határát kitolja a katonaság, tényleg ráveszi az embert arra, hogy legyen rend iránti szeretete. A kollégáimat is erre biztatom. A munkahelyi levelezésünket ennek megfelelően kezeljük, hiszen több évre visszamenőleg lehet követni, ki mit írt, mit kért. Ha például egy vitás helyzet merül fel a beruházóval, vissza tudjuk keresni a papírokat, mert mindent lementünk.”

 

Még sosem vette körül ennyire támogató környezet

A főmérnök jó pár kisebb-nagyobb cégnél dolgozott, mielőtt 3,5 éve az ÉPI-hez került. Habár a céget már vagy 20 éve ismeri, érdekes módon körülbelül négy évvel ezelőttig nem is sejtette, hogy generálkivitelezéssel is foglalkoznak. „Egy gyerekkori barátom helyezkedett el itt, és engedett rácsodálkozni erre a dologra.”

Arra a kérdésre, miért érzi úgy, hogy ez a cég, más, mint ahol eddig megfordult, határozott véleménnyel rendelkezik a szakember.

„Alapvetően két csoportra osztom az embereket. Az elsőbe tartoznak a „támogató, osztogató” beállítottságúak, akik hajlandóak alkalmazkodni, és mindig adnak magukból, hozzátesznek a dolgokhoz. A másik csoport az „igénylő-fosztogatóké”, ők az energiavámpírok, akik kérnek, követelnek, elvesznek, velük nagyon nehéz együtt dolgozni. Mindig ezek arányán múlik, hogy milyen a komfort érzetem. Még soha nem dolgoztam olyan környezetben, ahol ennyire túlsúlyban lettek volna a támogatók!"

"Nagyon imponál az is, hogy az ügyvezetésünk elkötelezett a folyamatos fejlődés mellett, és ahogy látom, újabb és újabb tervek születnek a cég jövőjével kapcsolatban. Alighanem ők is a hozzáadott értékben hisznek, ahogyan én is.”

Egy jól sikerült projekt energiával tölti fel

Dobovits Péter munkaköre összetett, ugyanis az elejétől a végéig kíséri a projekteket. A generálkivitelezési ajánlatok elkészítését összefogja és segíti. Amikor elnyernek egy munkát, akkor megszervezi a kivitelezés folyamatát is. Ezután csomagokra bontják a kollégákkal közösen az ajánlat tételeit, letendereztetik azokat, majd megkötik a szükséges szerződéseket. Ezenkívül megtervezik, valamin nyomon követik a pénzügyek alakulását, illetve szükség szerint kezelik a felmerülő problémákat.

„Főnököm szokta kérdezni, hogy minden rendben van-e a projekten. Erre azt szoktam válaszolni, ha minden rendben volna, ránk nem is lenne szükség. Ha minden problémát sikerült megoldani, és elkészült a termék, akkor lefolytatjuk a használatbavételi eljárásokat, és kezeljük az esetlegesen felmerülő garanciális ügyeket. Szerencsére ez elég összetett munka ahhoz, hogy ne legyen monoton." 

"Egy jól sikerült projekt nem meríti le az embert, hanem inkább feltölti energiával.”

A létesítmény főmérnök munkájának nehézségeként fogalmazta meg a beruházók - akár napi szinten felmerülő újabb és újabb - igényeit, melyek plusz energiát visznek el, hiszen újra és újra foglalkozni kell olyan dolgokkal, amik adott esetben már elkészültek a kivitelezők által. „Ezeket a kéréséket sokszor nehéz kezelni, hiszen úgy kell sakkoznunk, hogy azok belepasszoljanak a cégünk életébe, és ne álljon meg miattuk valamilyen másik munkafolyamatunk.”

 

Nagy vágya, hogy képzőművészetileg is értékelhetőt tegyen le az asztalra

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai Stephaneum épülete kiemelkedik a főmérnök munkái közül. Azokra a projektekre emlékezik vissza igazán jó szívvel, amelyeknél a tervezőkkel különösen nagy volt az összhang.

„A Makovecz Imre által tervezett létesítmény önmagában is egy vizuális élmény, de a koktélcseresznyét a tejszínhab tetején a Triskell Épülettervező Kft. és a Makona Tervező Kft. tervezőivel való együttműködés jelentette. Hiába jó maga az épület, ha nem olyan kiegyensúlyozott az ember kapcsolata a beruházóval vagy a tervezőkkel, az akár meg is mérgezheti a projekt emlékét. Nekem ez volt az első olyan óriás projektem, ahol rácsodálkoztam, fiatal mérnökként is hallgatnak rám a szakma csúcsai, ha olyat mondok, amire érdemes figyelni. Ez nekem addig szokatlan élmény volt, hogy ilyen létezik egyáltalán.”

A szakembernek nagy álma olyan házat alkotni, amelyet 50 év múlva érdemesnek találnak műemlékké nyilvánítani. „Talán a piliscsabai Stephaneum épülete elnyeri ezt a címet. Ez egy nagyon bonyolult épület volt, felülről úgy néz ki, mint egy denevér, két kupolája van és a két tornya egymás felé dől, egyszerűen zseniális.”

Péter kedvencei között szerepel még egy Cinege utcai villa épület, amely Turányi Gábor örökérvényű stílusa miatt vált emlékezetessé. „Ma már sajnos párját ritkítja, ha egy tervező 6B-s ceruzával megálmodott elképzelései nem esnek áldozatul a beruházók költségvetési radírjának, ezért Jánosi János Lovag utca 8. alatti társasháza is élményszámba ment, ahogyan János hozzáállása is példaértékű volt.”  

„Borzasztóan hiányolom a szakmából, hogy képzőművészetileg is értékelhetőt tegyünk le az asztalra. Ilyen volt például a Lovag utcai tűzzománc homlokzat burkolatokkal ellátott társasház. A századfordulón készültek utoljára ilyen házak, hogy az ember belép a kapun, és rácsodálkozik a mívesen kivitelezett kapura vagy lépcsőházra.”

A fentieken kívül a bajai Eötvös József Főiskola bővítése emelkedik ki a főmérnök munkái közül. Itt új szárnyakkal bővült a meglévő oktatási épület, illetve elbontásra és újraépítésre került a kollégium épülete is. Nagy, összetett munkaként jellemzi ezt Dobovits Péter, amely gyönyörű környezetben, kellően nagy szabadságfokkal zajlott.

„Nem a vajúdás élménye marad meg, hanem a produktum”

Az ÉPI munkatársa rávilágított szakmája árnyoldalára is, ahol a projektek szereplői sokszor kizárólag saját igazukban hisznek, és látókörükbe nem férkőzhet be másik vélemény. A főmérnök éppen ezért úgy véli, nincsenek örök érvényű igazságok, amit, ha megtanul az ember, minden titkok tudója lesz. A legtöbb problémánál hasznos volna egyszerűen egyet hátrébb lépni, és másik szemszögből rátekinteni az adott dologra. „Sokkal egyszerűbb a megoldás, mint ahogyan az elsőre látszik. Ha ezt képesek volnánk belátni, akkor mindenki számára üdvözítő megoldások születhetnének.”

Dobovits Péter az építés élményéért szeret dolgozni, a kisebb-nagyobb problémák és nézeteltérések eltörpülnek a végső cél mellett, amit az elkészült épület sikere hordoz magában.

„Ennél a szakmánál – ellentétben egy marketinges vagy pénzügyes szakmával – nem nehéz látni magát az eredményt, hiszen egyből látszik, hogy ott áll a ház maga. A hozzáadott értékben és a végfelhasználó elégedettségében hiszek. Néhány év távlatából már az is elhalványul, hogy az adott projekt egykor milyen gazdasági eredményeket hozott, vagy mennyire nehéz körülmények között született meg." 

"Kicsit tényleg olyan ez, mint a szülés; nem a vajúdás élménye marad meg, hanem a produktum. Egyedül az számít, hogy a létrehozott épület él, virul és egészséges - remélhetőleg még hosszú-hosszú időn keresztül. Nagyon jó érzés, amikor az ország valamelyik pontján rámutathatok egy épületre, és azt mondhatom a gyerekeimnek, ezt is apa hozta létre.”

 

Jogász és pszichológus egy személyben

A létesítmény főmérnök alkalmazkodó képességének vezetői munkája során is hasznát veszi. Nem arra törekszik, hogy másokat megváltoztasson, sokkal hamarabb alkalmazkodik ő maga a többiekhez. „Nem hiszek abban, hogy meg lehet változtatni embereket. Ameddig úgy látom, hogy el tudok menni a falig, addig nekem így könnyebb. Viszonylag nagy szabadságfokot adok a munkatársaimnak.”

A főmérnök hozzátette, az ő pozíciójában már nem csak a szűken vett szakma jut szerephez, hanem tudni kell jogásznak és főleg pszichológusnak lenni. „Érezni kell azt, hogy milyen módszert érdemes alkalmazni az elvárt teljesítményhez. Jó emberismerőnek tartom magam, gyorsan kiismerem az embereket, de persze én is csalódtam már.”

A helyén érzi magát

Dobovits Péter számára a sok egyen társasház és bevásárlóközpont mellett igazi felüdülést jelent, ha valami mással találkozik az ember, ennek ellenére minden munkában megtalálja a szépet és a kihívást.

„Régi álmom, hogy egyszer úgy építhessünk meg egy projektet, ahogyan lerajzolták, és az ajánlatban költségeltük. Az egy rekreációs munka lenne a lelkünknek. Az állandó módosítások, szakaszos tervszolgáltatások miatt ez alighanem olyan vágyálom marad, mint egy lottó ötös." 

"Viccet félretéve igazából ez a legnehezebb kérdés. Sokszor előkerült korábban, hogy milyen lenne átülni a beruházói oldalra vagy éppen saját vállalkozásba fogni. Jelenleg úgy érzem, a helyemen vagyok, jó itt. Ha az álom projektre várnék, akkor minden más feladat inkább lelombozó lenne. Mivel rengeteg energiát fektetünk minden egyes előkészítési projektbe, ezért, ha sikerül elnyerni valamelyiket, örülünk neki, és megpróbáljuk megtalálni a feladat szépségeit, segítünk neki megszületni.”