A budai Széllkapu felépítésére a legbüszkébb a WHB projektigazgatója

A WEST HUNGÁRIA BAU Kft. nagy hangsúlyt fektet arra, hogy lépést tartson az ipar gyors fejlődésével, sikereinek záloga pedig a tapasztalt és lojális munkatársak hatékonyságában is keresendő. Köllő Lászlóval, a WHB projektigazgatójával beszélgettünk arról, hogyan került a vállalathoz, mely projekteket tart igazán emlékezetesnek; de szó esett arról is, milyen kihívások motiválják a munkája során.

• Hogyan került a WHB-hoz?

Tizenegy éves koromban találkoztam először az építőiparral, ekkor egy kőművesbrigádnál nyári munkában dolgoztam, hogy segíthessem a szüleim, egyben némi saját bevételre is szert tegyek. Később édesapám mellett dolgoztam a családi vállalkozásban, így ismerkedtem meg a WHB-val is.

2007 óta vagyok a vállalatnál és abszolút a ranglétra aljáról jövök: biciklis művezetőként kezdtem, és 17 év alatt sikerült eljutnom mai pozíciómig. 2009-ig voltam művezető, 2009-2018-ig építésvezető, 2018-tól pedig létesítményfelelősként dolgoztam ez év tavaszáig, amikor kineveztek projektigazgatónak. Hosszú út volt, de nagyon gyorsan eltelt már csak azért is, mert szinte nem is években, csak projektekben gondolkodom sokszor.

Nagyon szerencsés időszakban csatlakoztam a vállalathoz, együtt fejlődhettem a céggel.

Valahogy mindig a vállalat növekedésével együtt, organikusan alakult, hogy egy-egy új pozíciót kaptam a WHB-nál; de nyilván ehhez kellett a vezetőség és a kollégák nyitottsága, fogadókészsége és családi támogatás is. Szerintem a WHB legnagyobb előnye, hogy nem klasszikus nagyvállalatként működik, emberi léptékben maradhatnak az egyes személyekre háruló feladatok, ugyanakkor nincs éles határral lezárva a mozgásterünk, így egy-egy problémára, feladatra nagyobb a rálátásunk, és szabadabban kereshetjük meg a lehető legjobb megoldást. Számomra a lehető legpozitívabb az, hogy nagyon jó a munkakörnyezet: aki szereti a kihívásokat, itt megtalálhatja és hagyják is, hogy megküzdjön velük, de nagyon jó a közösség, így bármikor lehet segítségért folyamodni.

 

 

• Mi terelte a mostani pozíciója felé?

Úgy gondolom, hogy nagyon sok összetevő kell ahhoz, hogy az ember előrelépjen a karrierjében. Ebben fontos szerepe van már a családi háttérnek is, mert számos alapértéket onnan hozunk át a munkahelyünkre. Úgy vélem,

a szakmai fejlődésem két kulcsfogalma a motiváció és az alázatosság, amelyek rám igen jellemzőek - végigkísérték a pályám.

Nagyon fontos, hogy bármilyen feladatot is kap valaki, megmaradjon benne a napról-napra, hétről-hétre, projektről-projektre való gondolkodás, mert így a többi összetevő is könnyebben társulhat az alapokhoz és elvezethet a sikerhez – az összetevők közül pedig a szerencsét sem hagyhatjuk ki.

Nagyon fontos tényező továbbá, hogy olyan kollégái legyenek az embernek, akik inspirálják, akiktől tanulhat. Számomra két nagyon fontos ilyen személy van, akik a mai napig a cégnél dolgoznak vezető beosztásban: Szabó Dusán és Dénes Balázs mindig olyan példát mutattak, ami az én személyiségemhez is közel állt.

Ahogy telt az idő, egyre komolyabb projekteket kaptam, amelyeknél egyre inkább előtérbe került a csapatmunka – azt pedig külön meg kell tanulni. E tanulási folyamat eredménye, hogy olyan munkatársakkal vehetjük magunkat körül, akiknek a miénkhez hasonló szemlélete van, így lehet igazán hatékony egy csapat.

• Melyek azok a projektek, amiket meghatározó pontnak tart?

Számos ilyen van. Tizenhét év alatt az építés teljes spektrumával találkozhattam már a mély-és magasépítéstől kezdve a restaurálásig. Egy műemléki épület felújításában vagy épp egy sportlétesítményben is megtalálhatja az ember a kihívást, ami lehet határidő-tartás, pénzügyi keret vagy épp mérnöki nehézség is. Számomra eddig a Millenáris Széllkapu projekt a legnagyobb büszkeség, ami szakmailag is fordulópont volt. E projektet építésvezetőként kezdtem és a munka első harmadánál ültem át egy másik székbe. Ez külön kihívást jelentett, mert nem könnyű kérdés, hogy egy adott projekten belül hogyan váltható a szemlélet –

teljesen más szemmel kell kezelni ugyanis egy projektet, ha kint vagyunk a területen vagy ha a stratégiai része hárul ránk.

 

 

A Széllkapu nem csak a mélyépítést és a tájépítészetet egyesítette feladatként, hiszen egy ipari területként nagyon terhelt volt szennyezett talajjal, régi épületalapokkal is. A Széllkapu azon kevés munkák közé tartozik, amelyeket az átadás óta folyamatosan nyomon követek, vendégként is többször visszatértem oda és mindig nagy öröm látni, hogy az emberek szeretik.

• A geszti Tisza-kastélyon is dolgozik?

Igen, annak átadása közeledik, már célegyenesben van a projekt. Ez merőben más munka, mint egy új építés, hiszen egy műemlékfelújítás másfajta kompetenciákat igényel. Alapvetően nagyon pörgős karakter vagyok, a Tisza-kastélynál így számomra a legnehezebb feladat volt megtanulni, hogy egy ilyen építkezés teljesen más ritmusban zajlik, mint amikhez hozzászoktam. El kell fogadni, hogy a kivitelezés egyes munkarészei más tempóban és persze másként is zárulnak, mint egy új építmény esetén. Mára ezt is magamévá tudtam tenni és úgy érzem, nagyon szép végeredménnyel zárjuk majd a projektet.

• Ezekhez képest miben hozott újat számára a csengeri büntetés-végrehajtási intézet fejlesztése?

A jelenlegi legnagyobb munkám a csengeri intézet 1500 fős új börtönének építési koordinálása. Óriási kihívás számomra a lokáció, hiszen én Győrújbarátról járok felváltva az ország keleti csücskében lévő Gesztre és a délnyugati határszélen található Csengerre dolgozni; de ezzel összefüggésben legalább ekkora feladat volt olyan alvállalkozói kört és saját csapatot kialakítani, akikkel ezeket a feszített tempójú munkákat végig lehet vinni.

15 hónapunk van a börtön kivitelezésére, úgyhogy design&build módszerrel építjük azt.

Az elmúlt években folyamatos probléma volt a fogvatartotti létszámokkal. Erre volt egy részmegoldás az ideiglenes férőhelybővítés, amiben szintén részt vettünk. Az is erőltetett menet volt, hiszen három hónapunk volt a tejes kivitelezésre. Ez átmenetileg kezelte a problémát, de végleges megoldást nem adott. Szükség van egy új létesítményre hazánkban, ami a legszigorúbb szabályok szerint működhet. Nagy mérföldkő a projekt a cég életében is, mert nemcsak a WHB legnagyobb önálló munkája ez, de igazi kuriózum, hiszen emberemlékezet óta nem épült Magyarországon olyan börtön, ami a későbbi használók szempontjai alapján valósult meg.

 

 

• Hogyan lehet valakiből jó projektigazgató?

Talán azért is juthattam el eddig a ranglétrán, mert az adott szerepkörömben mindig próbáltam figyelni a fölöttem és az alattam lévőkre is. Egyfolytában az járt a fejemben, hogy mit és hol lehetne jobbá tenni, az így tett észrevételeket pedig mindig igyekeztem megvalósítani ott, ahol erre volt fogadókészség – akár a csapatmunkában, akár a műszaki előkészítésben vagy a kivitelezésben.

Nálam mindig fontos szempont, hogy a lehető legjobb minőségben végezzük el a kivitelezést, hiszen elég komoly garanciaidőket írnak elő manapság a szerződések, így a cégünk elvárása is az arra való törekvés, hogy ne kelljen garanciális javítások miatt visszajárnunk a létesítményekhez. Úgy kell tehát kiviteleznünk, hogy a lehető legkevesebb probléma jöjjön elő a használat közben.

Ehhez nagyon jól jön az elmúlt 17 év tapasztalata, amely nem vész el, ma is folyamatosan kamatoztathatom tudásom; a kollégáimmal közösen pedig úgy érzem, valóban maradandót tudunk alkotni.