A vas hűvöse

Bánki Attila úgy beszél a zónaolvadék-csapda két elemének milliméter pontosságú összeillesztéséről, mint a műértők egy csodálatos festmény vagy remekbe szabott zenemű apró részletéről. "Fantasztikus volt, amikor kimentünk a gyárba ellenőrzésre és először láttuk valóságban ezt a hatalmas berendezést, amit előtte csak papíron, rajzokon vagy a 3D-s modelleken. Leírhatatlan érzés, amikor megfogod a vasat, érzed a hűvösét, megtapasztalod a hatalmas méreteket" – idézi fel a néhány héttel ezelőtt történteket, amikor munkatársaival az oroszországi gyárban jártak az új atomerőmű elsőként elkészült nagyberendezésének átvételén. "Én nagyon élveztem. Mint egy mérnököknek készült játszótér" – érzékelteti azt, hogy milyen érzés volt, amikor a 15 méter magas 730 tonnás berendezést bejárták. S mint mondja: annak ellenére, hogy hatalmas, rendkívüli precizitással készül, milliméterpontosak az illesztései.

„Izgalmas volt, de ebben a projektben minden izgalmas.”

 

 

 

Erőműves miliő

Bánki Attila családjában nem ő az első, akit a "mozdony füstje megcsapott". Édesapja Dunaújvárosban szerzett gépész- és anyagmérnök diplomájával a Paksi Atomerőműben helyezkedett el. A család ezért Dombóvárról közelebb, Szekszárdra költözött. Attila az akkori Rózsa Ferenc Szakközépiskolában tanult műszerésznek, és a ’90-es évek elején az atomerőmű híradástechnikai részlegén töltötte a szakmai gyakorlatát. Nem ez volt az első élménye az erőműves léttel, miliővel kapcsolatban. Sok erőműves családi rendezvényen, csapatépítőn vehetett részt. S mint megjegyzi, azokkal, akikkel ezeken "PAV-os" (Paksi Atomerőmű Vállalat) gyerekként együtt játszottak, később munkatársak lettek.

„Nagyon tetszett a légkör, de még inkább a munka és maga az atomerőmű.”

S mivel édesapja a főiskolai évekről is, az ottani hagyományokról is lelkesen beszélt, e tekintetben is követte: Dunaújvárosban kezdte meg felsőfokú tanulmányait. Ezzel párhuzamosan az AGMI Anyagvizsgáló és Minőségellenőrző Zrt. kötelékében dolgozott az atomerőműben. "A gőzfejlesztő örvényáramos vizsgálatán, a reaktortartály anyagvizsgálataiban, sőt az egész primer kör kézi anyagvizsgálatában részt vettem" – indokolja kötődését, ami olyan erős, amit némelyek majdnem szerelem jelzővel szoktak illetni. Attila mindenesetre az anyagvizsgálatot nagyon szereti, őt egy hegesztési varrat teljesen felvillanyozza, s arra ösztönzi, hogy megnézze, mi is van belül. Azt mondja, ez a munka sohasem monoton, mindig lehet benne találni valami újat, mindig jönnek új technológiák ugyanúgy, mint például az orvostudományban. Előbb volt a hagyományos ultrahang, aztán a fázisvezérelt vizsgálatok, a 3D, a 4D. Az iparban ugyanígy fejlődött az ultrahangos roncsolásmentes anyagvizsgálat.

 

Katedra és anyagvizsgálat

Mielőtt elvesznénk az anyagvizsgálat rejtelmeiben, visszatérünk Bánki Attila pályájának alakulásához. Mivel remekül érezte magát a Dunaújvárosi Főiskolán (ma egyetem), informatikus–gépész, tanár–informatikus diplomáival a zsebében ott maradt tanítani. Persze az atomerőműtől nem távolodott el, külső vállalkozóként továbbra is részt vett a primer kör anyagvizsgálataiban, sőt más típusú erőművekben – Pécsett, Százhalombattán, Tiszaújvárosban – is gyarapította tapasztalatait.

Közben – 2007-ben – újabb diplomát szerzett immár a Veszprémi Egyetemen, s meg is fordult a fejében a gondolat, hogy ott fog tanítani, de végül elcsábította Paks: az atomerőmű gépi ultrahangos anyagvizsgálati csoportjába került mérnök–anyagvizsgálóként. Egyebek mellett a gépi vizsgálatok minősítő eljárását kellett kidolgozniuk és lefolytatniuk több főberendezésre a Nukleáris Biztonsági Szabályzatok és a nukleáris hatóság előírásai alapján, ami – mint közbeszúrja – a Paks II. projektben is éppen terítéken van, tehát remek felkészülés volt.

 

 

Ahol minden feladat izgalmas

Bánki Attila egy korábbi kollégája invitálására 2015-ben csatlakozott az új atomerőművi blokkok építésével megbízott társasághoz. Először műszaki elemzési főszakértő, minőségfelügyeleti főszakértő , gyártási és beszerzési engedélyek projektvezetője, később a műszaki technológiai szakterület vezető volt, most programelem-felelősként a Program Igazgatóság szakembergárdáját erősíti. Ez – mint mondja – egy ilyen fejlődő, különböző stádiumokba érkező szervezetnél teljesen természetes. Először a tervezés és engedélyezés volt a fókuszban, most már a gyártás és építés, kivitelezés is napirenden van.

Szemmel láthatóan jelenlegi munkájáért is rajong. "Igazán izgalmas feladatot kaptam. Nagyon tetszik. A két blokk esetében hozzávetőlegesen 350 ezer berendezésről, rendszerekről, rendszerelemekről beszélünk. Ezekhez kell megszerezni a szükséges engedélyeket. Nekem az a fő feladatom, hogy minden berendezés ütemterv szerint megfelelő minőségben elkészüljön és leszállítsák a site-ra. Ehhez időben el kell készülniük a műszaki megalapozó dokumentumoknak, az engedélykérelmeknek, meg kell lenniük a hatósági engedélyeknek, szükség esetén a nukleáris minősítéseknek, meg kell kezdődni a gyártásnak. Ehhez számos szakterület összehangolt munkájára van szükség, mert például amíg az engedélykérelem a Műszaki Igazgatósághoz tartozik, addig a gyártást a Program Minőségügyi Osztály indítja, ellenőrzi, követi, akárcsak a gyártóművi átvétel után a szállítást, raktározást és szerelést" – részletezi.

Mint mondja, a 350 ezer berendezés jelentős része nem esik ugyanazon elbírálás alá engedélyezés szempontjából, vannak engedélyköteles, bejelentésköteles és tájékoztatás köteles berendezések. Rendszeresen vesz részt műszaki dokumentumok véleményezésében, helyszíni auditokon és gyártóművi ellenőrzéseken. Most pedig éppen a zónaolvadék-csapda Paksra szállításán munkálkodik kollégáival, illetve a reaktortartály gyártása jelent ad hoc feladatokat, benne egy oroszországi kiküldetést, mivel az atomerőmű szíveként is emlegetett tartály gyártása a napokban kezdődött.

„Pörgés van, mindig jönnek újabb feladatok, ezek megoldása több szervezeten átívelő tevékenység. A munkatársakon túl kapcsolatot kell tartani a fővállalkozóval, a gyártókkal.”

Mint hozzáteszi, minden eddigi tevékenysége azt szolgálta, hogy ezt a feladatot jól tudja végezni. Informatikusként a rendszerben, a logikai felépítésben, struktúrában gondolkodást alapozta meg, az anyagvizsgálatnál a technológiai részletekben mélyedt el, míg auditorként egyes szervezetek, folyamatok működését térképezte fel. Úgy érezte, hogy még egy dolog hiányzott eddig, ezért két éve hegesztőszakmérnöki diplomával toldotta meg az eddigieket. "Előbb tanultam meg a karbantartási folyamatokat a Paksi Atomerőműben, aztán láttam az atomerőmű berendezéseit papíron, most pedig látom megszületni. Ez fantasztikus dolog. Jártunk a kurszki atomerőműben. Náluk már készen láttuk a fővízkör berendezéseit, azt, hogy egyfolytában szerelnek, flexelnek, hegesztenek, hogy több ezer ember sürög-forog összehangoltan egy cél érdekében. A látogatás hatalmas motivációt adott" – sorolja lelkesen.

 

 

Anyagvizsgáló a táncparketten

A felvetésre, miszerint úgy tűnik, hogy eddig minden munkáját szerette, meglepő választ ad. "Táncolni is szeretek" – árulja el, majd hozzáteszi, hogy újabban erre már sajnos nincs ideje, de fontos volt az életében. Középiskolás korában társastánccal kezdte, főiskolán versenytáncolt, testvérével táncoktatást is tarott, végül a latin táncok felé irányult a figyelme. Cseppet sem mellesleg ez utóbbinak köszönheti párját, Évát is. Közös kislányuk Panni négyesztendős lesz, Attila nagylánya, Jázmin festőművésznek készül, fia, Áron viszont mérnöknek, bár egyelőre nem az atomenergia, hanem az építészet felé kacsintgat.

 

Auditon Oroszországban

Bánki Attila április utolsó napjaiban munkatársaival együtt az atomerőmű szíveként is emlegetett reaktortartály gyártását ellenőrizte. Oroszországban megkezdődött a reaktortartály alsó, majd felső csonkgyűrűjének kovácsolása. A tartály egyes elemeiből a véglegessel teljes mértékben megegyező próbadarabokat is készítenek, amiket a tartály érkezése előtt több hónappal Paksra szállítanak majd, hogy a helyszínen "lepróbálhassák" azokat a munkafolyamatokat, mozzanatokat, amit a beszerelésnél kell végezni. A fővállalkozó, Roszatom metodikája szerint ugyanis így válnak rutinossá azok, akik élesben szerelik, hegesztik majd a reaktortartályt.