Hagyománytisztelő sziluett, kortárs karakter – bemutatjuk a mezőhegyesi Ménesbirtok sportcsarnokát

Európa legelső állami birtokát, a Mezőhegyesi Ménesbirtokot 1784-ben alapították, a 10 ezer hektárnyi terület pedig ma is az ország egyik legértékesebb agráripari komplexuma. A Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. a lótenyésztéséről híres intézmény jogutódjaként Mezőhegyes évszázados értékeit és tradícióit is továbbviszi – így van ez az 1911-ben indított lovász és agrár szakképzéssel is.

Új korszak

Három-négy év alatt alapjaitól változott meg a világhírű ménesbirtok képe: az elméleti és a gyakorlati oktatást szolgáló épület, a tavaly ősszel átadott kollégium, illetve az 1860-as években épült, valamikori állatorvosi villából kialakított tanári épület felújításával igazi campus jött létre. Mint arra Mucsi László, a Ménesbirtok beruházási és fejlesztési igazgatójától is felhívta a figyelmet:

„istállók és lovaspálya építése van most folyamatban, de hátra van még a szállodaépület felújítása is. Itt áll egy hatalmas belső fesztávú tartókkal épített régi, fedeles lovarda, amely egész Magyarország első ilyen építménye volt. Ennek is most készülnek a felújítási tervei.”

Az eredeti formájában és funkciójában fennmaradt, több mint 230 éves műemléképületekben működő Mezőhegyesi Technikum, Szakképző Iskola és Kollégiumban gazda – azon belül lovász – és  mezőgazdasági gépész szakképzés zajlik. A mintegy 300 tanulónak tornateremre, míg a település lakosságának többfunkciós térre volt szüksége, ami a DAW Építész Stúdió tervezóit az épített örökség iránti tisztelet mellett a funkcionalitás és a 21. század igényeinek való megfelelés felé irányította. Amint a tervezés alapkérdéseivel kapcsolatban Mucsi Lászlótól megtudhattuk:

„Csak számadatok szintjén irányítottuk a koncepciót, szabad kezet adtunk a tervezőknek.”

Funkcionálisan két meghatározó térre oszlik a mintegy 3300 négyzetméteres épület: a küzdőtér és a fejépület bár a belsőben két jól lehatárolt részt alkot, homogén homlokzatképzése egy egységben tartja őket. A keleti oldalon található fejépületbe az előcsarnokot, valamint a belső funkcionális magot helyezték el a tervezők, amely az utcafronti bejárattól, míg a nyugati központi tér egy külön kapun keresztül az iskola tanulói számára védett közlekedési útvonalon is megközelíthető.

Ismerős formák, dinamikus jegyek

Racionális térszervezése egyszerű téglalap alaprajzot eredményezett, ami jól rezonál a környező épületek struktúrájával, de az épület magassága is a környezethez igazodik: a küzdőtérben az előírt legkisebb belmagasság 10 méter, az illeszkedés miatt tehát a helyiség padlósíkját egy teljes szinttel (3 méterrel) lejjebb helyezték. Átörökítették a birtok jellemző tetőhajlásszögét is a sportcsarnokra, méretének vizuális feloldása miatt azonban két kissé eltérő méretű, egymáshoz az aranymetszés szabályai szerint illesztett oromfalra bontották fel a hátsó és a főhomlokzatot. Így nyílt lehetőség a szabályos téglatest lezárását izgalmas, változó geometriájú ferde tetőrendszerrel dinamizálni.

Rétegelt-ragasztott fatartórendszer adja az épület tartószerkezeti vázát, ami több szempontból szerencsés választásnak bizonyult: nem csak feloldja a csarnok kényszerű merevségét, de a természetes fa melegséget, humánus atmoszférát is teremt. A fa nem csak a szerkezetben, hanem lamellázatként a tartószerkezetre reflektáló, pattogós ritmust adó, nagyméretű homlokzatburkolatként és a belső térben a teret otthonosabbá lágyító falburkolatként is megjelenik. E belső-külső anyaghasználati és formanyelvi azonosságra erősítenek rá az épület minden terében érzékelhető átlátások: a transzparens függönyfalak és a belső megnyitások, amelyeknek köszönhetően egész nap természetes fény jut a központi térbe.

Tervezői bravúr, hogy a süllyesztett padlószint miatti bevilágítást egy külső nézőtér, afféle görög színház-parafrázis nyitásával kezelték az északi oldalon – így került az épület az ’50-es években emelt könyvtárépülettel szinte közvetlen kapcsolatba. A külső lelátó rézsűjét közösségi helyként használhatják a diákok, kitelepülhet ide tanóra is; de a legfontosabb feladata, hogy délután fényt kapjon általa a sportcsarnok belső tere. Járulékos előnyként pedig a keleti oldalon indított rámpa segítségével akár egy koncert eszközeit is egyszerű a sporttérbe juttatni.

Nem csak értékőrzés, de valódi értékteremtés

A függőleges osztású faelemek nem csak a külsőben vezetik a tekintetet, a belső tér burkolataként is a folyamatos mozgás érzetét keltik. A hibrid szerkezetet (fa tartópillérek és acél rácsostartók) mindenhol fedő faburkolatot csak az öntött műgyanta padló, a nyílászárók és a fémkorlátok sötétszürke árnyalata töri meg. A látvány monotonitását azonban kiválóan oldják a többrétegű átlátások, amelyek az épület összes terében érzékelhetők.

Korszerű gépészettel (talajszondás hőszivattyúrendszerrel, napelemekkel és jelenlétérzékelő lámpákkal) felszerelt belső terében, a két szinten elhelyezett hat öltöző, a konditerem, valamint a bírói és tanári szobák is a figyelmes tervezés bizonyítékai.

„Háromrészre lehet felosztani a központi teret, de építettünk mászófalat is, így az egyszerre akár több célra is használható lesz.”

 – mesélte Mucsi László. A bordásfal pedig nem csak a központi tér vizuális egységének megtartása miatt fontos, de térbe süllyesztésével a biztonságot is nagymértékben szolgálja. Jó példa erre a tanári szoba több irányból üveggel határolt, átmeneti tere is, ami optikai kapcsolatot teremt az előcsarnok és a pálya között.

Számos feladat vár tehát még a Ménesbirtok kezelőire, ha pedig munkájukat nem csak a régi épületek állagmegóvása, de a DAW Stúdió sportcsarnokán is látható környezeti érzékenység és a mértéktartó, mégis minden elemében kortárs megoldások megjelenése is uralja majd; eredményük nem csak értékőrzés, de valódi értékteremtés is lehet.