2019.08.19, Hétfő
Háborúból együttműködés, avagy mi köze a telekocsinak az építőiparhoz?

Háborúból együttműködés, avagy mi köze a telekocsinak az építőiparhoz?

2016.01.24. 11:42 - Hegedűs Gergely

Kevesebb kidobott pénzzel, hogyan épülhetnek jobb családi házak Magyarországon? Erre adott válaszként vágott bele Bodnár György egy kétpólusú építő(ipari) közösség megalkotásába. A kezdeményezésnek mára 9 ezer tagja van, és csütörtökön a második konferenciája zajlott le a közel száz résztvevővel. Minek ide közösség, és hogyan lehet vele előre lépni? A kérdéseinket még a konferencia előtt tettük fel a főszervezőnek.

Hirdetés

Kevesebb kidobott pénzzel, hogyan épülhetnek jobb családi házak Magyarországon? Erre adott válaszként vágott bele Bodnár György egy kétpólusú építő(ipari) közösség megalkotásába. A kezdeményezésnek mára 9 ezer tagja van, és csütörtökön a második konferenciája zajlott le a közel száz résztvevővel. Minek ide közösség, és hogyan lehet vele előre lépni? A kérdéseinket még a konferencia előtt tettük fel a főszervezőnek.

 „A kivitelezőktől azt hallani, minden megrendelő csak fél áron, meg áfa nélkül szeretné a házat, míg a megrendelők arra panaszkodnak, hogy állandóan átverik őket a kivitelezők” – a szakmában 21 éve dolgozó mérnök így vázolta az alaphelyzetet a családi házak esetében.

A szlovák dübelt csak üldözzük

A bizalmatlanság csak az egyik probléma a korábban a vezető téglagyártó Wienerbergernél kereskedelmi igazgatóként, a hőszigetelőanyag-gyártó Nikecell Kft-nél ügyvezető igazgatóként dolgozó szakember szerint. Azt tapasztalta, hogy a magyar lakásállomány nem egy némettel, de egy szlovákkal összevetve sem állja meg a helyét, és ehhez képest nagyon drága. „Jó példa, a hőszigetelő elemeket felrögzítő dübel: ma nálunk azért harcolnak a minőségi gyártók, hogy olyan dübeleket használjanak a kivitelezők, ami Szlovákiában öt éve kiment a divatból. Pedig ez egy fontos elem, ha rossz, sok kárt okozhat, lerontva a hőszigetelést. Nálunk ma az a cél, hogy ha már műanyag a dübel, akkor ne a kínai újrahasznosított műanyag legyen.”

A 2008-ban született építő közösség egy gyökeresen új gondolattal próbált a két alapproblémán változtatni. „Két lépésben gondolkodtunk. Először emeljünk egy kicsit a megrendelők gondolkodásán, aztán a szolgáltatói színvonalon, végül hozzuk össze őket. Előbb az kell, hogy legyen igény a színvonalas munka iránt, aztán pedig ezt a megnövekedett igényt ki kell elégíteni.”

„Az eddigiekhez képest ebben az az új gondolat, hogy a másik nélkül egyik oldal sem tud előrébb lépni a pocsék színvonalból, hozzá nem értésből és az általános bizalmatlanságból, mert minden mindennel összefügg.”

Az első pillér: a felkészült építkezők

A kezdeményezés eddigi évei főleg az első pillérről, az építkezőkről szóltak, ekkor született a már negyedik köteténél tartó Építem a házam című könyv Bodnár György, Tóth Balázs és Borzák Balarám Béla munkájának köszönhetően. „A közérthetőséget célozza, felkészít az építkezésre, illetve a felújításra, teljesen az alapoktól indulva.”

A könyvhöz párosul az építő közösség műhelymunkája, az úgynevezett tervcaffé, amire az építő közösség honlapján lehet jelentkezni. „Ez egy havonta tartott ingyenes rendezvény, amire el lehet jönni az építkezőknek a terveikkel, és ahol mindenféle szakemberekkel lehet értekezniük kötetlen formában.” Ez nagyon fontos, mert a tapasztalatok szerint már itt el tudnak csúszni olyan dolgok, amik később milliókkal növelhetik a költségeket.

Jó példa, egy ifjú pár esete. „Leültek egy épületgépészhez a kész tervekkel, mire ő rákérdezett, hogy gondolkoznak-e esetleg napkollektorban. A pár azonnal bólintott, mire jött a válasz: az a rossz hírem van, hogy akkor se a mosó, se a szárító, se más nem fér el ott, ahová tervezték. Miután ezek a beszélgetések a kivitelezés közben szoktak lezajlani, rengeteg példa van arra, hogy utólag le kell bontani egy ajtót, egy falat vagy épp egy szigetelést.”

Az építő közösségnek mára 9 ezer tagja van, Bodnár György közülük 500 és 1000 közöttire becsüli azok számát, akik még építkezés előtt állnak. „A gond az, hogy erre az egészre, könyvestől, projektestől, mindenestől nem lenne semmi szükség egy olyan rendszerben, ami más országokban adott, és több eszközzel védi az építkezők érdekeit.” Mik ezek az elemek Bodnár György szerint? „Például egy valódi kamarai rendszer, amiben ha valaki benne van, az ajánlható. Mindenre vonatkozó szabályok, amiknek a betartását komoly hatóságok napi szinten ellenőrzik, ha pedig valami adódik, viszonylag gyorsan igazságot szolgáltatnak egységes elvrendszer alapján. Mindez garantálja, hogy rossz épületek nem tudnak születni, még ha valaki szánt szándékkal pocsékot akarna építeni, akkor sem tud.”

Második pillér: felkészült szakemberek

Amikor az első pillér elkezd működni, akkor szokott jönni a kérdés az építkezőknél: „Abban tudsz-e segíteni, hogy kivel dolgozzak?” Itt lép be az Építem a házad klubkonferencia: „Vagyis próbáljuk meg bevonzani azokat a szakembereket, akik erre a gondolkodásmódra fogékonyak.”

Kreditpontot szándékosan nem ad az idén januárban másodszor megszervezett konferencia (amit eredetileg 70 fős terembe hirdettek, végül az érdeklődés miatt át kellett helyezni egy 95 fősbe), hogy ne azok jöjjenek el, akik a kötelező pontok gyűjtését le akarják tudni. „Tisztelet a kivételeknek, de Magyarországon sokakat vagy ez, vagy az új jogszabályoktól való félelem mozgat a konferenciákra. Ezzel egyébként semmi gond, hiszen minden embert a félelmek vagy a vágyak motiválnak. Annyi a baj, hogy az utóbbi időben nagyon elcsúsztunk a félelem felé. Azt a réteget kell szélesíteni, aki azért jár el konferenciákra, mert jobban akar nekem szolgáltatni.”

"Ki volt ez a barom, aki ezt csinálta?!"

Ezen a konferencián ugyanakkor nem a szolgáltatáshoz szükséges közvetlen szakmai tudást akarják növelni.

„A rendszerben gondolkodó szemléletet szeretnénk erősíteni, az építőipar fejlődésével ugyanis egyre inkább minden mindennel összefügg.”

Szerinte ma már nem lenne szabad sorosan építeni egy házat: „Az egyik szakember végez, és a következő csak azután jön, itt vész el rengeteg pénz. Lépten-nyomon azt lehet hallani: ’Ki volt ez a barom, aki ezt csinálta!?’ Így aztán drága is lesz a ház, és nem is lesz jó.”

További probléma a szakember szerint, hogy az építtető – miután sokszor ő maga próbálja meg összeszervezni a részfolyamatokat - gyakorlatilag fővállalkozóként működik, anélkül, hogy értene hozzá, sőt, anélkül, hogy tudna róla. Bodnár György ezzel együtt elismeri, az építkezésnél alkalmazható fővállalkozók ott vannak a magyar piacon: „A helyzet javult az utóbbi időben, de Magyarországon a korábbi kalákák miatt ennek nincs hagyománya.” Csehországban például ennek ösztönzésére olyan szabályozást alkottak, hogy aki fővállalkozóval építette a családi házát, az 19 százalékos áfa helyett 5 áfát fizetett. „Míg az EU ezt be nem tiltotta, addig a csehek elérték, hogy a házaik 75 százaléka fővállalkozóval épült.”

Működhet-e úgy, mint a telekocsi?

Bodnár György hangsúlyozza, a vevőknek már a tervezésnél az egész házban kellene gondolkodnia. A másik oldalon pedig a különböző szakembereknek együtt kellene működniük már a tervezésnél, hiszen minden folyamat hatással van egymásra. „Hiába szigetelem le én például a házamat, ha közben a kazánt nem cserélem le, nem biztos, hogy ki fog jönni a beígért 40 százalékos rezsicsökkenés. Kisebb hőveszteségnél ugyanis egy nagyobb hatásfokú kazán nem tud olyan hatékony lenni, mint azelőtt, és többet fogyaszt. Ha pedig erre nem figyelmeztetnek, egyből elkezdem szidni a szigetelőt, hogy átvert.”

Az együttműködéshez viszont alapvető, hogy mindenkinek kellene értenie legalább egy picit a vele érintkező szakterületekkel. „Emellett az építési joghoz, a fogyasztóvédelemhez, a vállalatvezetéshez, a marketinghez, de nagyon fontos lehet például a kommunikáció is.” Ezt a szemléletet tükrözte egyébként a mostani konferencia műsora is.

A kivitelezők oldalán ott van még a kóklerek problémája, akik hiába vernek át sokadszor egy-egy újabb embert, nincs meg az az információs rendszer, ami alapján őket el tudná kerülni az építkező. Felvetettük Bodnár Györgynek a nagysikerű telekocsis rendszer példáját, amiben mindenki mindenkit folyamatosan értékel, és az utasok és a sofőrök is ez alapján tudnak választani. Ha például valaki az utóbbi egy évben 100 utas közül 99-től pozitív értékelést kapott, nyilvánvalóan megbízható. „Éppen ez lenne a cél, hogy egy ilyen adatbázist felépítsünk az építő közösségnél. Egy minősítő rendszernek abszolút lenne létjogosultsága, viszont arra kell vigyázni, hogy egy cégen belül két brigád is egészen eltérő színvonalon tud dolgozni.”

Hogyan lehet mindezeknek átfogó hatása? „El kell érni egy kritikus tömeget, mert a folyamatok akkor tudnak átfordulni. De ehhez még sokat kell dolgozni. A konferencia azért van, hogy a kiajánlható szakemberek meglegyenek, az ő csapatuk lesz a harmadik pillér. Ezzel együtt egy-egy szakembert már most is tudunk ajánlani a kivitelezésre, ha valaki eljön a tervcafféra.”

Hegedűs Gergely

Galéria

Aktuáliskonferenciacsaládi házak

Hírlevél

Hirdetés

Hirdetés