Nyári gyakorlattól az üzemvezetésig – két évtizede ugyanannál a vállalatnál talál új kihívásokat Tihanyi Márton, október Hónap Mérnöke

„Gyerekként az óvodából hazamenet volt egy szállodaépítés, és ott nekünk mindig meg kellett állni. Én ezt kiköveteltem anyukámtól...” - mesél mosolyogva az építőiparról őrzött első emlékképéről Tihanyi Márton. Az óbudai Aquincum Hotel kivitelezésének nyomon követése rendszeresen átírta a család napirendjét. Gyermekként megragadta az építkezés világa: az, hogy a munka révén valami felépül. Édesanyja gyakran emlegette, hogy olykor másfél órán át sem tudta elszakítani kisfiát az építkezéstől. Ehhez további családi élmények is társultak: édesapja lakásfelújítással foglalkozott, és időnként ő is segíthetett neki.
Az első tudatos döntést a továbbtanuláskor hozta meg, amikor az akkori Ybl Miklós Műszaki Főiskola építőmérnöki szakját választotta.

„Az eredeti célom az volt, hogy vasútépítő leszek. A főiskolán a statika készségszinten ment, megszerettem, a vasbeton berántott magával, így a magasépítési szakirányra mentem.”

 

Egy nyári gyakorlatból két évtizedes szakmai kapcsolat

A STRABAG-hoz a véletlennek köszönhetően egy főiskolai csoporttársa révén került, akinek volt ismeretsége a vállalatnál, és felvetette, hogy közösen menjenek oda nyári gyakorlatra. Pozitív és befogadó, támogató közeg fogadta őket. Az utolsó főiskolai félévében, amikor már a szakdolgozat és a diplomavédés volt hátra, visszatért a STRABAG-hoz, azóta is a vállalatnál dolgozik. Időnként kollégái megkérdezik tőle, hogy miért nem váltott munkahelyet. Ő úgy látja, a változatosságot a vállalaton belül is megkapja.

„Az elmúlt évtizedekben két-három évenként érkezett egy új projekt, csapat, pozíció vagy olyan lehetőség, amely új lendületet adott. Sokféle szakmai környezetet ismertem meg anélkül, hogy céget kellett volna váltanom.”

 

Helikopter-leszállóhely építése egy működő kórház tetején

A gyakornoki időszakhoz hasonlóan jó érzésekkel gondol vissza az első munkanapjaira is. Kezdetben a munkahelyi mérnökök feladatait végezte: tervkezeléssel, adminisztrációval, ajánlatbekérésekkel és ellenőrzésekkel segítette a művezetők és az építésvezetők munkáját. Később kisebb csapatok és részfeladatok koordinálását is megkapta. Ahogy nőtt a tapasztalata, úgy bíztak rá egyre többet.
Az első igazán nagy és önálló feladatai közül a győri Petz Aladár Kórház helikopter-leszállóhelyének megépítését említi. Művezetőként dolgozott a beruházáson, és bár építésvezető kollégája is volt, a feladatok mintegy nyolcvan százalékát önállóan koordinálhatta.

„A kórház egyik épületének tetején kellett egy új helikopter-leszállóhelyet építenünk. A munka bontással indult, miközben az épületben folyamatosan zajlott a betegellátás, ezért különösen ügyelnünk kellett a meglévő épület védelmére. Az engedélyeztetéstől a tervegyeztetéseken át a kivitelezésig mindent a működő kórház körülményeihez kellett igazítanunk.”

Az átadás-átvétel során különösen jólesett neki a pilóták elismerése, hiszen az ő mindennapi munkájukat szolgálta az új létesítmény. Röviddel ezután az első éles riasztásra leszállt a beteggel a helikopter a tetőre.  

 

Budapesti metróépítés - problémamegoldás nemzetközi csapatban

A 4-es metró alagútépítő csapatában műszaki rajzolóként dolgozott.

„Mérnökként különleges élmény volt részt venni a város alatti, fúrópajzsos alagútépítésben. Jó volt látni, hogy az általam készített rajzokat is használják, és azok alapján építenek.”

A Kelenföld és a Keleti pályaudvar közötti állomásközi vonalszakaszok tervein kanadai, ír, angol, német, francia és osztrák kollégáival közösen dolgozhatott. Nagyszerű tapasztalat volt a nemzetközi csapattal közös problémák megoldásában részt venni. Újként hatott rá a szemlélet is, ami a beruházást jellemezte: itt találkozott először azzal, hogy a projekt volt az első, és nem a költségvetés. Egy mérnöki problémánál először meg kellett találni a működő műszaki megoldást, és csak ezután mérlegelték annak az időigényét, a költségét és a további lehetséges változatokat.

 

A metróépítés leginkább emlékezetes kihívásai közül a tervmódosítások okozta problémák megoldását emelte ki. Az alagút építésekor a fúrópajzs a már előre megépített állomásokon haladt át. Az egyik állomás kialakítását azonban időközben módosították, ennek következtében csökkent a belmagasság és a leadónyílások mérete. A fúrópajzs az egymást követő alagútszakaszok indításakor egy többtonnás acélkeretnek támaszkodott, ennek összeállítását az állomás új adottságai az eredeti tervek szerint már nem tették lehetővé. Olyan szerelési módot kellett találni, amellyel a keret beépíthető, megfelelően teherbíró, és biztosítja a pajzs továbbindítását. Végül olyan megoldást találtak, amelyre a helyszínen dolgozó kollégák is azt mondták: a gyakorlatban is megvalósítható.

 

„Marci, ugorj neki!”

Az első projektvezetési feladatot egy csömöri raktárcsarnok bővítése hozta el. A tervezési szakaszban jártak, amikor a vállalat egy másik, nagyobb és szorosabb határidejű munkát is elnyert, és a projektvezetőt átirányították oda. Rábízták a feladatot: „Marci, ugorj neki!” Új szerepkörben, új nézőpontból kellett végiggondolni a teljes beruházást. Az amerikai megbízó szigorú munkavédelmi követelményeinek, a műszaki és működési igényeinek való megfeleléssel, az előírt határidő és költségvetés tartásával kellett lebonyolítani az építkezést. A meglévő raktárcsarnok bővítését a folyamatos működés biztosításával valósították meg.

 

További, hasonló felelősséggel járó projektek után 2019 környékén a STRABAG magasépítési vállalkozási csapatába hívták, ahol országos lefedettséggel a magasépítési munkák ajánlatainak előkészítésével foglalkozott. Ez a terület új szakmai kihívásokat tartogatott, egyrészt azért, mert fel kellett építeni egy új csapatot, másrészt azért, mert el kellett sajátítani, milyen műszaki szemléletet igényel egy tenderajánlat összeállítása. Ezután ingatlanfejlesztési feladatokkal és kisebb csoportok vezetésével bízták meg, majd tavaly a gyáli előregyártó üzem korábbi vezetőjének nyugdíjba vonulásakor felkérték az üzem irányítására.

 

Az állandó helyszín is tartogat új kihívásokat

„Az üzem egy teljesen más világ, mint a helyszíni kivitelezés. A változatosságot az egyedi megrendelések és a fejlesztések adják.”

A magasépítésben, közlekedésépítésben használt termékeket projektre szabva gyártják, ezért a meglévő gépparkot és sablonállományt újra és újra az adott feladathoz kell igazítani. Új projektként tekint egy-egy új termék elkészítésére is: a hídgerenda-termékcsalád fejlesztése mellett közúti villamospanelek fejlesztésén is dolgoznak. Emellett a gyár mindennapi működését is meg kell szervezni.
A szakmai kihívásokban a változatosság iránti igénye megmaradt, de az évek során a személyes szempontjai is alakultak. Fiatalon szívesen utazott az ország különböző építkezéseire, családapaként viszont már a kiszámítható helyszínnek is értéke van.

 

 

„Az ember életében történnek olyan változások, eljönnek olyan időszakok, amikor a preferenciák módosulnak, de mindig kell valami újdonság.”

Hídgerendák - a tervezői döntések a gyártást és a beépítést is segítik

A gyáli üzem 2021-ben elkészült gyártócsarnokában hídgerendákat is gyártanak, ezenkívül készítenek egyedi magasépítési elemeket is. Tihanyi Márton a hídgerenda-termékcsalád fejlesztését emeli ki az üzem életének fontos lépései közül. Hangsúlyozza elődei szerepét: a munkát ők indították el, ő még a központban dolgozva kapcsolódott be egyes részfeladatokba a csarnoképítés és a technológia kialakításának folyamatában. Üzemvezetőként a fejlesztés továbbvitelén, a gyártás hatékonyabbá tételén és a megrendelői igények kiszolgálásán dolgozik.

 

A Gyálon készülő hídgerendáknál a STRABAG tervezőcsapata a gyártás és a helyszíni beépítés szempontjait egyaránt figyelembe vette. A hidraulikusan állítható sablonok gyors átállást tesznek lehetővé a 20–150 centiméter közötti, kilencféle magasságban készülő tartók gyártásakor. A gerendák kialakítása a helyszíni munkát is megkönnyíti: az oldalukon lévő vállakra támaszkodnak az egymás mellé helyezett elemek közötti hézagot lezáró lapok, így ezeken a részeken nincs szükség külön zsaluzásra. Az előre meghajlított betonacélból készült hálók a vasalás összeállítását gyorsítják - ezt az üzemvezető egy LEGO-építmény összerakásához hasonlítja. Az STR hídgerendák első próbabeemelésére a 67-es út Látrányt elkerülő szakaszán került sor.

 

Törésteszt is igazolja a szakmai munka eredményét

A gyártás ütemét a betonüzemmel közösen kialakított keverék és a sablonok melegvizes fűtési rendszere is segíti: az este bebetonozott tartó másnap reggelre elérheti a kiemeléshez szükséges szilárdságot. A beton két köbméteres adagokban érkezik, minden adagot ellenőriznek, az utánpótlást pedig a bedolgozás üteméhez igazítják. A vasalást betonozás előtt két munkatárs vizsgálja meg, a feszítés és a szilárdság-ellenőrzés eredményeit digitális jegyzőkönyvek rögzítik.
A fejlesztés különösen emlékezetes állomása volt egy hídgerenda törésvizsgálata. Az erre kialakított törőműtárgyban hidraulikus sajtolással terhelték a tartót.

„Nagyon látványos volt, óriási robajjal, hanghatásokkal tört el a gerenda.”

A vizsgálatokat és a méréseket a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem munkatársai végezték. Tihanyi Márton beszámolója szerint a gerenda az előzetesen számított teherbírási értéknél nagyjából tíz százalékkal nagyobb terhelést viselt el. Ez fontos visszaigazolást adott a fejlesztésben részt vevőknek. Hasonlóan ösztönzőnek tartja a mindennapi visszajelzéseket is: egy sikeres műszaki átadás és a megrendelő elismerése az egész csapatnak lendületet ad.

A jó munkahelyi légkörért is dolgozni kell

Vezetőként nagyban támaszkodik a tapasztalt kollégák tudására: az üzemben többen több mint húsz éve dolgoznak az előregyártásban. A fejlesztési lehetőségeket közösen keresik, a javaslatokat kipróbálják, és a bevált megoldásokat bevezetik a mindennapi munkába. Ugyanilyen fontosnak tartja a jó munkahelyi légkört, amelyhez szerinte a kommunikáció módja is hozzájárul. Meg kellett tanulnia, hogy ami számára magától értetődő, azt más másként láthatja.

„Az, hogy hogyan mondjuk el egymásnak az információkat, hogy hogyan kérünk meg valakit valamire, az nagyon fontos, az befolyásolja a mindennapjainkat, a hangulatunkat, az egymáshoz való viszonyokat.”

Izgalmas vezetői feladat a különböző hátterű munkatársak közös csapatba szervezése. Az üzemben nyolc indiai munkatárs is dolgozik. Mintegy öt-hat éve, közvetítő cégen keresztül érkeztek kifejezetten a gyáli üzembe. Angolul tanultak, felkészültek a munkára, és korábbi építőipari tapasztalataikra is támaszkodhattak az itteni folyamatok elsajátításában. Az indiai munkatársak magyar kollégáikkal vegyes csapatokban dolgoznak, a kapcsolódást pedig az angol mellett már néhány megtanult magyar szó is segíti.

 

Munka után a család és a hegyek következnek

A munkanap végén igyekszik elengedni a napi feladatokat. Vészhelyzetben természetesen elérik a kollégák, de úgy látja, a legtöbb kérdés megvárhatja a következő reggelt. A feltöltődésre hét közben is szüksége van.

„Számomra az első a család, párommal, kisfiammal nagyon sok időt töltünk együtt, közösen jövünk, megyünk, túrázunk.”

A hosszabb túrák mellett a két kutyával tett  séta is segít a feltöltődésben. A természetben leginkább a hegyeket és a csendet szereti. A felfedezés örömét a szabadidejében is keresi.

„Nincs az a kedvenc hely, ahova minden évben visszajárunk, a változatosság tölt fel, hogy mindent felfedezzünk.”