Szexivé kell tenni a mérnöki pályát

Az építőipar kihívásaira és lehetőségeire fókuszált a Portfolio Építőipar 2025 konferenciája, amelynek záró beszélgetésében az ágazat kiemelt szereplői kerestek válaszokat a legfontosabb kérdésekre.

 

 

Az aktuális témák feldolgozása mellett, mint a mesterséges intelligencia előretörése vagy a gazdasági környezet alakulása, kiemelt figyelmet kapott a lakásépítés is. Amint az eseményen átadott Év Építőipari Személyisége-díjjal is elismert Koji László, az ÉVOSZ elnöke is hangsúlyozta:

„a lakásügy lehet a pozitív kitörési pont, de látjuk, hogy tavaly csak 13 ezer lakás épült, és idén ennél is kevesebb épülhet.”

Az építőipar nehézségeiről szóló panelbeszélgetés Ditróy Gergely, a Portfolio Csoport üzletfejlesztési igazgatójának moderálása mellett zajlott. A résztvevők: Derczó István a Weinberg ’93 Építő Kft. ügyvezetője, Massányi Tibor a DVM Group ügyvezető partnere, Papp Gábor a Stratos Magasépítő vezérigazgatója, dr. Rázsóné Szórádi Csilla az Újház Zrt. vezérigazgatója és Wolf András a Market Építő Zrt. műszaki vezérigazgató-helyettese voltak. Összeszedtük az eszmecsere legizgalmasabb pontjait.

 

 

Kiszámítható működés kell

Derczó István az ágazat helyzetére vonatkozó megállapítással nyitotta a beszélgetést:

„az előttünk felszólalók jelentős része elmondta az igazságot: nem állunk jól, ezt be kell látni.”

A kialakult piaci helyzet miatt újra elindulhatnak a lánctartozások. Mint mondta: „mélyponton vagyunk, amiből úgy lehet kimozdulni, ha összetartunk. Meg kell próbálnunk egymásra támaszkodni és növelni a munkavállalóink hatékonyságát, akik jellemzően 5-6 órát dolgoznak; ezt 8 órára kellene emelnünk. Mindehhez pedig arra van szükség, hogy mindent mérjünk, hiszen akkor tudunk változtatni, ha ismerjük a pontos adatokat.”

 

 

„Míg a környező országokban – részletezte a Weinberg ügyvezetője – 40% körül emelkedtek az építőipar árai, itthon ez 130%, ami lesújtó és jól mutatja az alapproblémát. A kiszámíthatósághoz hozzá kellene tartoznia, hogy a beruházásokat egyenletesebb elosztásban engedjék a piacra. Most tervezhető jövőkép helyett kampányszerű lökések érik az ágazatot, ami a mi működésünket is nagyon megnehezíti.”

Ezen a képzések, és a használható tudással rendelkező munkaerő tud változtatni, hiszen aki naprakész a technológiákat illetően, az hatékonyan és gyorsan tudja elvégezni a rábízott feladatokat. „Életpályamodellt kell a hallgatók kezébe adni ahhoz, hogy magyar mérnökként a magyar gazdaságot erősítsék majd. Ebben tehát nekünk, az operatív munkában résztvevőknek is van dolgunk és felelősségünk” – erősítette meg.

 

Égető szükség van mérnökökre

Massányi Tibor felhívta a figyelmet a közbeszerzési rendszer visszásságaira is. „Egy DVM méretű cég esetén nem normális, hogy a költségvetési forrásból származó bevételünk nagyjából 1%-ot ért el az elmúlt 30 évben. Szerintem ez leírja az itthoni problémákat.” Kiemelte:

„ha arról beszélünk ma, hogyan lehet hatékonyabb az építőipar, az oktatást kell kulcsfogalomként kezelnünk. Tíz éve drasztikusan zuhan a mérnökök száma, pedig ők létfontosságúak a szakmánk számára - ezzel helyzettel pedig tulajdonképpen nem teszünk semmit.”

 

 

Az, hogy egy fiatal mennyire szeretne mérnök lenni, attól is nagymértékben függ, hogy milyen életpályát lát az építőiparban és mennyire „szexi” ma a mérnöki pálya; vagyis milyen a társadalmi megbecsültsége. „Szerintem – hangsúlyozta - ebben nagyon rosszul állunk. Építőipari szereplőként tehát minden cégnek végig kell gondolnia, hogyan változtathat ezen.”

 

Hatásos munkavégzés helyett hatékonynak kell lenni

Papp Gábor saját, fiatal cégének példáját emelte ki: „Az én cégem úgy kovácsolja a versenyelőnyét, hogy a lehető legjobban igyekezzük alkalmazni a value engeneering-et. Úgy próbálunk terveket revizionálni, alternatív megoldásokat nyújtani a megrendelők számára, hogy olcsóbb és gyorsabban kivitelezhető megoldáshoz jussanak.”

Visszaidézte: „Nagyon szemléletes volt Madár István grafikonja, ahol jól látszott a 2014 és 2019 közötti emelkedési pálya. Már ekkor is arról volt szó, hogy hatékonyabban kellene működni, csak sokan ezt a hatásosság szóval keverték össze.”

 

 

Korábban a kivitelezők számos probléma kezeléséhez nem hatékonyabbá tették a munkát, hanem hatásosabbá: többek között nagyobb létszámú munkaerővel kezelték a nehézségeket. Hosszú távon ez nem vezethet eredményre, ami mára már látszik is. „Komoly veszélyt jelent a magyar dolgozók munkamorálja. Az elmúlt idő építőipari-gazdasági húzóereje kényelmessé tette az építőipar szereplőit, ez pedig ahhoz vezetett, hogy most, amikor nehéz a helyzet, nem tudunk kellő kontrollt gyakorolni az építőipari termelés fölött” – fejltette ki Papp Gábor.

 

Fel kell oldani a kiszámíthatatlanságot

dr. Rázsóné Szórádi Csilla a motiváció hiányára hívta fel a figyelmet: „országos építőipari anyagkerekedő franchise-hálózatként a munkavállalói motiváció hiányát nagyon élő problémának látjuk.

Jelentős nehézség, hogy a hazai gazdasági környezet ciklikus, kiszámíthatatlan és kevés innováció húzza. Nem csodálkozom azon, hogy a fiatalok nem választják az ágazatunkat, hiszen nem vagyunk vonzók a tehetségek számára; de talán ennél is nagyobb baj, hogy a befektetők számára sem.”

 

 

Rámutatott: „mi az eredményesség csökkenését és a fizetési morál még további romlását látjuk. Régóta alkalmazunk vevőbiztosításokat, amelyek első lehívásai tavaly októberben elkezdődtek. Nem tudok tehát javuló helyzetről beszámolni, sokkal inkább tavaly ősszel kezdődő romlásról.”

 

Önerőből kell megoldani a problémákat

Wolf András ezek után a jövőbe tekintésre bíztatta hallgatóságát:

„Sokszor hangzott ma el, hogy baj van. Szeretném kiemelni, hogy szerintem nem baj van, hanem feladat, amit meg kell oldanunk.

Bőven vannak ugyanis feladataink: alkalmazkodnunk kell az új beruházókhoz, akik Kínából és a Távol-Kelet többi országából érkeznek ide és teljesen más munkakultúrában, gondolkodásmódban végzik a beruházásaikat. Ha azt szeretnénk, hogy ezeket magyarok építsék, nekünk kell megfelelni a megrendelőknek.” Kiemelte ugyanakkor azt is: nem szabad vakon igazodni, de meg kell vizsgálnia minden építőipari vállalatnak egy ilyen helyzetben, mit csinálnak máshogy és jobban az új befektetők.

 

 

„Ahhoz, hogy lássuk a problémákat és a megoldásokat, adatot kell mérnünk és vizsgálnunk kell mindent a legapróbb részletig” – figyelmeztetett, hozzátéve: „mi a Market Csoportnál folyamatosan követjük a beléptetési adatokat, ami csak önmagában is bődületes mennyiségű információt hordoz. Méréseink szerint a kollégáink a munkaterületeken 5-6 óránál nem dolgoznak többet.

Annyit kellene tehát elérnünk, hogy a 8 órát munkával töltsék az alkalmazottak, ami alsó hangon 25-30%-os hatékonyságnövelés lenne. Akár csak ezzel meg is oldhatjuk a problémáink jelentős részét.”

„Sokszor mondjuk, hogy minden rossz körülöttünk – rossz a szabályozás és a gazdasági környezet. Úgy gondolom, ezzel valójában nem szabadna foglalkoznunk. Több mint tíz éve nem segít rajtunk senki, magunknak kell a problémákat megoldanunk. Alapjaiban meg kell változtatnunk az oktatási rendszerünket és saját magunkra kell támaszkodnunk” – összegezte gondolatait Wolf András.