Elveszett generáció vagy kiaknázatlan szupererő? Így érkezik meg a Z generáció az építőiparba

A fiatalok felé történő őszinte kommunikáció és az iránymutatás szükségességére hívták fel a figyelmet az ÉVOSZ Marketing Konferenciáján a zárókerekasztal-beszélgetés résztvevői. A Bükön a Magyar Építők médiatámogatásával megvalósult rendezvényen

• Szekeres Johanna, a BME Építőmérnöki Kara Hallgatói Képviseletének elnöke;
• Varga Izabella, a Szabadics Zrt. marketing és kommunikációs munkatársa;
• valamint Dr. Szász Péter, a Market Építő Zrt. HR-vezetője

ült egy asztalhoz a „Tehetségekért versenyben – mit várnak a hallgatók az építőipartól?” címmel felvezetett fórumon.

Ha megkapják a kellő segítséget, akkor minden áron végig csinálják

Szász Péter a Z generációval aktívan dolgozó szakemberként egy felfújt lufi hasonlatával élve úgy vélekedett, eltúlzottnak érzi a Z generáció köré szőtt problémákat. „Alapvetően szerintem az okoz nehézséget, hogy sok generáció dolgozik együtt egy munkahelyen. A Z generáció számos pozitív tulajdonsággal bír; ami miatt nehéz velük dolgozni, az az, hogy elképesztő mértékben eltér a kommunikációjuk a miénktől.”

Varga Izabella a Z-generációt belülről ismerő és az építőiparban nap mint nap megfigyelő marketingesként elismerte, a korábbi generációkhoz képest kevésbé önállóak a munkafeladatok felgöngyölítésében. Ez azonban részben a tapasztalatlanságnak is betudható. „Ha viszont megkapják a kellő segítséget és iránymutatást, illetve el tudnak indulni egy pályán, ami érdekli is őket, akkor ha törik, ha szakad, minden áron végig csinálják.”

Az őszinte és egyszerű kommunikáció minden körítésnél többet ér

Szekeres Johanna arra hívta fel a figyelmet, hogy amikor az ágazat fő üzeneteit szándékosan a fiatalok nyelvén próbálják megfogalmazni, az nem biztos, hogy eléri a célját. Példaként rámutatott, a fiatalok körében inkább kontraproduktív hatása van annak a gyakran hangoztatott szlogennek, hogy az építőipar szexi. „Mi nem úgy éljük meg, hogy szexibbé kellene tenni az építőipart. Ehelyett szerintünk azon lenne érdemes gondolkodni, hogy hogyan lehetne az ágazatot valamilyen szinten Z-generációs közeggé változtatni.”

Hasonló véleményt fogalmazott meg Varga Izabella: „Az őszinte és egyszerű kommunikáció az, ami leginkább átmegy a fiataloknak. Nincs szükségünk különösebb körítésre. Inkább arra van szükségünk, hogy megkapjuk, pontosan mit várnak tőlünk, és cserébe miben tudnak minket támogatni.”

Hozzátette, a pozitív visszajelzések alapján arra a legbüszkébbek, hogy a Szabadics által szervezett Summer BridgeCamp akadémián szervezett nyílt beszélgetéseken a hallgatók kötetlen keretek közt tudtak kapcsolódni a tapasztalt építőipari szakemberekhez. „Itt tapasztalataink szerint sokkal bátrabban mertek kérdezni, mint egy állásbörzén vagy egy nyílt napon. Ugyanakkor mi is nagyon sok mindent megtudtunk tőlük arról, hogy mit várnak az ágazattól.”

Az egyik legnagyobb erény: mernek kérdezni

A kommunikációval kapcsolatban Szász Péter is értékes tapasztalatokat osztott meg a kerekasztalbeszélgetésen, amelyeket a Market cégcsoport karrierépítő gyakornoki programjában szerzett. „Tavaly februárban az első évfolyam legnagyobb problémája az volt, hogy a mentor és a hallgató egyáltalán nem egy kommunikációs csatornán van. Ami viszont pozitív volt, hogy a fiatalok fel merték vállalni, hogy információra van szükségük, és el is várják a segítséget.”

Hangsúlyozta, egy generációval korábban egyáltalán nem merték hirdetni, ha valaki valamit nem tud. „Nekünk az volt a fejünkben, hogy ha valaki kijön az egyetemről, annak mindent is tudnia kell vagy ha nem, akkor meg kell tudnia oldani.” Hozzátette, a tapasztalataiknak megfelelően a következő évfolyamra már kevesebb hallgatót vettek fel, hogy az adott kapacitásokkal célzottabban tudjanak nekik segíteni.

A közvetlenség még a szaktudásnál is többet ér

A beszélgetés során az is felvetődött, hogy a Z generáció tagjai szívesebben kérnek segítséget a korban hozzájuk közelebb álló munkatársaktól, még akkor is, ha az idősebbeknek nagyobb tudás áll a rendelkezésükre. „Azt látjuk, hogy számukra a tapasztalat másodlagos, nekik az a fontos, hogy hogyan tudod átadni” – erősítette meg a felvetést Szász Péter. „Kiderült a gyakornoki programjaink során, hogy nem az a mentor volt a legsikeresebb, aki a legtöbb szakmai tudással bírt, hanem aki legközvetlenebb kapcsolatot tudta a fiatalokkal kiépíteni.”

A kerekasztal-beszélgetés zárásaként mindhárom résztvevőt arra kértek, hogy nevezze meg azt a tényezőt, amin leginkább változtatni kellene a fiatalok hatékony bevonása érdekében az ágazatban. Mindhárman egyöntetűen a kommunikációt jelölték meg: Varga Izabella a kommunikációs csatornák számának növelését javasolta; Szekeres Johanna a kommunikációra való kitartó törekvést, míg Szász Péter a közös csatorna megtalálásának fontosságát helyezte a középpontba.