Egy befejezetlen mű folytatása: szimmetriára épülve újul meg a debreceni Aranybika

Megújul a Debreceni Református Nagytemplom mellett a város másik szimbólumának tartott Aranybika Szálló. A nagymúltú épület 2021-ben került a Mathias Corvinus Collegium (MCC) kezelésébe. A tehetséggondozó intézmény meg is kezdte tevékenységét, az épületben mintegy 300 diák oktatása zajlik, továbbá az elmúlt évben 50 nyilvános közéleti és kulturális programot szerveztek az épületben.

Jelenleg – korlátozottan – csak a régi épület alkalmas ezekre a feladatokra, a szocialista szárny a teljes pusztulás szélére került. A szocializmusban emelt épületrész lebontását és az új szárny megépítését követően szeretne az MCC tevékenységének befogadására alkalmas új központot kialakítani.

Emellett a teljes Aranybika rekonstrukciójáról is gondoskodik, sőt az épülettömb körüli közterület újragondolásával és egy intenzív közterületi zöldfelület létrehozásával megvalósulhat a tömbbelső revitalizációja is.

Az MCC a fentiek érdekében komplex urbanisztikai és építészeti tervpályázatot hirdetett, amelyet a Napur Architect Kft. nyert meg – a hírről lapunk is beszámolt szeptemberben. Cikkünkben Sulyok Miklós művészettörténész és Erhardt Gábor Ybl Miklós-díjas építész, az MCC Építész Műhely vezetője helyezi el az olvasó számára az Aranybika épületét térben és időben, kitérve annak értékeire, valamint a győztes tervpályázat részleteire.

Impozáns közösségi találkozóhely

Aki nem igazán járatos Debrecenben, azok számára Sulyok Miklós szemléltette, milyen környezetben is helyezkedik el a történelmi épület. Az Aranybika Szálló Debrecen legközpontibb területén található, a Piac utcán, illetve annak a Kossuth Lajos térbe átmenő részén, szinte közvetlenül a Debreceni Nagytemplom előtt.

Debrecen ezen utcája régen piactér volt, majd a 20. század során közintézmények kaptak itt helyet, emellett magában foglal számos üzletet, éttermet és közösségi funkciót betöltő épületet. Egy része sétálóutcaként funkcionál, de villamosközlekedés is áthalad a téren. Ezekből talán már jól érzékelhető, egy igazán központi, patinás, frekventált helyszínét jelenti a városnak.

Az Aranybika építészeti kvalitásain túl elhelyezkedéséből adódóan is a város polgári és civil életének egyik legfontosabb találkozópontjaként működött. A közösségi életet szolgálta a szálloda hatalmas termeivel, báltermével, kávéházával, éttermével, ahol megfordult a város színe-java, de ide hozták a külföldi vendégeket is, továbbá a politikusok, a vállalkozók is itt rendeztek bálokat.

Szimmetria, mint szervezőerő

Rátérve az Aranybika születésére, a művészettörténész elmondta, Hajós Alfréd egyik korai művét üdvözölhetjük az Aranybikában. Az eklektikus stílusban, 1915-ben tervezett, nagy méretű épület homlokzata olyan, mintha félbevágtak volna egy hosszú, szimmetrikus épülethomlokzatot.

Ezt a képzeletbeli hiányt pótolta a nyertes tervpályázat kvázi megtükrözve az eredeti homlokzatot.

Ennek részleteiről Erhardt Gábort kérdezte lapunk. Az Ybl Miklós-díjas építész leszögezte, ezzel a tükrözéssel a tervező egyáltalán nem a könnyebb utat választotta, hanem pont a nehezebbet, mivel egy komoly tervezésű programot kellett egy kisebb kubatúrába foglalnia.

A főhomlokzati tükrözésnek köszönhetően ugyanis az északi oldali keskeny köz szélesebbé válik, mivel az épület nem tölti ki teljes szélességében a telek utcafronti szélességét. Ezáltal az épület vizuálisan jobban leválik a szomszédos, 1973-ban felhúzott, szocmodern épületről, jobban érvényesül egységes, történeti stílusa, szoborszerű megjelenése.

„Bár a többi tervező betöltötte ezt a területet, így asszimetrikussá vált az ő homlokzatuk, ami jóval nagyobb alapterületet eredményezett, mégsem tudtak igazán jó megoldást mutatni; indokolatlanul nagy magasságok alakultak ki, Ferencz Marcel (a Napur Architect vezetője - a szerk.) viszont beletervezte ezt a történetet a rendelkezésre álló kubusba, ezáltal szélesebb oldalsó közt eredményezett. Ezzel az épület mögötti terület és a főtér közötti kapcsolat intenzívebbé válik, nem beszélve a harmonikus oldalhomlokzatokról, amelyek ebben a formában alacsonyabbak, történetibbek, szebb osztásúak lettek.”

Erhardt Gábor hozzátette, a bírálóbizottság kifejezetten várta a kortárs kiegészítésre vonatkozó színvonalas megoldásokat, ám a régi épület kortárs módon való kiegészítésére irányuló sikeres pályamű végül nem érkezett be, így a rendelkezésre álló 5 érvényes tervet vizsgálták meg és választották ki a legjobbat. „Tiszteletben tartva az eredeti tervezői koncepciót, amely kimondatlanul a szimmetrikusságról szól, ebbe az irányba mentünk el a nyertes pályamű kiválasztásakor, a funkcionális megfelelőség mellett.”

A múlthoz való viszony leképeződése az Aranybikában

És hogy milyen elvárásokat támasztott az MCC a pályázókkal szemben? Egy igencsak összetett funkcióra kellett megoldást találniuk a tervezőknek. Egy olyan épületet képzelt el ugyanis az MCC, ahol egyesül a szálló funkció és az oktatási funkció, teret enged kiscsoportos képzéseknek, de helyszínt biztosít a központi szereppel bíró, nagy alapterületű Agórának is, továbbá kielégíti a jelentős sporttevékenységre irányuló elképzeléseket, illetve könyvtárat is magában foglal. Ezek az elvárások - értehető módon - izgalmas belső térszervezést tettek szükségessé.

A külső megjelenésnél pedig annak a felkérésnek kellett eleget tenni, miszerint a tér felőli homlokzat lehetőleg harmonizáljon a tér történeti hangulatával, valamint a hátsó oldal lehet - illetőleg legyen is - 21. századi. Belső kialakítása pedig mutasson kortárs elemeket és természetesen feleljen meg a mai kor elvárásainak.

Az újjászülető Aranybika koncepciójához hozzátartozik a 110 éves épülethez 1973-ben hozzáépült, szocialista kort idéző, csupasz, modernista betonépület elbontása. Ez az épületbontás biztosan nem hagy fájó nyomot a városiak és a szakmabeliek szívében sem. A városlakók véleménye egyértelmű, hiszen az idén tavasszal lezajlott reprezentatív közvéleménykutatás eredménye azt mutatja, hogy a debreceniek döntő többsége azt szeretné, ha egy a történelmi városképbe illeszkedő, hagyományos építészeti stílusú, felújított épület állna Debrecen főterén, továbbá a cívis város lakóinak legnagyobb része azzal ért egyet, hogy az Aranybikát a történelmi szárny stílusával egyezően kell befejezni és felújítani.

Ahogyan Sulyok Miklós fogalmazott:

„Egy épületnek nemcsak anyagi funkciója van, hanem szellemi is. A város a kultúra része, ha valamilyen okból kifolyólag megsérült, akkor érdemes visszaépíteni, dacára az aktuális építészeti felfogásoknak. A házaknak érzelmi, történeti értékük is van.”

„A debreceni Aranybika létrehoz egy történeti teret, ami ugyan korábban nem létezett, azonban lehetőségként benne rejlett. A Hajós Alfréd-féle kompozíció meglehetősen furcsa, valóban egy félbevágott homlokzat benyomását kelti, így az ember ösztönösen kiegészíti.”

Az Aranybika társadalomban betöltött szerepéről Erhardt Gábor elmondta, az Aranybika identitásteremtő dolog. „Az MCC a jövőbeli vezetőréteg képzését vállalta, amelynek az az egyik feladata, hogy az egész magyar valóságot teljes spektrumában lássa, ebbe beletartozik a múlthoz való viszonyunk is.”

„Józan, nem pazarló formálású, de reprezentatív megoldás”

Lássuk tehát, milyen főbb helyiségekkel és elrendezéssel alakul ki és át az Aranybika Szálló. Az eredeti, meglévő 110 éves épületrészben, ahogyan annak idején, úgy most is az Aranybika szálloda funkcióit helyezik el: az alsó szinten található az előcsarnok, mögötte az étterem, fölötte pedig részben a nagytermek, részben a szállodai szobák kapnak helyet. Az új épületrészbe pedig ennek tükrözéseként tulajdonképpen bekerülnek a diákok kollégiumi szobái, az utcai oldalra pedig az oktatási helyiségek.

A földszint térszervezése a hármas funkciót (szálloda, koncertterem előcsarnoka, oktatási tömb) a déli üvegterem szálloda-hallá alakításával választják szét. A főtengely előcsarnokának déli lépcsőházát az északi oldalon megismétlik, ezáltal a szimmetria teljessé válik és a szállodai és az oktatási épületrész önálló, reprezentatív közlekedői megfelelő helyet találnak.

Az épület Kossuth téri „ütköző felülete”, az egykori Nagykávéház helyén elhelyezkedő úgynevezett kulturális főutca, amely folytatódik a főtengelyi bejáratnál, illetve az új épületrészben is. Ezáltal egy flexibilis térsorba kerül a publikus kávéház, a szálloda recepciója, a főtengelyi előtér, az oktatási épületrész bejárata, az ehhez kapcsolódó kávézó és egy könyvesbolt.

Az oktatási épületrész földszintjén a Nagykávéház tükörképében jelenik meg az oktatási épület előcsarnoka, recepciója, illetve az ehhez kapcsolódó kávézó, illetve a könyvesbolt. Az első ütközőtér mögött az MCC-s oktatási modell egyik építészeti alapeleme, az Agóra kap helyet, amely egy mobilfallal összenyitható a Nagyteremmel és szerves kapcsolatban van a hátsó oldalra nyíló könyvtárral.

Az elsőtől a negyedik emeletig minden szinten párhuzamosan kapnak helyet a tér felőli oldalon az oktatási helyiségek, a többi részen pedig a kollégiumi szobák. Az open office negyedik emeleti elhelyezése és a legfelső szinti lounge, díszterem és zöldtető helyiségegyüttese teszi teljessé az épületet, míg a sporthelyiségek a pinceszintre kerülnek.

Erhardt Gábor szerint a Napur Architect tervét az tette kiemelkedővé, hogy elképzelésük szerint szerves egységben mozog maga az épület szellemisége - asszimetriából szimmetriává léptetve elő a homlokzatot -, a tér nagyvonalúsága, a belső funkció használhatósága és a földszint publikussá tétele.

Sulyok Miklós pedig ekképp foglalta össze az MCC új központjára érkezett tervezői választ: „józan, nem pazarló formálású, de reprezentatív megoldás született az Aranybika megújítására.”

 

A cikk megjelenését a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány támogatta.