Megismerkedtünk a Swietelsky Vasúttechnika új ügyvezetőivel – interjú

Pályája több ponton is párhuzamosan haladt a Swietelsky Vasúttechnika Kft. két januárban kinevezett új ügyvezetőjének, Vadkerti-Tóth Tihamérnak és Vingelmann Szabolcsnak. Egyidőben végezték el a Budapesti Műszaki Egyetem építőmérnöki karát és később mindketten MBA diplomát is szereztek. A gazdasági-mérnöki szemlélet megjelenik mindkettőjük gondolkozásában, több aspektusban is. A hazai vasútépítési szektorban meghatározó szerepet betöltő cég az osztrák Swietelsky konszern leányvállalata. A társaság vezetése önállóan zajlik a konszern másik magyarországi leányvállalatától, a magas-, mély-, és útépítéssel foglalkozó Swietelsky Magyarország/Építő Kft.-től, azonban az együttműködés kiváló.

 

„Még 2009-ben, a Tárnok-Székesfehérvári vasútépítkezéskor érkeztem projektvezetőként a Vasúttechnikához, azóta elég sok vasútfejlesztést bejártam az országban” – kezdte a beszélgetést Vingelmann Szabolcs. „Nem csak az egyetemre jártunk egyidőben Tihamérral, hanem a karrierünk jelentős részét is együtt töltöttük, dolgoztunk másik nemzetközi cégnél is, a nemzetközi környezetet már korán megismertük” – mondta el.

 

 

Európai színvonalú vasúti bázis a határtól 60 kilométerre

Az ügyvezetők a Székesfehérvár-Tárnok vasútfejlesztéstől indulva az elmúlt bő egy évtized számos kiemelkedő vasúti beruházását felemlítették, mint azon projekteket, melyek a Vasúttechnika kivitelezésében valósultak meg. A teljesség igénye nélkül Záhonytól, Szolnok-Szajolon, Szajol-Püspökladányon, Békéscsabán és a GYSEV különböző projektjein át a most három éve lezárult dél-balatoni vasúti építkezésekig.

 

Vadkerti-Tóth Tihamér a beszélgetés során kitért arra, hogy az anyavállalatnak nagyon fontos a magyarországi vasúti tevékenység, ennek pedig a rendkívül jelentős kapacitások adják az alapjait. „A magyar határtól 60 kilométerre fekszik Ausztriában a fischamendi telephely, amely nemcsak régiós, de európai szinten is meghatározó vasútépítési gépparkkal rendelkezik. Celldömölkön pedig a hazai bázisunk található, amely szintén jelentős kapacitást képvisel nemcsak a gépek terén (a több mint 150 elemből álló kapacitásról itt írtunk részletesen – a szerk.), de például önálló acélszerkezet-gyártási képességével is.”

 

 

Vingelmann Szabolcs elmondta: „összesen mintegy 360 embert foglalkoztatunk, a fizikai állományt, a mérnököket, gépészeket, az acélszerkezeti gyártómű dolgozóit is beleértve. Elmondható, hogy Magyarországon nekünk van a legnagyobb vasútépítési erőforrásunk, amit bármikor, bárhol be tudunk vetni az országban. Ezen felül cégünk gyakorlatilag bármilyen vasútépítkezéshez szükséges acélszerkezet precíziós gyártását is tudja vállalni.”

 

Hatékony munkavégzés a síneken

Akár egy teljes állomásfejet ki tudunk cserélni egy hétvége alatt – magyarázta az ügyvezető, hozzátéve: a vasútépítés egy nagyon intenzív műfaj. „Éjszaka és hétvégente is kell dolgozni, gyakran teljes vágányzár mellett. Gyakran van úgy, hogy 72 óra áll rendelkezésre arra, hogy beépítsünk egy átereszt: péntek hajnalban elkezdjük, elbontjuk a vasutat, beépítjük az átereszt, visszaépítjük a töltést, a felépítményt összerakjuk, kiszabályozzuk és vasárnap este már mehet is a forgalom. A vasutas felfogás ilyen”- hozta fel példaként Vingelmann Szabolcs.

 

 

Vadkerti-Tóth Tihamér egy másik példával mutatta be a munka dinamikus voltát: „Ez egy nagyon komoly, kötbérekkel biztosított – és helyénvalóan az – ágazat, ha a feladat elvégzésére kijelölt határidőt nem sikerül betartani, akár egy egész fővonal kieshet a forgalomból, leállhat a személy- és teherszállítás is.” A cégvezető szerint nemcsak a gépek logisztikája kulcsfontosságú, de meghibásodás esetén a javításuk is. Az ilyen esetekre pedig a Forma-1-es kerékcserékre – csak éppen nagyobb léptékben – emlékeztető megoldást is a talonban kell tartani. „Minden nagygépes vasútépítéshez, vagy alépítménykialakításhoz speciális géppark szükséges. A hibalehetőség nulla kell, hogy legyen, ehhez összeszokott csapatok kellenek. Emellett az is, hogy minden nagygéphez egy teljes alkatrészszett elérhető legyen nagyságrendileg 200 kilométeren belül, nekünk ez megvan.” Ez egészen különleges munkavégzést tesz lehetővé: „ha szükséges - Magyarországon is már előfordult ilyen – akkor 6-8 óra alatt ki tudjuk cserélni a teljes, akár szobányi méretű motort is, a helyszínen”.

 

A Swietelsky Vasúttechnika Kft. jelenleg három magyarországi nagyprojekten dolgozik: a Gödöllő-Hatvan vasútfejlesztésen, a Hódmezővásárhelyet és Szegedet összekötő, hamarosan lezáruló Tram-Train beruházáson és az M3-as metró felújításának vasúti, alagúti és telekommunikációs részein (eltérve az állomásoktól, ahol másik szerződésben dolgozott a Strabag, illetve dolgozik jelenleg is a cikk elején is említett Swietelsky Építő).

 

Tovább dolgozik a Vasúttechnika az M3-as metró felújításon

A főváros egyik legforgalmasabb földalatti vonalának három szakaszban történő megújításán 2017 óta dolgozik a Swietelsky Vasúttechnika. A cég immáron a középső rész rekonstrukcióját végzi. A vállalat és a beruházó BKV Zrt. között tavaly decemberben született megállapodás, hosszas tárgyalásokat követően a kivitelezési munkák szakmailag alátámasztott áremelkedése vonatkozásában. Az elmúlt időszakban sajtóhírek érkeztek arról, hogy az egyik kormányzati felülvizsgáló szerv nem látja alátámasztottnak az árváltozás egy részét.

 

A Vasúttechnika cégvezetése úgy döntött, továbbra is folytatják a szerződésben meghatározott kivitelezési munkákat. A fenti üggyel kapcsolatban Vingelmann Szabolcs elmondta: „a tárgyalások során folyamatosan  a konstruktív együttműködésre törekedtünk. A tavalyi év végén, december 21-én aláírásra is került az a szándéknyilatkozat és szerződéstervezet, ami nagyon komoly számításokkal alátámasztott dokumentum.”

"Mi a Vasúttechnika szempontjából az egyetlen lehetséges utat próbáljuk követni, hogy egy kompromisszumos megoldással haladjunk előre. Természetesen azt is szem előtt tartva, hogy a felek a kölcsönösen kialkudott és elfogadott ajánlathoz tartsák magukat. Haladunk előre, csináljuk a munkát, dolgozunk a közösen lefektetett ütemterveknek megfelelően.”

 

Vadkerti-Tóth Tihamér is kiemelte az új ügyvezető-páros pozitív hozzáállását, összefoglalva: „jó és konstruktív tárgyalópartnerként igyekeztünk és igyekszünk megoldást találni. Azonban mindenki látja, hogy az építőiparban egészen elképesztő drágulás zajlik, ma senki nem tudja megmondani ennek a folyamatnak hol a vége. Még folytatódnak az egyeztetések, lassan a végéhez közeledünk, nekünk ebben a környezetben kell felelős döntést hozni és megállapodásra jutni. A mi hozzáállásunk az, ami eddig is volt: akármilyen nézetkülönbség van a megrendelő és a vállalkozó között azt igyekszünk békésen, tárgyalásokkal rendezni, természetesen az érdekeinket érvényesítjük. Azt azonban semmiképpen sem szeretnénk, ha ennek a helyzetnek az utasok látnák bármilyen kárát is.”

 

A munkahelyi mérnöki poszttól az ügyvezetői székig

 

Áttérve a vállalat életében és irányításában érkeztükkel bekövetkező változásokra az ügyvezetők elmondták: nagy segítségükre van az, hogy a munkát a terepen, „lövészárokban” kezdték, végigjárva az összes lépcsőfokot a munkahelyi mérnöktől a projektvezetőig. „Amikor egy projektvezetővel leülünk tárgyalni, tudjuk miről van szó, mi mit jelent, a problémákat azonnal átérezzük” – mutatott rá Vingelmann Szabolcs.

„Emellett nagyon fontos volt számunkra, hogy egyértelmű döntési szinteket alakítsunk ki, úgy, mint igazgatói szint, ez alatt lévő vezetői szint és a végrehajtási szint. Nem hatékony, ha egy probléma szinteket ugrik és nem közvetlenül a keletkezési helyén találnak rá megoldást az érintettek. Vannak olyan szervezetek, ahol az ügyvezető mindent eldönt, de mi nem ezt a vezetői stílust követjük. Hasonlatként azt tudnám mondani a magunk megközelítésére, hogy mintegy helikopterből, madártávlatból nézzük a helyzetet és onnan próbáljuk átlátni a teljes képet. A problémákat pedig megpróbáljuk ott megoldani, ahol keletkeznek, álláspontunk szerint a cég életében csak a legfontosabb stratégiai döntések azok, amiket a legmagasabb szinten kell meghozni.”

 

Vadkerti-Tóth Tihamér szerint a hazai leányvállalatok közti és a konszernnel kialakított együttműködés is erősödni tudott az elmúlt hónapokban. „Egyrészt házon belül minden nap leülünk egy órára közösen, a vezetők – Benedek Annamária gazdasági igazgatót külön is kiemelném – és megbeszéljük a legjobb megoldásokat, napi aktualitásokat. Másrészről a magyarországi vezetés közelebb került a nemzetközihez, többek között azért is, mert mindkettőnk nyelvtudása lehetővé teszi, hogy a heti vezetői tárgyalásokon ne legyen ebből a szempontból se gát. Ezeket rendszeresen meg is tartjuk.”

A cég életét és mindennapjait tekintve az ügyvezető kitért a munkavédelem fontosságára és a vállalaton belüli oktatás kiemelt szerepére is. „Többek között nyelvoktatást is végzünk, mivel a magyar Vasúttechnika alkalmazottai az immár 20 országban jelen levő nemzetközi Swietelsky konszern külföldi projektjein is dolgoznak. Nemrég Dániában kezdett munkába egy magyar csapat, de a cégcsalád a közelmúltban éppen Észtországban nyert el megbízást: lehetséges, hogy ott is szerep jut majd a magyar kollégáknak.”

 

Nem okoznak problémát a nemzetközi együttműködések

 

 

Vingelmann Szabolcs ennek kapcsán ki is fejtette, hogy pályafutása során az egyik legnagyobb élményt nyújtó projektje - még a Vasúttechnikába érkezése előtt - az volt, amikor Szatmárnémetiben egy portugál cég leányvállalatának munkatársaként walesi, svéd, és constancai román mérnökökkel kellett együtt dolgoznia. A Vasúttechnika tekintetében a békéscsabai vasútállomás megújításával kapcsolatos projektre a legbüszkébb. „Itt a fejlesztés kezdetétől a hároméves garanciális idő végéig én voltam a projektvezető, ez nem gyakori dolog. Ami pedig az eredményeket illeti, büszkén nézhet bárki arra, hogy milyen volt az állomás a munka előtt, majd milyen lett a rekonstrukció befejeztével.”

 

Rendszerépítő szemlélet

Vadkerti-Tóth Tihamér az interjú végén egy kedvenc, vagy éppen különös kihívást jelentő projekt iránt érdeklődő kérdésre nem egy konkrét példával válaszolt, hanem inkább vezetői szemléletébe, gondolkodásába adott betekintést: „Azt mondanám, hogy mindegyik projektben az elejét szeretem, amikor a rendszert állítja össze az ember nulláról indulva: magamat úgy definiálnám, mint egy rendszerépítő: különösen szeretem meglátni az összefüggéseket és hatékonnyá tenni a dolgokat.”

 

 

Közösen még hangsúlyozzák, hogy az ügyvezetéshez fontosnak tartják az alázatot. „Fontos, hogy az ember megtapasztalja a karrierje során, hogy mi van a végeken, milyen a munkaterületen éjszakázni, a hétvégét is végig dolgozni, akár távolleni a családtól. Ez a tudás olyan, mint a biciklizés, nem felejti el az ember: ha kell, rá tud nézi egy projektre és meglátja az összefüggéseket. Ha kell, tud kérdezni, ha kell tud megoldásokat találni.”

Szabó Ákos