Gábrisné Konrád Anikó: kiváló közeg, sok kihívás fogadott a Paks II. projektben

Csupán néhány hónapja dolgozik a Paks II. projektben, de mintha elejétől együtt lélegezne vele. Mi áll e mögött az összhang mögött?

Sokat dolgoztam kivitelezésben, a pályám elején is. Aztán egy ideig üzemeltetésben vállaltam feladatot és visszamentem beruházásba. Kivitelezésfelügyeletet láttam el, ahogy most is. Mások az emberek, mások a jogszabályi vonatkozások, de az alapértékek, alapfeladatok ugyanazok. Nőként nem egyszerű, a tudást csak magabiztossággal lehet közvetíteni. Egyébként pedig ez egy már nagyon jól előkészített és lendületet vett projekt, ezt a fonalat vettem fel és viszem tovább a kollégák segítségével.

Mik az alapelvek?

Mindenkit hazavárnak, alapelvem, hogy úgy végezzem a munkámat, hogy ezt segítsem. A lelkiismeretem akkor nyugodt, ha mindent megtettem annak érdekében, hogy ne történjen baleset. Nagyon szeretek oktatni. Vallom, ha minél többször mondjuk el az alapvető szabályokat, mindenkiben rögzül és egy váratlan, számára nem komfortos szituációban elő tudja hívni ezt a tudást. A HSE tevékenység egy belső hatósági munka, feladatunk a szabályok betartatása, tudom, hogy ezzel nem vagyunk mindig népszerűek. De azt is tudom, hogy a hórukk munka, a rögtönzés, a „majd megoldjuk”, potenciális veszélyforrás. A HSE (Health, Safety, Environment, azaz egészség-, biztonság- és környezetvédelem – a szerk.) tevékenység akkor hatékony, ha a felsővezetés – ahogy nálunk is –  mögötte áll, ha elfogadják, hogy az ember az első. Az pedig tény, hogy ha néha lassítjuk a folyamatokat, leállítjuk a munkát, az kevesebb hátránnyal jár, mint egy kivizsgálás és a hírek miatti reputációromlás.

 

 

A Paks II. projektben milyen helyzete van az ön által vezetett szakterületnek?

Jogszabályon alapuló, de a helyi sajátosságok figyelembevételével kialakított szabályrendszer szerint dolgozunk. A HSE alapkövetelményeket az elődök már lerakták, a vezetőség elkötelezett a biztonsági előírások betartása, betartatása mellett, így az én feladatom könnyebb. Maroknyi a csapatunk, ezért az operatív feladatokban is részt veszek. Az építkezés bővülését a létszámban nekünk is követnünk kell, hiszen HSE területen kontrollt gyakorolunk a fővállalkozó felett, ott kell lennünk minden kritikus tevékenységnél, és arról sem feledkezhetünk el, hogy itt különböző nemzetek, különböző kultúrájú munkavállalók dolgoznak.

A környezetvédelem mekkora hangsúlyt kap?

Akárcsak ebben a projektben, úgy nekem is szívügyem a környezetvédelem. Cseppet sem mindegy, hogy milyen környezetet hagyunk a gyerekeinkre. A kivitelezés során is kapcsolatba kerülünk a környezeti elemekkel, minden tevékenységet úgy kell megterveznünk, kiviteleznünk, hogy a lehető legkisebb terhelést jelentse a természetre.

 

 

Végül is, hogy kerül egy nő erre a nem éppen nőies területre?

Zalaegerszegen születtem, műszaki érdeklődésű családban nőttem fel, bátyám vízépítő mérnök lett, én azt mondtam, nem arra az egyetemre megyek, ahova ő, így kerültem Miskolcra, a nehézipari egyetemre, ahol a fluidum bányászatot választottam, olaj és gázipari mérnök lettem. Zalában nagy hagyománya van ennek, tudtam miről van szó. Az egyetemen a hallgatók kevesebb mint 10 százaléka volt nő. Már ott meg kellett tanulni, hogy nekünk mindig legalább kétszer annyit kell teljesíteni, mint a fiúknak. Én szeretek férfiakkal dolgozni, nagyon határozott vagyok, racionálisan, célirányosan gondolkodom minden területen.

A bányászatból hogyan lett munkavédelem?

A bányászat veszélyes üzem. Ott nem lehetett mellébeszélni, mindig tudni kellett, hogy mi a következő lépés, mert, ha nem, abból mindig gond van. Ez a gondolkodás vitt el a biztonságtechnika irányába is. A munka- és környezetvédelem egy tőről fakad, sok a határterület, ezeket én együttesen tudom kezelni. Elvégeztem a környezetvédelmi szakmérnökit, később munka- és tűzvédelemből is szereztem felsőfokú végzettséget. Magyarországon és az Európai Unióban nagyon rigid, szigorú szabályrendszerrel van mindhárom körülbástyázva és erős hatósági kontrollja van. Hogy jobban értsem ezt a nyelvezetet, jogi végzettséget is szereztem.

Először Várpalotán dolgoztam fúrómérnökként az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalatnál, a rendszerváltás idején csökkent a kutatások számossága, a cég profilt váltott, környezetvédelmi célú fúrásokra fókuszált. Utána a MOL Nyrt. leányvállalatánál, az FGSZ Zrt-nél HSE szakemberként helyezkedtem el. Az EU-csatlakozás kapcsán komoly kötelezettségek hárultak a cégekre, ezek és az ezekből adódó beruházások megvalósítása, működtetése, nyomon követése sok munkával, utazással járt számomra és nagyon sok tapasztalattal gazdagított. 18 év után átmentem a MOL Nyrt.-be, nagy beruházásoknál, engedélyeztetésnél adtam háttértámogatást a projektvezetőnek. Részt vettem Magyarország legmagasabb tartálya, a 15 ezer köbméteres, 26 méteres technológiai tartály és a hozzá kapcsolódó kitároló rendszer létesítésénél.

A kemény munka, sok utazás összeegyeztethető az anyasággal?

Édesapám műszaki ellenőrként folyamatosan úton volt, ezt láttam otthon és ezt csinálom magam is. Tiborral, a férjemmel az egyetemen ismerkedtünk meg, szintén olajmérnök – és informatikus, közgazdász –, 38 éve vagyunk együtt. Végtelen nyugalmas, türelmes, biztos pillére a családnak. A pályánk elején ő építette a karrierjét, én léptem eggyel hátrébb, amikor az én feladatom járt több elfoglaltsággal, utazással, ő támogatott. Három gyermekünk van, a legkisebbel például kismamaként kezdtem az egyik szakmérnöki iskolát, aztán vittem magammal és a laborgyakorlatok idején a laboránsok szórakoztatták az előkészítőben. A legnagyobb lányunk orvos, a középső építészmérnök, a kicsi fogászati asszisztens. Mindhármuknál viszontlátom azt a munkamorált, ami minket jellemez. Kiválóak a szakterületükön, a munkáltatók ragaszkodnak hozzájuk. Visszaigazolva látom azt a példát, amit mutattunk. Ádám unokánk egyéves, igazi csibész, nagyon büszkék vagyunk rá.

 

 

Mi vitte Paksra, mi keltette fel az érdeklődését az erőmű-projektben?

Régóta figyelemmel kísértem az új atomerőmű építését a hírekben. Nagy beruházás, nagy kihívás, ezért nagyon örültem, amikor kaptam egy megkeresést. Minden vezető érkezését félve, fenntartásokkal fogadják, nem tudják, mi az elvárás, mik lesznek a prioritások. Szerencsére azonos az értékrendünk, mindenkinek első a biztonság, így nagyon hamar össze tudtunk hangolódni kollégáimmal. A fővállalkozóval szintén megvan az összhang. Meggyőződésem, hogy nem elég, ha azt mondjuk, ez a szabály, mindig meg kell indokolni, hogy mi miért fontos. Ha elmondom, hogy az én pályafutásom alatt ez milyen balesethez vezetett, könnyebben elfogadják. Egy baleset feldolgozása azért jó, mert lehet belőle tanulni. A HSE-s nem azért kérdez, vizsgálódik, hogy felelőst találjon, hanem a megelőzés érdekében.  A Paks II. beruházáshoz csatlakozva kiváló közegbe érkeztem, felkészült kollégák, sok kihívás fogadott. Nagyon jó a projekt, én nagyon élvezem. Multikulturális közegben lenni izgalmas. Hiszek és szeretek is teamben dolgozni. Mindenkinek van jó gondolata, egy vezető feladata pedig az, hogy a sok javaslatból összerakja a legjobb megoldást.

A bányászok külön családot alkotnak

"1735-ban indult útjára Selmecbányán a bányászati akadémia, az első műszaki felsőoktatási intézmény. Mi tartjuk a hagyományokat. A bányászok külön családot alkotnak" – fogalmazott Gábrisné Konrád Anikó jogi szakokleveles olaj- és gázipari mérnök. Elmondta, hogy az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületben a Kőolaj-, Földgáz- és Vízbányászati szakosztály titkáraként is tevékenykedik, 2018-ban rangos szakmai díjjal ismerték el munkáját. "Nagyon büszke vagyok rá, hogy 2018-ban az akkori innovációs és technológiai minisztertől, dr. Palkovics Lászlótól átvehettem a Szent Borbála-érmet, amellyel a szakmánk kiválóságait ismerik el" – összegezte.